Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-24 / 272. szám

2 Csütörtök. 1948 november 24. Országszerte folyik az olasz parasztok harca a földért Palermoban fé'beszakedtak a tárgyalások a mezőgazdasági dolgozók szövetsége és a földbirtokosok képviselői közölt. Ez Jeladás a parasztok és zsellérek számára, hogy a tartományban ujabb földesúri földeket foglaljanak fe. Az elmúlt két napon a l parasztok és zseílérek már néhányszáz hektár parlagon heverő földet elfoglaltak. November 20-án a földért folytatott ömegmorga om átterjedt Ca'a. nia tartományra is, aho<" a pa!rasztok egyetlen nap alatt több • mint 6000 hektár földet foglaltak el. Salemo vidékén is hatalmas erővel fellendült a parasztmozgalom. Itt körülbelül 3000 hektár főidet foglalt el a paraszlság. Mind Calabríriban, mind Salerno tartományban a rendőrség sok embert letartóztatott és bántalmazott. Iskola kollégium, szakoktatás, ösztöndíj és tankönyv a nemzetiségi tanulók részéte Az orosz nyelvet mindenütt tanítják a nemzetiségi iskolákban Alkotmányunk szellemében közoktatásügyi kormányzatunk megvalósította a magyarországi s~lovák. román és szeib-horvit nemzetiségű gyermekek anyanyelvükön va'ó lanilását. Szlovák, román és délszláv szakosító, illetve tanítói, ovonői tanfolyamokat szervezlek és ezeken 30 román, 140 szlovák és 45 szerb-horvát óvónőt képeztek ki. A budapesti, illetve a j pécsi pedagógiai főiskolán szlovák, román és szerb-horvát tanszéket állítottak fel. A hallgatókat kollégiumba helyezték ei és rendszeres ösztöndíj tan részesitik. Megnyílt a békéscsabai szlovák, a gyulai román és a pécsi szerb-horvát gimnázium első osztálya. Szlovák kollégium és általános iskola létesült Budapesten és Szarvason. Kibővült a gyulai román kollégium és a közeli nanekbsr. új :o_ mán kollégium létesül Elekeri és szerb ko légióm Pomázon. Az orosz nyelvet a nemzetiségi általános iskolákban és gimnáziumokban mindenütt ta|nil)ák. Folyamatosan készülnek az általános iskolai nemzetiségi tankönyvek. ŐSZ EGY KÁRPÁTUKRAJNAI KOLHOZBAN Mukacsevo közelében 1946 telén alakult meg Kárpálukrajna első kolhoza, fi kolhoz, amely Dimitrov nevét kapta, a jó és gazdag életet hozta meg a környező falvak szegény földleien parasztjainak, akik a szovjethatalom előtt »»gróf« Schőnborn földesúrnak voltak béresel. A kolhozparasztok örök és ingyenes használatra kapták meg a szovjet államtól a volt földesúri birtokol, megkapták mindazt a segítséget, amely lehetővé tette uf életük felépítését. Hozzá ls láttak ehhez, követve Lenin-Sztálin nagy pártjának utmulatásait. Még négy év sem telt cl azóta, de a parasztok élete gyökeresen megváltozott. A földművelést az ottani gép- és traktorállomás gépeivel kezdték meg. Fedor Gancsev, — az első kárpátukrajnai kolhoz elnöke — büszkén mondja, hogy már az első gazdasági évben 40 mázsa kukoricát takarítottak be egy hektárról. Ez év őszén kiemelkedően jő eredményeket értek el. Joszif Roglev brigádja hektáronként 30 mázsa őszibuzát termelt, fi kukoricatermés is növekedett ebben az évben. Pencsev csoportvezető több mint 200 mázsa kukoricát termelt egy hektércm. Ezeket az eredményeket a Dimitrov-kolhoz dolgozói nemcsak a haladó földművelési eljárások alkalmazásával és a gépek segítségével érték el, hanem azzal ls, hogy meglátogatták Ukrajna régi kolhozait ts tanultak az ottani tapasztalatokból. Rz ilyen látogatások járultak hozzá ahhoz, hogy Osztrev a lavalyi 100 mázsa kukorica helyett az idén 200 mázsát termelt hektáronként. Evarics munkacsoportvezető pedig 538 mázsára emelte fel burgonyatermését ebben az évben, sőt Pejoven ennél ls többet termelt, 541 mázsát. fi kolhoz malma éjjel-nappal dolgozik, Ilja Goncs kolhozparaszt háromtagú családja 7 tonna gabonát, 10 tonna burgonyát, főzelékfélét és több mint 20.000 rubel készpénzt kapott ebben az évben. fiz első kárpátukrajnai kolhoz sikereit nagy örömmel fogadja a szovjet nép, a kormány pedig nyolc kolhozparasztol a Szocialista Munka Hőse elmével tüntetett ki. MADARAT TOLLÁRÓL — mondja a régi magyar közmondás s talán nem is kellene egyébbel jellemezni Gyilasz urat, a Tito-klikk Gőbbelsét, minthogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében csaknem szórói-szóra elszajkózta a szovjet békejavaslalokkal kapcsolatban azt, amit két hónappal előtte Bevin angol külügyminiszter elmondott. Azon nem érdemes törni a fejünket,hogy Be vinnék van-e több oka szégyelni a tiloista hazug fajankó barátságát, vagy Gyilasznak a gyakorlott osztályáruló ^munkáspárti« külügyminiszteréi. Egy bizonyos, sok oka a büszkeségre egyiknek sincsen. Az sem csodálatos, hogy Milovan Gyilasz, az ádáz szo vtetellenes uszító szerint a Szovjetunió az oka a szovjef-jugoszláv baráti szerződés felbomlásának. Nyilván elvárta volna a Szovjetuniótól, hogy ötömmel fogadja szovjet állampolgárok letartóztatását, baráti lépésnek tekintse azt, hogy nemzetközi kémek bandája árasztja el a Szovjetuniót, *jugoszláv diplomaták* cim alatt. Nyilván azt gondolta, hogy a Szovjetunió békeakarata jámbor pacifizmus, amely eltűri a Tito és Gyilaszjéle szemtelen verebektől a legpimaszabb támadásokat is. Most, hogy rájött, hogy a Szovjetunió békeakarata nem a gyengeség, hanem éppen az erő jele, szűköl, vonít és hazudozik. De Gyilasz ar mindezek mellett még feledékeny is. A kis hamis le akarja leplezni a Rajk-pert s közben saját magát leplezi le. Végtelen korlátoltságában magához hasonló alacsony szellemi képességeket tételez fel másokról is. Elfeledkezik a Ra/kr per egyik jóvádlottjáról, Imzar Brankovról, aki vallomásában elég részletesen leleplezte Tito és Rankovics mellett éppren öt is. Csoda-e ezek után, ha Gyilasz ur feledékeny? De a népek nem feledékenyek. Sem a szovjet, sem a magyar, sem a jugoszláv nép. Nem fogjálc elfelejteni Gyilasz és a többiek tevér kenységét sem. Viszont azonnal el fogja felejteni a haladó emberiség, ha elveszi majd méltó bün'etését. Legfeljebb ha a jövőben a szem. te'en hazttqsngról taní OTick, akkor emiitik meg Göbbels én Gyilasz nevét. —éter. \ bukaresti vasutasok a sztahanovisták ut'án A bukaresti személypályaudvar ós mo ndlonyj a vtlómühclyek dolgozói versenyre hivták ki az ország valamennyi pályaudvarának és javítóműhelyeinek dolgozók, November 7. tiszteletére. A bukaresti vasutasok I. A. Lunin sztahánovista nyomdlokaiba lépve, vállalták, Ijogy a Nagy Szocialista Forradalom év fordulójáig megtakarítanak 1000 kilogram fűtőanyagot, 2 ezer kiló nyersolajat és 400 kilogram kenőolajat. 220 kilométerről 300 kilométerre hosszabbítják meg a mozdonyok menettávolságát. A kéit mozdonymosás közli menettávolságot az eddigi 2500 kilométerről 4 ezer kilométerre liosszabbilják meg. Három százalékkal csökkentik az önköltséget és 10 százalékkal növelik a terme'ékcnységet. Véget ért a nőszövetség moszkvai tanácsülése Kedden befejeződött Moszkvában a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsának ülése. Az utolsó napon a résztvevők határtalan lelkesedéssel, egyhangúlag döntöttek a napirend mindért kérdésében. Egyhangúan felvették a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségbe Eolivia, Equador, Izrael, Japán és Svájc nószövetségeit. Pak-De-Nai, a koreai Demokratikus Nők Szövetségének elnöknője a koreai nők nevében üdvözölte az ülés résztvevőit. Beszámolt Észak Korea népének nemzetgazdasági sikereiről és az új élet építéséről. A küldött az NDNSz tanácsának vörös zászlót nyújtott át, melyet a koreai nők hímeztek. Az ülés ezután viharos let a kesedéssel fogadta el a SztA« lin generalisszimuszt, a Szovjetunió minisztertanácsának el. nőkét üdvözlő levél szövegét, A levélben az NDNSz Tanácsa moszkvai ülésének résztvevői hálájukat fejezik M a szovjet kormánynak, meri lehetővé tette, hogy a szovjetek országában ülhettek öeasze és végezhettek sikerek munkát. A bójakezelö kis bődója a homokdombon Alit, a bal parton. A. dombot a tavaszi áradások idejön hordta odri a víz. A bódé éppoly öreg volt, mint a gazdája és hasonlított is rá. Zömök és alacsony volt, mint Trofim apó, a kortóL hajlott és a jobboldala lesüllyedt, ahogy Trofim is" járás köztan ráhajlott a köszvényes jobbLátara. Az apónak má.r nz apja is bója kezelő volt Trolim örökölte a mesterséget, szemmel tartotta a Volgának e szakaszát, lemérte a viz mélységét a kompon hozta-vitbe az utasokat és a lapos része, kon olykor halászott. Esténként kigyújtotta a bóják jelzőlámpáit felállította a hálókat Kléjement a gőzhajóknak. az uszályoknak, tutajoknak ée kalau®f>: a őket. A jelzőárltóc fekete háromszöÍ

jekkel és körökkel jeezte a hajózható viz mélységét, a veszélytelen utvonalat fehér és vörös bóják mutatták. A hajók elhaladtak anélkül, hogy egyTEOFIM ÜPO UJ ELETE szer is kikötöttek volna Trofim apó bódéjánál Ha pedig a tarkák megfeneklettek a zátonyon, a bárkavezetők azt mondották, az öreg állitotta helytelenül a bójákat, kiszálltak és elverték az öreget Trofim hallgatott, kezdte kerülni az embereket, közömbössé vált. Minden idegen lett számára. Idegenek a gabonávaL sóval, zöldséggel rakott hajók. Idegen a bódé, amelyben élt. A bóják, amelyeket beállított. 8 egyszerre, amikor Trofim ' már a halálra készült, minden megváltozott. Az élet megérintette a bójakezelő őrhelyét. 1918 nyarán történt ez. apály idején. A Volgán hajó úszott lefelé fegyveres férfiakkal. Zátonvra futott, közel a bódéhoz. A férfiak partraszálltak. Trofim összehúzta magát, sápadtan ment eléiük. Elkerülhetetlennek Látszott a Leszámolás. Elől egy Vatonaköpenyes, nyurga fiu liaIadt. Mellkasán furcsa sziiak szaladtak kereszttan. Deréköve bádogként csil'osó pe. lackokat szorított testéhez. Napsütötte arcán forradás nyoma látszott. — Itt vagyok, üss! — mondta Trofim. — Miért? — kérdez, te csodálkozva a nyur* ga fiu. A vén bójakezelő elképedt az egyszerű kérdéstől. Nem tudott felelni. Kifulladt lélegzettel hallgatott, hallgattak a katonák is. A nyurga fiu Trofimhoz fordult: — Segíts nekünk, örcgapó. Jaroszlávba megyünk, segítséget viszünk a munkásoknak. Hallottad-e, hogy a fehérek f orromra nak? — Nem hallottam. — Nem hallottál a fehérekről? Ilát akkor ki vert meg téged? — Mindenki vert. — Nem igaz, a gazdagok vertek. — Hát persze, nem is a szegények I — Nos, most a gazdagok a munkásokat verik Jaroszlávban. Trofim megremegett. Kátránymocskos tenyerébe bámult. Azután megigazította bőrsapkáját, gondolkodott és sántítva elindult a folyó felé. Nyugodtan bement a vizbe és míiga után intette a többieket. A la jóig kúszott, megreszelte a torkát és élénk hangon vezényelt: — Fogd a hónalját... Könnyedébbenl Ahoi a léc kiáll, ott a kő... Na most, hórukk I... Trofim apó segítségével a hajót levontatták a kőről és a hajó utjának indulhatott Az oreg, sapkáját kezében szorongatva, addig né»ett utána, mig csak el nem tünt a folyó kanyarulatában. Ez időtől gyökeresen megváltozott Trofim apó élete. Az ő hajói, bárkái, tutajai úsztak ei mellette. "S Trofim tudta, hova úsznak; mit visznek a vizbefurt orrú fémtarkák is. Evenként kétszer festette a bójákat, hogy be ne rozsdásodjanak. Idejében oltotta el a jelzőlámpákat, hogy takarékoskodjék az állam petróleumával. Trofim szeme megvidámodott. Magányossága Véget ért. ílaiát vitt a faluba, a kolhoz konyhájába, hosszan eltaszélgetett az emberekkel. Meghívták a ha jósgy ülésekre és szakállát tépdesve ő is beleszólt a vitáié A bódénál kifeszitettek egy antennát és esténként rádión hallgatta a világ híreit, a muzsikát. Ezer láthatatlan szül fűzte már össze életét a nagy, uj élettel. A városból érkező bizottságok gyakran akarták átteni az állomást a túlsó partra. Az öreg erőszakoskodott, nem szükséges. Uj bődét sem akart. Hangoztatta, még jó erős és meleg is. — Kár pazarolni az állam pénzét — hajtogatta. Egy nyáron azután .térruhás emberek érkeztek a partra és egy reggel az öreg robbanás hangjára ébredt. Megkezdték a gát építését a városnál, tant a parton is gátat építenek. Felemelik a viz szintjét, tengeri hajók járnak majd a Volgán. Az öreg ruhátlanul szaladt ki bódéjából, sokáig álldocált a parton ée hallgatta a dörrenések rotaját Egy hétig ágynak esett ezután. Amikor meggyógyult, ismét emberkerülő és mogorva lett. Féltette és sajnálta a bódét, a szép, uj életet. Egy délben könnyű cuttor futott a zátonyra. Az öreg begázolt a vizbe és kiáltotta: — Balra tarts, ott göröngyös I Hirtelen elhallgatott. Egy napsütött, simára borotvá t arcon ismerős sebhelyet fedezett fel. Az utas katonatiszti egyenruhát viselt. — Micsoda találka. Z&st — mondta Trofii*. nak. — Élsz még. öregf Epp ugy zátonyra fii. tottunk, mint akkor. Trofim arca azonh nem derült fel. A tkvoLi robbanások zaja megremegtette szemét, — Pakolj ki, örep. Mi bánt? — Semmi... Eletei adtatok nekem, mo*| pedig elveszitek. A tiszt elgondolkodva figyelte az örege^ majd felgombolta tálkáját és térképet telttett ki maga elé. — Nézz ide, öregapd és hallgass meg... S Trofim késő está|g hallgatta: Szeme elöti megjelent a hatalma*, mélymedrü, tengerekkelés óceánokkal érintkező Volga. óriási, árukkal megrakott hajók haladtak el mellette és 6 utat világított nekik. A gondjaira bízott szakasz oly kiterjedt volt, hogy csak motorral járhatta be, S mindkét partról meszs" re fénylő Ívlámpák füzére mosolygott 1* reá.