Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-30 / 227. szám

Pintek, 1949 szeptember 30. UJ ülő H B0NTAK0ZI Páratlan lendülettel és [Bitesedéssel iegyzik az Ölévas TsrylúHcson! Nagyszeged mun Kása', parasz ja*, ér e míség dolgozói, a kisembe-ek trzazrei Csütörtökön déía'ámg NaQyszegeden összesen 6 millió 8-000 íorintot jegyeztek Napfényes, langyos őszi reggelre ébredt Nagyszeged népe. A fülekben még ott csengett a rádió elázó esti tiz órai híradása: a Magyar Népköztársaság kormánya ötéves Tervkölcsön jegyzésére hivja fel a magyar dolgozókat. Ezen a langyos öszi reggelen a rádió híradása, az aznapi lapok közleményei méhkassá változtatták a várost és környéké!. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, a néphez hü értelmiség fiai és a kisemberek hozzáfogtak a Tervkölcsön jegyzéséhez. A szegedi üzemeket a május J5-i örökké emlékezetes reggelnek hangulata öntötte el. Transzparensek, vörös és nemzetiszínű zászlók kerültek szinte varázsütésre az üzemek, középületek homlokzatára, kapuira. A szegedi üzemi munkások szinte percek alatt kinyilatkoztatták: tudják, átérzik a Tervkölcsön jelentőségét. Tudják azt, hogy a kölcsön mindenekelőtt a szabad és boldog fövő, a függetlenség, szabadság, jólét melletti kiállás. Abban a mozdulatban, ahogy nevüket odakanyarították a jegyzések rovatai közé, elszántság is volt: ezzel a Tervkölcsönnel az aljas Rajkéknak, Titóéknak és mozgatóiknak, az amerikai imperialistáknak is odaütünk, de ugy, hogy csak ugy nyekkennek bele. 'Az előirányzatnál sokkal többet jegyző szegedi munkás öntudatos, boldog mosolyában pedig a végtelen szeretet mutatkozott a Párt és vezére irán', akinek vezetésével e nagyszerű pillanatokig eljutottunk s hála sugárzott a a nagy Szovjetunió jelé, melynek minden és minden eredmény, siker ebben az országban köszönhető. A kölcsönfegyzés e széles lendülete délutánra már elérkezett Szegedi Kender: En már reggel fél ölkor felkeltem, hogy ott legyek az első jegyzők között — Hol van már az (v, amelyre felírhatjuk felajánlásainkat? — hangoskodott jókedvűen már reggel fél hatkor Krizsán Mihály, l Szegedi Kenderfonó művezetője. — Mért nem ad iák már, hisz én reggel már félölkor felkeltem azért, hogy ott legyek az első jegyzők között. Az este, amikor hallgattam a rádióban a híreket és meghallottam Rákosi elvtárs ís a Párt felhívását, azonnal repülni szerettem volna, hogy jegyezhessem. De itt vannak már az ívek s pillanatok alatt megtelik a kaptisfülke, az üzem előtere, az llzcmi Bizottság irodahelyisége. Egy pettyesruhás asszony, Bódi Lajosné, a kártoló osztályról, tintaceruzával a kezében őrcmtől sugárzó arccal mondja társainak: — Kimondhatatlan örömet érzek, hogy kormányunk hozzánk, dolgozókhoz fordul & nem »z imperialistákhoz. Ez a mi kis áldozatunk csupán morzsányi ahhoz a hatalmas kenyérhez kénest. amit mi n demokráciától kaptunk eddig és még amit kap. ni fogunk ezután. Hat órakor, munkakezdéskor mint egy hangyaboly, olyan vol, az egész üzem, mindenki az ívek után érdeklődött. Hol van, kinél lehet jegyeztetni? Reggel háromnegyed kilenckor nem volt egyetlen dolgozó sem az üzemben. aki ne jegyzett volna. A jegyzés után vígabban folyt a munka, mintha a gépek is tudnák, hogy ma a dolgozók újra eldöntették további útjuk irányát, gyorsabban és szebben szőttek a gépek, nem szakadtak úgy a szálak. Nők és férfiak ajkukon vidám dallal, szívükben t)oldog römmel végzik munkájukat. Eldöntötték sorsukat, a termelés fokozásával, a minőség megjavításával mind hatalmasabb lépésekkel haladnak a szocializmus felé, mely mindunnvióiuk boldog iövöiét hozza magával. Az Angol-Magyar: A békét erősítem ezzel a pénzzel és elősegítem az ötéves tervet Reggel fél hét. Az Angol-Matyar Len- és Jutafonóban mosolygós munkások, munkásnők sietnek át egyik üzemrészből a másikba. — En már jegyeztem, _ én most megyek! — kiabálnak át egymáshoz boldogan s azzal eltűnnek az ajtók mcgfttt. Az ÜB irodában már javában folyik a tervkölcsön-jegyzés. A dolgozók mindegyike szeretne az elsők között lenni. — Bizony nem mindennapos esemény ez — veti oda Kecskés Etel elvtársnö a mögötte állóknak, miközben aláírja az ívet. — Boldog vagyok, hogy az én 400 forintommal hozzájárulhatok valamennyiünk békéjének és hol. dog jövőjének megszilárdításákos. f A fonóműhely előtt Radnai László ifjúmunkás, gyakornok újságolja boldogan egyik társának. — Nem is tudom szavakkal kifejezni azt az érzést ami a bejegyzés közben úrrá lett rajtam. Boldog vagyok, hogy az én filléreimből is a demokrácia és az ötéves terv erös pillére lesz. Bent a fonóban csattognak a gépek. A munkások azért odaodaszaladnak az üzemiroda előtti asztalhoz és bejegyzik a tervkeiesönre szánt összeget. — Gyorsan írjon be elvtárs 300 forintot — mondja hangosan, kipirult arccal Kaukál Károiyné elvtársnő — hadd tegyek eleget hazámmal szembeni kö'elességemnek. Nem fog hiányozni ez a pénz. Legfeljebb hetenként egyszer kevesebbet megyek moziba. Hasonló lelkesedéssel Jegyzi Vincze József elvtárs is. — A békét erősítem ezzel a pénzzel és elősegítem az ötéves tervet — mondja. — miközben zsebébe süllyeszti az elismervényt. De nemcsak ezek néhányan, hanem az üzem valamennyi dolgozója bizakodva, boldogan teszi meg a tervkölcsrn-jegyzés! mer' tudja azt, hogy ezzel a pénzzel a saját iövöiét es boldogulásat alapozza meg. az üzemeken kívülre, a város különböző pontjaira, ahol szabadfoglalkozásúak, kisemberek élnek. és azok ls már hasonló komoly kiállásra sorakoznak az 0 jövőjüket is biztosító népi demokrácia mellé. De elérkezett a falvakra, tanyaközpontokra is. Az üzemek példájára mindenütt szerveződik már az a verseny, amelynek célja minél több kölcsön minél rövidebb időn belüli lejegyzése. Verseny a jobb, igazabb életért — a szocializmusért. És az esti órákban ezt az üzemi munkásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket, kisembereket átfogó lendületet már őszszegezni is lehetett: Szegeden a Tervkölcsön jegyzés első napján a kora esti órákig 6 millió 8 ezer forintot jegyeztek a dolgozók. Népi demokráciánknak. Pártunknak ujabb győzelme bontakozik ismét... Orion bőrgyár: Ez a kölcsön békekölcsön Az Orion bőrgyárban is — mint más üzemekben — már a munkakezdés előtt egy órával együtt voltak az üzem összes dolgozói Kakuszi Ferenc elvtárs, az üzem párttitkára, rövid beszédben ismertette az ötéves tervkölcsön jelentőségét. Az Orion bőrgyár dolgozói megértették, hogy ha a dolgozók által adott kölcsön a múlt rendszerben hadikölcsön volt, ez akkor csakis békekölcsön lehet, amit szívesen adnak, mert békésen akarnak termelni, építeni akarják a szocializmust. Ezután Engi István elvtárs szólalt föl, aki elmondotta a dolgozók nevében, hogy egy percig sem haboznak a kölcsön jegyzésében. Bejelentette, hogy 150 százalékra akarja teljesíteni az ötéves tervkölcsön jegyezését. Nagy Oéza elv'árs is bejelentette, hogy 2400 forinttal akar hozzájárulni az ötéves tervhez. Kakoszi Ferenc elvtárs, az üzem fűtője pedig 135 százalékos jegyzésére nyolcszáz forintot ajánlott föl. A tizescsoport vezetők versenyre keltek egymással. kinek a csoportja végzi el hamarabb az előjegyzést 7 óra 30 perckor már csaknem teljesen elvégezték a munkát. Sándor Ferenc és Berkes Lajos elvtársak csoportjai lettek az elsők Szegedi Lemezgyár i Exf a pénzt magamnak és dolgozó társaimnak adom A Szegedi Lemezgyárban már reggel hatkor megkezdték a jegyzéseket. Akik ráértek, azok az üzemi irodába futottak be és jegyezték be a forintokat. Szilágyi István elvtárs ifjúmunkás a munkája mellett jegyez. Ütni akarok az imperialistákon Utr.i akarok az imperialistákon és biztosítani akarom n többi ifjú társaimnak továbbra is a tanulást. Azt akarom, hogy az én 209 forintom is erös bástyaként vegye körül az egyetemeket és az iskolákat — mondja. Bödő József elvtárs is jegyez. — Ezzel valamennyi dolgozó számára a boldogulást és a szocializmust akarom biztosítani. Ezt a pénzt magamnak és a dolgozó társaimnak adom. Boldoggá tesz az a tudat, hogy segítségért az országunk nem MarshaVhoz. hanem hozzám és a többi dolgozó társamhoz fordul. De ugyanilyen érzéssel irja nevét az fvre Ohát Pátné és Dudás Viktória elvtársnő isTudják, hogy ezzel sajátmagukon is segítenek és ez a pénz annak a hatalmas fejlődésnek az alapja, amelyet célul tűzött ki minden dolgozó számára országunk bölcs vezetője, Rákosi elvtárs. Gyufagyár: Mór az este elhatároztam, hogy felajánlom egyhavi fizetésemet Reggel hét órakor a szokottnál hangosabb, élénkebb volt a Gyufagyár udvara. A munkások nem találták helyűket bent a teremben, mindenki a párttitkárt, vagy legalább egy tervkölcsönzést jelentő fvet keresett. Hét órakor minden osztályban röpgyűléseket hívtak össze a dolgozók. Orosz Teréz élmunkásnő is összehívta brigádját és magyarázta a tervkölcsönzés jelentőségét. Mindenki nagyon komoly arccal figyel munkatársuk minden egyes szavára. Czakó Gyuláné még rá is szólt az egyik asszonyra, aki amikor leült székére, meglökte a dobozokat és egy kis zajt ütött. Máskor észre sem vette volna, de most mennydörgésnek hatott. Már az este elhatároztam, hogy felajánlom egyhónai fizetésemet mondja Czakóné —, a dobozosztály egyéni versenyzője. Ez az összeg semmi ahhoz képest, amit mi kapunk cserébe a demokráciától. Nem is olyan régen még kis penészes, nedves lakásunk volt s ma már mindannyian elmondhatjuk, hogy van szép lakásunk, gyermekeink már arra a pályára mehetnek, amihez kedvük és tehetségük van. Előttünk a gondtalan 'óvó. amelyért ez a csekély áldozat csupán egy csepp viz a tengerben. Versenyben jegyeztek a z egyes osztályok s véletlenül egyszerre lettek készen mindenütt. Fél nyolckor már a kész, teleírt ívek feküdtek az asztalokon s ott ragyogtak rajtuk azok a számok, melyeket a dolgozók írtak kérges kezükkel és boldog örömmel Délmagyarország nyomdája: Természetesen jegyzünk, igy üíünh vissza Rafttéknah ! A Délmagyarország nyomdájában reggel hét órakor már ünnepi hangulatban kezlődött a munka. A nyomdászok jórésze már olvasta a tevkölcsönről szóló híradásokat. Fél 8-kor került sor a röpgyűlésre. Míg Erményi elvtárs a tervkölcsc'nről beszélt, már hallatszottak a közbekiáltások: Természetesen jegyzünk! Igy ütünk vissza Rajkéknak! ... A röpgyűiés javában állt, amikor kerékpáros küldönc jc tt a nyomdába s levelet adott át. A Városi Nyomda versenykihívását hoztam... — mondta. — K levelet felbontva, kiderült, hogy a másik nyomda dolgozói versenyre hívták lapunk dolgozóit. hogy a kölcsönt a legrövidebb idő alatt lejegyezzék, a köles? n jegyzését túlteljesítsék s a lejegyzés után minél több dolgozót kapcsoljanak be a további népnevelő munkába. A Városi Nyomda kihívása olaj volt a tűzre Percek alatt megtörténtek a jegyzések. Reggel nyolc órakor már hatalmas transzparensek hirdették a kiadóhivatal Kárász-utcai helyiségének cfmíábláján: Vállalatunk dolgozói reggel 8 órára már jegyeztek tcrykölcsönt... \ szerkesstöség tagjai 281 százalékban, a kiadóh'vatal 174 százalékban. Ugyanakkor a nyomda íókaiutcai helyiségének címtáblájára is vörös transzparens került. 14% százalékban jegyeztünk a tervkölcsönből... Hát te jegvezél-e Nvolc órakor már csörgött a telefon a Városi Nyomdában. A Dcimagyarbrszág lapszemélyzetének dolgozói büszkén olvasták be eredményeiket Konzervgyár: En is mértem egy csapást az imperialisták feiére A Konzervgyárban jóval hat óra előtt már nagy sürgés-forgás van. Itt-ott kis csoportba verődve tárgyalnak a dolgozók a tervkölcsönről. — Jaj, csak megkezdenék már — hallatszik egy muakásné hangja —. úgy szeretnék elsó lenni. De nemcsak a portásfülke, hanem az ÜB iroda előtt állók is hasonlóán vélekednek. Az ÜB irodát úgy lepik el, hogy alig tudnak mozogni. — Az enyémet jegyezze előbb — hallatszik egyszerre tiz torokból is. Hirn Sándorné elvtársnő neve kerül fel elsőnek az egyik ívre. — Ezzel is megmutatjuk az imperialistáknak — mondja nevetve a többieknek, — hogy erősek vagyunk és ezzel még erősebbé tesszük magunkat. Mi ezzel alapozzuk meg jövőnket és nem hagyjuk magunkat holmi Marshall-segéllvel becsapni. Mi szabadon és békésen akarunk élni a Szovjetunió és a Párt vezetésével. Erdélyi Józsefné megelégedetten mondja a 700 forint bejegyzése után. — En már teljesítettem a kötelességemet hazámmal- dolgozó társaimmal és családommai szemben Bent az üzemben Simon Magda elvtársnő, a gyár élmunkása siet a termen keresztül és boldogan lobogtatja az elismervény. — Első lettem ezen a listán elvtársnők kiáltja boldogan. Eszel biztosítottam a szocializmus mielőbbi megvalósítását és én .<« mertem cgv csapást az imperialisták fejére. Ezzel a pénzzel én is védem a nők egyenjogúságát és valamennyiünk szabadrigát. Farkas Gizella a doPozüzen'. ben jegyez. örömől csil-