Délmagyarország, 1949. december (6. évfolyam, 278-302. szám)

1949-12-21 / 295. szám

8 Sz!á!ir. - a győzelem zászlaja, Sztálin - a harc zászlaja Sztálin — Lenin halhatatlan ügye nagy folytatójának neve a legdrágább és lcgszerete tcbb a Szovjetunió népei és minden ország dolgozói számára. Mindenütt határtalan rajongással beszélnek Sztálinról aki egyesíti magában azt, ami a munkásosztályban nagy és hősies: a rettenthetetlen szellemei, hajlithatatlanságot, mindent leküzdö vasakarato', a rabság és elnyomás megbékithetctlen gyűlöletét, a forradalmi szenvedélyt, a tömegek alkotó erejébe vetett mélységes hitet. Cztdlin vezetése alatt építette fel a szovjet nép a szocializmust, vi.te véghez a Nagy Honvédő Háború páratlan történelmi hőstettét és most terheletlenül halad előre a kommunista társadalom lépitéae terén. A háború nehéz éveiben Sztálin vezette a szovjet nép harcát a legaljasabb és legálnokabb ellenséggel, a hitleri fasizmuásal szemben. Sztálin vezette a szovjet ország fegyveres erejének hadmfive'eteit, az országban folyó gazdasági-szervezési munkát; emellett nagyarányú elméleti munkásságot fejtett ki, továbbfejlcszete'.te a szovjet haditudományt, a marxi-lenini elméletet a szovjet szocialista államról, annak funkcióiról és erőforrásairól. A második világháború megpróbáltatásaiból megerősödve és Icgyőzhetelenül került ki a Szovjetunió. Az újjáépítés frontján, a népgazdaság háboruutámi továbbfejlesztésében elért eredmények bizonyítják, hogy a Szovjetunió győzelmesen halad előre a kommunizmus felé. Alekszandra Vert . megkérdezte: „Lehetséges-e kommu ózmus egy országban?" Sztálin határozottan kijelentette: „A kommunizmus egy országban feltétlenül lehetséges, kü. lörösen olyan országban, mini a Szovjetunió!" (Právda 228. sz. 1946. szept. 25-.) • Még előbb, 1946 február 9-i beszédében, amely a Bolsevik Pártnak a három következő ötéves tervre vonatkozó határozatait taglal a, Sztá'in kijelentette, hogy „a Párt meg fogja szervezni a népgazdaság uj, hatalmas felemelkedését, amely lehetősége ad arra, hogy iparunk színvonalát mintegy háromszorosára emeljük a háború előttihez viszonyítva". A háboruutáni sztálini ö éves terv és a természet átalakításának óriási sztálini terve, ezek végrehajtása hatalmas lépést jelent a kommunista társadalom anyagi előfeltételeinek megteremtése utján. A kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzelméért folyó harc a szovjet kultúra és a haladó szovjet tudomány továbbfejlesztése vonalán halad; a Bolsevik Pár: Ideológiai munkájának megerősítése, a dolgozók kommunista nevelése, a burzsoá ideológia befolyá sa elleni harc vonalán. Sztálin arra is rámutatott: „Mindent el kell követnünk, hogy lehetőséget adjunk a szovjet haladó tudomány erőinek kifejlesztésére, ugy, hogy a legközelebbi időben ne csak elérje, hanem tul is haladja a külföldi tudomány vívmányait." ^ Bolsevik Párt Központi Bizottsága Szdálin kezdeménye, zésére fogadott el határozatokat az ideológiai munka, a művészet és az irodalom, a biológiai tudomány micsurini irányzata és burzsoá kozmopolitizmus megsemmisítése kérdéseiben. E határozatok nagy lépést jelentenek a kommunista társadalom ideológiai előfeltételeinek megteremtésében. A kommunizmusnak a Szovjetimióbajn való győzelméért folyó küzdelem egybeesik a népek békéjéért és függetlenségiéért, a