Délmagyarország, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-20 / 193. szám
1*»temhQ.t>I949aogafl«o3 OTi.T ÉPITÖ MUNKÁNK JELKEPE Hazánknak, a népi demokraMkus Magyarországnak tehát uj dmerc lesz. Vájjon csak felületi, formai változásról van-e itt szó? Ha igy lenne, ez ellenkeznék uj alkotmányunk egész szellemével. Hiszen éppen az, ami a Szovjetunió és a néni demokráciák alkotmányát döntően megkülönböztet! a burzsoá államok alkot mányától az, hogy minden szónak súlya van, jelentősége van, — hogy minden szava igaz. Az elmúlt évek nagyiramu fejlődésében a magyar nép sorrarendre levetette elviselt, régi gúnyáit. Állami, gazdasági, társadalmi életünk szinte minden eleme megcserélődött ezalatt. A néo, a dolgozó nép élniakarása, alkotó kedve hol gyorsabban, hol lassabb terrroóban, de feltartózhatat'amil vitte véghez azokat az átalakításokat, amelyek mindegyike egy-egy lépcsőfokát alkotja felfelé törő utunknak a szocializmus felé. Igy jutottunk el most oda, hony megszerkesszük állami életünk alaptörvényét, uj alkotmányunkat. Népünk a régi, urakfisszefékolta, valójában nem Is létező álalkotmány helyett most m'r magateremtette alkotmürya szerint rendezi életét a maga országában. Tegyük fel ismét a kérdést: vájjon csak formai változás-e, iríkor sok elavult, ósdi holmival együtt a régi rimert is elvetjük? Nem, nemcsak formai, ellenkezőleg lényegbevágó, ugyan csak jelentős változásról van sző. P cimer: szimbólum, jelkép. Az p fe'ndat.n, hogy egy közösség jellené', lé-yngét egyetlen képes ni kfitartbetőcn fejezze V w< íny nézzek, ha gortdoltcn-racnnk -t megszabadi'juk a har. is hagyománytisztelet kötöfékjeitől, mit látunk? Azt, hogg a réri címerünk nemesek értelmétvesztett, elavult jelkép, hanem kifejezője mindannak, aminek segítségével a régi rend urai szembeállították népünket a környető országok dolgozóival. A régi cimer a néceket elnyomó, hóditó törekvésű urí Imperializmus kifejezője volt. A régi cimer — tartalma szerint — ma szembeállítana bennünket a szomszéd népekkel, barátainkkal, akikkel a nagy Szovjetunió vezetése alatt együtt építjük! a szocializmust Demokratikus szomszédainkkal együtt elértük már, hogy országaink a bennük lakó "Ezért kell tehát az uj dmer. A győzelmes magyar dolgozóknak olyan dmer re van szükségük, amely a mai Magyarországot, annak lényegit példázza. Olyan cimer, amely közérthető ábrával támasztja alá alkotdolgozók igazi hazájává váltak: mánytervezetünk 2. paragrafusét: a régi cimer előtérbentartása a >A Magyar Népköztársaság a rer.ze i el'entéíek felví'ására a!- munkások és a dolaozó paraszkalmas. fl Szovjetunió vezetésé- htk állama.« vei a világ demokratikus dol- * gozói, az imperialista háborús Űj címerünk alapmotívuma: uszítókkal szemben, a békeakarat. a derűs égszínkék és az »A Magyar Népköztársaság ci merc: Kétoldn't bnzakoszornval e-gybrf ;<*ott kerek világoskék mezőben kalapács és bnzokalísz, a mező felső részén a m ezöre sugarakat bocsátó Oíágn vflrüs csillag, alján rcilőzött piros-fehér-zöld szalag.* (Az alkotmánytervezet 67. jj-a) acélfalát szegezik: az a gondolatmenet, amelyet a régi dmer fiifejez, ezt az acélfalat gyengítené. •Haza csak ott van, ahol jog ls van« — mondja Petőfi — és a régi dmer a jogtalanság keserű korszakára emlékeztet bennünket. aranyló bűzákoszorű jelképe élniakaráaunknak és bizakodásunknak dolgos népünk szabad, békcs jövendőjében. Középen a nemzeti színű szaTag felett ott áll építőmunkánk zálogának és fundamentumának, a munkásság térében és dolgozó parasztság harcos összefogásának szimbóluma: a kalapács és telt, érett kalász. Az alkotó egységnek ezt a harmonikus, szép ábráját az ötágú vörös csillag sugarai ragyogják be. Hogy is lehetne máskép? Az ötágú csillag: a világ dolgozóinak nemzetközi öszszefogása, amely nélkül nincsen alkotó munka, nincs béke, amely nélkül, mondjuk ki: nincs emberi, emberhez méltó élet a földön. Az ötágú csillag jelképe harcos szolidaritásunknak, jelképe a megbonthatatlan kapocsnak, amely bennünket minden ország dolgozóihoz fűz és jelképe