Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-10 / 158. szám

Yasárna^. 1949 julius 10. MŰVÉSZET ÉS LELKIISMERET Boris* Csirkov, a Szovjetmió egyik legkitűnőbb színétó* (akit legközelebb a »Be•siiletbiróság® c. filmben látó k»t Yifiont a magyar közüntóg) mondotta egy alkalomBal: * Számomra minden szerep életrajzomnak egy részévé lett, mert annyi ideig dolgoztam rajtuk®. Nyilatkora ta a szovjet művészek eleven felelősségtudatát tükrözi, amely egyenes következménye a szocialista miivész magasrendű feladatának. A Szovjetunió művészei tudják, hogy a tehetség önmaga Isin kevés, mindennap SZÍVÓS munkával kell folytonosan elóbbremenni, továbbfejlődni, hogy megfeleljenek annak a bizalomnak, melyet a dolgozók állama beléjük vetett, mikor legnagyobb támogatást biztosítottja Számukra. | , •; . • \ n i i Es a felelöségérzet a kapitalista művészetnél ritkaságszámba megy. Ott, ahol a filmek a hiltorus uszítás azolgá Ja tálán állanak, valóban nem beszélhetünk ebben az értelemben a felelősség kérdésővől. A hollywoodi film művészei gyakorta szemérmetlen nyíltsággal hangoztatják, hogy legfőbb inspirátoruk a »moncy«, a dolláristen. A pénz vonzását különböző módszerekkel 'fokozzák fel a művészi eitázi•ig: ginnel, whiskivel ringatják életbe magukat. A szovjet művészeknek nincs fiükségük semmiféle bóditónene, a valóságot csak Jósán, ti sz találása emberek ábrázolhatják. A kapitalista társadalom művésze, minthogy alkotásai árucikkek, szétválasztja a művészi munkát <6(3 a >magánéletet*. A szocialista társadalom művésze nem ismer ilyenfajta inspirativ tényezőket. S a lényegében különböző okok és célok nem engedik meg a felületes, mechanizált munkát. Művészetük mindig1 a lényegbe hatol és mélyen megveti az üres formalizmust. A művészi munka soha nem látott lelkiismeretességét szemléltetően illusztrálja a filmművészek alkotási módszere. Szergely Gerassimcro, az »Ifju Gárda® rendezője a film elkészítése előtt hónapokig tanulmányozta és tanulmányoztatfa a színészekkel a krasznodom kommunisták történetét, majd az egész »stáb« és szereplőgárda leutazott Krasznodonha. hogy a helyszínen gvüjtsön adatokat az ifjú hősök életéből, jelleméről, szokásairól. Cserkaszovről köztudomású, hogy hónapokig tartó munkával készül egy-egy uj szerepére. A Wiharos Alkonyat® Polezsá jev professzorának alakjához fűződó irodalmat úgyszólván teljes egészében feldolgozta. Énnek alapján készttette el maszkját Nanokig járt hétrét görbédre, csak akkor volt megelégedve magával, •mikor már legközelebbi hozzátartozói sem ismerték fel a sántikáló öregben Cserkaszovot, a színészt. Hasonló alapossággal készült szerepeire a fiatalon meghalt Scsúkin. Amikor először mintázta mag egy filmben Lenin alakját, összegyűjtött róla minden fellelhető fényképet, gramafonlemezt, áttanulmányozta a hatalmas Lenin-irodalom nagyrészét, Gorkijjal folytatott éjszakáim, nyúló beszélgetéseket Lenin alakjáról. Jellemző ez a Us anekdöb, mely Borisz Andrejevről forog közszájon. A közelmúltban bemutatott »Fehér Homálv® cimü csehszlovák filmben tudvalévőleg ő alakitotta a Magas Tátrában harcoló nemzetközi brigád szovjet partizánját. Szerepe szerint az egyik menekülési jelenettien derékig kell gátolnia jeges vizben. Andrejev addig ismetelte a felvételt, mig tüdőgynll aAá