Délmagyarország, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-30 / 200. szám

Kedd, 1949 augusztus su. 7 A dicsőség a Szovjetunióé! Uj huza'szrgetelőgép a szegedi vilianytelepen szovjet technikusok nyomán Puszta János alig fél éve Jött haza a Szovjetunióból. Mint villanyszerelő, négy éven ke­resztül dolgozott Zaprozsjeben, egy hatalmas villamossági gyár­ban. Most itt tekercsel n szegedi Gáz és Villamossági NV egyik műhelyében, fl kiváló szovjet szakemberek között alkalma volt pótolni azt, amit itthon a múlt­ban nem adtak meg neki: meg­tanult fát és tökéletesen dolgoz­ni. Most éppen egy gép össze­szerelésén dolgozik. Kezében gyorsan jár a csavarkulcs és egymás után szorulnak fel a csavarok, amelyek a gépet tart­iák össze. Amikor arról érdeklődöm, mit látóit és mit tapasztal a Szov­lelunióban — rámnéz és csil­logó szeme elárulja, hogy erröt különösen szeret beszélni. Még >oy utolsó húzással megszorilja r csavart, azlán felegyenesedik. Ez a szívlel iízene — Hát arról, hogy mit láttam és mit tapasztaltam — mondja —, napokat lehelne beszélni. Tudj a elvtárs, amikor először bemerte n a .szőv e' özembe. szin»l te nem Is hittem, hogy ez is le- tűk Pestre a Siemensbe, mert az tetséges. Mindenütt modern gé-' az ország egyetlen gyára, ahol pek, jó szakemberek, gy.ors ter­melés. Ha összehasonlítjuk a Szovjetunió technikáját a mi felszabadulás előtli technikánk­kal, bizony nyugodtan megál­lapithaijuk azt, hogy a mienk még csak utánzata sem volt. Nálunk, az én szakmámban is. sok olyan munka volt, amit kéz­zel végeztünk el. Ez sok. sok­sokszáz munkaórába került, mire kész lettünk vele. És mégsem volt mindig tökéletes, csak el volt »fuserálva«. S/ovjst V\mi ?ía3ián — Most — folytatta lelkesen — nézze meg ezt a gépet az elvtárs — mutat rá az előtte lévő, csak részben összcállitoll gépre. — Ennek a tervrajzát a Szovjetunióból hoztam. Ez hu­•zalszigetelő gép leSz. A* ilyen gépeket a Szovjetunióban már több, mint egy évtizede használ­ják. — Mi a leégett, villámsujtoit transzformátorok sok kilométer hosszú tekercseit eddig kézzel szigeteltük át, ami sokhónapos munkát vett igénybe. Nem nyer­tünk időt akkor sem, ha felküld' szigetelő tekercselést végeznek. Éppen ezért ott is sokszor egy félévet kellelt várni a besoro­lásra. Most ezzel a géppel 55— 40 százalék önköltségcsökken­tést érünk el a gyárban. Magi fesü kéne! szína eíní és Pestre küldenünk a leégett transzformátor tekercseket. A máskor sok hónapot igénybevevő munkát itthon, házilag — a gép­pel — egy hónapra csökkentjük le. És a munka is tökéletes lesz. fl gépet egy 0.9 lóerős villany­motor hajtja meg, melynek az áramfogyasztása fillérekbe kerül. Naponta közel egy kilométer hosszúságú drótot szigetel. — flzzal — mondja tovább —, hogy én fezt a gépet üzembe helyezem, csak a hazámmal szembeni kötelességemnek teszek eleget. A dicsőség nem az enyém. A dicsőség a Szovjet­unióé és a kiváló szovjet szak­embereké. Náluk láttam ezt a gépet is. Fejleit ioaruknak ez is egyik vívmánya. És hogy ilyen nagy eredményeket tudnak fel­mutatni a szocializmus építésé­ben, azt mind annak köszönhe­tik, hogy technikájuk is, világ­viszonylatban az élen iár... 'Kürti.) ILYEN A KULÁK! Csnlások, ember telemének sorozatát követte el „Cigány" Tóth Pál százholdas kisteleki kulák »Cigány« Tólh Pálnak száz katasztrális hold földje van Kisteleken. Se vége se hosz­6z:i azoknak a garázdálkodá­soknak, amit ez a minden hájjal megkent kulák elköve­telt. Jaksa Mihály gazdasági tselédiét 1946-tól 1919 ja­nuárjáig alkalmazta és a ]eg­nljasabb módon kizsákmá­nyolta. A szerződést ugyan megkötötte vele, de nem azt a munkát végeztette Jaksával, a- it Papíron le'ekletlek. Har­madoszlálvu munkabért fize­tett 6s elsöosztályu munkát követelt. f Hafralí hérom'óí ét el lizenegyin | embertelenül hajszol la és még a kutyájának is jobb en­nivalót adott, mint neki. Is­tállóban allaíta és még annyi időt sem hagvolt neki, hogy rendesen megtisztel kod jók. De nemcsak Jaksa Mihályt, hanem ez év februárjában felfogadott két másik gazda­sági cselédjét, Pigniczki Já. nort és Zsólér Sándort is éh. bérért dolgoztatta. Ve'ük még szerződést sem kötött, csak 150 forintot fizetett munkájuk fejében. Mikor Z-étór Sán­dor felszólította, hogy fizesse ki neki a kollektív munkabért, a legsrem Jelenebb ül kijelen­tette, hogy | nem ha Imdó fizetni j A ki teleki DÉFÖSz munka­ügyi bizottsága kötelezte >Ci­gány* Tólh Pált, liogy Jaksa Mihálynak 2800 forintot és Zsólér Sándornak 1900 forin­tot fizessen ki. Feljelentette a DÉFOSz a kulákot azért is, mert alkal. niazollaival embertelenül bánt. A vád bebizonyosodott, és a büntetőbíróság 2000 fo­rintra büntette meg /Cigánv* Tóthot. Még ezzel sem ér véget a kisteleki ku'ák csalássorozata. 1918. tavaszán fakivágásra al­kalmazolt néhány munkást. Mikor ezek elvégezték a mun­kájukat, nem volt hajlandó beszállítani a nekik járó fát Elszámo'áSkor meg kiváló gafta a javát, a vastag fáka* saját magának és a | mon' á^o^na-t crak a sfilei'et| adta. A járásbíróság vizsgálta ki az ügyet és olt is bűnösnek találták a kufákoL De ez még mindig nem min­den! A csalások sorozalát el­követő kulák ez év májusáig olvan munkások után vette ki a gabonafejadagot, akik már 1944-ben nem voltak al­kalmazásban nála. A többlet fejadag ellenére is azonban nemhogy rendesen el látta volna eleiemmel gazdasági cselédjeit, hanem valósággaJ nyúzta őket. Hiába igyekezett > Cigány­Tóth Pál a falu dolgozó " pa rusztjai e'őtt a legbecsületesebb embernek látszani, a DÉFOSz munkaügyi bizottsága | leráü'o'!a a leplei j aljas garázdálkodásairól. Igaza lelt a közmondásnak, hogy »ad­dig jár a korsó, a kútra," mlg e\ nem törik,* mert Kistelek dol­gozó paraszi juj megismerték igazi arcát és gondosokodnak arról, hogy megakadályozzák további embertelen csalásait. Levél Balatonboglárról Szeged dolgozóihoz A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 40-ik sznknsza ezt tartalmazza: a Magyar Népköztársaság biztosítja a dol­gozóknak a pihenéshez és az itdülfalipz való jogát. K jogot a Magyar Népköztársaság a törvényes ninnkaidő, a fizetéses szabadság és a dolgozók üdülésének megszervezés8 utj'án valósítja meg. S mindez igy van. Maguk ta­pasztalják és bizonyítják ezt a szegedi Pick szalámigyár dol­gozói is. Levelükben Balaton­boglárról ezt irják: A Balaton már valóban a mi­enk. A felszabadulás utáni négy év harcos munkájának eredmé­nye, hogy mi, a szalámigyár dolgozói is elmehettünk a ma­gyar tenger partjára. ... Elérkezett nyári szabad­ságunk napja, augusztus 7-e, az indulás napja. Siófokon, Lei­lén, Bogláron is, ahoí a vona­tunk elrobogott, a munkásha­talom őrzi a birtokba vett ápolt villákat, amelyeken már vörös zászló lobog. Kedvesen fogadtak bennün­ket, mindannyian dolgozók va­gyunk, az ország különböző ré­szeiről. A filmgyár, a Nemzeti Vállalatok dolgozóival jöttünk össze. Az ellátás teljes mérték­ben kielégíti igényeinket Uj otthonunkban hamar feltalál­tuk magunkat. A penziónk re­mek heivre épült. Az ebédlő két kan először nyaralnak — résztvehessünk a vitorlás ki­rándulásokon ... Napozunk, él­vezzük a Balaton jótékony, halásu levegőjét. Tervezünk csoportkirándulásokat hajó vaj Badacsonyba, Tihanyba rán­dultunk ki, £ hajón vidám éne­künk visszazenöi a Balaton hul­láma. Igyekszünk két heti pihenőn, ket kihasználni, hogy megpi­henve, sokat tapasztalva, gaz­dag emlékkel hagyjuk cl ba­latoni nyaralónkat. Közelünkben (Kenésén) nva­ral demokratikus szomszédunk Csehszlovákia pihenésre vágyé ifjúsága, négyszázan, akik nem győznek betelni a Balaton gyö­nyörűségével. Ml dolgozók itt a Balaton partján megfogadjuk, hazaér­kezésünk után a gyárban ujult erővel fogunk a munkához hogy meqhá'áljuk ezt a pihe­nést a Párinak I Soha nem fe'etTkezünk meg arról, mi nyaraló dolgozók, oldala üvegfal, előtte virágos ' hogy mindezt a szépet és ne­park, 6 méterre a Balaton part-' mesitőt köszönhetjük felszaba­~ ditónknak, a nagy Szovjetunió­nak és a Párlnak, bölcs vezető­je, Rákosi Mátvás elvtársnak... Mo?t már az alkotmányunk is biztosítja a pihenésre való jo­gunkat. ja, — Európa legszebb »tenger­szome«, mely a nap minden órájában más szinben csillog Fenséges a túloldal, egész kö­zelnek táljuk Badacsonyt, Csobáncot, Tátikát. Reggeli ulán már életre kel a Balaton. Feltűnnek a távol­ból a fehér vitorlások rajai, alig várjuk megérkezésüket, hogy mi is — akik közül so­Szabadság) RösZec. falvi C,kelta, a Pick szalámigyár dolgozói nevében. A mi fiaink9 a mi katonáink e • tegkiválebbakat kü'djük el a Kossuthokadémiára — irlok Farkas e'vlórsraV a szegedi gyufagyár ifjúmunkásat rr| mindezt, amit eddig elértünk. 1 ' B Biztosilani a további épitést.* Igy éreznek a többiek isi * 1TI — A TENYÉSZFORGALMI NV. szeptember 2-án délelőtt 8 órakor a szegedi vásártéren há­rom évtől nyolc éves korig a törzskönyvezett vagy törzsköny­vi előjegyzésbe vett kancákat vásárol. A Mezőgazdasági Igaz­gatóság felhívja a tenyésztők figyelmét a vásárra. x Az Izr. Nőegylet ma dél­utáni összejövetelére a háziasz­szonyok szeretettel meghívják és várják tag- és asszonytárs­nőiket. Polftár-utca 23. Néhány héttel ezelőtt történt, fl szegedi gyufagyár ifjumun­feásal Farkas Mihály elvtárs, honvédelmi miniszter felhívását olvasták * . . . 'A dolgozó fiatalok jelentkezzenek a honvéd tisztképző iskolára ...« S a fel­hívást jól megbeszéliék. Majd levelet irtak. Akaratukat, lelke­sedésüket, örömüket tudatták, fl címzés ez volt: Farkas Mihály elvtárs, honvédelmi miniszter­nek. És a szöveg: • — Mi, a szegedi gyufagyár ifjúmunkásai olvastuk Farkas elvtárs felhl.árá'. Minden erőnk­kel azon leszünk, Ígérjük, hogy a legkiválóbbakat küldjük ec kö­zülünk a Kossuth Akadémiára. Tudjuk, hogy ezzel is erősítjük a Szovjetunió vezette béketá­bori és biztosítjuk dolgozó né­pünk szabadságát, országunk függetlenségét. fl felhívásnak a munkás- és parasztfialalok körében ilyen visszhangja támadt egész Nagy­Szeged terüleién. És megkezdő­dött a jelentkezés a honvéd tisztképző iskolába, flz egyik munkásfiatal mondla, aki kitöl­tötte a jelentkezési ivet: »Nem a szép egyenruha csábit... A né­pet akarom szolgálni. Megvédeni i 1949 március. Valahol a bu­dai hegyek között harcászatol tanulnak a Kossuth-akadémisták. Nehéz a terep, de a keményge­rincü akadémisták megoldják a feladatokat. Kattog a géppuska. Aáegindul a roham. A géppuskát Vas József kezeli. Nemrégen még a szegedi konzen'gyárban dolgozott, mint udvari munkás. fl hegyekre már leereszkedik a sötét, amikor szállásukra in­dulnak Vas Józsefék. Vacsora után Vas irni kezd, p>edig fáradt és álmos. A szegedi konzerv­gyár munkásainak üzen: »... Sokat gondolok rátok, a mun­kátokra. Kívánom, hegy minél nagyobb eredményeket érjetek el a munkaversenyben, országunk építésében.«. fl konzervgyáriak Így vála­szoltak: »A gyár a mienk, a jö­vőnkért mindent megteszünk/e 1949 julius. fl szegedi kon­zervgyár udvarában honvédliszti ruhába öltözött férfi halad a munkatermek felé. Vas József, Kossuth-akadémisla. Aa egyik munkás hosszasan nézi és kiált: — Józsi, te vagy? - Én. Kedé lyen ke-e'f-gnek és rgy­másbakarolva indulnak tovább, fl munkateremben körülállják Vas Józsefet. Olt az édesanyja is, ö is itt dolgozik, flnyat szivének örömét nem todia magába zárni. Hangosan mondja: * Büszke va­gyok rád fiam... A múltban az urak semmibe sem vetlek, most meg tiszt leszel...« Szél Pál Antal Vas felé for­dul: Mi a munkahelyünkön har­colunk a békéért. Tudjuk, mirh den jobb eredmény a béketábort erősíti. — A néphadsereg katonái — jelenti ki emelt hangon Vas —, mi vigyázunk arra, hogv nyu­godtan építhessünk .,. Aki sza­badságunkat, en-Ueri éle'ün kei akarja elvenni, az a halál fia. — Azf Az' — kiáltják a kö­rülötte állók. Németh Istvánná hangja me­legséggel teli: vEzek — simo­gatta meg Vast — a ttii Haluk, * mi katonáink. • Vas Józsefet sokan megállft ják az utcán hazafelé menet, fl legtöbb ifjumunkás. fl katona­é'e'röl érc'e' l"d e'c. Ke'tcnrrl járt kijelentik: dMí is közétek állunk. Megértettük Farkas elv­társ felhívását...« És »a mi honvédségünk, a dolgozó nép honvédsége a béke, a boldogulás hadserege lesz.* fMorvayí

Next

/
Oldalképek
Tartalom