Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-27 / 23. szám

4 Péntek, 1960. Január 27. Lázadás a Kuomintang formozai hadseregében A Newyork Herald Trlbune I egves helyeken éhségsztrájkba jelentése szerint Csnng Kai Sek léptek. A lap szeri*4 az újoncok seregébe besorozott formozai' elviselhetetlennek tartják az újoncok közt n&gvobbmérciű zen. I élelmezést, ruházatot, elszállásodUIcsek törtek ki és az újoncok' lást és a durva bánásmódot A világ k«2V3temény£nek nyomására elhalasztották a 12 indiai parasztvezér kivégzését A világ közvéleményének nyomására az Indiai Halderabad tarlománybín elhalasztották 12 parasztvezér kivégzését. A kivégzésnek vasárnap keltett volna megtörténnie. A parasztvezérek újból a halderabadl Igazságügyi tanács elé kerülnek, amelynek tagjai kl rárólag vezető nagybirtokosok. „A francia nép visszavágása már megkezdődött11 Etienne Fajon vezércikke a Humanitéban Etiennc Fajon a Humanitéban ve. Bércikket irt „A rendőrség van hatalmon" címmel. Rendkívüli erélylyel bírálja a francia minisztertanács szerdai határozatait. A kormány a francia nép egységének megbontására és az árulás, nyomor és a háború politikája elleni mozgalmának megtörésére Igyekszik — irja. Igy azután nwn marad más kiút, mint az elnyomás, a rendőrterror és a saját maga által hozott törvények lábbal tlprása. Lehetségcs-c nagyobb veszély a szabadságra, mint ezek a kormányintézkedések' — teszi fel a kérdést Fajon —, ha ugyan a francia nép ereje nem tudná azonnal meghiúsítani a rendőrök és fasiszta rendbontók terveit? A francia nép visszavágása azonban már megkezdődött. Szerdán miközben a kormány hírül adta közleményét, sokszáz anya és asszony, akit a francia nép Párisba küldött és sok francia dolgozó, akik a gyárakban tiltakozásul abba hagyta a munkát, (okozott erővel nyilvánította ki harcos elszántságát a béke megvédésére. Senki sem gátolhatja meg, hogy a harc még jobban kiszélesedjék és a francia nép azonnal és minden erejével a szabadság megvédésére siessen. Fz a szabadság a francia nép egyesülését és harcát jelenti a békéért és a kenyérért: Szabadságot arra, hogy megtisztítsa a panamisták szennyes istállóját. A finn néi többsége <em akarja, hogy Paas ífi m rad on az elnök A finn nópl demokratikus szövetség végrehajtó bizottsága határozatot hozott nyilvánosságra az elnökválasztás kérdésében. A határozat hangoztatja, hogy az eiektorválasztás a népi demokraták nagy diadalát hozta, majd rámu ta(s hogy az a több mint 30 000 választó, aki az agrárszövetségre szavazott, kifejezésre jutta-tia: nem kívánja a mostani elnök újraválasztását. A finn nép túlnyomó löbbsére tehát világosan megmutat! a. hogy a mostani e'.r.ök leváltását kívánja. Mymódon a finn demokratikus elemek követelik, hogy a küszöbön álló elműkváAasz' áson az elektorok a nép a kara |énak megfelelően szavazzanak. Ili szenwöbi o!!sáqo> vá'asz'o't a romín munkísnéit központi vez tőségének menéris ölése Január 23-án és 24-én összeült a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének plénuma. A plénum megvitatta a Román Munkáspárt Központi Vezetősége politikai bizottságának beszámoló jelentését a párt feladatairól, majd megválasztotta a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének szervezőbizottságát. A plénum úgy határozott, hogy Nlcolae Radovanovtclj kizárja a Román Munkáspárt Központi Bizottságából, mert politikai múltja, aimtt eddig eltitkolt, összeegyesrtetheietlen a Román Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának tisztségével. ALEKSZANDR HERZEN (1812—1870) A nagy orosz forradalmár, demokrata, filozófus és iró Moszkvában született. Apja nagybirtokos volt. Tizenhétéves korában egyetemre került és csakhamar vezetője Jett a haladószeüemü egyetemi ifjúságnak.. Alig hagyta el az (•nyelemet 1833-ban három évre Vjatkába száműzték. Ezt követően Pétervdrott telepedett le, ahol szoros barátságot kötött Bjelinszkijjel a nagy kritikussal. 