st nem kapott, de amint mondotta, — a sikerült alakitás miatt —, megérte. Népi demokráciánk művészei számára példát mutat a szovjet emberek lelkiismeretessége, felelősségtudata- az uj magyar filmek minőségében már mégmutatkozik a példa hatása. Ilyen emberek munkájára épül filmgyártásunk ötéves terve, mely létrehozza majd a magyar szocialista filmművészetet. A. REGATBA KÉSZÜL a vasutas énekkar TT JOVORE mára nép színháza leszünk! — mondotta Horváth elvtárs, a Szegedi Nemzeti Színház évadzáró társulati ütésén K temesvári román vendégek •gij hete járlak Szegeden. A dolpozók még el sem felejtették a kulturgárda gyöngörii műsorát Is az ünnepségek nagyszerű hangulatát. Most ujabb esemény IDzl szorosabbra a két szomszédos népi demokrácia barátságát: a szegedi vasutas énekkar m nyár folyamán többhetes körmire indul a Re gátba. | At IHoenkil dalon előreláthatóan Bukarest. Con•tnnza, Brassó, és Reslcabánya Bzetni munkásainak és bányászaiBak mutatja be a tudását, az uj magyar énekkulturát. Mozgalmi kórusokat, Bartók és Kodály népdalfeldolgozásokat énekelnek majd a hatalmas gyárakban és megnézik: mit építettet*a felszabadulás öt esztendeje alatt m romáit dolgozók. Kicserélik tapasztalatalkat, hogy ehtiélyüjön • jóvlszony és nekilendüljön az Építés. fl négyszólamú férfikórus kilencvenöt százaléka kétkézi munkás, fl ftapi dologidőn tul, •sténként készülődnek a nagyszabású nyár! kőrútra. Kertész Lajos kerületi karnagy sével. vezeté — Az elmúlt esztendőben Budapesten már szerepeltünk nemzetközi datoswrsenyen s a francia, román, csehszlovák, lengyel is bolgár énekkarok között a második helyet szereztük meg. De sokszor közvetítette már a rádió is a műsorunkat — számol be két mondatban Jankóvlcs Miklós elvtárs, az énekkar ügyvezető igazgatója az eddigi munkáról. — fl mostani szereplést mégis kicsit lámpalázasan vártuk, mert ez sokkal több lesz egyszerű, öncélú hangversenykőrútnál. Ezt különben az egyes számok is bizonyítják, fl vasutas énekkar azt az egészséges tömegdal kulturát fejleszti tovább és viszi ki Romániába, ami Magyarországon a fölszabadulás óta kialakult, kivirágzott s rtnely híven tükrözi vissza népi demokráciánk egyre jobb utan járó, fejlődő műveltségét. venre azt a muzsikát, amelyet a hanyatló polgárság elhervasztott. Ércesen, jókedvűen kanyarognak a levegőben a hangok, viszik, hirdetik a munkásosztály kiapadhatatlan, magabiztos optimizmusát. fl romániai hangversenykörut rá áfol é é vé ye en uindei soviniszta gyűlölködésre, maradványra. flz osztályharcok útját járó dolgozókat nem választják el a határok. A Szegted! Állami Nemzeti Színház szombaton délután 3 órakor tartotta meg évadzáró társulati ülését A nézőteret megtöltötték a színészek, a színpadon a vezetőség foglalt heljet. Az ülést Herczeq Vilmos nyitotta meg és átadta a szót Tlorváth Jenő elvtárs igazgatónak, aki megkezdte a beszámolóját Először Ismertette a szlniévad ulolsó harmadálmn bemutatod darabokat és a nagysikerű tijszinház előadásokat, azután pedig rátért a szinház munkájának politikai és szakmai kiértékelésére. Elmondotta, hogy a társulat tevékeny részt vett a város életében. Az együttes tagjai hozzájárultak pártmuntájukkal a vá'aszlások sikeréhez. Ismertette a kőnyvnapok, az üzemláfo-ia(ások jó eredményeit és a Magyar-Szovjet