Délmagyarország, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-19 / 243. szám

6 S**dK 1948 októtor I». Még ezévben nrnden fermelíicsoportot tenyészállatokkal Iáinak el Az ősz folyamán a szegjed! TenyészáJlaiértékesilő és Fölvá­sárló Nemzett Vállalat negyven csongrádmegyei termelöszövct­kezelben állitolt be 15-ös létszá­mú tcnyészinarhatőrzseket, mellyel ezekben a termel őcso­poriokban ettnditolták a tudo­mányos szarvasmarliatenyész­tést." Ezenkívül rövidesen tíz nádmegy e- terineiőcsoportban ia lét esi lenek ar istállók nagysá­gához viszonyítva még tíz és tizenőt darab fenyészmarhából álló tenyésztörzsel. ( A TenYészállatértókesitA és Főlvásáríó Nemzeti Vállalat marha-főlvásárlói tömegével vásárolják fői a különböző vá­sárokon a tenyészállatokat, hogy még ezév végére minden meg­levő terinelöszövctkezeiet ' el tudjanak látni tenyészállatokkal, összesen eddig már 600 darab tenyészmarhát, közöltük több mint 300 törzskönyvezett jó­szágot osztottak ki. ' VERSENYBEN a tisztifóorvosi hivatal dolgozói (Tudósítónktól), A szer elt tiszti főorvosi hi­vatalban is megindult a páros-' verseny. Jambrik Rózsa elv- i társnő kihívta versenyre Zalá-1 nyi Józsgfet és Hamvas Margi­tot. Szabó István egészség őr pe­dig Czakó Gyula egészségőrt. A hivatali ver enymunkának ered­ménye, hogy a házasságkötés­hez szükséges orvosi bizonyít­ványt 21 óra alatt megkapják a felek, de vgpnak bizonyaivá" nyok, amiket azonnal is megle­het kapni. A tiszti főorvosi hivaial ezzel is tanújelét adja a bürokráctfa megszűnésének és udvariassági versennyel fogadják a hozzájuk érkező ügyfeleket. Ha a bőrgyógyászati 'klinika a hétfői és csütörtöki napot is beiktatná rendelési napnak, ak­kor nem lenne semmi akadály az ideforduló ügy felek ügyelnek még gyor abb elintézésére. • Tamási Imte LEGYÜNK ÖNTUDATOSAK! Té özeledünk a hároméves terv befejezéséhez. Elvlársnők, elvtársak, mindenkinek tudni kell, hogy mit vállalt, fl válla­lásunk végrehajtását tegyük a becsület dolgának, ugy ahogy a szovjet emberek, a ml példa­képeink. Legyünk öntudatosak, fegye­lembelariók, mert aki laza a munkafegyelemben, az nem ér­demli meg a többi munkástársa bizalmát. Termeljünk többet, csökkentsük a selejtet. Ugy, aho­gyan mindannyian Ígértük! J^z első lépéseket megtettük az öléves terv megkezdé­séhez. Kölcsönt adtunk, hogy or­szágunk fejlődhessen. Építhes­sünk a pénzen villanyit a faluba, duzzasztógátakat, acélmüveket, igészségházakat. Mikor jegyez­tünk, önmagunkon segítettünk, a kölcsönt ezerszeresen vissza­kapjuk. Mi, dolgozók vállaljuk az ál­dozatokat, mert a dolgozók or­szágát, a mi országunkat épít­jük. Tóth Istvánná, Szegedi Kefegyár NV Rákosi elvtárs szava VISSZHANGR4 TALALT a szegedkörnyéki falvakban is Szőreg dolgozó parasztjai meghiusitjálc a kulákok mesterkedéseit >A hároméves terv pontos b®-| fejezése, az ötéves terv jó be­indítása politikai győzelem, a gabona begyűjtés, az őszi vetés sikere is győztes ütközetet je­lent* — mondotta Rákosi elv­társ aj MDP nagybudapesti párta ktivájának értekezletén el­hangzott beszédében. A város és falu dolgozói nagy figyelemmel hallgatták szeptember 30-án ezeket a ssa­vakat. Visszhangra, talált