1941-ben ismét száműzetésbe kellett mennie. A negyvenes ivek elején neve már országoshirü volt, mint a szabadságért küzdő orosz ifjúság vezére. Irodahni értekezéseit és röpiratait valósággal elkapkodták. Oroszországban nem fejthette ki minden gondolatát, 1841-ben Párizsba ment, ahol jelentős szerepet játszott az 1848-i forradalomban. Tevékenységének híre eljutott haza, megfosztották polgári jogaitól és távollétében is életfogytiglani száműzetésre ítélték. Herzen többé nem térhetett vissza hazájába. -több Nizzában, niajd 1852-től Londonban élt. Kezdetben azt tekintette friadatának, hogy Európát megismertesse az orosz irodalommal, az orosz néppel és társadalommal. Tanulmányai, cikkei, emlékiratai nagy visszhangot keltettek az angol és francia sajtóban. Victor Hugó ezt írta neki egyik müve elolvasása után: „fin mindenkit arra kényszerít, hogy gyűlölje „ zsarnokságot és ezzel elősegíti ennek a szörnynek megsemmisítését... Mindenben egyetértek önneL" Herzen nem érhette be aszal, hogy csah krónikása Jegyen az orosz életnek. Szelleme egész erejével vetette magát a cári zsarnokság elleni harcba, a nép is egy demokratikus Oroszország érdekében. 1853-ban mega'apltotta a Poljarnaja Zvjczda" (Sarkcsillag ) nevű folyóiratot, majd • 1857tői, Londonban, szerkesztésében jelent meg „ .Jiolokol" (Harang) cimü harcos forradalmi lap, melynek minden sora Oroszországot igyekezett új életre ébreszteni. E lap 1867-ig, megszűnése napjáig az oroszországi haladó mozgalom szócsöve volt. Cikkeit Oroszországban titkos nyomdákban sokszorosították és hatalmas befolyásuk vo't az orosz ifjúságra. Herzen mindenekelőtt a jobbágyfelszabadításért, majd a cárizmus eltiprdsdért küzdött. Materialista volt. Filozófiai főmüvében — „Levelek a természet tanulmányozásáról" (1844—15) — élesen bírálta az idealizmust, de a vulgáris materializmust is, hangsúlyozta, hogy az anyag szüli a gondolkodást. Hegelt erősen támadta. ' Irodalmi is köziről munkásságával általános elismerést vívott ki magának is kiemelkedő helyet foglalt el az orosz szociális gondolkodás történetében. Be müvei — főként „A nuisik partról" (1850) és .,Levelek Francia- és Oroszországból" (1855) — jelentősen hatottak az európai demokratikus szellem fejlődésére ls. Lenin ezt irja Herzenről: „'A negyvenes évek elnymott Oroszországában sikerült olyan magasságba emelkednie, hoay egy fokon állott kora legnagyobb gondolkodóival." Igazi gondolkodóhoz méltóan mindig az igazságot kereste, Utolsó éveiben tanulmányutat tett Nyugat-Európa országaiban. Egy ilyen útja alkalmiból érte utol a halál Párisban. Á szovjet kormány HerzenneK emlékmüvet áVltott a moszkvai egyetem bejáratánál. S

zerdán délután tartották meg a szegedi Pártokta. íás Házában a „Lenin és Sztálin a szociális* a munkáról cs mufikaversonyről" cimü előadássorozat második részét. Kerepesi Ferenc elvtárs, a Szaktanács szegedi iskolavezetője: „A kapitalista verseny és a szocialista munkaverseny, á szocialista verseny jelentősége" címmel tartott előadást. Kerepesi elvtárs előadása bevezető részében Sztálin elvtárs tanítása nyomán rámutatott arra, hogy népi demokráciánk legdöntőbb kérdése most a szocialista munkaverseny kiszélesítése, amely Ö'éves tervünk megváló, aitásának döntő feltétele. Előadása első részében a verseny elvi jelentőségét fejtette ki. Rávilágított a kapitalista verseny és a szocialista verseny közötti mélyreható különbségekre. A kapitalisták versenye a konkurencián alapszik. Ennek a konkurenciának alapja az egyik fél győzelme és a másik eltiprása. A kapitalizmus kezdetén a verseny aránylag szélesebbkörű ré. <eg kezdeményezését fejleszthette ki. A klasszikus kapitalizmust felváltotta a monopolkapitalizmus, az imperializmus