Társaság állal rendezett Puskin, ünnepélyek nagy látogatottságit. — A jó eredményeket Uagír részi a színházon belüli brigádmunka lelte lehelövé — folytatta Horváth elvtárs és külön megdicsérte a műszaki dolgozókat, akik szervezettségükkel példát mutattak a művészi részlegnek is. A vTágositó brigád például különféle újításoklkai ebben az esztendőben havi kétezerbáromszáz forintot takarított meg Az igazgató ezután áttért a hiányosságok fölsorolására. Legnagyobb hibának tartotta, hogy a rossz időbeoszlás miatt elhanyagották a szakmai képzést, ami azt eredményezte, hogy nem sikerült együttesi nevelni s az előadott darabok sokszor nem a legjobb tolmácsolásban kerültek a közönség elé. — Elsőrendű feladat lest a bemutatók számának csökkentése és a szakmai Képzés terén a Sztanisztavszkij körök kin'a. kitása — mondotta Horváth elvtárs. — Ősszel már föltéllenül előadunk egy mai magyar drámát is. Kapcsolatot kerestünk az írók Szövet séfjével és elvállaltuk egy művész költségeinek fedezését, Végezeiül a színházlátogató közönség szociális összetételének megjavításáról beszélt aj igazgató. Elmondotta, hogy Szegeden körülbe'üh minden tizedik ember jár színházba én ezeknek is csak tíz százaléka az üzemi munkás. — Ezen sürgősen változtatnunk kelt, meri jövőre már kezdődik az ötéves terv s mi a nép színháza akarunk fenni• A nép színháza, \ahol ° Szovjetunió példája nyomán uj kultúra épül, — fejezte be beszámolóját. A társulat tagjai helyükről felállva hosszan! éltették a nagy Szovjetuniót és az emberiség bölcs vezető jót, Sztálin elvtársat Horváth elvtárs után Csen. geri István, a színház gazda, sági vezetője ismertette az «n. tézmény gazdasági helyzetét. Beszámolójából kiderült, hogy az előirányzott bevételt tizen, nvolcezer forinttal tul teljesítet, ték. "A társulat az esti előadási előtt me'eren ünnepelte a szin. ház jubilánsait, az e'őadás utáni pedig közös vacsorán vett részt Érdekes adatok a szovjet la'urót 'A Mokroje nevű falunak m Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt 1750 lakosa volt. 1917 elölt a falu 187 faeke, 275 faborona, 213 kasza és 318 sarlA fölött rendelkezett. Iskolája nem volt és 258 paraszt • lőssze 20 irni-olvasnl tudó futott. M(. ebien a f uitnn m'töd'A a sGyözetem* kolhoz, amely J traktorral, 58 ekével. 13 vetőgéppel, 28 arató- és kaszálógép* pel, kombájnnal és cséplőgéppel dolgozik. A falu 38 fiatalfd műszaki középiskolákban és főit* kofákon tanul. t Tűzi kovácsok 3 Inasok, váltókezelők, vonatkísérők alakítják, kalapácsolják eleNacyelőnyl biztosit agabonaleleslepe* vásárlásra való melőbbi felajánlása Az a termelő, aki terménybe, fclási kötelezettségét teljes egé•zében kenyérgabonával telje•üli, megmaradó feleslegét ugy•evezett »C« vételi jegyre el* •dhaljn a hatósági termény. *üjtőnek. A hatósági terménygyüjtők • »C« vételi jegyre beadott bubáért mázsánként 80, rozsért 60 forintot fizetnek. Ezen tulmenőan • termelök az augusztus 13-ig beadott búzáért és rozsért a 80, illetve 60 forintos áron felül további 5 forint, az augusztus 13-a és szeptember 3-a között beadott búzáért és rozsért pedig 2 forint külön jutalomban részesülnek. A »C« vételi jegyre beadott kenyérgabona után a termelők birtoknagyság szerint a beadott mennyiség 25—100 százalékára kaphatnak fejadag