a leg­eldugottabb tanyákon is a be­széd minden mondata, minden szava. Igy volt ez Szőreg köz­ségben is. A falu több pont­ján a pártszervezetekben és ma­gánházaknál is, ahol rádió van, ott ültek a dolgozó parasztok és hallgatták a beszédet. Ma­gukba szívtak minden szót Szőllő János elvtárs a párthfílyiséghől hazafelé menet többször átgondolta az egyes mondatokat, néha önkén­telenül is fennhangon ismétel­gette Rákosi elvtárs szavait: »Necsak a politikai téren legyen éber a kommunista, hanem a termelés frontján is.« Igy elmélkedett, ahogy las­san elballagott á főutoín ter­peszkedő kuLűkházak előtt. — Ez nemcsak a gyáraknak és üzemeknek szólt, hanem ne­künk is — lállapitotta meg, amikor Dér József, Szőreg egyik legnagyobb kulákja háza elé ért Egymást váltották benne a gon­dolatok, ahogy elhaladt a ku­lákház vastagon elfüggönyözött ablakai előtt. Ugyanilyen némán én sötéten meredtek feléje a többi kulik­házak ablakai is. A függöny mögött talán éppen azon a mon­daton gondolkodtak, amelyiken 6. »Az Őszi vetés sikere is győz­tes ütközetet jelent*. Egyet gondoltak, csak kétfél®, képpen. Es kiderült a« azóta eltelt idó alatt is. D® hiába próbálkoztak a szőregi kulákok, hiába suttogtak, már világosan látszik, hogy Szöllő elvtárs fo­gadalma valósul meg Szíregen: „Ezt az ütközetet ia megnyerjük.* Az őszi arpa és a rozs ve­tését száz százalékig elvégezték. A porkukao kártevés® miatt ké­sőn érnek a kukoricák, ezért a buzavetésl>en még némi le­maradás vau. — Ez csak egy-két napig tart — mondják a falu dolgozó pa­rasztjai. A fcukoricatürés befe­jeződik és még nagyobb lendü­lettel halad a vetési munka. A kulákok több módon igye­keztek hátráltatni a munkákat, de a Párt és a dolgozó kispa­rasztok éberen vigyáztak és meg­hiúsultak a kuliktervek. — Ráérünk a vetéssel — mondták a kulákok —, előbb hozzuk ham a kukoricaszárai^ aztán it Len idő a vetésre. Arra számítottak, hogy ezzel is hátrább vetheti* Szőxegeu at idoi vetést és igy leronthatják a jövő évi termál eredményét. Még alig ütötte fel fejét «• az ujabb kulíkagitáció, a Párt máris felhívta a dolgozó pa­rasztság figyelmét, hogy font©­sabb a vetés, rakják össze • kukoricaszlrat a föld végén, vagy rakják át a szomszédos udvarokra. Előbb a vetést vS­g<S$Jc oi és aztán hordják haza •i uricaszárat Azóta a sző­regi határban egymásután tor­nyosulnak ujabb és ujabb szár­kunok s emelkednek a dülővé­geken. A dolgozók a Pártot kö­vetik és nem. a kulákokat. Nem volt hiábavaló a népnevelők é« a kisgyülési előadók: Harma­tos Fereno, Baráth Mihály, Tóth Márton 'és a Többiek munkája ! A pepitanadrágos hulák esete (Tudósítónktól) KÉT EMBER lépett be egy­szerre a szatymazi gépállomás irodájába. Az egyik kopol tru­hás dolgozó paraszt, a másik pepita térdnadrágos, simuléko­nyon beszélő úrféle, A pepitanadrágos beszélt először, nagy magabiztosan. — Allomásveztő úr, tudja reggel hét órára vontató kel­lene nekem, szőlőt, gyümölcsöt, hordókat szállítani a raJctá­romba. Hát ugye, egésznapi el­foglaltsága lenne a vontató­nafc, megfizetek rendesen — húzódott mosoly a jól borot­vált arcra. MAJD A KOPOTT RUHÁS kezdett beszélni, csendes sza­vakkal: — Én