szocializmus és demokrácia táborának kiszélesítéséért vivott harccal. Sztálin elvtárs állandóan hangsúlyozza a békepolitáka következetes végrehajtásának szükségességét. A Szovjetuniónak hosszú és tartós békére van szüksége a kommunizmus felépítéséhez, mint ahogy az ország iparosításának, a mezőgazdaság kollektivizálásának, a szocializmus épi ésének sikeres megvalósításához is szüksége voh a békére. Ebből adódik a Szovjetunió állhatatos és következetes harca, amelyet az egész imperialistaellenes, demokratikus tábor élén, az imperialista reakció, az uj világháborúra uszítók ellen folytat. JT'r böl következik a Szovjetuniónak az a törekvése, hogy tovább erősítse nemzetközi kapcsolatait és barátságát a népek közötti békében érdekelt egész dolgozó világgal mindenekelőtt a szocialista fejlődés útjára lépett népi diamokratikus országok dolgozóival. Az emberiség szabadságáért és boldogságáért folytatott harcban a Szovjetunió a világ demokratikus népei egységének támasza. Ez a magyarázata annak, hogy Sztálin, ban, a szovjet népek vezérében látják minden ország munkásai és dolgozói a világkommunizmus vezérét ls. „Boldogság a nemzeközi munkásosztály számára, minden dolgozó számára — mondotta Dimitrov — hogy Vladimír Iljics korai halála után tanítását és ügyét az egész világ dolgozóinak, elnyomottainak és kizsákmányoltjainak zseniális tanitója és vezére, Joszif Visszárionovics Sztálin folytatja. Boldogság az emberiség számára, hogy a demokratikus, imperialistaellenes tábor élén a hatalmas Szovjetunió áh és a legsúlyosabb harcokban tnegedzett, tapasztalt lenini-sztálini Bolsevik Párt." Sztálin, Lenin nagy ügyének folyatója. Sztálin — az emberiség legnagyobb géniusza. Sztálin a ma Leninje. Sztálin egész életét, egész munkáját, minden harcát a szovjet népnek, a Bolsevik Pártnak, az egész világ dolgozóinak szenteli. Sztálin szülővárosában A történelmi neoezettssegü kis Gori városka Grúzia csodálatos szépségű kertjei és mérhetetlen kiterjedésű szántóföldjei között, hegy lábánál fekszik. Coreteli, a nagy grúz költő „Oroszlánszívű városnak" nevezte: erődje védte Grúziát a Keletről beáramló seregek ellen, amikor a ma nagyszerű aszfaltos műút, amely Batumba vezet, a népek országútja volt. Gori volt a grűz nép kultúrájának bölcsője js írók, költők és államférfiak szülővárosa. De legfőbb neveze. lessége, hogy itt született a szovjet nép és a világ dolgozóinak nagy vezére Sztálin elvtárs. Maxim Gorkij a mait század végén, 1892 ben járt Goriban és elragadtatással irt a tiszta kis városkáról, fehér mészkőből épült házairól. Azóta megváltozott Gori képe. A valamikori kisváros Grúzia egyik ipari központjává fejlődött. Pedagógiai főiskolája, nagy színháza, modern szállodája, banképülete, sportstadionja van a 25 ezer lakost számláló Gorinak. Egyre fejlődik Szí ilin szülővárosa. A Kura-fofyó márványnyal díszített rakpartot kap, a folyó mellett olyan szövő- és fonógyár épül, amely évente 17.5 millió méter szövetet termel. Külön kórháza, nagy áruháza lesz az ipari negyednek. Sok nevezetessége van tehát m városnak, mé'gis, akik ellátogatnak iá* — és nagyon sokan ataznak Gortba — elsősorban egy egyszerűen berendezett kis házacskát keresnek feL | Csupán két szobából áll és mégis minden szovjet ember nagyon megbecsüli E házban született Sztálin. A védőfal, amely