korszaki, amikor már csak néhány tucat óriási monpóüum áll egymással versenyben. Ez a verseny a monopolkapitalisták között folyik le és ezt a versenyt a tömegek passzivitása és szenvedése kíséri. A monopó] kapitalistái, versengése abban áll, hogy a munkásságot minél nagyobb mértékben kizsákmányolják éj nem abban, hogy a munka ter. melékenységének mngesabb fokát hozzák létre, ami a társadalmat előbbre lendítené. T7 bben a versenyben az ön. tudatlan munkás legfeljebb a munkanélküliségtől félve Versanyez munkatársaival. Nem azért versenyez, hogy a társadalmat előrelendíts©, hanem csupán azért, mert a félelem állandóan hajtja. A kapitalisták igen szívesen terjesztik a szocializ. musról azt a helytelen és ellenséges nézetet, hogy a szociális, ták tagadják a verseny jelentőségét. Azt mondják, hogy a szo. oializjnusban nincs hajtóerő, A S-tzöciaUtMnUS éftUé&étocit KOMMUNISTA MÓDSZERE nincs versengés, mert nincs konkurencia. Nézzük meg, valójában ml a helyzet ezen a téren a szocializmust építő társadalomban. Lenin elvtárs ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „A szocializmus nemcsak nem fojtja el a versenyt, ellenkezőleg, először teremti meg annak lehetőségét, hogy a versenyt valóban széle3, valóban tömegméretekben alkati maz-zák, valóban a dolgozók többségét vonják be az ilyen munkába." A kapitalisták állítása tehát teljesen alaptalan és hazug rágalmazás. A szocializmusban is van verseny. A szocialista és a kapitalista verseny között az egyik alapvető különbség a verseny osztályjellege. A verseny mind a kapitalista, mind a szocialista és szocializmust építő társadalomban osztály jellegű. vagyis egyes osztályok birtokában van, azzal a különbséggel, hogy a kapitalizmusba* egy kisebbség verseng egymással a nagyobb profitért, azért, hogy egymást kiszorítsák a versenyből, ezzel szemben a szocializmusban egy nagy többség, a munkásosztály versenyez, mert a mnukásosz. tály az, amely küzd azért, hogy meg tudja teremteni a maga, sabb életszínvonalat, a magavibbremdű társadalmat. Csak a szocialista, a szocializmus felé haladó társadalom az, amely teljes aktivitást tud adni a tömegeknek, amelyben a munkáé valóban embernek érezheti magát, amelyben szavát hallathat ja, ahol szabadnak érzi magé.'. Csak a Szocialista és a szocializ. mus felé haladó társa dalom adja meg a lehetőséget a dolgozóknak ahhoz, hogy életszínvo. naJukat emelni tudják. Csak a szocialista társadalomban lehetséges, hogy a dolgozó magának termeljen, hogy megszüntessük a kizsákmányolást. A második alapvető különbség a kapitalista verseny és a szocialista verseny között az, hogy amig a kapüalist tár. sadalomban a konkurencia vereség és halál az egyiknek, ugyanakkor győzelem a másiknak, addig a szocialista verseny elve: elvtársi segítség az elmaradottaknak, hogy ezzel általános emelkedést érjünk el — amin7 azt Sztálin elvtárs megállapf. totta. Ha egymáson segítünk, termelésünk niagyobb lesz, a munka termelékenysége fokozódik, növekszik az árúelosztás. A kapitalisták azt mondják: üsd le az elmaradottakat, hogy megerősítsd saját uralmadat. A szocialista verseny azt tanítja: vannak akik rosszul dolgoznak, vannak akik jobban dolgoznak, vannak akik még jobban dolgoznak. „Érd utói a legjobbakat, érj el általános emelkedést." Sztálin elvtárs a szocialista versenyről a következőket mondotta: „A szocialista verseny valójában az az emeltyű, amelynek segítségével a munkásosztály egész gazdasági és kulturális életét a szocializmus alapjára tudja állítani." Ez a változás az emberiség történetében a legnagyobb változás, a rabmunkát felváltja a magunknak végzett munka, If erepesj elvtárs ezután a szocialista verseny jelentőségét fejtette kl. A szocialista versenyben magasra fokozódik a dogozó ember aktivitása, kezdeményező készsége. A versenyben felszínre kerül a törne, gek mélyén rejlő tehetség. Csak a szocialista munkavrseny az, amelyben az ember állandóan gondolkodhatik azon, hogyan és miképpen tudja meggyorsítani munkáját, hogyan tudja fokozni termelékenységét. A kapitalista versenybein nincs érdekelve a munkás, míg a szocialista munkaversenvben minden dolgozónak elsőrendű érdeke, hogy többet termeljen. A szocialista verseny valójában a szocializmus építésének kommunista módszere. A szocialista munkaversenyen keresztül tudnak eljutni minél hamarabb a kommunista musba. Kerepesi elvtárs a továbbiakban rámutatott a szovjet dolgozók öntudatos munkájára, melynek eredményeképpen az anyagi javaknak olyan bőségét tudták előállítani, hogy biztosították a szocializmus felépítését, a Szovjetuniónak a hitleri fasizmus felett aratott győzelmét és biztosították azt, hogy ma már a Szovjetunióban a kommunista társadalmat építhetik. Mi is elmondhatjuk, hogy győzelmet arattunk a kizsákmányolók felett. De véglegésen csak akkor győzhetünk, ha a munka magasabb termelékenységét hozzuk létre. Lenin elvtárs mondotta: „A munka termelékenysége, ez végeredményben az új társa, daliul rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog." Előttünk áll a nagv Szovjetunió péklája, ezt a példát kell követnünk. szocialista munkaversenv a termelés fokozásának döntő fontosságú eszköze, mert a verseny következében adódnak meg azok a hatóerők, amelyek a munka termelékenységét állandóan. fokozni tudják. De nem az a lényeg, hogy megfeszített, embertölő munkával versenyezzünk. Ez helytelen dolog lenne. A legfontosabb, hogy m'nden egyes munkás gondolkozzék, hogy hogyan tudná munkáját könnyebben végezni a munka jó megszervezésével, észsz'erűsitésévcl. Kerepesi elvtárs konkrét pé'dákkal támasztotta alá. milyen nagyszerű eredményeket érnek el dolgozóink azáltal, hogy gondolkodnak, hogyan leh?tne leegyszerűsíteni, észszerűaíteni az egyes munkafolyamatokat. A hatóerő a mi szocialista munkaversenyünkben az. hogy országunk dolgozó népe saját magának dolgozik. A versenyt vezetni és szervezni elsősorban a Párt kötelessége, a szakszervezet segítségével. Pártunk volt az, amely rámutatott és rámutat ma is a termelésben megmutatkozó hibákra és hiányosságokra és megjelöli azok kijavításának útját Nen^ engedhetünk meg eddigi eredményeinkkel, fokoznunk kell azokat, fel kell számolnunk a verseny kampányszerű jellegét. A Sztahánov-mozgalom a Szovjetunióban a munka jobb megszervezésével hatalmas eredményeket ért el. Nálunk is vannak már ezen a téren kiváló eredmények, mert dolgozóink követik a szovjet sztahanovisták példáját. A szocialista munkaverseny a dolgozók munkáról való nézetében gyökeres fordulatot hozott létre, amely különösképpen a sztálini műszakban mutatkozott meg. A szocialista munkaverseny nyomán már nálunk is kialakulóban van az újtlpusú ember, a kommunista embertípus. A szocialista rounkaverseny továbbfejlesztette és fejleszti a munkásosztály politikai öntudatát is, elmélyíti a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránti szeretetet. Elmélyíti a szeretetet, amelyet a magyar dolgozó nép érez Pártunk és vezére, Rákosi elvtárs iránt. A munkaversenyt fel kell használni a pártépítésben is, azáltal is, hogv a szocialista munkaverseny legjobbjait veszBzük fel Pártunk tagjelöltjei és tagjai sorába. A kommunistáknak kell a munkaverseny élenjáróinak lenni. Eredméneysen csak úgy tudunk harcolni az imperialistákkal szemben, útry tudják megszilárdítani és kiszélesíteni * proletariátus diktatúráját, ha a munkaversenyt egyre szélesebb alanokra helyezzük. Igy szolgálhatjuk ivatán a nemzetközi munkásosztály érdekeit, így tudunk eredményes harcot folytatni az imperialista háborús uszításokkal szemben és így tudjuk ötéves tervünk megvalósításával megteremteni a szoc'alistá társadalmat — mondotta befejezésül Kerepesi elvtárs.