is a von'atót szeret­ném, azaz csak szerettem vol­na reggel... de most már hiá­ba, mert nekem két-három órá­ra kellett voilna, tököt, vei tengerit behozni a földről. He. iát az úr többre viszi a von. taíót... Az ÁMG vezetője helye* Kovács élvtárs, • gépállomás írnoka felelt. _ Magáé reggel a vontató bátyám, holnap, amilyen ko­rán akar, jöjjön érte. A PEPITA TÉRDNADRÁ­GOS szeme kerekre tágult, meglepődve kérdezte: _ Hát én? Az áUomásvezetö fel sem né» az iratokból, amikor keményen felelt: Kuláknak nem dolgozunk! (N. J.) „AZ UJ SZABAD ÉLETET ÉPÍTIK A MAGYAR FALU MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEIBEN« BORISZ POLEVOJ CIKKE A PRAVDÁBAN A MIGYAR FALU SZOMORÚ MÚLTJÁRÓL, BOLDOG JöVAJÉRÓL — Egész Magyarországon be­mutatták — Írja Polevoj — a Talpalatnyi föld rimü filmet. Ez a film különösen falun népszerű, fl távoli tanyák parasztjai néha tiz-üzenöt kilométeres utat tesz­nek meg, hogy láthassák a fil­met. fl film meg is érdemli a fáradságot. Martanske Lazneben, H nemzetközi filmversenyen az egyik első dijat kapta. Sikeré­nek titka azonban nem csupán a színészek kllünő játékában és a művészi rendezésben rejlik, fl film sikerének oka az, hogy a szörnyű múlt képelt feleleve­nítve a parasztok még sajgó sebére tapintóit és emlékeztette őket a múlt szenvedéseire. fl film tartalma nem bonyo­lult. jóska, a parasztlegény sze­relemhői házasodik, elveszi fa­lujának legszebb lányát. Mind a ketten fialalok, erősek, telve energiával, szerelik egymást és elszántan küzdenek boldogsá­gukért, a szerény mindennapi­ért. fl Horthy-Magyarorszóg sö­tét valósága azonban ellenük van. fl kulák és a földesúr ha­rapófogóba szorllja a fiatal párt, amely nem akarja magát alá­rendelni Iiekitf Néhjinti hősi. de hiábavaló kísérlet után, hogy legalább egy kis darab boldog­ságot vívjon ki magának, a go­nosz sorstól üldözött Jóska bör­tönbe kerül. A fiatal paraszt íragédfcljR, amelyet a film -könyörtelen igazsággal mulat be, visszalük­röai a magyar parasztok háború előtti sorsát. Túlnyomó többsé­gük egész ételében idegen föld­jén dolgozott és csak szánal­mas morzsákat kapott a földes* ur ós a kulák asztaláról. A háboru előtt Magyarország­nak majdnem minden termő­földje a földesurak kezében volt. Ezek birtokai nem egy­szer tíz kilométernyi hosszú­ságban nyúllak el. Eszlerházy herceg, ismert magyar arisztok­ratának mintegy kétszázezer hold termétenv földje volt, Pallavicini örgrófnak ugyan­annyi. Ugyanaljkor mintegy 2 millió parasztnak egyáltalán nem voU földje, mert az a föld, amelyet parasztok müveitek, a nagy kulákok kezében volt. vagy n nehéz években bankkölcsö­nökkel agyonterhelték és gya­korlatilap már nem is volt n n Arasz loké. A földnélküli magyar pa­rasztok százezrei barangoltak nz országban és járták be Euró ­pát, hogy legalább rövid időra nehéz munka árán valami kere­sethez jussanak. Itt, a buza or­szágában fehér kenyeret csu­pán nagy ünnepeken láttak. Gyermekeik ugy nőttek fel, hogy nem ismerték a tehéntej izét. A nincsletenek két kategóriára oszlottak: béresekre, akik egész évben a földesúrnál dolgoztak és legalább állandó lakóhelyük volt és napszámosokra, akik gyakran családostól