feletti őrlési engedélyt, amit elhatározásukból fejadagjuk növelésére, vagy fogyasztók felé, házTartási célokra szabadon értéke. Hihetnek. ' >„ HEE6INT ARATUNK kJ álunk, Bihariban, az ara. tóét ugyan ősidők óta takarásnak hívják, ami azt jelenti nyilván, hogy a Termést betakarítjuk. Ahány ház, annyi szokás, de maradjon hát az aratás aratás, annál is inkább, mert ezen néven került belé az irodalomba. Ea tízéves voltam, amikor először kikerültem a tarlóra, és pedig azért, hogy szokjam meg, hogy tanuljam. Mást nem csináltam, minthogy a kötelet teregettem, mikor kötésre került a sor. A két szárát megfogtam, a közepére ráléptem, egy kicsit meghúztam, hát igy. Nem sokáig tartott ez a* aratásunk, mert nekünk csak egy darab búzánk volt, mindig egy darab búzánk volt, annyit ettünk, amennyit ez a darab termett. Mikor nőttünk, keresni kellett hozzá, ba énni akartunk. Hiszen éppen ezórt készülődtem én is hozzá idejében. Tizenkétéves elmultam éppen, mikor marékszedőnek mentem az urasághoz. Egyetlen örömöm ebből az időből, ha véletlenül nagvobb darabnak láttam a szalonnát, amit meg volt, ha nagyobbnak látta IRTA: Szabó Pál az övét, mint az enyém. Azt a félkilót, amiért egy egész vasárnap délután vártaink, várakoztunk a magtár előtt az árnyékban. Egész estig. Mire hazaértünk, rendbe feküdtek a csillagot Nem baj. Vigasztalásul ott volt számunkra az egész végtelen nagy határ. A rétben dőlt búzákkal, olyan rozzsal, hogy kaszacsapáskor egy hajitasnyira is mozgott felette a mogyoróinda. Nem olyan bűbájos dolog volt az aratás, mint ahogy ezt írók, riporterek széltére írták újságokban, könyvekbenl Többek között azt irták, hogy a parasztember aratáskor csak ciberét eszik és ezt azért teszi, mert ez a legjobb. S hőskölteményt irtak erről a nagyszerű cselekedetről. Tedig: Isten látja a lelkem, ettem volna én mindennap paprikásosirkét is, ha lett volna. Mintahogy evett volna más is. Ezek a firkász gazemberek igy nyugtatták meg az erre anélkül is hajlamos földesúri világ lelkiismeretét, hogy az aratás körül minden jól van ugy, ahogy van. De hit, ha jó koszton, arattunk volna- megettük volna a fél keresetet. Kiváltképpen mink, félbéres marékszedők. A

z urasági földek rendsvri* rint messze voltak a fa* lutól és fel kellett kelni gvakS* ran egy órakor, hogy kiérjünk a megbeszélt időre. Sietni kellett a kötélvetéssel, de vág* ni is kellett fröstökre valamennyit, hogy felvehessük tervünkkel és a másik bandával a versenvt. Elkésni nem lehetett. Mert a bandában nemi volt irgalom. Aki kicsit i« elkésett," ugv verte a baridé mérge, gunvja, mint az ostoV. Ha lányok ' késtek el. ezekkel még kegyetlenebbül bánt el a banda: mégharangozták. AS volt a ielszó, hogy aki nemi birja, dögöljön meg. Micsoda pokoli verseny volfl ez! Micsoda erő- és egészségpocsékol ás! Az emberségnek é| fiatalságnak micsoda fertelmes tékozlása! A legjobb kaszás járt elől, s a jó kaszásnak rendszerint jó kaszája is van* az vezette az iramotl De mikor jött visszafelé, a többiek rendjét a tarlójáról saccólB

tta! S mondta vagy károm* Ita, hogv egyformán torta S

ík a zsákot. Kötéskor megin* ult az eleje, mint a fergeteg, hát persze, valakinek szükségképpen muszáj hátul ia lenni, de ugyanígy a keres** telésnél. Haj, haj. Még csak non la versenv. de valóságod