mindenekfölött hálánknak és ragaszkodásunknak nagy felszabadítónk, a Szovjetunió iránt. Uj címerünk: maga a dolgozó, saját hazáját építő, egységbe forrott magyar nép; fölötte az ötágú csillag pedig a Pártot jelenti, amely boldog, szabad élet felé vezeti hazánkat. Az új címer tömör szépségében a sorsunkban végbement hatalmas fordulatot fejezi ki. Ezért nem elég, ha pusztán megértjük, mit jelent e jelkép. Nem: új címe rühkef szeretnünk is keli, mert a mienk az; hazánk történetében először nem az urak címere, hanem a dolgozók pajzsa. Szeretnünk kell olyan izzóan, ahogy csak dolgozók szerethetik a ma guk hazáját, olyan izzó szeretettel, amilyen izzó gyűlöletlel fordulunk szembe az imperialisták békénket, szabad életünket veszélyeztető mesterkedéseivel. Amikor új címerünket el fogadjuk, magunkénak valljuk, egyúttal hitet teszünk amellett, hogy megvédjük és megőrizzük hazánkban a dol gozók uralmát, népünk építő, harcos egységét, hogy tűrhetetlenül haladunk tovább úfunkon a szocializmus épíÉlesen hasit a csöndbe a telefon berregő hangja, Fjodor Prokofjevics felveszi a kagylót.., Helló.. Igen... Miért?. :: Hangja elégedetlen csengést kap: — Ne mondjátok nekem, hogg •em lehet megcsinálni! Jobban gondoljátok át! Reggelre mindennek készen kell lennie... Fjodor Prokofjevics visszateszi • kagylót s gondterhelten, arcán • nyugtalanság kifejezésével tekint ki az ablakon, a tavaszi napfényben fürdő utcára. Fejé" ben zaklatottan keveregnek a gondolatok:... igen, már nem •spok, hanem csak órák vannak hátra a vetési munkálatok megkezdéséig! fl kolhozelnök türelretlenül várja az első ajtónyiKst: a brlgádvezetök ma tesznek jelentést a mezei telepeken végzett munkáról. Sorra érkeznek s egy félóra •em telik bele, máris megkezdődik a beszámoló, öt kérdés «n napirenden: mindegyik az elkövetkező vetési munkára vonatkozik. Sürün pereg a szö a brigádvezetők ajkán, fl kolhozelnök az •sztalfőn ül, figyelmesen hallgat, ceruzája szaporán fut a papírlapon s időnként fel-felkapja a fejét, ha valamit nem ért viJágosan. Minden kérdést azon«al tisztázni akar, minden problémára tud megoldást... Gyorsan, óe jól átgondolt tervek szüA NEP SZOLGAJA Iría: N fco.'aj Gol'sev Ietnek: bevetik a lehető legnagyobb területet keresztező eljárással, vfllanylámpákat erösite" nek a vetögépekre, hogy az éjszakai munka zavartalan legyen. Prokofjevics rövid! utasításokat ac1. Intézkedései túlzott sietség né'kül, de határozott formában hangzanak. Új probléma vetődik fel: a gyapottermesztés problémája, Vnszilij Dibrova gazdász jelenti, hogy a gyapotot, mely a krasznodári járásban uj növény — a lírás több kolhoza Igen eredményesen termeszti. Utasiiástad a velés Idejére s ismerteti a brigádokkal a bevetésre kijelölt területeket. — De hogyan vessünk f — hangzik egy aggályoskodó hang s aztán egy másik: — Vetőmagunk sincs!.., i — Mindent kapunk a napokban — válaszolja Dibrova. — Ha meg nem. akkor majd kieszelünk vniamii. . Senki sem csodálkozik ezen a kijelentésen, fl szovjet ember megszokta, hogy nem gépiesen dolgozik, hanem mindig könnyedén, rugalmasan alkalmazkodik az adott nehézségekhez s gyors észjárásával, találékonyságával minden akadályt gyorsan legyőz, A »Komszomoloc* kolhozban a brigádvezetők mindennapos intézkedéseit hoszszu Időre elkészített terv és grafikon helyettesit!,., Kiderül, hogy jóformán teltesen tájékozatlanok a gyapotvetés módjáról is. Sebaj! — kéz-, nél van egy tudományos folyóirat, melynek egyik cikke éppen ezzel foglalkozik. S a brigádvezetők elmerülnek a cikk tanulmányozásába. fllíg hajnalodik, máris gépkocsin robognak a vezetők a mezőre, a szélrózsa mlgden irányába. Prokofjevicsi mindenütt, mindig ott van, ahol éppen szükség van hasznos tanácsaira Mindig Így volt ez vele s ha önmaga nem is, munkatársai annál többet beszélnek róla. Felsorolni is fárasztó lenne, mi mindent köszönhet neki a kolhoz! Prokofjevics itt, a Kubúnban. Pávlovszkája faluban született Itt töltötte gyermekévett, itt dolgozott mint kolhozkovács s ennek a kolhoznak vezetője lett ma. Fzekben az időkben bizony az elmaradottabb kolhozok közé számított a Komszomolec. fl bajokat Prokofjevics kezdte rendbehozni először is azzal, hogy kitűnő káderekből válogatta kl segítőtársait. Ettől kezdve fokozatosan javult a munka a mezőn és a majorságban egyaránt. Ma már a »Komszotnolec« az első helyet foglalja el a járás kolhozai között. Virágzó gazdaságáról, növekvő jólétéről messze földön híres. ö volt az, aki hőslesen harcolt, mint partizán a falujába betört németek ellen a kiűzésük után hasonló hősies küzdelmet vivott a kolhoz gyors felvirágoztatáséért. Ezekben a harcokban lett belőle Igazán bolsevik, ezekben a napokban ért meg a párttagságra. S az egyszerű dolgozó parasztból hamarosan hires állami tényező lett: 1947-ben az Oroszországi Szövetséges Köztársaság Legfe'sőré Tanácsának helyettes elnöke lett. Ez a tisztség még több feladatot rótt rá, de Prokofjevics hű maraat népéhez s munkáját ma is éppoly odaadással, gonddal és szeretettel végzi, mint kovácslcgény korában... Vájjon milyen •szerencsecsillag* vezérelte Prokofjevicset a magas állami tisztségig?! fl szovjet ember nem hisz a sors szeszélyeiről szóló dajkamesékben. Prokofjevics sem a sors különös kegyéből vitte sokra; a szovjet államban minden becsületesen colgoző embernek megvan a lehetősége arra, hogy érvényesítse tehetségét, rátermettségét a hajlamainak legmegfelelőbb pá lyán. fl szovjet milliók előtt minden ut nyitva áll. Az IY-'D giráí Mvitiíí írta i Iván Vtagyin A széles donyeci sztyeppén, ameddig a szem ellát, mindenütt dúskalászú, gazdag búzatáblák, az út szilén kei sorban árnyas fák. Csendes, békés nyugalom borul a vidékre. Mintha soha semmi sem zavarta volna meg ennek a vidéknek a nyugalmát. Pedig nem is olyan régen nem volt ilyen békés a donyeci sztyeppe, nem pacsirták daloltak a mezőn, hanem német géppisztolyok golyói fütyültek a levegőben. A szántóföldet, melyen most aranyosan ring a búza, a szovjet hősök vére öntözte Ott fenn a dombon fekszik Krasznodon, az a város, amelynek nevét örökre beírták a Szovjetunió történelmének aranylapjaira az Ifjú Gárda hősei. Minden szovjet ember szívébe zárta az Ifjú Gárda tagjait, íme a Szedovája-ufca, ez az a ház, ahol Oleg Kosevoj élt, — ma itt áll az Ifjú Gárda Múzeum. A Szovjetunió minden részéből szünet nélkül zarándokolnak a fiatalok és a felnőttek ebbe a múzeumba, hogy ha csak néhány percre is, de megnézzék azt a házat, amelyből 3 feledhetetlen Gárda tagjai elindultak dicsőséges Karcaikra. Ebben a városban minden kő, minden bokor, minden ház az Ifjú Gárda emlékét hirdeti. Oleg Kosevoj nevét viseli az egyik bánya, a másik Szergej Tyulemjinét J valamennyi bánya és tárna egy-egy vörös komszomolista nevének állít örök emléket. A régi krasznodoni bányászok közül nagyon sokan elpusztullak. Kit a fronton talált el az ellenséges golyó, vagy bomba, kit pedig állhatatos hazafiságáért a megszálló gyilkos keze pusztított el. Most mégis teljes erőkifejtéssel dolgozik a bánya. A Szovjetunió különböző részeiből százával érkeztek de fiatalok, akiket az Ifjú dárda szelleme vonzott Krasznodoriba s akik elhatájzták, hogy az Ifjú Gárda 'léseinek emlékére heltpreálítják a várost, a bányát és .ermelnek a haza és a szovjet nép javára. Az egyik ilyen távolról jött ifjú bányász, Vaszilij Korobko, aki az sOlea Kosevoj« kányában dolgozik, a háború befejezése után költözött iát s munkája közben mindig ")leg Kosevoj csodálatos példaképe lebegett elöcte. Ha megkérdezed tőle, ^termelési rekordra törsz t*, Korobkó bányász csak a foga közt mormog valamit, estére azonban 'ciderül, hogy az aznapi tervet kétszáz százalékra teljesítette. A Ljuba Seckova bányában dolgozik Mihail Kramarerikt brigádvezető, volt kolhoz-paraszt, akit a háború után ugyancsak az Ifjú Gárda hőseinek emléke vitt Krasznoionba. A brigádvezető nem tűr meg semmi lanyhulást brigádjában s azoknak, akik hajlamosak az ellustulásra az Ifjú Gárda törhetetlen akaratát állítja példáképül. Igy él az Ifjú Gárda emléke tovább, utódaiban s így vezeti a krasznodoni fiatal bányászokat.