Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-15 / 214. szám

(JdltMöV, TWfl iwptember 1*. 3 A szocializmus építésének akadályozóit eltiporjuk! Nagyszeged dolgozói az összevont pártnapon határtalan gyűlölettel tordaliah az árulók ellen, odaadó szeretettel tüntettek a Párt és Rákosi elviárs mellett Határtalan gyűlölet, az *ruló Rajk banda méltó meg­büntetésének követelése — ez az, ami az egész ország és Szeged dolgozó népét eltölti , Rajk-banda leleplezéséről szóló vádirat megjelenése óta. Amilyen erős a gyűlő let, éppen olyan erővel foko zódik a szegedi dolgozók har­ca az üzemekben, „ földéken és a hivatalokban, ugyanolyan erővel növekedett meg a sze­retet Pártunk és vezére, Rá­kosi elvtárs, valamint a nagy Szovjetunió iránt. Ezek az érzések és elható rozások mindennél nagyobb — impozáns erővel nyilvánul­tak meg szerdán délután a Dohánygyárban megrendezett összevont pártnapon. Már jő val 5 óra előtt a város legkü­lönbözőbb részeiből sűrű cso portokban indultak a szegedi dolgozók a Dohánygyár felé­Talán még sohasem volt ilyen forgalmas a Kossuth Lajos, sugárút és környéke. Kerék párokon, gyalogosan, villa moson ezer és ezer dolgozó sietett az összevont pártnapra, hogy meghallgassa Komócsin Zoltán elvtárs beszámolóját az áruló Rajk banda leleple­zéséről. Érthető izgalommal és ér deklődéssel várták a szegedi dolgozók a pártnap kezdetét. A Rákosi, Sztálin és Lenin elvtársak képeivél díszített emelvény mellett egy minden­nél kifejezőbb kép függött. A szakadék szélén egy munkás állott, aki egyik kezével „ mélységbe taszítja Rajkot és bandáját, az imperialisták terveit jelképező alakokat, ugyanakkor a másik kezét védőn nyújtja ki az asszony és gyermeke felé. Ma már minden magyar dolgozó lát­hatja, hogy az imperialisták mélységbe, a pusztulás szaka dékába akarták dönteni a ma­gyar népet. De tervük hu darcba fulladt. A szakadékba — ahová valók — az imperia listák és aljas ügynökeik, Rajk, Tito és bandájuk zuhan. öt óraikor még mindig sűrű csoportokban gyülekeztek a szegedi dolgozók a Dohány gyár udvarára. Amikor a Köz­társasági induló hangjaival megkezdődött a párt nap, már minden résztvevő elfoglalta helyét, hogy egyetlenegy szót se mulasszon el Komócsin Zoltán elvtárs beszámolója ból. -o — Az összevont pártnapot Szi­lágyi András elviárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Nagy­szegedi Pártbizottságánál; szervező titkára nyitotta meg, majd Komócsin Zoltán elv­társ kezdte meg előadását. A vádló az egész magyar nép Beszéde elején rámulalott arra, a vádiratból is kitűnik, hogy nemcsak egy belső ma­yvar ügyről, mégkevésbbé pártügyről van szó, ha­nem világméretű politikai Eseményről. Egy, az egész nemzet számára halálosan ko­moly dologról, amely azt je­lenti, hogy veszélyben íor­flott minden — a magyar riep szocialista jövője. Halálos csend fogadta Ko­mócsin elvtárs szavait. Min­den résztvevő arcán látni le­hetett, hogy átérzi, mii je lenlelt volna számunkra, ha Rajkói árulása sikerül. A- helyeslés moraja zúgott végig a tömegén, amikor Ko­mócsin elvtárs rámutatott ar­ra, hogy egy olyan perről van szó, ahol a vádló az egész magyar nép. Gyűlölettel for­dulnak majd a tárgyalóterem felé nemcsak a