körülveszi a szovjet népek vezérének szülőházát, gránitból és márványból készült, de a kis ház berendezése pontosan olyan, amilyen Sztálin születése napján volt. A szoba közepén ebedlőasz. tal állt körülötte támlanélküli, fából készült székek és az asztalon ugyan, az az agyagkorsó, amelyből valami. kor Sztálin anyja öntött vizet fia poharába. A szülőház mellett szép, nagy épü. let: a múzeum. Ebben gyűjtötték öcsze a szovjet nép vezérére vonatkozó történelmi emléktárgyakat és dokumentumokat. A Szovjetunió minden részéből a dolgozók ezrei, katonák és diákok lömegei zarándokolnak Goriba, hogy megnézzék a helyet, ahol Sztálin született és ifjúkorát töltötte, hogy megszemléljék a Sztálin múzeumot és erőt merítsenek a látottak alapján ahhoz a nagy épitő munkához, amelynek minden szovjet ember részese. , Salva Dzsapiatd. Kirov: SZTÁLINRÓL Nehéz elképzelni magunknak olyan óriás alakját, mint amilyen Sztálin. Az utolsó években, az időtől, hogy Lenin nélkül dolgozunk, nem ismerünk egyetlen fordulópontot sem munkánkban, sem egyetlen nagyobb kezdeményezést, j'elszót, irányzatot politikánkban, amelynek szerzője ne Sztálin elvtárs lett volna. Az egész alapvető munka — ezt tudnia kell a Pártnak — Sztálin elvtárs útmutatásai szerint, Sztálin elvtárs kezdeményezésére és vezetése mellett folyik. A nemzetkőzi politika legnagyobb kérdéseit az ő útmutatásai alapj'án oldják meg Meg kell mondanom, hogy ez egészében nemcsak a szocializmus építésére vonatkozik, hanem munkánk különálló kérdéseire is. Például, ha országunk védelmének kérdését vesszük, teljes erővel alá kell húznunk azt, hogy minden sikerünkért, — amelyekről beszéltem — egészében és teljességgel Sztálinnak vagyunk lekötelezve, (A leningrádi V. területi és II. városi konferencián 1934 január 17-én tartott beszédből.) i 1944 tavaszán a Krím egyik németek feldúlta városába megérkezik fllekszej Voropájev nyugállományú vezérezredes. flz ezredes beteg, magányos, flz élet számára már befejeződött — >»kiesett gondolatából, mint egy repülőgépből*. De Voropájev tévedett, fl feldúlt vidéken megtalálta boldogságát, a szovjet ember igazi boldogságát. Pavlenko /•Boldogság* cimü regénye azt mulatja meg, hogyan áliitja a szovjet valóság az élet középpontjába Voropájevet. fl szovjet emberek számára a boldogság — a nép boldogsága. Voropájev beszélgetése Sztálinnal a regény legszebb részlete. • ... A ház mögé tértek, átlépték az őrség vonalát; kísérője megállt. Vele együtt Voropájev is- A kisérő zavartan rátekintett, szinte oldalra fordított tekintettel. E pillanatban egy hang hal lett szőtt, amelyet lehetetlen volt nem ismerni. — Szíveskedjék idejönni Voropájev elvtárs, ne szégyenkezzék! Voropájev azonban nem mozdult helyéből, lába nem engedelmeskedett. Sztálini pillantotta meg. Világos zubbonyban és világos sapkában állott Sztálin egy öreg kertésszel valami szőlőtőke mellett, amely girbegörbe kapcsaival a fal melletti térrácsba kapaszkodott. Voronájevre tekin've, valamit bizonygatott a k. „ítésznek PAVLENKO: ami szemmelláthafádn mindkettőjüket komolyan érdekelte• — Próbálja ki ezt az eljárást, ne féljen — mondta Sztálin —, én magam vizsgáltam felül. Nem fogja becsapni ez az eljárás. A kertész zavarba jött, de el is volt ragadtatva, mint yalami gyermek• Sztálinra nézett és kitárta karját. — Egy kissé félek a tudomány ellen cselekedni, loszij Visszárionovics. A cár idején micsoda specialistáink voltak, de azok is viszolyoglak az ilyesmitől. — Lényegtelen, mitől tartózkodtak — vágott vissza Sztálin. — A cár Idején az emberek is rosszul fejlődtek, úgyhogy nekünk nem szabad ezzel törődnünk. Merészebben kísérletezzenek! A szőlőre és a citromra nekünk nemcsak' a ti vidéketeken van ' szükségünk— A klíma határvona lat von, loszlf Visszárionovics. Nézze, micsoda j kényes, finom jószág, hová akarja a fagyos vi- ékre vinnt! — n ' tolt rá kezével a szőlőtőkére. — Ne féljenek! Szoktassák hozzá a rideg viszonyokhoz! Mi magával együtt délvidékiek va•"•"•nk és mégsem érezzük magunkat rosszul északon — fejezte be Sztálin és néhány lépést tett Voropájev felé. — Jaj, istenem — daaogta a kertész. — Amikor ostobaságokat csinál, a többlek előtt halad, amikor felelni kell érte, képtelenség helyéből kimozdítani — mondta Sztálin és Voropájev rémülten vette észre, hogy feléje jön, feléje nyújtja kezét és rámosolyog mindent be. fogadó mosolyával- — Elmondták nékem, hogy maga itt u kolhozokat rohamra vezeti. Igen érdekes, bár nem helyes eljárás az én véleményem szerint. Sztálin valószínűtlenül nyugodt volt. Ugy látszott, hogy a világ öszszes kérdései közül most legjobban Voropájev sorsa érdekli és talán még a fehéres"klkrs ég; amely melegen lapalt a tengerhez. Erre tekintett időnkint, kedvesen összevonta szemétSztálin üdvözölte Voropájevet és kezét el sem bocsátva, az asztalhoz, és a fonott-székekhez vezette, amelyek egyikén Molotov ült. Voropájevnek ugy tünt, hogy Sztálin nem öregedett, mióta 1941 november 7~én a szemlén látta, azonban élesen megváltozott más szempontból. Arca, amelynek minden apró vonását ismerte, uj jegyeket nyert, az ünnepélyesség jegyét és Voropájev megörült, mikor ezt észrevette• Sztálin arcának feltétlenül meg kellett változnia, hiszen a nép mint egy tükörbe, tekintet' belé és önmagát látta benne, az pedig megváltozott a növekedő fenség irányában. Molotov segített leküzdeni az első Percek zavarát és általános társalgás indult meg. — Nekem megemlítették magát és véleményem szerint helyesen cselekedett — mondta hirtelen Sztálin —, hogy vidéki tevékenységi kört választott. Sajnos, nálunk még sok ember van, aki többre becsüti, hogy hivatalnok legyen Moszkvában, semmint maga gazdája a vidéken. Ránézett Molotovra, az elmosolyodott, mert pontosan tudta, kire vonatkoznak ezek u szavak• — és hogyan él maga, nehezen? — kérdezte Sztálin. Szúrósan nézte Voropájevet, mintha nemcsak azt akarná megtudni, amit már úgyis tud, hanem a válasz hangját is érezni szeretné. — Nem könnyen. — Jó, hogy igy egyszerűen m -gmonata. Kérdi az ember: hogy él- , tek? Kiválóan étünk, mondják, aztán kitűnik, hogy valójában nem telik mindennap ekédre •.. I?en, egyelőre Soványan élünk, de mondja meg a j kolhozparasztokwk, hogy rövidesen minden megváltozik, megjavul- Az ország ellátásának kérdését a Párt olyan energiával fogja megoldani, mint annakidején megoldotta az iparosítás kérdésit. Mi mindent megteszünk annak nz érdekében, hogy az emberek i élete megjavuljon. Éljenek jobban, mint a háború előtt. Az emberekről szóljon: hová valósiak, mit csinálnak? Voropájev egy pillanatig elgondolkozott, kivel is kezdje, de Sztálin valószínűleg ugy vélte, hogy Voropájev a dolog megfor