Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-26 / 171. szám

Kedd, 1949 julius 29. S Nagyszabású megemlékező ünnepségek Szegeden és környékén Petőit halálának századik évfordulója alkalmából A szegedi Petőfi-hét ma kezdődik Trencsényi-Waldapfel Imre elvtárs. egyetemi rektor előadásával Sze ;eden is méltóképpen ün­Cep'ik meg a város és a köp byék do goz >i Petőfi Sándor ha­lálának századik évfordulóját. lEbböl az alkalomból Petőfi em­lékűn íepségek lezick mátó1 kezdődően. [ Az e'ső ünnepi megmozdulás­ra ma, kedden esle fél 7 óirakor kerül sor a városháza közgyűlé­si leimében. A Magyar DO'qO tők Pár!/7 nctQtjszegedi l'árUi­fi itt iá /n ái fl szegedi Petőfi Em­lékbizottság* rendezésében dr­Trerícséngi Wa'dkrpfel Imre elv­társ, a ' ze e !i tudomónyegye­iem rektora tort e'őadást *Az lé/ő Petőfi« cimrret- Az előadás keretében a Szegedi Nemzeti Sz'nház művészei adnak elő Pe­tőfi költeményeiből. Pénteken délután ismét fél ti órakor a városi áza közgyü'.é­tei termében ugyancsak az MDP Nagyszegedi Pártbizottsága és la sze e li Pe'őii Em'ékbizottság rendezésében dr- Erdőd:/ Jó­Fel e'vtárs, főiskolai tanár tart előadást *Miért népszerű Pető­fi a Szovjetunióban* cimmcl. En-'ek r.z e'őadásrak keretében is Petőfi verseket halhatunk a szegedi szinészcklőt. f Szomba'on ünnepségre gyűl­nek összz a vo't Somogyitelep üo'gozói is. Ezalkatommal tart­ják te'epük névadási ünnepsé­Bét, amikoris a te'epöhet Pető­fi Sándorról nevezik el. Ugyan­akkor Petőfi em'ékmüsort is rendez-ek. A szombati napon egyébként 15 szegedi nagyüzemben tarta­nak megemlékezést Petőfi Sán­dorról. Szeged irói, tanárai ke­resik fe'. az üzemi munkásokat, liogy még köze'ebb hozzák, méginkább megismertessék a magyar szabadságharc nagy forradalmi költőjét. Szombatom, este a MINSz ren­dez nagyszabású Petőfi tábor­tüzet a Dómtéren. Ennek kere­tében a gyárak, üzemek fiatal­jai a "középiskolás és egyetemis­ta diákifjusággal együtt ver­sekkel, énekszámokkal emlékez­nek meg Petőfi Sándorról és a szabadság gondo'atáról, amely őt leginkább jel'emezte. Vasárnap reggel zenés ébresz­tővel kezdődik a nap, majd délelőtt 11 órakor Szeged dolgo­zói emgkoszoruzzák a Dóm-té­ren ^Petőfi szobrát. Délután 5 órakor az ujszegedi szabadté­ri színpadon a -szegedi kullur­csoportok és a Nemzeti Szinház taüvészei rendeznek Petőfi-mü­sort. A színpad közelében könyvsátrat áUitanak fel és itt olcsó áron árusitják Petőű mü­veit. Vasár .rap 2b agyszegedi köz­ségben és tanyaközponton ren­deznek Petőfi ünnepséget ;és Pe­tőfi képkiállitást. Az ünnepsé­gek általában déíe'őtt 11 óra­kor kezdődnek és azokon több szegedi kulturcsoport is szere­pel. Elmegy a kedve Oltványi Ádám nagyszéksósi kuláknak is a kötőfékkel való verekedéstől fl szegedi DÉFOSz munkaügyi blzottséga pénteken tárgyalta Oltványi Ádám nagyszéksósi ku­lák ügyét. Oltványinál 1947-ben hét hó­napon keresztül veit alkalmazás­ban Széli Béla, akkor 15 éves vézna gyerek. A kulák a legne­tiezebb munkákra fogta be, szán­tatolt, kapáltatolt a gyerekkel, ezenkívül a fószágok körüli bé­resmunkát is neki kellett elvé­geznie. De ez a tiunka még nem volt elég a kuláknak. fl gyereket nappal dolgoztatta, éjjel pedig a disznójait és a 13 birkáját, több libáját legeltette a gyerek­kel. flzonkivül természetesen — mint az már a kulákhoz illik —, istállóban és potyvásházban adott kevés pihenőjére helyet a gyereknek. A gyereket a hét hónap alatt számtalanszor meg­verte és csupán bosszúból a szomszédok tyúkjainak agyonüté­sére kényszeritette. Ugyanennél a kuláknál 3 hó­napon keresztül béresként volt alkalmazásban Zsemberl Imre is. fl verésből neki ls kiiutott bő­ven. Ha ugv volt kedve Oltvá­nyinak, akkor papuccsal vagy rótéldarabbal verte a gyereket. Amikor a munkaügyi bizott­ság kiszámolta a két gyereknek iáró összeget, az 1773 forintot, a kegyetlen kulák elsápadt és kétségbeesett, hogy honnan fizeti ki ő ezt a nagy összeget három nap alatt. Bán Béla, a munkaügyi bi­zottság tagja (aki két évet szol­qélt mint béres Oltványi uram­nál és ez alatt az idő alatt két­szer látta csak a szobát), azt lanácsolta, hogy csak az egyik tehenét adja el és máris kifizet­heti az adósságát. Uj termelő csoport alakult Deszket Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek /között alakult meg Deszken a Táncsics Mihály ne­vét viselő III. fokozatú ter. melőcsoport. A 24 taggal meg alakult csoport a volt Winkler­féle uri birtokon kezdi meg működését. A 24 tagot számlál) termelőcsoport elnökéül Bozóld Mátyás elvtársat és intéző bi­zottsági tagul pedig Simon Szil. veszter és ifj. Szabó Sándor elvtársat választották meg. A csoport már fel is vette a kap­csolatot a deszki gépállomással és kérte, hogy a tarlóhántás! munkákat végezze el. A gépál. lomás dolgozói örömmel vették tudomásul a csoport megalaku­lását és Ígéretet tettek, hogy a csoport kezdeti nehézségein a legmesszebbmenőkig segíte­nek. A csoport ünnepélyes indu­lása a jövő vasárnap lesz, mely­re a tagokat a gépállomás fel­díszített vontatója viszi ki a volt Winkler-birtokra. Hivatalos Toto nyeremény jegyzék Az gmber sport fogadás (Toto) harmincadik fordulójára 245.873 fogadólap érkezett be. 12 talá­latos szelvény nem volt. Igy az első csoportban 26 tizenegy ta­lálatos került, fejenként 5200 forintot nyertek. 11 találatos szegedi nyerők: Pető Toto-klub (két szelvény) »Schlik«, Faragó Ernő. Tiz találattal 339 forintot nvert 398 pálvAzó, 9 találattal 34 forintot nyert 39.068 pályá. zó. üzemen és vaskereskeilők füveimébe! Felkérjük vevőinket, hogy szükségleteiket julius 28 án 2 óráig szerezzék be, mert 29 én, 30-án és aug 1-én leltározás m alt zárva iarlunk. VASÉRT N. V. szegedi kirendeltsége. — Tag jelöl tf el vételi kérelem... Elolvasom még vagy ötször en­nek a nem mindennapi űrlap­nak a címét s kitörni készülő őröm fog el. hogy az enyém ez a papír. Én Írhatom rá a magam nevét, most már bízha­tok! hogy tagjelölt leszek. Töltöttem én már űrlapokat, nyomtatványokat, már némi' kis gyakorlatom van is ebben a dologban. E lap kitöltéséhez mégis félve s gondolkozva kez­dek