magyar dolgo­zók, hanem a világ minden részéből a béketábor öntuda­tos harcosai is. Éljen Rákosi Komócsin elvtárs azután arról beszélt, milyen aljas módon akarták Rajkók meg­fosztani Pártunkat és a ma­gyar dolgozó népet szeretelt vezérétől, Rákosi elvtárstól. Elemi erővel zúgott a köve­telés- Vesszenek Rafkék! Ki törő lelkesedéssel ünnepelték a szegedi dolgoztok Rákosi elv­társat, amikor Komócsin elv­társ vázolta az imperialisták és ügynökeik, Rajkók terveit és bukását s amikor kijelen­telte, a magyar nép a szocia­lizmust tüzón-vizen át meg fogja valósítani. Komócsin elv­társ bámutatott arra, hogy mit jelentett volna a magyar dol. gozó nép számára, ha Rajkók­nak sikerül megvalósítani ter­veikel. Rajkék nemcsak a ma­gyar dolgozó nép jelenét ós jövőjót veszélyeztették, ha­nem a világ népeinek békéjél is. •Akkor nem ettünk volna fehérkenyeret)*: — kiáltotta a tömegből egy munkás. Nem akarunk mógegyszer kizsákmá­nyoltak, elnyomottak lenni — harsogta a tömeg. Vállaljuk l Ez a per nemcsak Rajk ban. dójának, hanem a Tito bandó­Bak is a pere — mondotta Komócsin elvtárs. — Ebben az ügyben — mon­dotta többek között Komócsin elvtárs — nem lehet hideg nyu­galommal és tárgyilagosan ál­lást foglalni. Nem íehet ezt az ügyet egy könnyű »e'itélem«-mei el elintézni. Állásfoglalásunkban arra adunk felelelet mi kommu­nisták elsősorban — és velünk együtt a ma avar minden­nél jobban szereljük-e Pártun­kat, szcrefjük-e népünket és váHaljuk-e a munkát és a har­cot a békéért és a szocializ­musért. Ezer és ezer szegedi dolgozó ajkán zengelt a válasz: Vállaljuk 1 Majd efemi erővel zúgott a kiáltás; >Éljen Ráko si, éljen a Párt. Ugy van a kérdés feltéve — folytatta Komócsin elvtárs — szereted-e a Pártot, szereled-e dolgozó népet? Köveied-e Pár­tunk békéért folytatott harcát? JjTa igen, akkor azt jelenti, hogy mélységesen megveted és gyülö­löd az imperialistákat és azok hitvány bérenceit, Rajkot és társait. A szegedi dolgozók erre a kérdésre is megadták! a választ. Határtalan lelkesedéssel ünne­pelték Pártunkat, Rákosi elv­társat, a Szovjetuniót és Sztá­lin elvtársat. Csak fokozódott a lelkesedés és a határozott kiállás, amikor Komócsin elvtárs feladataink­ról beszélt. — Mindenki láthatja, hogy élet-halálharc folyik itt, — mondotta Komócsin elvtárs. Jól értsük meg: ami néhány nap múlva a tárgyalóteremben tör­ténik — és ami az üzemekben, a földeken történik, szoros és el­választhatatlan összefüggésben van egymással. A szocializmus építésének akadályozóit eltipor­juk, a szocialista épités len­dületének pedig szárnyakat adunk. Nem elég az árulókat szavakban elitélni, tettekre van szükség. Újból és újból föfzugott a taps, az él jenzés. A szegedi dol­gozók soha nem látott lelkese­déssel ünnepelték Partunkat, Rákosi elvtársat, a Szovjetuniót. Hüsftg a Szoviefmíthoz Az ünneplés a tetőfokra há­gott, amikor Komócsin elvtárs befejezőben arról beszélt, hogy mi kommunisták a szocializmus építésének útját vá'»sszuk, többtcrmeléssel 'okozott mun. kafegyetemmel, egyéni verseny­nyel, az önköltség csökkentésé­vel vivjuk meg a termelés csa­táját. Ezzel válaszolunk az im­perialistáknak és aljas ügynö­keinek és ezzel bizonyítjuk be. hogy hűek vagyunk