Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-18 / 217. szám

piádban voltam. Én már Ran­koviecsal kezdtem beszélni, amikor Gyilasz is bejött és azt mondotta, éppen most be­Kélt Titoval, aki tárgyalt az. amerikai és angol megbízot­takkal Belgrádban és meg­egyezett abban, hogy ezek ké­szek segítséget nyújtani Ti­to kormányának, nemcsak gaz­dasági segítséget, hanem po­lilikai segítséget, sőt katonai segítséget is, ha Tilo kormá­nya hajlandó lesz harcolni a Szovjelunióellcn. Gyilasz ak­kor azt mondotta, hogy ezl el kell fogadni, mert az ame­rikaiak és az angdlok leltek a természetes szö­vetségeseink. Rankovics az­után hozzáfűzte azt is, hogy — hozzámfordult és azt mon­iotta — ez az együttműkö­dés már konkréten már meg ran más országokban is, nemcsak a népi demokrácia országaiban, hanem azokban »z országokban is, ahol kom­munista pártok vannak és hogy ezt ugyanugy meg leli lenni Magyarországon is. Erre a célra küldte őt Dcve­csiics Dusánt, aki a konzulátusi osztály vezetője lett a követsé­gen és Jovanovics tanácsost is erre a célra küldte. Devocsics kapcsolatot teremtett az ameri­kai budapesti kereskedelmi at­taséval, Ili'tonnat, azután fel­vette a kapcsolatot Petit angol vicckouzullal, azután Trizonia irodájának budapesti képviselő­jével, Martyi kapitánnyal éj Ivopcsak alezredessel, aki az amerikai katonai attasé helyet­tese volt ilt Budapesten. Azt a propaganda anyagot, amely an­gol, magyar, francia és német nyelven megjelent, át is adták ezeknek. 1 i Elnök: Devecsics és Jovano­vics ezenfe'ül hogyan működ­tek még itt Magyarországon? Brankov: Hát annakidején én más feladatokat kaptam. Ti o nem a Tájékoztató Itods határozata után óra'ta ci a Ju ,<os:!óa népe*. Mér i944-hen pokláit az angolokkal és amerikaiakhal Elnök: Jó. Ez a Jovanovics aem azonos azzal a Jovanovics. tsal, alá majd Jojkiccsal kap. esolalban fog szerepelni? Brankov: Ez azonos. E'nök: Mi'yen magatartást ta­íusitotiak Jugoszláviának a je­len'cni vezetői a második világ ááboru n'ntt Jugosz'ávia népei! »el szemben? Brankov: Én erről azt tudorr, ttiondani, ,hogv ez az áru'ás. me­lyet Tito, Knrr1e'j, Gyilasz, Ran­kovics, a nemzetközi munkás­knozaalom, Jugsz'ávia népei és • Szovjetunió ellen elkövetlek, torra a Tájékoztató Iroda hatá­rozata után vagy idején történt, hanem még hamarabb. Ti'o még • háború ideje a'att, 1941-ben. Vgny lehet, hogy még 1943-ban íz év végén encedé'yt adott ar­ra, hogy az angol és amerikai katonai missziók az ő fővezér­karához jöhessenek jugoszláv tcrü'elre. Elnök: Kik vo'tak ezek az an­gol-amerikai katonai meglázot­tak, akik megjelentek 1943-tól kezdve Tito fővezérkaránál és a tartományi vezérkaroknál? Brankov: A Tito vezérkarnál akkor az amerikai katonai misz­szió tagjai voltak, Hamilton ez­redes, Fire és Farts alezrede­sek. Az angol misszió tagjai vol­tak Mc Lane tábornok, Salwin és Moore a'eZrodtesek, azután Churchill Randtolph őrnagy, Churchill Winston fia. Ezek az angol-amerikai tisztek Tilo fővezérkaránál vo'tak. Azután a tartományi vezérkaroknál ugyanugy voltak angol-amerikai katonai képvise'ők. E'nök: Mi volt az angolszász elgondolás azon keresztül, hogy oda ezeket a hírszerzőket a ve­zérkarokhoz behelyezik, tud erről va'amit mondani? Tiíó 'ts tudták, hogy a jugoszláv nép nagy többségében ta Szovjetunió me'lé áll Brankov: Hát az elgondolás1 íz volt, hogy e'őször is vo-11 egy jól lddo'gozott (erv, amelyet iz ango'ok .amerikaiak Chur­Clii'tei lá(fokoztak még a hábo­rú alatt. Ez a terv olyan volt, hogy aliogy már szokás, nem íngo'-amerikai katonák vérévei íkarták azt e'érni, hogy a Bal­kánt befo'yásuk a'á (gon dol ko­ri k a kifejezésén) tegyék, ha­nem ezt ezeken a trvoaszlatt hír­szerzőkön keresztül akarták el­érni és ilyen módon akarták be­folyásuk a'á vonni az akkori Ju"osz'áv vezetőket, ők még a háború a'att arra törekedtek, hogy Jugosz'áviít, azután a kö­Be'i á'fnmokat, Bulgáriát, Ro­mániát. Magyarországot az an­pol-amcrikai befolyás alá he­lyezzék és főtörekvésük az volt, hogy megakadályozzák a Szov­jetunió befolyását és ezt a lefo­lyást csökkentsék, mert ök na­gyon jó! tudták, hogy a jugo­sz'áv nép tu'nyomó több­ségében a Szovjetunió mellé 31'. hogy szereti a szovjet népet. Nekik akkor az volt a tervük, hogy a katonai missziók tagjain keresztül e'őször megnyerjék ezekhez a tervekhez Titot, Kar­deljt, Rankovicsot, Gyilaszt és ezen keresztül Jugoszláviát, a jugosz'áv népet helyezzék befo­lyásuk alá és JiK-oszláviát egy gyarmat vagy fé'gyarmati álía­potba helyezzék. E'nök: Honnan tudja ön mindezt? ? Brankov: Errő'én tudok, mert erről sokszor beszéltem. Elnök: Kivel? Brankov: Cicmil ezlredesseí alá nagyon jól tájékozott volt ezekről a tervekről, mert ő voJl Tito megbízottja a háború alatt az Adria mel'etli tartományok­ban és ott érintkezett állandóan ve'ük. A liáhoru után, amikor én talá'koztam itt Cicmitfel, mi erről sokszor beszéltünk. Igen magas pozícióban tévő emberek Ju goszláviában az angol-a f erikai hírszolgálat M . f » • • ugynol ei Elnök: Mit tud ön arról gva­korlali'ag, hogy az ango'-ame­rikai kikü'döttck Tito fővezér­karáná' mi'yen befolyást gyako­roltak Titora mé© a vüághábo­ru a'ail? Brankov: Egy eset volt 1941­ben, amikor német ejlőernyősö­ket dobtak le Jugoszláviában Drvar és környékén, ahol Tito és fővezérkara tartózkodott. Ak­kor Tito és vezérkara nagyon nehéz helyzetben vott és biz tos, hogy nem sikerült volna megmenteni sem Titot, sem a vezérkarát, ha idejében nem érkeznek mc© a szovjet repülők, akik Gyiriból, amely német tüz alatt volt, berepültek a bekerí- semmi esetre se kérjen segít tett térségbe és Titot és az egész vezérkarát megmentették és Ba­riba vitték. Amikor az angol­amerikaiaknak, különösen az angol Mc Lane tábornok és Churchill Randbfph, Churchill fiának sikerült Kardteljt, Ran­kovicsot és GyilasZt megnyerni arra, hogy Titot Vi-szigetére hozzák, vagy angol hadihajóra. Neki az volt a terve, hogy ak­kgr jobban fogja befolyása alatt tartani Titot és vezérkarát. A második eset volt — ez inkább Churchill terve volt, — hogy az angol-amerikaiak a háború alatt szállják meg az adriai ten­gerpartod Erre akkor nem volt szük­ség, mert a tengerpartot már a partizánok nagyrészben felaaabadítottáik és kezükben tartották. De Churchillnek ak kor szüksége volt erre azért, hogy befolyását Jugoszlávia ra és a környező államokra kiterjessze. Akkor is Mc. La­nenak sikerült Rankovicsot, Gyilaazt és Kardél jt meg nyerni ennek a tervnek. A seovjet parancsnokság ebben a kérdésben más állásponton volt és a Churchill-féle terv a háború alatt meghiusul't. Egy harmadik eset volt a háború végén, már 1944-ben, akkor, amikor Szerbia és Bel grid felszabadításáról voli ®ó. A helyzet olyan volt, hogy Tito és a jugoszláv had­sereg nem volt képes annak­idején Belgrádot és Szerbiát gyorsan felszabadítani és Tito segítséget akart kérni. De az angolok és amerikaiak kato­nai megbízottai mindenáron arra törekedtek, hogy Tito seget a ezovjet hadseregföl, amely már közel volt Bulgá­riában s Románjában. Emiatt is nagy vita folyt Tito ebben a kérdésben ingadozott, de mégis segítséget kért a szov jet kormánytól. A szovjet hadsereg fel is szabadította Szerbiát és Belgrádot annak idején. Cicmil nekem azt ál­lította, hogy különösen Kar­delj, Gyilasz és Rankovics voltak azok, akiket sikerült az angol amerikaiaknak szol­gálatukba állítani még a hábo­rú alatt. De 1947-ben és 48 ban, amikor én lettem főrezi­dense az UDB nak, akkor ne­kem módom volt betekintést nyerni az UDB titkos iratai ba és ott megláttam azt, hogy vannak sokan a jugo­szláviai vezetők és tisztek között, akik úgy vannak fel tüntetve, hogy a háború alatt és a háború után is kapcso­latokat tartanak az angol­amerikai hírszerző szolgálat­tal. Például emlékszem, hogy a horvát fővezérkarnál mint gyanúsak és mint angol-ame­rikai barátok vannak feítün tetve: Marko Belinics, a hor­vát kormánynak mai minisz­tere ... Elnök: Hogy mondta. Be­linics? Brankov: Igen, Marko Beli nies. Azután Mrazovics Karlo mai moszkvai nagykövet, Szerbiában Sztamboiics Petar. aki ma a szerbiai kormány elnöke, Boszniában Abda Mu­mu, a boszniai kommunista párt központi vezetőségének titkára, a macedóniai vezér­Tifóék már a háború a'alt ha'álba küldték azokat, al'ik a Szovjelunió hívei voltak selték ezt a barátkozást az olyan anyagok voltak amelye* angol-amerikai hírszolgálattal., ^f0'** baásmgM 13 az angol-amerikai poliliká­Nem voltak hajlandók karnál Aposztolovics Mihaj lov altábornagy és Vukmano, vics Szvetozár altábornagy. * vajdasági vezérkarn&'i. •. Elnök: (közbevág) Ki az a Vukmanovics ? Brankov: Vukmanovics most a jugoszláv központi kormány, nak minisztere, azután a vaj dasági vezérkarnál Orovics tá­bornok, Veszelinov Jovan, a vajdasági központi pártbizott zottság titkára és Jojkics, eu nek a bizottságnak tagja. Elnök: Ez az a Jojkics, akit azután ido küldtek? Brankov: Igen .azonos ezzel. Azulán a szlovéniai vezérkar, nál Miha Marinko, aki ma a szlovéniai kormány elnöke, Kidrics, aki a központi kor­mányban ma iparügyi minis* ter és a gazdasági főtanács­nak titkára... nem titkára, el­nöke... (gondolkozik). Azután Leszkose Frank miniszter, í mai jugoszláv központi kor. mányban. Csodálkoztam, ho­gy nn lehet, hogy ilyen sze­mélyek, akiket azzal gyanusi­tanák, hogy az angol-ameri­kai hírszolgálat ügynökei, Ju­goszláviában igen magas pozí­ciókban lehetnek. Erről be­széltem Jávorszkyvel is, aki szintén magas pozícióban vas az UDB-nél. 0 már részié­tesehben beszélt erről a kér. désről és azt mondta, hogj Rankovics is tud erről és van, nak az UDB-ben emberek akik nem helyeslik ezt, <h nyilvánosan nem mernek erről beszólni, mert mindez legfel­sőbb utasításra történik, mert Rankovics személyesen és • többi más vezetők is tudnak errő;. Talán valami titok ez, párttagoknak erről nem sza­bad tudni... és nem akarnak más magyarázatot adni. Be­széltem erről egyszer Mi­liocscl ]s, de magam is ész­revettem a háború alatt, hogy a jugoszláv pártban és had­seregben már a háború alatt tényleg folyt harc, a vita Kar­delj, Gyilasz, Rankovics em­berei között és Zsujovics, Jo­vanovics és Hebrang vezérez­redesek közölt, aki a háború alatt a partizán fővezérkarnál vezető volt. Amikor később Jávorszkyval egyszer beszél­tem — ez már a Tájékoztató Iroda határozatának idején volt —, akkor azt a vélemé­nyét nyilvánította, hogy az az egész anyag, amelynek alapján letartóztatták Zsujovicsot és Hebrangot, nem felel meg a tényeknek, hanem az igazi okok már a háború alatti okok voltak, mert már akkor harc volt Zsnjoviccsal és Iíebranggal. ők egy másik politikai vonalat képviseltek és semmiképpen nem helye­val. együttműködni. Különösen Rankovics volt itt fontos, mert 6 volt a szervezési tit­kár, a kéderosztóbyt vezette, aztán a hírszerző szolgálatot, kémelháritószolgálatot. Az egész párt apparátusa az ö kezében volt, sikorült saját embereit mindenhová betenni Neki sikerült akkor mindazo­kat, akik nem helyeselték ezt a vonalat, amelyet Tito, Kardelj, Gyilasz éa Rankovics a háború aíatt vittek, különösen az együtt­működésnél, eltávolítani éa a párttagok előtt u^y beszéltek róluk, mint akik baloldali el­hajlók. Es az is megtörtént pél­dául — erről beszéltek sokat a partizánok már 1944-ben —, hogy ilyen esetekben ezeket az embereket, akiket baloldaliak­nak tartottak, a akik a Szovjet­unió hívei voltak és nem voltak hajlandók az angol-amerikaiak­kal szorosan együttműködni — ezeket a háború alatt olyan helyekre küldték, ahol biztos voít, hogy elesnek. Tito az angolszászok hol való hírszerző kapcsolatok ápoláséra küHöldte küldött ki ügynököket Elnök: Arról tud-e valamit, Svájcban tartózkodott. Francia­hogy Tito éa környezete ugyan­csak az angolszászokkal való hírszerző kapcsolatoknak az ápo­lására külföldre küldte ki a ju­goszláv hírszerzőket, ügynökö­ket? Brankov: Igen, tudom, hogy Svájcba küldtek egy ilyen meg­bízottat, ez volt Lompár Mihaj­lov, vagy Misa, aztán Francia­országba, Marseillebe Latinovi­csot. Lamparnak az volt a fel­adata, hogy minél szorosabban együttműködjék az ottani angol­amerikai hírszolgálattal, ö kap­csolatban állott Allan Dulles­szal, az amerikai stratégiai hír­szerző szolgálat vezetőjével, aki országban, Marseilleben Latino­vics volt, aki ugyanugy szoros kapcsolatokat létesített az ot­tani amerikai hírszolgálattal. Már említettem, hogy ezek ket­ten voltak azok, akik segítet­ték Szőnvi Tibor kémcsoport­jának átszállítását Magyaror­szág területére a szovjet had­sereg háta mögé. Azután Lon­donban volt Velebit tábornok, akirőt ismeretes volt, hogy be­szervezett angol ügynök. Ez a Velebit Tito megbízottja volt és minden anyagot, amelyet a háború alatt á jugoszláv hír­szerző szolgálat összeszedett, ő az angoloknak átadott. Ebben Elnök: Milyen pozícióban van­nak most ezek az emberek? Brankov: Hát, például Velfe bit magas pozícióban volt • háború után, ő volt a kultüs* miniszter első helyettese. As­után Misa Lompar Bukarest­ben első követségi tanácsos, La­tinovics svájci követ. Jovano­vics Vaszo ugyanugy magas po­zícióban van az 1 JDB-néí. Ö ifl az ember, aki Budapestea ie volt mint követségi tanácsos, s akit a magyar hatóságok ki­utasítottak 1948 októberében. Elnök: Cicmil Obrad micso­da most? Brankov: Londonba küldték követnek. Elnök: Igen. Ezzel talán fe­jezzük be ezt a részt, amelyben a háború előtti jugoszláv vonat­kozásokról beszéltünk. Most a világháború uián Titonak és tár­sainak, közvetlen munkatársai­nak, Rankovicsnak Kardeljnek, Gyilasznak Magyarországot ille­tően és a többi szomszéd ország vonatkozásában milyen elgondo­lásai voltak? Brankov: ők már a háború után igyekeztek, hogy a szom­szédos államokban befolyást gya­koroljanak és ezeket az álla­mokat egy blokkban tömörltsék. Részletesebben, konkrétebben ke­vesebbbet tudok mondani a töb­bi államokra vonatkozó terveik­ről, de ami Magyarországot il­leti, sokkal többet tudok mon­dani, mert ezeknek a tervek­nek végrehajtásánál én is részt­vettem a jugoszláv kormány utasítására. Csak egy szük kör tudott ezekről a tervekről. Elnök: Mik voltak ezek a ter­vek Magyarországot illetően? Brankov: Ilyen tervek már felmerültek 1945-ben, de nem mindenki tudott ezekről S ter­vekről. Azért, mert nagyon tit­kolták ezeket a terveket Tito

Next

/
Oldalképek
Tartalom