Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-06 / 257. szám

73 1849 november 6, vasárnap ÍGY SEGÍTETTE THO A NÉMET FASISZTÁKAT A fasiszta. Tito-klikk Jugv>szlávia népei előtt a felszabadító háború idején szerzett „érdemeire" szeret hivatkozni. Ma már azonban közismert, hogy a jugoszláv népi felszabadító mozgalom óriási emberáldozatai, minden nehézsége éppen Titóék árulásának volt a következménye A Tito-féle kémbanda lelép. jzése fényt derít a népi felszabadító háború számos olyan részletére is, amelyet eddig hoxnáty ho-ftott Ri/ude gyilkol — Gyilasz likvidál Most kapta meg igazi magyarázatát például a monteneg. rói felkelés története, amely dicsőséges kezdet után csakhamar összeomlott, A felkelés 1941 júliusában tört ki és eredményesen folyt mindaddig, míg meg nem érkezett Montenegróba Gyilasz és Pijadc, a JUKP Köz. ponti Vezetőségének két küldötte, Ettől kezdve rosszul ment minden.. Megfoghatatlan volt, mi is történt. Ma már azonban tudjuk, hogy kinek a számára dolgoztak valójában ezek a „küldöttek". Pijade főtevékenysége púidául abban merült ki, hogy koholt ürügyek alapján számos partizánt kivégeztetett, a montenegrói törzsek között pedig viszálykodást szított Gyilasz a lik\ idátori tevékenységet választotta és a fegyveres harc beszüntetését ajánlotta. A JUKP Központi Vezetősége nevében egy közleményt adott ki, amclyb n beszámolt, hogy Bulgáriában forradalom van és közölte, hogy a Szovjet Hadsereg egys :ci már behatoltak Jugoszláviába, _ tehát felesleges tovább harcolniok. Ha külön utakon is, Pijade és Gyilasz közös cél, a montenegrói felkelés felszámolása felé törekedtek. Gazdáik megdicsérhették őket: a partizánok csakhamar szétszéledtek, a névágta magát a német gyűrűn. Az ellenség ezután szorosabbra zárta sorait. A partizánok között pánik tört ki, a sebesültek tömegesen követtek el öngyilkosa got. A csapdának, amelyet Tito állítólag „a németeknek állított fer több mint 10 ezer jugoszláv harcos esett áldozatni. Gyilasz, Tito és Rankovics azonban „rejtélyes" módon keresztüljutott a német csapatok gyűrűjén. Rankovics os a Gestapo Rankovicsnak nem ez volt az egyetlen „rejtélyes" megmenekülése. Abban az időben, amikor a belgrádi Gestapo egyre-tnásra végeztette ki Belgrád főterén mindazokat, akiket gyanúba fogtak, mint, kommunistákat, — kezükre került Rankovics is. A belgrádi rendőrség Rankovicsot, mint a JUKP Politikai Bizottságának tagját tartotta nyilván. Ennek ellenére a Gestapo, mint beteget, csakhamar közkórházba küldte, ahonnan „sikerült megszervezni szökését". Rankovics mai bűnös tevékenysége is bizonyítja: kiszabadulása nem volt véletlen! Tudnának beszélni erről az elsó proletár-dandár harcosai is, akiknek Miladin Jovanovics vezérőnagy, aki egyiltf szabadult ki Rankoyiccsal, elmondotta, hogy Rankovics „kiszabadítását" a németekkel történt megbeszélés előzte meg. Akiktől litóék a legjobban félnek Titóék kommunistaellenes terrorja r,e$n leleplezésük után kezdődött. Mióta csak módjuk van, a kommunisták életére törtek. Igy gyilkoltatták le például a háború alatt Ribar elvtársat, aki a Központi Vezetőség megbízásából külföldre akart utazni, repülőgépen. Utazásának pontos idejéről csak Tito, Rankovics, Pijade és Oyilasz, valamint néhány, a környezetükhöz tartozó angol tiszt tudott. Ennek ellenére — helyesebben szólva éfT pen ezért, — mikor Ribar elvtárs repülőgépe felemelkedni készült, egy usztasa repülőgép jelent meg a repülőtér felett s mégsemmiatt et te a gépet utasaival együtt. A Tito-klikk rémuralmának ma már sokezer áldozata van. Titóék a legyilkoltak holttestéből akarnak barrikádot emelni a jugoszláv nép haragja és gyűlölete ellen. De minden terrorjuk ellenére is, a jugoszláv kommunisták, a jugoszláv nép elsöpri őket helyükről! (Pcro Popivoda elvtárs, jugoszláv vezérőrnagy cikke nyomán.) i\ mímiéwis terv nagyar^mu beruházásai n általános iskolákban A közoktatásügyi kormányzat a hároméves terv keretéhen az iskolák terén nagyarányú" beruházásokat hajlott végre. Az ország villanyvilágítási hálózatának kipítésénél a hároméves terv folyamán 128 község iskolájába vezették be a villanyfA hároméves terv keret eben 1.127 iskolát és tanulóotthont állítottak helyre, 1916-ot láttak el felszereléssel. A helyreállított iskolákon kívül felé építették 57 új iskolát és 20 j tanuitói lakást. OKTOBER SZ414 Irta : Mihail Golodnij Október — az öszi lomb elhat a fésmyel, köd száll le a tájra, a kertre puhán. Október — Lenin a rohamra vezényel s gránát tüze lobban a cár-palotán. Október — az éjben a surrogó vándor* fecskék s vonalok páncél-ragyogása. Október — a villám ma messzire lángol, jövőnk terein suhan át cikázva. Október — a híred örök s diadalmas, történelem kürtszava lett ma szabad, Október — a harc és a Párt, a hatalmai, a vers sorsa tőletek el nem szakad. Október — a messze és tiszta reménnyel, hogy vágtat e kor érc-szárnnyal az élen! Október — Sztálin ma rohamra vezényel, rőt tűzben a zászlók lengnek az égen! így láttalak újra: fény, seinck, illat, bőrösre izzítod a hajnal szír. ét. Fogadd el e vers szavait szavaidnak, a hangja és színe is csak a tiéd. Ford.: SZABÓ FNDRM Itaet s magpronzági kommumstékhöz Részlet a Vörös Újság 1919 január 1SS4 számában megje lent leveléből. .....Az orosz munkásosztály a saját kárán tanulta meg, hogy a szocial sta mérkőzés e legnagyobb idejében, cumivént csak ismert valaha a világtörténelem, csak egy a kettő köziil tehetséges; vagy a tábornokok borzalmas, vadállatiasan kegyc'.lcn véres diktatúrája, amely menteni igyekszik a kap lalis'a világot vagy az államok háborús romjain új világot építő munkások diktatúrája. És e proletariátus pártje, » vw pártunk, vrxtlyet « forradalom kezdetén az ,,őrültek kis csoportjának" számítónak és amelyik most erős kézzel, több mint egy éve tar:ja már az államhatalmat, különös örömmel látja, hogy Németországban s, Ausztriában is és Magyarországon is erősödnek a tez: vérpártok, amelyek a mi közös célunkhoz, a szocializmuthoz vezetnek. mi közös utunkon: a munkásosztály diktatúráján át. „A burzsoázia pusztulása és a proleiáriá:us giiőze'me egyaránt kikerülhetetlen." Kikerülhetetlen a mi győzelmünk, elvtársak! Mi th sszüh és tudjuk, hogy önökkel együtt sikerülni fog felépíteni'a kap tar lista rablás romjain a mi emberi testvériségünk és az összes népek szolidaritásának új világát Éljen a világforradalcrml Éljen a proletárdiktatúrái Éljen a nemzetközi szociális köztársaság! Éljen a kommunizmus! Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében* LENIN. SZTÁLIN. SZVERDLOV" met fasiszták pedig kihasználták az alkalmat, támadást indítottak, végigpusztítottak falvakat, városokat és tömegesen gyilkolták le a lakosságot. Tiíó „csapdája" Egy másik „rejtély". A Egyik távoli sz.Ooriai faluból Petrográdba utazott egy öreg paraszt. Útközben mindenkinek elmondta, hogy Leninhez utazik. A SZMOINUBAN Beszélnie kell Leninnel a parasztok életéről. Soká g tartott az öreg paraszt utazása, de végül is megérkezett Petrográdra. Bámul az öreg: látja, hogy az utcákon minné-1 lenfélé fegyveres munmet hadsereg negyedik támadásának idején, 1943 márciusában a partizán erők rendkívül súlyos helyzetben voltak. A sebesültek száma meghaladta az ötezret, azonkívül pedig tífusz is pusztított soraikban. Az erőviszonyok is, a terep is a németeknek kedvezett. Ennek ellenére fegyverszünetet ajánlottak Titóéknak. Az ajánlatot Tito hű szolgáján, Veleb'ten, az angol kémen keresztül tették meg és ő nem győzte eléggé hangsúlyozni „nagylelkűségüket". Tito a partizán alakulatok nevében elfogadta.a fegyverletételt. Magyarázatként azt terjesztette a csapatok között, hogy „be akar. ja csapni a németeket". Csakhamar kiderült azonban, hogy a csapdát Tito nem a németeknek. hanem a partizánoknak ál" litotlaf Míg a tárgyalások tartottak, a németek a Tara és a Piva folyó medencéjében körülzárták a mintegy 25 ezer főnyi partizánhadsereget Zsujo\ics elvtárs, aki hasztalan próbálta lebeszélni a Tito -Gyilasz—Rankovics hármast esztelennek tűnő tervéről — az első 1katonáival keresztül" leások állnak. Egy ezred katona vonult el az utcán, zeneszóval. Az ezred előtt nagy vörös zászlót vitek. Az öreg paraszt odaíépett az egj/ik vörösgárdistához és megkérdezte: Hogy értse ezt az ember? Az meg így felelt: — Ugy, hogy tegnap óta itt nálunk a hatalom a szovjetek kezében van. Az öreg tovább ment és mindenkinél Lenén után kérdezősködött. Az ember'Ac antt mondták neki: — Keresd a Szmolnijban! Sokáig ment az öreg, keresztül az egész városon. .míg. végre odaért íz driási épülethez. Az épület előtt máglyák égtek és géppus':ák álltak. A géppuskák mellett maírózok és katonák jártak föl s alá. Ez volt a Szmolnij. Megtetszett az c-rcg?k egy f.'atal matróz. Eai/re topogott a kövezeten a csizmájával és egymásra ütögette a két karját; melegedett. Mert nagyon hideg volt, csípős szél fújt m tenger felől. Odaszólt néki az öreg. — Lenint szeretném látni! A matróz tetőtől talpig végigmérte és megkérdezte: — A2tán minek akarsz te. öreg. Leninnel beszólni? — Azért jöttem, hogy elmondjam neki. hogy hogy élünk mi, parasztok. ? — Eridj, öreg. a parancsnokhoz engedélyért — mondta a matróz és megmutatta a parasztnak, hova kéü mennie. A lépcsőn libasorban álltak az emberek, akik a parancsnokkal akartak beszélni. Piszkosak és csúszósak voltak a széles lépcsőfokok. látni lehetett, hogy sok nép járt ott az egész nap folyamán. A parancsnok lásson írta meg az engedélyt: a puskához hozzászokott a keze, de a tollat azt nagyon bizonytalanul tartotta, egyszerre mind az öt ujjával szorongatta. mintha attól félne, hogy elröpül. Megkapta tőle az engedélyt, az öreg paraszt és mer* megkeresni Lenint A földszinten fegyvereket osztogattak a munkásoknak, meg a matrózoknak. MagastermetiI, vidámarcú katona osztotta a fegyvert. Egyenként léptek oda hozzá a munkások, matrózok. megkapták a fegtyveft, töltényt, aláírták a nevüket és kimentek az udvarra. Ott csapatokba szervezkedtek és elvonultak. Valahol messze döröglek az ágyúk: Retrográd alatt folytak a harcok. Az öreg paraszt megkérdezett egy szép szál ka'onát, hogy hol van Lenin. A katona mosolyogva válaszolta: — A hatvanhetes számú szobában. A hatvanhetet számú szoba ajtaja előtt két vörösgárdista állt őrt: egy nagybajuszú öreg munkás, fekete kabátban és egy fiatal legény. Az öreg hozzájuk fordult: — Lenint szeretném látni. A bajuszos munkás ránézett az öregre és azt mondta: — Menj egyenesen ezen a folyosón. Lenin a nagyteremben fog beszélni. Akkor vette csak észre az öreg, hogy a folyosón csak egy irányba mentek az emberek. Meni ő is utánuk, és a fokiosá vécén szélesre túrt fehér apót pdlantott meg. Az ajtóban tolongtak az emberek. Az öreg előrefurakodott. S alighogy sikerült beférkőznie a terembe, rettenetes lárma keletkezeit. Az öreg nem mindjárt értette meg, hogy miről van szó. Körültekintett: az emberek kiabáltak, tapsoltak. sapkáikat lobog'atták. S ebben a parádés teremben köröskörül csupa egyszerű ember volt: katonaköpenyeges, bekecses, matróz-zubbonyos emberek. Es mind csak egy szót kiáltoztak: — Lenint Leni-i-inl Lenin! Az öreg lábujjhegyre állt és a terem másik oldalán megpillantotta Lenint. Vladimir Iljics egy alacsony dobogón állt és várt, hogy megszűnik « kiabálás. Aztán fölemelte a kezét — csöndet kért. De az emberek tovább kiabáltak, sehogy se akartak elhallgatni. — Lenin!... Éljen Lenin! Vladimír Iljics összeráncolta a homlokát. Aztán nem állta meg —, elmosolyodott. A kiáltozás a teremben még erősebb lett. Vladimir Iljics a kezével jelezte, hogy beszélni akar. Még egy keveset várt. lemét fölemelte jobb kor jók Aaun ny Iván jobbnak látta nem törődni « zajjal, előrehajol.< ér. beszélni kezdett. S akkor . egyszerre az er teremben csönd — Elvtársak! .nondotta Lenin. — A m kások és parasztok for* r odaírna, melynek szükségességét a bolsevikot mindig hangoztattak, végbement. .. Lenin az új éleiről és a szovje hatalomról beszélt, arról, hogy véget kell 'vetni a háborúnak, hogy a földet elveszik a földesuraktól és á'adják a parasztoknak ... Az öreg hallgatta Vladimír Ilj:cs beszédét, amelynek minden szava teljesen érthető volt számára. A terembe egyre több ember jött. És a levegő egyre forróbb lett a sok ezer ember lélekzésé'.Ol, Az emberek arcáról folyt az izzadtság, ds ügtref sem vetettek rtL, Lenin befejezte a beszédét. Az öreg porosznak eszébe jutott a faluja, ahol be kell számolnia Lenin szavairól És el'ndult a ' folyosóm hogy megkeresse azt * széles lépcsőt, amely as utcára vezet. Valaki megszólította Az a fiatal ma'róz volt akivel előbb az épület előtt találkozott, — No, öregapám — kérdezte a matróz nevetve — hát beszéltél Leninnel az életedről9 — Nem — felel'a a» öreg. — Lenin beszélt nekem <u áiuemr".