Pártunk­hoz, Rákosi elvtárshoz, a Szov­jetunióhoz és hagy vezéréhez, Sztálin elvtárshoz — l'e'ezte be beszédét Komócsin elviárs, amit a szegedi dolgozók szűnni nem akaró tapssal és lelkesedéssel fogadtak. K' alnrlák szo'qAlfa'ni flipünké! az imperialtsfá nak Komócsin Zoltán elvtárs be­széde után á szegedi dolgo­zók hozzászólásaikban juttat­ták kifejezésre gyűlöletüket Rajk és bandá ja i-ánl és megíb gadlák, hogy még fokozottabb munkával erősitik meg a bé­kefront ránk cső szakaszát. A Szegedi Kcnderfonógvár dolgozója. Pribék Tibor elv­társ mondotta: A kendergyár dolgozói nevétón kövelelem, hogy oJyau büntetést szabja­nak ki az árulókra, amilyen, re még nem volt példa. Az árulók sárba akarták tiporn eddigi eredményeinket. Me­rem állítani, hogy ezt a ban­dát teljes mértékben felszá­molják. Késa Andrásné elvtársnő, az ujszegedi Kender dolgozója mondotta: Rajk aljas áruló bandája nemcsak elárulta a magyar népet, hanem ki akar. ta szolgáltatni az imperialis­táknak, hogy újra rabságra ítéljék a magyar népet. El akarták venni tőlünk a gyára, kat, a bányákat, vissza akar­ták adni azokat az imperia­listáknak. Utálattal és gyűlö­lettel fordulunk szembe Tilo kiszolgálóival. Mi a Magyar Kender dolgozói munkával fogjuk biztosítani hűségünket Pártunk és Rákosi eJvlirs iránt. Még fokozottabb lendü­lettel állunk abba a csatasor­ba, ahol meg fogjuk védeni szabadságunkat, a jólétet, amit a Szovjetunió scgilsógé­vel és útmutatásával nyer­tünk. i Simovics Mihály elvtárs hozzászólásában rámutatott arra, liogy ebben az országban már többször megkisórcltéK meghiúsítani azt a törekvést, hogy a Szovjetunió oldalán a magyar nép a béke erős had­serege legyen. De a magyar dolgozó népnek olyan vezé­re van, mint Rákosi elvtárs, aki éberen őrködik sorsunk felelt és leleplezte az aljas árulókat. Mi azzal válaszo­lunk az imperialisták táma­dására, hogy termelékenysé­günket és éberségünket még­inkább fokozzuk, mert ez a biztosíték arra, hogy népünk Pártunk és Rákosi elvtárs ve zelésével minél előbb megva Iósithassa a szocializmust. Adók Ilona elvtársnő, ifjú munkás, felszólalásában rá. mutatott arra, hogy a múlr rendszerben a nők és az if.iú ság milyen elnyomásban élt Mi a népi demokráciában be­bizonyítottuk, megálljuk he­lyünket a termelésben és a politikai munkában is. Ma már boldog, biz'os jövő felé tekintünk. Nagyon jól tudjuk, hogy Rajk és aljas bandája mindezt el akarta venni tő­lünk. Megfogadjuk hogy a termelés fokozásából s a tanu. lásból ezután még jobban ki. vesszük részünket. Innen üzenjük azoknak, akik elVe­uiink törnek, hogy a dolgozó néppel és a magyar fiatalok­kai fog szembetalá'kozni az, aki függetlenségünk, kivívott jogaink és békénk ellen tőr. A mi igazunk nem veszhet el,,. Papdi Balázs ifjúmunkás elmondotta, hogy a múltban a legnagyobb nyomorban él­tek. De most tisztiiskolára mehet. Ezt népi demokráci ánkmak köszönhetem és ezt a lehetőséget akarta elvenni Rajk és bandája — mondotta. — De mi, magyar fiatalok megmutatjuk, hogy erősek vagyunk és felkészülünk a béke megvédésére. Erösné elvtársnő felszólalá­sában rámutatott arra, mi a különbség vádlott és vádlott között. Mi a különbség a ma gyar nép árulói között és azok között