nullázásával bíbelődik és elégületlenül összeráncolta homlokát. — Ne keressen semmiféle udvarias formákat, eleven képeket adjon. Mi aztán megfogalmazzuk valahogy. Voropájev mesélni kezdett azokról, akik hozzá közel állót'ak: Ognárnovról, Pauszovról, Cimbálról, Maria Bogod no vár ól és gyermekszanatóriumáról, a Podny eb eszkó-párról, Gorodcovról, mindenkiről, akivel együtt álmodtak a jövőről. — Még azt mondja, hogy emberekre van szüksége! — mondta csodálkozva Molotov. — Hiszen magának nevelő' intézete van. Majd rövidesen magától fogunk kérni. Sztálin hosszasan hallgatott, cigaret'áro gyújtott és füstölni kezdc't. — Ha oly a no krá, mint ezek a Podnyebeszkóék — mondta Csöndesen, szinte magában — erővel téli ünk, akkor majd jól haladunk előre ... Vagy ez a kislány, ez a Sztupina; már csak a németekkel szembeni gyűlölete is iöUenditi az étet't- Term'sz-fs^n ezt az erőt helyesen kell irányítani• Cimbált meg ővja, ne bántsák• Szükség van az ilyen nyugtalan öregekre, az ifjúság megbecsüli őket... Nos, mi van még? Újból és újból kérdezősködött, majd elgondolkodott, hirtelen önmagába vonult, mintha a most hallottakat a régebben hallottakkal vetné egybe és meghatározná, hol az igazság, majd ismét felélénkült, örvendez; tt minden egyes * uf névnek... Mikor Vorofájévtől meghallotta, mint vágyódik Gorodcov a gabona után, mint álmodik láthatárig nyúló búzamezőkről, felállt, fel-alá járkált, töprengett. Az asztalhoz visszatérve Sztálin igy szólt: — A gabona utáni vágyódás nagyon szép. A leglényegesebb után vágyódik az az ember- De szintén szükségünk van. a szőlőre, fügére, almára Mondja meg ennek a Gorodcovnak, aki katonaember, ennélfogva megérti, hogy maguk itt a második vonalb n állnak tart tékk'nt- /mikor a gahon"h"rc eld'lt, magukra kerül a sor. — Talán lehetséges volna az olyan embereket, min' ez a Gorodcov, az al földre át éterit-ni, buzatcr-re'éf'e? —ajőnlot'a hirtelen czfó/in- — Az orosz ember oa^onatermel". Gondolkodjék felőle. Tdrrya'ia meg a vezetőséggel- M'g kiről tudna beszélni> Mé'vn me^i" Win et'ől O 'e'h S tifz-rp ' beszélget, siói, Voropájev köpenye zsebébe sülylyesztelte kezét és onnan zsebkendőjével együtt kirántotta, majd a földre ejtette a reggeli hóvirág, bokrétát. A kísérő, aki közelükben állt, fölemelte a virágokat, amelyeket Voropájev ismét zsebébe süllyesztett. Sztálin kíváncsian Szemlélte. — Amennyire én tudom, a virágok nem a zsebbe valók — mondta meggyőződéssel. — Adja ide a virág ökrét. Mit is csináljunk velük? — Hozzátette ahhoz a nagy csokorhoz, amely az asztalon lévő széles és alacsony vázában állt. — Vagy talán valakinek szánta? Voropájev elmesélte, hogv a kis Tyorozsenkova arról ábrándozott, miként fogja ezeket a virágokat Sztálinnak ajándékozni és ez az álom most váratlanul beteljesedett. Sztálin kutatni kendet', mit is ajándékonhatna a Tyorozsenkovakislánynuk, maja behívott valakit és ubsi'otta, hogy néhány süteményt csomagoljanak be egy szép kosárkába. j Alighogy behozták a kosárkát, Voropájev engedélyt kért, hogy me! hessen— Derék ember, helyesen cselekedetI — mondta búcsúzóul Sztálin- — Ne hallgasson azokra. kik korholni fogják. Hivatnln-kunk igy is tulsok van- Maga ácrélt ember! ... És egyenesen beletekintett Vorp nöjev sze' méh", szinte arcával súrolta n "á\ minth" "nap sugara simog IP' volna meg. I v *