Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-15 / 264. szám

2 KEÍLD, 1349 NÓVEMHER 15. Aki a Szovjetunió ellen kezet emel, az ellensége hazájának Cseroenhov elviára bolgár miniszter elnökhelyettes beszéde az áruló Kositov-banda ügyéről Cscrvenkov míníszterclnőkhelyeltes elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt központi bizotttágánal; titkára pofiükai beszámolót mondott. Beszédében részletesen fejtegette Kosztov Ifcs csoi>or;ja árulását. — Az ef'pnség még él, még Bein zuztuk össze véglegesen — rrando'ta. Még itt van közötKnk. Nyilvánvaló, hogy Kosztov cr- ét igyekszek k'hasTrál. Bt ujabb tájnadásra a Komtnutisla Párt ellen. Fő fegyvere a rágalmazás. — Ellenségeinknek egy közmondással válaszolhatunk: »Ehes disznó makkat"álinocH)í.« A Kommunista Párt megerősödve fog kikerülni a kosziommus ellen vivott harcából. — Páriánknak sikertilt lelepleznie a soraiba befurakodott ellenséges ügynököket. Ez a győzetem párlunk számára igen nagy győzefem. A kosz'ovizmus ellen vivott harc az osztályellenség elten vivott harc. Az ellenség minden eszközt felhaszlá», hogy ellenálljon és ártson eekünk. Kosztov és csoportja — az ellenség parancsára és kányitása alatt — összeesküvést Izcrvezett, hogy Buígi-iát eltzakitsa a Szovjetuniótól, hogy Bulgáriát a tioista Jugoszláviához és az imperialista nyugathoz csatolja. Ez pontos bizonyítást nyert — Miben áH a kosz'oviztnus 1 A kn«•^fm'i•'rr|us• az a titoVmus bolgár fö'dón. A kosztovizlmus: a bolgár nacionalizmus, az ellenség törekvése arra, hogy függő viszonyba helyezze a nyugati imperialista országoktól hogy visszaállítsa országunkban a kapitalizmust. — Micrt vette az ellenség védelmébe Koszlovot ? Világos, hogy azért, mert Kosztov a *apilalizmus helyreállítását akarta, mert az volt a célja, hogy Bulgária az angol-amerikalaktól függő ország legyen. — Meg kell világítani országunk minden dolgozója előtt, hogy a koszlovizanus a bolgár nemzeti függetlenség éltető napjára és levegőjére, a Szovjetunióhoz fűződő tántoríthatatlan barátságunkra emelt kezet. E barátság nélkül, a nagy Szovjetunió támogatása nélkül Bulgáriának semmiféle nemzeti függetlensége nem állhatna fenn. A tioista kémbanda aljas szovjetellenes működése a titojista Jugoszláviát az ango'-^n®I rikai imperializmus lakájává lette. A jugoszláviai dolgozók ezt a saját bőrükön tapasztariák mtedsddig amis össze nem szedik minden erejűket és te nem számolnak • 'titoisla bandával. — Müyen függetlenséget élvezhetne országunk a Szovjetunió barátsága és segítsége néfkül? Semilyet. A Szovjetunió barátsága és segítsége nélkül viszont nyomban az angot-amerikai imperializmus zsákmánya 'ennénk. —* A bolgár-szovjet barátság nemzeti érdekeink fő biztosítéka, megingathatatlan támasza. Aki kezet emel a Szovjetuniói ellen, az Bulgária el fen, életbevágó érdekeink ellen emel kezet, annak Bulgária nem drága hazája, az ellensége Bulgárián nak, — Az ellenség zavartkeltő terve sohasem fos sikerülni, nem fog minket eltéríteni az egyenes úttól, nem fog zavart kelteni sorainkban. Ennek biztosítéka az a felbecsülhetetlen értékű segítség, amelyet a pagy Bolsevik Párttól és magától Sztálin elvtárstól, nevelőnktől és vezetőnktől kapunk, amelyet minden másnál nagvoblsra értékelünk és melegebben kívánunk. — Meg fogjuk tisztítani pártunkat mindentől, ami csak hasonlít a koszt ovi zmushoz. Elég erősek vagyunk ehhez. Teljesíteni fogjuk Dimitrov elvtárs •végső akaratát. Dimitrov elvtárs, noha már ágybanfekvő beteg volt, éjjel-nappal gondolkozott azon, milyen tanulságokat kell levonni a pártunkban rejlő nacionalista fekély felfedezéséből és kwTolgozta pártvonalon a Hazafias Arcvonalban és az államban végzett tevékenységünk döntő újjászervezésének, valamint kádereink megtisztításának és a munkásosztályból, a dolgozók közül származó uj káderek beállításának tervét. Délkorea területén élénk partizántevékenyoég folyik A koreai központi hírügynökség közli, hogy a déikoreai partizánok áktiv harci tevékenységet folytatnak, megszakítják a rendőrség összekötő és közieke. désí vonalait. Rendőrségi osztagokat és a Liszinman-hadsereg egységeit morzsolják fel és nagy zsikmányra tesznek szert. Deikorca tíbb tartományában folyik az aktív partizán tevékenység. A Komszomol példája nyomén nagyarányú fásítást végeznek az EPOSz-iiafalok Az EPOSz-ba tömörült dolgozó paraszt fiatalság felismerví az erdősítés nagy jelentőségét, ez év tavasi'ia 2 millió facsemetét ültetett el, most ősszel pedig mór közel 6 millió facsemetét igényeltek. A megyik közui Szabolcs megye jár az élen 600.000 facsemete igénylésével. Az EPOS2-szervezetek a facsemetéket még a fagy beállta előtt elültetik. A magyar fiatalok ebben a munkában is a lenini Komszomol példáját követik, akik élenjárnak a ter mészetátalakitó nagy sztálini 14 éves fásítási terv végrehajtásában. Az amerikai imperialisták fel akarják fegyverezni Nyugataránetorezáget Jólértesült politikai körök kijelentik, hogy a három nyugati külügyminiszter párisi tanácskozásán-ak részleteit főleg azért titkolják, mert nyilvánosságra hozataluk a francia kormány helyzetét megrendítené. A három külügyminiszter Acheson javaslatára beleegyezett abba, hogy Németország acéltermelését évi 10 és félmillió tonnáról 14—15 millió tonnára emeljék fel. Amerikai nyomásra elhatározták azt is, hogy nem szerelik le az évi 2,400.000 tonna termelőképességű Thyssen-féle acél üzemeket. Ebbtoen a kérdésben is az angol kormány, éppúgy mint a francia, megint meghajolt Washington kívánsága előtt. JWondont »Datly Worfter* külügyi szerkesztője megállapítja, hogy a párisi egyezmény eredménye Nyuatncmetország felfegyverzése lesz. Erre mutat aa a hir is, amely szerint Acheson közölte a párisi tanácskozásokon, hogy az Egyesült Államok politikájának alapja Nyugativámetország felfegyverzése. HéiaiQtó toniH ícéf fot elt az Egytfii t Haa® az actfcaari sMok követk ztébeü Illetékes megfigyelők 750 millió dollárra becsülik az acélipari sztrájkból eredő károkat. Az Egyesült Államokban b sztrájk mia.t hétmillió tonna acélt-cme'.és veszett el. Éppen mielőtt • Flowery ítanch hídjához értek volna, két »utó bukkant fel az ellenkező hányból és a felkavart sárga por fojtogató felhőjében közeledett foléjük. Mindkét kocsi olyan őrt

lö iramban száguldott el meittük, hogy lehetetlen volt a fonne ülőket felismerni. — Ugy látszik, már be is fejezték — következtetett Beri. Amikor alig nyolevvan-száz foéter választotta el őket a híd161, látták, hogy feltűnően sok •utó áll az úton, sőt teljesen eltorlaszolják az utat, de sok ko»si az útmenti kóróban is vesztegelt. — Segítség nélkül semmit nem tehetünk — állapította meg izgatottan Bert. — A legjobb tolna, ha azonnal a városba menUénk hivatalos segítségért. — Erre már semmi szűkség — •zólt Jeli. __ Már megtörtént. HAM. Bert bekormányozta a kocsit B sűrű bozótba, ahol az út felöl feenk] nem vehette észre. Jeff kiszállt és a bokrokon át a csermely partján elterülő fűzfaliget te'í leselkedett. — Igazam volt, már megtőrfont — súgta oda a mellette álló VETTNEK. Tisztán látták a négerfiú tátiét, amint élettelenül leng egy laágon, amelyet eerétek ée golyók teljesen megfosztottak minden lombozatától. A fát, kisebb csoportokban még most •s legalább negyven Begy ötven ember vette körül. Mások már távozóban voltak. Hallani lehetett, hogy a híd mellett álló kocsik közül egy-kettőbek megindították a motorját. — Itt most már semmi egyéb • Részlet, az fdén Pesten járt lemert amerikai Író, az Athenactim kiadásában most megjelenő Embervadászat című regéB véből. ERSKINE CALDWELL: LINCSELES tennivaló nincs, minthogy kiküldjük ide a halottkcmet — jegyezte meg szomorúan Jeff, — Mi most már az égvilágon semmit se hehe tűnk itt, fiam. Bert megragadta a serif karját. — Talán ajánlatos volna, l.ogy feljegyezzük néhány ember nevét — indítványozta. — Ha Ben Allén bíró netán eljárást akarna indíttatni a bűnösök ellen. Jeft meghökkent. — Nem — jelentette kf határozottan. — Semmiesetre te akarok politikailag belekeveredni ebbe a dologba.., — De... Jeff megindult a kocsija felé és Bertet szó nélkül otthagyta a bokrok kőzött. De Bert hevesen suttogva visszahívta: — Serif úr, jöjjön gyorsan idei Jeff viszament, bogy megtudja, mit akar tőle. — Nézze csakl —• mutatott Bert az ellenkező irányba, arra, amerre a csermely folyt. Katy Barlow éppen akkor gázolt bele a csermelybe a másik partról. A fa körül álldogálók közül akkor még egyik sem vette észre, pedig Katy már alig Hz méternyire volt tűlük. Aztán hirtelen megállt, mintha cöveket vert volna a lába és kitágult szemmel meredt Sonny testére, amint ez lassan forgott a kötélen. — Ártatlant — sikoltott fet torkaszakadtából. A felcsattanó hang csaknem egy percig visszhagzott a csendes ligetben. Katy továbbrohant. — Nem követett et semmitl Hazugság voltl A férfiak közül azok, akik már visszafordutóban voltak és eljutottak a hidig, visszaszaladtak a fához. Azok pedig, akik még ott voltak, mered szemmel bámultak maguk elé, mintha révületbe estek volna. Bert hallotta, amint Jeff egymásután nagyokat- nyel. — Miért nem hisztek nekem?! — kiáltott Katy, miközben egyik embercsoporttól a másikhoz rohant és a férfiakat ütötte-verte az öklével, ahol csak érte. — Nem kövelett el semmit! Senki nem követett cl semmitl Hazugság voltl A- kőtélen függő test egy pillanatra abbahagyta a forgást és szután lassan az ellenkező irányba fordult. Az emberek közül néhány felnézett a testre és úgy bámult rá, mintha még sohasem látta volna. — Ártatlant — jajongott Katy. A haja zilált volt, sár és iszapragacsok tapadtak az arcához, mintha egész éjszaka mocsarakon gázolt volna át. — Hazugság voltl Én mondom nektekl Az emberek félkörben körülvették és olyan sűrűn tapadtak egymáshoz, hogy már alig volt látható belőle valami. Egy ideig sem Jeff, sem Bert nem látta őt — Kérdezzétek meg Leroy Luggitóll — kiáltozott Katy. — ö tudja, bogy hazugság volt! Kérdezzétek meg tőlel Leroy tudiat Katy odarohant a fához, amelyről a fiú teste lógott lefelé Az emberek megmozdultak és felzárkóztak hozzá. — Miért nem keresitek meg Laray Luggitot, hogy megkérdezettek tőle?) _ kiáltotta rekedten az öt körülvevő férfiak felé. ö megmondja nektek, hogy hazugság voltl ö tudja! ö tudjat ö tudja! Most __ néhány másodpercig mély csend borította be a ligetet és az egész erdőséget. Az egyetlen hang, amit Jeff és Bert hallottak, a saját torkukból kitörő reszelős zörej volt. Az emberial mind közelebb és közelebb nyomult a fához. Jeff és Bert a férifak mozgó teste között csak itt-ott feltűnő réseken át láttak meg valamicskét Kaybői. És egyszerre csak velőtrázó sikoly hasított át az erdőségen. Aztán dühös hangok bömböltek fel. Egy kékszajkó, mindennek fittyet hányva, átrebbent a két megkövült figyelő férfi felett lasan mozgó ágak között, felrikácsolt, az Earnshaw-hegygerinc felé repült és beleveszett a meszszeségbe. — Mi történik ott, Bert? — suttogta megrendülve Jeff. — Hiába erőltetem, semmit nem látok — szólt magatehetetlenül Bert. — Ha az a lány valóban veszélyken van, meg kellene védenünk őt — mondotta Jeff, de aztán néhány másodpercre elhallgatott. — Nem fognak kárt tenni benne, ugye nem, Bcrti?! Bert habozott, belekapaszkodott egy facsemetébe. — Aligha hiszem, hogy kárt tennének benne. Ha csak már .., Jeff a fiatal fák kózfcl a legerősebbnek látszóba kapaszkodott. A verejték sűrű csepoekben patakzott a homlokáról és arcáról. Katy megint felsikoltott, de ez a hang már erőtlen és elhaló volt. Az emberek most ugyanolyan sebesen rohantak a híd felé, mint amilyen gyorsasággal az elébb gyülekeztek. Lökdösfék és üvöltözve átkozták egymást. Jeff és Bert csak most vette észre, bogy k&vek repü'neb a levegőben. Katy, amikor a icg* nagyobb kődarab vágódott a» arcához, hangtalanul lezuhant a földre. Jeíf megragadta Bert karját és meg-megbicsaklott a térd*. Mindkettő ajkán megfagyott • szó. Ekkor az emberek közül aa egyik hirtelen megfordult, visz* szarohant és egy nehéz követ dobott Katy tehetetlenül elnyúlt testére. Miközben a gépkocsik motor' jának fülsértő zaja zakatolt dt az erdőségen, megindultak a bokrok között. Bert jóval előbb ért oda a fához, mint Jeff. Bert terdreesett, felemelte Kaiyt ée amikor Jeff megállt a fa előtt, még mindig • karjában tartotta. — Katy... — szólongatta Bert és olyan gyengéden tar' tetta a leányt a karjában, amennyire ezt idegtépő izgatott' sága tehetővé tette. Katy lassan kinyitotta a szemét és csapzott, hollófekete hajinak fátylán át rájuk nézett. Bert visszasimította a hajat a leány arcából. Hatvány mosoly jelent meg Katy ajkán. — Mondjátok meg Leroynak.^ — suttogta alig hallhatóan. A mosoly lassan eltűnt az arcáról. Bert végtelen gyengédséggel lefektette a leányt a kőhalomra. Felállt és a szeme Jeff arcát vizsgálta. — Jeff, seril úr, úgy éreztem, hogy a feje elnehezedik! — Nem tudta folytatni és különös tekintetet vetett öreg főnökére. — A feje.,. Jeff bólintott és lassan odament a csermely partjához, megállt és nézegette, hogyan örvény* lik a vix egy ledőlt fatörzs alatt.