a vádlottak között akik mint a szocializmus har­cosai állottak a vádlottak pad: ián. A mi igazunk nem vesz­her el — mondotta- — A* árulókra a legsúlyosabb \ün te'ést követeljük. Dr Kalmár I-Atzló egyetemi tanár a pártonkívüliek nevé­ben fejezte ki mély felhábo rodását Rajkék áruló bandája fölött és kijelentette, hogy a magyar értelmiség még foko zoftabb munkával válaszol aj imperialistáknak és alias ügynökeiknek — Mi, értelmi, ségi dolgozók, szorosan fel­sorakozunk a Magyar Polgo. zólt Pártja és a Szovjetunió mögé — mondotta. Még keményebben megfogjuk a fegyvert Keleti László elviárs, fő­hadnagy, a honvédség nevé ben szólalt fel. Azzal felelünk Rajkóknak, hogy még jobban fokozzuk szakmai és politikai tudásunkat, még keményeb­ben megfogjuk a fegyvert, amelyet a dolgozó nép adott kezünkbe. Még jobban elmé lyítjük kapcsolatainkat az üzemek és falvak dolgozóival Egységesen felzárkózunk a nemzetközi békefront szaka­szán, megvédjük a békét és követjük vezetőnket, Rákosi Mátyás és Farkas elvtársa kat. , Gellért Jrt-erf elvtárs, a Dixi cipőgyár dolgozója rá mutatott arra, hogy nekünk dolgozók­nak van mit féltenünk, meri van szabod, független hazánk Fejlődésünk mindinkább fclfeM ível é3 Rajkék ezeket az ered­ményeket akarták megsemmisí­teni. Ki akarták vepni kezünk­ből a szerszámot. Minden be­csületes magyar dolgozónak csak egyetlen * kívánsága lehet, az árulók kíméletlen megbün­tetése. Jobb tanulással erősifiak Népköztársaságunkat Virégh Ferenc elvtárs a rend­őrségi dolgozók nevében beszélt. Biztosítom Pártunkat és Rákosi elvtársat a Rendőrség dolgozói nevében, hogy a jövőben még fokozottabb mértékben vesszük ki részünket a belső bitangok elleni harcitol. Soós Katalin tanuló a sze­gedi diáifiatalok neveben kije­lentette: világosan tudjuk, mit akart Rajk és áruló ban­dája. ígérjük, hogy jobb tanu­lással erősítjük Népköztársasá­gunkat. S'abó Sándorná elvtáxsnő az MNDSz nevében mély gyűlöle­tét fejezte ki Rajk bandája iránt. — Köszönjük Rákosi elvtárs­nak az éberséget, amellyel le­leplezte az árulókat — mondot­ta. — Mi asszonyok legtöbbet köszönhetünk Rákosi elvtárs­nak. Hálánkat azzal fejezzük ki, hogy míg jobban megálljuk he­lyünket a termelésben. A Rajk-banda teleofezése ujabb győzelem a szocializmus felé vezető ulon Barta Béla elvtőrs a Gázgyár és Villamosvasút dolgozói ne­vében szólalt fel. — Én arra kérem Szeged dol­gozó népét, tanuljanak meg nem felejteni. Tanulják meg nem el­felejteni, hogyan viselkedett ve­lünk a kapitalista banda, amely kétszer vitte a magyar népet a háborúba. Ha mindezt megta­nuljuk, akkor megtanuljuk azt is, mit adott nekünk népi de­mokráciánk. fl Rajk-banda le­leplezése ujabb győzelmet jelent a szocializmus felé vezető uton, az Imperialisták ellen vfvolt kér­lelhetetlen harc utján. Komócsin Zoltán elvtárs vál» széban rámutatott arra, hogyha a magyar dolgozó nép öntuda­tosan fog helytállni a termelés­ben, az imperialisták ellen ví­vott harcban, akkor nem két­séges, hogy Pártunk zászlaji alatt u) győzelmek felé foguul menetelni. flz összevont pártnap Szila­gyi András elvtárs befejező sza­vaival és az Internacionálé el­éneklésével ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom