Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-13 / 160. szám

tm pam « Megtelt zsákok hevernek a mezofiegyesi állami gazdaság arató-cséplőgépe nyomában portok tagjainak — állapítja meg a közben odaérkező Hor­váth József párttitkár elv­tára. — Nem kell a csoport­nak annyit izzadnia. Nem kell kaszálni, gyűjteni, kötni, keresztbe rakni, hordani, aaz­tagba rakni. Mennyi renge­teg időt és fáradságot taka­rítanak meg ezzel. Jószágot, embert kiméinek, ha egy ilyen gép kerül a termelőcso­porthoz. >— Bizony szól ismét Tamási elvtára. — De ebből a gépből még csak kettő van az egész országban. Az öt­éves tervben a Szovjetűniótól még modernebb gépeket kapunk, amely elvégzi a nyá­ri munkák idején a paraszt­ság nehéz munkáját. Tamási elvtársnak a gép­műhely udvarán elhangzott szavai — hogy « gép jól fog­ja tűnd és tökéletesen végzi el munkáj&f — most beigazo­lódnak a búzatáblán. A gép megy és nyomában megtelt zsákok hevernék. Külön a tiszta búsa, a töröttszemű és az ocsu. A nap melege® süt hí a hatalmas vörös gépre, de ezen már csak három ember izzad. A látogatóba jött paraszt­emberek is a legnagyobb megelégedéssel beszélnék a gépről és végzett munkájá­ról, amely a szocializmusban az ember munkáját könnyiti meg. Nem úgy lesz, mint a múltban, amikor az ember volt a gépnek a rabszolgája, hanem ezentúl a gép lesz az emberiség rabszolgája. CkürtiJ A mezőhegyes! állami gaz­daság hatalmas búzatáblájá­ban hangos pöffögéssel ha­lad előre a vörösre festett arató-cséplőgép. Nyomában egymás után csúsztatják földre a búzával megtelt zsá­kokat. A környék lakéi cso­dálattal néznek a hatalmas gépre, amely gyors Iramban aratja le a kifejlett búzát és ugyan­akkor ki is csépeli. — Hát ez igazán nagysze­rű dolog — mondogatják többen is azok közül, akik távolabbról is eljöttek meg­tekinteni a gép első munká­iét. Ugyanilyen sok csodálója volt néhány nappal ezelőtt is, amikor még bent állt a gép­műhely udvarán. Naponta szabadidejükben a munkások egész gyűrűje vette körül és Tamást Sándor elvtárs, a gép kezelője, alig győzte a felvi­lágosításokat adni. A csoport között többször ott állt Bánkúti Béla elvtárs. ÜB alelnök is, és a gép alá hajolva hosszan nézte a ha­talmas motort. — Na. ez azt hiszem, meg­teszi a maváét ezzel a hatalmas motorral — szólt oda Tamási elvtárs­nak. — Az biztos, hogy nem fog elakadni — mondta Ta­mási elvtárs —, mert ez a motor 76 lóerős. Ugy vágja le a búzát, mint a vajat és még ki is csépeli. Ehhez a munkához pedig három em­ber elegendő. Egy. aki ke­zeli a gépet, kettő pedig a megtelt zsákokat csúsztatja le a gép mögé a földre. — No és mennyit tud e? I Charkovban él Vaszili Jakovljevies Jurkev, a tudóé mag­aránként learatni és kiesé-1 nemesitó, aki aj, ai eddiginél termékenyebb és ellenállóbb pelni? — kérdezte kíváncsian gabonafajták kitenyésztésén dolgozik. , A csepeli dolgozók küldöttsége Rákosi elvtársnál Rákosi Mátyás elvtársat kedden küldöttség kereste fel Csepelről. Sztupják László MDP területi titkár vezetésé­vel. A küldöttség rámutatott arra, hogy Csepel utcáin még mindig rengeteg a romház és hogy Csepelen, ebbe® a fon­tos ipari városban olyan nagy a munkáshiány, hogy ez már a termelés menetét veszélyez­'eti. Kérte, hogy ebben a gyárvárosban, az ötéves terv­ben elfoglalt jelentőségének megfelelően, gyorsítsák mev eát. a romlakások rendbehozását, és ta új építkezéseket. A küldöttség egyúttal rámuta­tott arra, hogy a 48.000 la­kosú Csepel még mindig falu, ileltve nagyközség és kérte, hogy megyei várossá alakul­hasson át, mert ez a® átala­kulás megkönnyítené Nagy­budapestbe való beolvadását is. Rákosi Mátyás hosszasan tárgyalt a küldöttséggel és megígérte kérésük támogatá­A „gvőzelem, GABONAJA" az egyik elvtárs. Óránként egy holdat vág le —adta meg a választ Tamási elvtárs. — Ez azt jelenti, hogy nyolc óra mun­kaidő mellett nyolc kataszteri holdat vág le. Ezt tizenhat ember tudná csak elvégezni egy nap, de látá3tul-vaikulá­3ig kellene dolgozniok. Hol van még akkor a cséplés? — Bizony, nagy segítséget ielent ez maid a termelőcso­16-17 mázsás állatiíetmére /an búzából a „Virös Gsfl aa" teimelficsojiortnak A gabonafélék aratása erőtel­jesen halad. Fejér megye te­rületén már a vége felé köze­ledik. A Tolna megyei közsé­gek cséplés! eredményei az idén országos átlagban is igen- jók. Dunaszentgyörgyön Horváth Sándor ujgazda búzában 11 má­zsa és 20 kilós holdankéntl át­lageredményt ért eh Hőgyészen 3 napos cséplés után őszi érpá­•oan az át'agcedmény holdanként 12 mázsa. Bán János ujgazds nemesített őszi árpát vetett, Jól megmunkált földje most flzelett. dlagtermése 25 mázsa 47 kiló holdanként. Zombán a -Vörös Csillag* termelőszövetkezeti cso­port átlagtermése jóval túlhalad •a a megyei viszonylatban ki­magasló egyéni terméseredmé­yeket. Búzában 16—17 mázsás é csoport átlaghozama Jurkev munkatársaival néhány éven keresztül dolgozott a iNarodnijí tavaszi buzafaita kitenyésztésén. A munka már befejezéséhez közeledett, amikor kitört a háború. A német csa­patok közeledésekor a tudós ingóságait Charkovban hagyva, az értékes magvakat társaival a Volgán túlra mentette, Kaini­siba menekült. A gabona megmentésében a tudóst a Szov­jet Hadsereg katonái és parancsnokai segítették. 1942-ben a »Narodnij;c.magvakat Kamisin mellett elve­tették. Ugyanebben az évben azonban a németek elérték a Volgát A tudós és munkatársai ekkor a gabonát elvitték az Uraiba, Cseljabinszk mellé. A kísérleteket ezután itt folytat­ták. 1913-ban a Szovjet Hadsereg felszabadította a balparti Ukra jnát a német megszállás U alól. A gabonaszemek vissza^ tértek a régi talajba. Mind több és több lett abból a kitűnő magból, amely a Kubán vidékén az aszályos években ís hektá­ronként 37 mázsás termést hozott. A »Narodnij« tavaszi búza­TRAKTOROSOK és kolhozisták versenye NEHÉZ LENNE megmon­dani, kinek jutott először eszébe « gondolat, Pjotr Se­lehinnak, vagy Vaszilij Szer­gejevicsnsk, csak azt tudjuk, hogy Moszkva környékének földművesei lelkesen támogat­ták a gondolatot. A szovjet emberek természete Mindketten gépáUmnásve­setők a moszkvai területen, mindketetn vezetnek egy-egy brigádot és mindketten pon­tosam teljesitik « kolhozok­kal kötött szerződéseiket. Azt hihetné az ember, min­den rendben van, semmi ok az izgalomra. De a szovjet ember természete már olyan, hogy nem éri be az elért eredménnyel. Hiszen minél jobban dolgozik, annál gaz­dagabb az ország és annál nagyobb az ország jóléte. Ilyen nyugtalan ember Pjotr Seluhin is. Sohasem békült ki azzal, hogy az Oszi­kov-kolhoz, mélynek földjét megműveli, elmarad a többiek mögött az aratással és a ve­léssel is. Vaszilij Szergejcv pedig azért volt elégedetlen, mert a traktorok időnként vesztegéltek aratási időben. Későn szállították nekik az üzemanyagot és a vizet, ösz­szefogott a két brigádvezető és versenybe kezdett a kolho. zosókkal. Ez « verseny bará­ti együttműködést, váll-váll­melletti frontot jelentett. A megbeszélés nem tartott soká... Pjotr Seljuhin összehívta traktoristáit és feltette nekik a kérdést. A megbeszélés nem tartott soká, egyhangú visszhangja volt, a brigadéros mindnyájuk gondolatát vetet­te fel. A sKommunárn« helyi újság csakhamar közölte a trakloristák levelét, melyek­ben versenyre hívták a kol­hozosokat. Oszikov szövetke­zet tagjai azonnal válaszol­lak. Vállalták a versenyt. Ugyanilyen szerződést kötött Szergejovics brigádja is a saját kolhozában. Moszkvába eljutott a kezdeményezés híre és néhány napon belül száz és száz traktoros brigád foly­tatta a megkezdett utat. A kolhozosok ét traktoristáh együttműködésre irányuló mozgalma nagy méreteket öltött és gyorsan elterjedt an egész országban. Mérnö­Icök és földszakértők siettek a versenyzők segítségére. Tanulóköröket szerveztek, hogy a versenyzők elsajátít­sák a technikai ismereteket. A verseny megerősítette a kölcsönös ellenőrzést, emelte mindkét fel felelősségét a munkák minőségével és kellő idejű teljesítésével szemben. Jól vetették az évelő tdvekt! A verseny nyomán párat­lan fellendülés jelentkezett Moszkva környékének földje­in a tavaszi vetés első napjá­tól kezdve fcllobogott a * me­zőgazdasági munkát kiválóan elvégző brigád« címért in­duló verseny állandó láza. A tavaszi vetést magas színvo­nalon végezték el. Jól vetet­ték az évelő füveket, ami « vetésforgós rendszer legfon­tosabb eleme. Rövid idő alaii fejezték be a vetést és eszei megőrizték a talaj nedvessé­gét. Megteremtették a kedve­ző félétéleket a tavasziak gyors kikelésére és az ősziek gyors fejlődésére. A májust, esőzések után minden vetés növekedésnek indult és dús zöldjével örömre hangolta s földműveseket 1950-től kezdve újra mele­tartják Moszkvában az össz­szövetségi mezőgazdasági ki­állítást. Moszkva környékéL nek kolhozosai a gépesít ők kel szoros együttműködésben küzdenek azért, hogy méltó képpen vehesenek részt ege­ss or*zá"os terepszemlén. A technika legújabb vivmánvait alkalmazzák a szovjet erdökiterme éseknél Ebben az évl»en a szovjet fa­kitermelés uj, nagytermeié kenységü mechanizmusokkal gazdagodik: egykarú villanyfű­résszel, amely megkönnyíti a TANULSAGOS PÉLDA VOLT... Húszan ülnek a Ti­sza L.-köruU MNDSz ...ékház nagy előadói érmében a diákos asztalok mellett. Husz asszony hallgatja a .ársadalml formák fej­lődését, a magyar tőr­éneimet, az ötéves ter­vet, parasztságunk fel­emelkedésének útját, i demokratikus Iskola­politikát és a Szovjet­unió szerepét a népek jzabadságharcéhan. A körútról sötétzöld lombok bámészkodnak be a nyitott ablakokon, a nagy délutáni csönd­ben kergetőznek a kérdések és a (eleie­tek. - Mi volt Kossuth va 1946-ban? — Duna völgyi kon. föderáció, a népek ba­rátsága ... — Miben tévedett? — 'A köznemességre és nem a jobbágyságra támaszkodott a fórra, dalomban... — Mi volt a paraszt­ság szerepe? — Katonáskodott, ki­használták, de nyomo­rúságban élt... Kis Istvánná elvtárs­nő kérdéseire Horváth Bertalanná szakszerű, pontos feleleteket ad. Hz egyhónapos esti Is­kola "többi hallgatója szorgalmasan jegyez, fehér papírlapok tőié hajol a sok szőke, barna és ezüstös asz­szonufei. karistolnak a ceruzák. Az előadó ujabb fejtörőről gon­doskodik. — Ml az egyházak szerepe a történelem­ben? — hangzik a fo­gas kérdés és néhány pillanat múlva megkez­dődik a hosszú, élveze­tes vita, Tóth Józsefné, Ábrahám Istvánné és Sebők Józsefné között Az asszonyok történel­mi materialista módra elemzik az elmúlt szá­zadokat, kibogozzák a feudális nemesség és a főpapság viszonyát — Mindszenty esete tanulságos példa volt —fejeződik be egyetér­téssel és kölcsönös megállapodással a vi­ta és a figyelem a je­lenre, a béke megvé­désére, a béke-harcra, a Szovjetunió vezető­szerepére terelődik. A busz munkásesszony most igazőn az elemé­ben van. — Felvilágosítjuk- a tudatlanokat! Harco­lunk az Imperialisták ellen! Követjük a Szov­jetuniói! — hangzik a felelet és kipirosodnak az arcok. Naponta öttől-nyolc­ig tart a tanítás és a tanulás. Eayhónap múlva uj asszonyok — szinte mondhatnánk szellemileg, világnéze­tileg fiatal asszonyok — kerülnek jü az MNDSz nyári Iskolá­jából fa kidóntését és feldarabol* sót, mozgó villanytelepekkel, amely ezeket a fürészeket 'én villanycsigákat táplálják, hes<­nyótalpas »Kt-12< traktorokkal és autóra szerelt emelödarid* kai. Különösen a >.Tniime-KSSt márkájú egyszerűsített láncát" vitelü villanyfürészt fogadW* nagy érdeklődéssel az ertMfc munkások. Ezt a fürészt M erdökilermelés központi tud® tnányos kísérleti intézete ta® vezte meg és az izsevszki géj* gyár készítette el. Az új fürész könnyen rak­tározható: 65 cm-es tokban eL fér, súlya 8 kg. Kedvező ös» szetéleléflél fogva a nehezebb helyeken is alkalmazható aa erdei munkára. Ezeknek a fű­részeknek a termelékenységB többszörösen felülmúlja az ed­dig használatos 21 kg. sulyu »Vakoor* típusa fürész tonna* lékenvséaét. rsn. A pártot épited, ha a üártsajtot erosiledl

Next

/
Oldalképek
Tartalom