kóborollak az országban. Még a legtevéke­nyebb, le.:találékonyabb parasz­tok sem tudlak — mint a film mu'atja — emberi sorsra ver­gődni és legalább valamennyi­re elviselhető életei teremteni masiuknak. Az uj demokratikus Magyar­ország népi kormányának első történelmi cselekedete a föld­reform megvalósítása volt. el­vették a földesúri és e^grbázl birtokokat és felosztották hét­százezer pa, aszlcsalád között, j Megvalósult az álom, amelyről a béresek és napszámosok nem­zedékei álmodoztak: övék. lett a gazdag földesúr birtoka. És ekkor sok földhöz jutott uj birtokosban feltámadt a gon­dolat, amelyhez a Horthy-Ma­gyarország körülményei között nem juthato-tt el a film szegény­paraszt Jóskája. Ezt a gondo­latot az az igazság sugallta nekik, ameiyet a Szovjetunióról megtudtak, flz országban szer­vezkedni kezdtek az első mező­gazdasági szövetkezetek, fl Ma­gyar Dolgozók Pártjának veze­tősége melegen tőmogatta, a kormány bőkezűen segítette őket, jószágot ^kölcsönzött nekik, a gép- és traktorállomások utján pedig a föld megművelésében nyújtott segitséget. Látogatást tettünk — foly­tatja cikkét Polevoj — a "Dó­zsa* mezőgazdasági szövetkezet­ben, amelyet Magyarország népi hőséről nevezlek el. Dózsa sorsa emlékeztet a mi Stepan Razl­nunk sorsára. Ez a szövetkezet egyike annak a hét szövetkezeti gazdaságban, amely ebben a körzetben van. Ennek a szövet­kezelnek az elnöke, Tóth László 30 éves jóképii fiatalember, egy napszámosesalád sarja, aki ma­ga is egész életében idegen föl­dön napszámosként dolgozott. Külsejében igen emlékeztet a Talpalatnyi föld hősére: arca ugyanolyan energikus, ö azon­ban már a szövetkezeti föld­használatnak igazi lelkes bive, jó, szigorú gazda, aki rendkí­vül büszke azokra az eredmé­nyekre, amelyeket szövetkezetük eléri. Megmutatta nekem a szövet­Wpzot istállóit, ahol faitehenek állnak. Ezeket kölcsönbe kapták a kormánytól. Megmutatta a szö­vetkezet qazdáinak büszkeségét: két hatalmas íajbikát, amelyek a szövetkezetnek huszonöt kiváló erös borjut adtak, megmutatta a tenyészanyakocákat, amelyeke! vidám és fürge malacok serege vett körül. Ragaszkodott ahhoz, hogy ktmenjünk a földekre és megnézzük, milyen gondosan végzik a szövetkezet tagjai a tarlószántást. Kezünkbe adott egy maroknyi nedves földet és felszólított bennünket, hasonlít­suk össze a szomszéd parasrt földjéről vett maroknyi földdel. Igazi parasztgazda, ald örül aa első sikereknek s tele van ter­vekkel. — Ml volt a magáé azelőtt* — kérdeztük tőle. — Ez a husR folt a nadrágo­mon — válaszolt, a nadrágjára mutatva, amelyet valóban folt folt hátán borit. „ — Hát most? Mindenekelőtt elszámlálta • szövetkezet kollektív vagyonát: 28 tehenet, 25 borjut, 30 anya­kocái, 70 hektár főidet, Azután büszkeségtől sugározva tett® hozzá: — Most 27 forintot keresünk egy munkanapon. Ez előzetes szántott ások alapján ennyi, omlnl már a szövetkezeti tagtársakkal is közöltem. Magának azonban titokban megmondom, hogy a végső elszámolás során valószí­nűleg legalább 32 forint jön majd kl. — De vannak nálunk olyan emberek ls, akiket — a maguk oéldáiára — élmunkásoknak ne­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom