Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-04 / 3. szám

2 SBer&a, WOt. >«rfr «• ' *. Az olasz nép sohasem fOg beleegyezni, hogy háborúba vigyék a Szovjetunió ellen Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára nyilatkozata Varsóban TogHálti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára moszkvai látogatásából hazatérőben Varsó, bca megszakította útját. A Lengyel Munkás Párt politikai bizottságának Togliatti tiszteletére rendezett fogadásán Zawdaszki evtárs, a po_ lítikal bizottság tagja a lengyel dclgozók üdvözletét tolmácsolta az olasz népnek. Togliatti elvtárs vá. laszbeszédében a jelenlevők lelkes ünneplése közben számolt be Sztálin elvtárs születésnapi ünnepségéről, amely a szocializmus győzelbaráti együttműködésének kifeje- j mény lesz, mert a haza! árulók zóje volt. I Sssscfoyiwi a VMföid! elnvomók. Az olasz nép az Olasz Kommu. jkal. Az oíizág kybataanasabb pártnista Párt vezetésével most egye-;Ja azonban a Kommunista Párt. siti erőit elnyomói, a kilHőlúi ím.; Ezt bvronyitji.k az üzemi választá. perialisták és az őket kiszolgáló burzsoázia ellen, hangsúlyozta Toglaitti amely eladta az országot az imperialistáknak. Ez a bü. nős klikk, amelyet a klerikális reakció és az áruló szociaisták is támogatnak, gazdasági válságba rántja az országot, amelynek természetes piaca a Szovjetunió és a népt demokráciák volnának. sok, amelyekben a kommunisták a n.\ azséok százalékát kapták meg. — Az olasz nép sohasem fog beleegyezni, hogy háborúba vigyék a Szovjetunió és a ncpi demokráciák ellen. Részesei vagyunk a haladás és a béke hatalmas táborinak, melyet a zseniális Sztálin irányi, tásával a Szovjetunió vezet. Ez mének és a haladó népek közötti _ Az olasz dolgozók harca ke-biztosítja győzemünket FEBRUÁRBAN RENDEZIK a magyar-szovjet barátság hónapját Az új év és az ötéves terv megindulása alkalmából Bernáth György eívtáua a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára vázolta az ország egyik legjelentősebb tömegtervezetének eaévi programját. — Munkánk jellegét — mondott® Bernáith elvtárs — ae MDP PolltItali Bizottságának nagyjelentőségű határoziaita szabja meg: „Az eddiginél jobbén el kelti mélyíteni a dolgozó tömegekben a Szovjetunió társadalmi, gtazdasági rendJéorfle tanulmóryozását 6s népszerüsí'ését, tudatos! te ni n Szovjetunió felmérhetetlen jelentőidét, mdnt a béketábor vezető erejét, felszabad! tónkat, legfőbb támaszunkat és követendő példáinkat a szoclaEíztmis építésében". — Arra törekszünk, hogy minden városban, üzemben, faluban élő soervenet működjék a> magyarszovjet barátság ápolására. Széleskörű tömegszervezéssel módot nyujtunk arra, hogy pártállásre, vallásra, nemre és korra való tekintet nélkül minden becsületes magyar ember tagja lehessen szervezeteinknek, résztvehessen a Szovjeítr.SÓ életének és eredményeinek tanulmányozásában, megismerhesse nagy példaképünket, a Szovjetuniót és közelebb kerüljön az élenjáró szovjet kultúráihoz. — Februárban rendezzük meg a magyar-szovjet barátság hónapját Ennek rendezvényei és megmozduláséi az ország valamennyi dolgozóját érintik és megtermékenyítőiig hatnak majd dolgozóink munkájára. A jövőben rendszere,, sen érkező szovjet kuHúrcsopartokon kívül a szovjet Ipar, mezőgazdaság ós tudomány kiválóságlatit ls meghívja a társaság, hogy a naigy sikerrel lr.duló magyar sztalhánovista mozgalomnak új lendületet adjon. Számos újítást hozott haza a Szovjetunióból Muszka Imre elvtárs, a WM gyár kiváló esztergályosa Muszka Imre elvtárs, a WMgyár kiváló esztergályosa a magyar nép Sztálin ecületésnapjára készített ajándékait átadó küldöttség tagja, a szocializmust építő iparunk számára páratlanul gazdag tapasztalatokkal tért vissza Csepelre. A ,,'Vörös Proletár" szerízámgyárban tett látogatásról Így nyilatkozik: — Én, mint eaztegálvos, a forgácsolás után érdeklődtem. Az igazgató a laboratóriumba vitt minket, azt mondta, megmutatja a jövő esztergagépét. Csodálatos gép volt ez, mintegy 3000 fordulattal dolgozott, valósággal fütyült a gyorsaságtól. Ilyen fejlett technikájú gépet eddig még ké pen sem láttam. Mégis megbírráltam és azt mondtam, helyesebb lett volna hátrább helyezni a bajtókereket, mert úgy jobban lehet erőltetni a ké»t az anyag megmunkálásánál. Az igazgató elmosolyodott, imogfogott egy kart a gépen, előrenyomta és simán ment az előretolás. Ekkor megnyomott a karon egy gombot villámkapcsoló volt ez és a gép tízszerte gyorsabban működött mint nálunk. A technika tökéletesen pótolta az emberi erőfeszítést. — Ez még semmi — mondotta az igazgató — gyere át a gép má aik felére. Amit ott mutatott, még nagyobb csodálkozásba ejtett- A csodagéphez egy egvmilliméter vas tagságii lemezből aablónt csinálnak. amilyen munkadarabot az esztergapadon akarnak készíteni A gép a munkát a sablon nyomán egy ceruzahegy vastagságéi vülanvtűvel végzi el. A gép század milliméter pontosságra készít el mindenféle fazonmunkákat és amikor elkészült a munka, csen petéssd jelzi. Az esztergályosnak csak annyi a feladata, hogy az anyagot behelyezze a gépbe és ki vegye, amikor elkészül. Megkértem az igazgatót, mutas sa meg. hogyan köszörülik a ké seket a gyorsvágáshoz. — Nálunk nem köszörülik a ké Seket — mondotta — vörösréz dróttal és villanyárammal marjuk ki a kést. Muszka elvtárs megkérte az Igazgatót, tegye lehetővé, hogy ®S> ilyen kést hazahozzon, az Igazj ató négy kést adott át neki. — A jövőben mi villanyáram mai, vörösréz dróttal fogjuk „kö sző ülni" a késeket és ezzel teljesitöké^esoégünket háromszorosára emeljük, mert az ék felülete az égetéssel Qlyan .,kérget' kap, amely megakadályozza, hogy az acél forgács kimarja. Muszka Imre ezenkívül számos újítást hozott a Szovjetunióból, aimit nagy eredménnyel használhatunk fel ötéves tervünk végrehajtása során a menetvágásnál és esztergálásnál. — A szovjet dolgozók — mondotta befejezésül — hősi odaadó munkával, a háborúelőttinél jóval magasabb technikai fokra emelték a nagy Szovjetúnió iparát. A szovjet sztahánovisták, a szovjet emberek példája nyomán kell hahadnunk a boldog, szocialista Magyarország megteremtéséért. Minden erőmmel azon leszek, hogy a dolgozók minél szélesebb tömegeihez eljuttassuk a Szovjetúióban szerzett felejthetetlen értékes tapasztalatokat. Az állami tervek végrehajtásának feltétele A szovjet rendszer létalapja a Bolsevik Párt politikája. Ez a Szovjetunió valamennyi győzelmének forrása. Sztálin az. tanítja; ahhoz, hogy az útunkdi felmerülő minden rendű nehézséget legyőzhessünk, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a Pá.-t Alttal k'dolíjozott helyes politika megvalósul>;«•, és teljes egészében gyakorlattá váljék. Különösen fontos jelentőségű a Párt irá»y«lvaí teljesítésének el lenőrwfcse és a különböző Maria tokra a nvurfrjásek kiválasztása. Sztálin mér 1927-beér — a XV. moszkvai területi páritowaSes-ortcián — roondoitw: „Az fmffr^ rmgválacztá.'Xt és a váyrttVjtáj rfrwőrrés* — es az. ame-iyrtdí Tashí* élem Állította a kérdést utolsó b«*níí»olójdba». UffV gondolom, Lené** utasítását egész épfíőswrikánJe folyamán szem előtt kell tarfcsnunk. Ahhoz, hogy az építést vezessük, nem elég helyes irányelvekkel rendelkezni; — a vezető állásokba, gazdasági, szövetkezeti és bármilyen egyéb épitőmunkához olvrn. embereket kell állítani, akfk felfogják aa irányelvek értelmét és jelentőségét, akik becsületesen és lelkiismeretesen keresztül tudj tik vinni ez irányelveket. akik as irányelvek keresztülvitelét nem puszta formalitásnak. hanem a becsület ügyének, a Párttal és a munkásosztálylyal szemben fennálló legfontosabb kötelességüknek tékintík". A Bolsevik Párt az emelkedett eszmeiség és cr tudatosság, a szocialista haza fáradhatatlan szolgálata, niz áttomn és a munkafegyelem Rzinorú betartása szellemében neve'! a népét. A szovjet emberek millióit minden munkátokban etsőrorbrri az álTem érdekei vezérlik. Ennek ékessZiVó kifejezője a háború utáni sz/ó'toi ö'éves terv határidő előtti teljesítéséért Indított népi szocialista verseny. A kommunizmus építésének nagy feU adatai megkövetelik a dolgozók szocialista öntudatának állandó emelését, kezdeményezésük és alkotó készségük fokozását, a termelésben, az állami és társadalmi munka valamennyi területén. Ahhoz, hogy valiamennyi dolgozó sikerrel teljesíthesse az előtt* á/lüó feladatokait, önfeláldozóan kell szolgálniok szocialista házéjukat, éber őrködést kell kifejtenjök' a szovjet áilliam érdekei felett, megalkuvás nélkül be kell tprtaníok torvényeiket ée az állami fegyelmet. A Párt és a kormány hatalmas jelentőséget tulajdonít aiz elszámolás helyes megszervezésének a népgazdaság valamennyi Agában; a Mentések, a<faíszolgálta tánok hitelességének; a hivatali kötelezettségek, szolgálati kötetessé, gtefk ellátásának; a kitűzött feladp.tok határidőre történő végrehajtásának; a gazdaságosságnak és j takarékosságnak. I A felelős ié-téraet ki nevelése mlin! den munkásban, minden doüigtmóI bon felelősségérzet az álDairv'mai szemben: nagy, politikai jekrtőségű ügy. a dolgozók kom_ muntsta neveléséneik legfőbb alkotó eleme. A magasfokú öntudatosság és fegyelmezettség, a szer. vezet,tség és a munkában való aprólékosság, nélkülözhetetlen feltétele a kommunista építés munkájában bekövetkező sorozatos sikereknek. A szovjet! "dolgozók m fűtés tftmegle, a szovjet nép birtokába H varr szoknak s tulajdonsáigoknak, nmélyek szükségesek az állami és a munkafegyelem következetes betartásához. Ez a Bolsevik Párt sokéves fér* óhatatlan tevékenységének eredménye. amePyel a dolgozókat a szocializmus szellemében nevelte és amely csodálatos eredői/nyéket szül nap, mtnt nap ez építő munkában. A VOROS HADSEREG 30 esztendeje szabadította fel Cáricin városát Kucfrevtafl) nevezetes történelmi évfordulóról ír az Izvesztyijában: Január 3-án mul't 30 esztendeje, ihogy Caricin városát felszabadították Gyenyikin hordáitél. A város élete már a szovjet hatalom első napjaitól kezdve a legszorosabb kapcsolatban állt az egész ország sorsával és 8 nagy Sztálin nevével Sztálingrád nem egyszerű város és történelmi csaták színhelye —« hanem országunk büszkeségié ét dicsősége. Sztálingrád megtestesítője a szovjet emberek férfias bátorságának és kifogyhatatlan erejének. Nagyon öreg volt éa mér rossz volt a szeme. A többiek a nyitott ablaknál álltak, ő is odament, de nem látott semmit. — Mondjátok meg, mi van ott kimn — kérte. — Ott valahol messze a város felett sűrű füst száll az égnek, fehér füstfelhök, nagyok mint n hegy. S a napnyugta vörösre festi a szélüket. Most kékül a füst és már a mennybolt feléig ér. — Azok tüzek? Németek vannak ott? — Igen — feleltek neki. A légelhárító ágyúk lusián ugattak. ...Hosszú estéket töltött térképei fölött. Régi katonai nevelő volt, földrajztanár és feltaláló. Sok térképe volt. örömet szereit neki vonalaik buja szétágazása, a föld formáinak gazdagsága, az alakzatok varázsa. A kék és barna foltok, a zöld és sárga sávok mögött ott látta a hatalmas ország egyre növekvő és szabadon pezsgő életét. Tudta,_ mennyire változik évente ez a térkép. Most azonban Leningrád és környéke térképei fölé hajolt fájdalmas ráncok ültek homlokán és 6 maga vigasztalan és borús látványt nyújtott. Közelről ropogtak a golyószórók. — Nem, ez nem lehet — szólt. — Ez lehetetelen. Felindultan dobta nagyítóját a térképre és nagy léptekkel járt a szobában fel-alá. — £s kinek szolgáljak? A németeknek? Azoknak az üresfejű, vérszomjas gyermek- és asszonygyilkosoknak, a fasisztáknak...? Bár, ami azt illeti — morogta az orra alatt — a német generálisok, azok az önkényes bábuk, nem rossz Szervezők, tudnak Nyikoláj Jyihonov: A VÉN HARCOS harcolni... Hogy tudnak harcolni? — kiáltotta hirtelen. — Kalandorok, minden egyes tervük szélhámosság, amely csupán eL vakításig és a bátorság letöréséig van kiszámítva... Nem, ennek nem szabad megtörténnie, mi be nem ugrunk... Az orosz népet nem csapják be, Leningrádot nem adjuk! Ledőlt az ágyra, de az álom elkerülte és lélekben résztvett a Leningrád körül folyó harcokban. Behányta szemét és maga előtt látta az egész nyugalmas környéket, ahol egykor mint fiatal parancsnok vett részt a gyakorlatokon. A csendélet most a tüzek füstjébe vész és talán — rágondolni is szörnyű, a német páncélosok talán már a külvárosokig hatollak. Akkor aztán... még lesz annyi ereje, hogy eldobja a kézigránátot, nem kérdezi majd, hányan vannak, de mert rosszul lát, megkérdi, hol vannak. Nem, ez meg nem történhet, német be nem teheti n lábát a városba, az utcákra és a főtérre. Soha! Izgatott volt és nem ment le az óvóhelyre. A levegő reme gett a ház felett, repeszdarabok kopogtak a tetőn, csörömpöllek az ablakok és könnyű lugasként hintázott az épület. — Csak röpködjetek, nyakatokat töritek nemsokára — beszélt az öreg a bombázók felé. A harc elkeseredetten folyt és elhúzódott. Leningrád falai feltartóztatták az ellenséget. Tél volt, a házban sötét és hideg. Gyöngén pattogva égett a kis kályhában a nyers aprófa. Az öreg állapota napról-napra rosszabbodott. Régi, gyűrött takarója alatt feküdi és szeme előtt lepergett egész élete, egy hosszú, érdekes, munkával teli élet. Gond és szenvedés nélkül még sokáig kibírta volna, de a gyengeség ma bilincset rakott kezére-lábára, úgyhogy még a kiskályhába való aprót is mások hasogatták neki; szégyen, de még ez a gyerekmunka is kifárasztotta. Egyre csak a nagy, csodálatos és ulólérhetetlen városra gondolt. Ha érzelmes hangulat szállta meg és az elmúlt évekre való emlékezés különösen fájdalma* volt, az asztalfiókból elővette az aranyórát és sokáig tartotta a kezében. Ezt az órát a rendőség felsőbb tanfolyamán kifej, tett munkásságáért kapta. Hoszszú éveken át adott elő és sok bátor, élelmes, ifjú parancsnokot nevelt. Emlékezett mosolygó arcukra, fiatalos lelkesedésükre cs szenvedélyes vitáikra és hirtelen fiatalnak lálta önmagát is, amint a Kaukázus hegyeiben és tajtékos vizei mentén lovagol, munkájának Szentelve magát, ő, a térképész, az utazó, a hegyi harcok krónikása... Rég volt... Rohamosan gyengült és már a kanalat sem bírta tartani. A lánya etette és hozta neki a harctéri híreket. — Visszavonulnak, ugye, viszszavonulnak.... — sófvajtotta nehezen és majdnem vök szemét lányára függesztette. — Apó már nem lesz köztünk sokáig — mondogatták a szomszédok. Azon az emlékezetes reggelen a azamovárokat gyújtogató asz* azonyok és az öreg katona lár nya furcsa hangokra lettek figyelmesek. Az apó szobácskájából fürész csengett, majd fejszecsapás hallatszott és dal hangzott fel. Igen, ott valaki énekelt. A szöveget nem lehetett kivenni, de annak a dalnak volt valami szövege, inkább olyan elégedett dudolgatás volt az. Mindnyájan tudták, hogy az öreg csöndesen, betegen és legyengülve fekszik benn. A lány az ajtóhoz lépett, de várt egy darabig. Amikor kinyitotta, megpillantotta apjál, amint egy hasáb fát fürészel és dalol hozzá — valóban ö énekelt; Szeme csillogott. És bár csak régi köpenye volt átvetve a vállán, méltóságteljesen nézett ki, akár, egy pátriárka. — Mi van, apám? Miért keVél fel, amikor, tudod, hogy meg* erőltet....! Ránézett lányára és könnye* dén, tisztán csengő hangon szólt: — Hallgattad ma a rádiót? — Nem... £s mit jelentenek? S az öreg egyik kez,ben a fűrésszel, másikban a fával hirtelen felegyenesedett: — Nem hallottad, nem hallottad, már az egész világ tudja, csak te nem. Moszkvánál szétverték a németeket, hírmondó sem maradi belőlük.... Szerencsétlen kalandorok! Régóta mondom, hogy csak rablók módjára tudnak harcolni. Ezt nevezik taktikának? Szélhámosság. Kisleányom, el vannak veszve, érted...? Sosem pillantják meg Leningrádot. Nem fekheltem tovább, kiugrottam az ágyból, amikor meghallottam, hogy felkiálthassak.: „Éljen a győzelem!" — és ezt fekve nem lehet, ügye belátod. /