hozzá. Előttem a tinta is és a toll is, csak fel kell ven­nem és irnom a választ a kér­désekre. A toll már kezemben van, beleértettem a tintába is. de nem írok. A tollból kiszárad a tinta, sőt kiszáradt másod­szorra is, harmadszorra is. Az előbb még válaszolgattam ma­gamnak a szabatos kérdésekre, ingott előttem a mérleg, melyen fczt mértem, hogy mi okom nekem arra, hogv tagjelölt aka­rok lenni A mérleg igen sokat mulatott, 'Megmutatta okaim eulyit s megmutatott mást is. Megmutatta eddigi fogyaté­kosságomat is. Egy pár késést — s eszembe jutottak az ese­tek, amikor késve értem a munkahelyemre. Egy pillanatra (áttekintek a mérleg másik ol­Bnlára. Kezdem elölről, mint akkor — végiggondolom most a hátam mögött hagyott tarka, és sötét éveket. Onnan kezdem, amikor 1937-ben egy vasárnap délután R halástvai csordakut mellett mo:* fogadott libapásztornak egy kulák 5 pengőért — egy hó­napra. Fitymálták a lábamszá­rát. a nyurga vállamat meg­nézték rorsszebbről-közelebbről. Jobbról-balról, aztán mondották: »Fz mé? nrm bírja a nagvkast, nem én fel az eke szarvát. Nem ér ez töbl>et, csak öt P"'v_'őt.« Még azt is mondot­ták. ha jó viselem magam, még jövőre is eljöhetek hozzájuk már j'básznak i<= Már indultunk is. Kein volt sok gondolkodni való Fgv gyenge vigasz bátorított, miadi-T. Áz. hogv h-a őszre majd Ifd-oláha megyek, nekem is lesz tubám, olyan, mint a többinek TIGJELÖLT-FELVETELI ECERELEM s nem ismer meg senki engem a többi fiuk között. De nem igy történt. Időközben a kutya agyonharapott két libát, elvesz­tettem a gazda bicskáját és a végén, amiért a nyarat náluk szolgálhattam, még" kártérítés fejében két hetet kellett to­vább szolgálnom. A második év­bgn njra itt akartam megke­resni'a télire valót. Akkor már kicsit emberesebbnek tartottak. De akkor is majdnem hogy ki­lóra vettek meg. Tizenkét fo­rintot kaptam 30 napra, vagyis a pénz helyett egy p,ár sszép csizmát*, melynek orrából ügy álltak ki a szögek, mint va­lami krokodilagyarak. Két kuláVcsemete is kinőt­te már, mig végre az enyém lett. Még nadrágot is kaptam. Elmúlt a cseresznyeérés, leke­rült a fáról a »jókarban levő« ijesztő és az lett az én téli gúnyám. Könnyen megszámlál­tam a nyári keresetemet, amit kaptam. F mellett még a leg­különbözőbb aljas gyanúba fog­tak. Lopással vádoltak, mert utoljára 8 pengőt pénzben kel­lett megfizetni. Ez volt az első lépés, me­lyen elindultam. Nemcsak az enyóm volt ez, másoké is. Pontosan mind olyan volt mint én. Vájjon elfelejthetem-e fezt? Nem. Ki ütött már ezért visz­sza eddig is, ezért az aljas k i zs ákm á n v o1 ácér t ? Tudom, látltam, éreztem, hogy a Párt az, aki visszamérte már ed­dig is az én kölcsönkenyorem egy részét, de a másik része niég nálam van. Ezt én akarom visszamérni. Ez is egy okom arra, hogy tagjelölt lehessek. Jártam leventére isf. Nekn egyszer megrugdaltak, be­mocskoltak jónéhányad ma­gammal. Közelről nézett aljas ellenségem a szemembe, egy alias főhadnagy, aki rálépett csizmájával a mezítelen lá­bamra, fölütötte az államat és leköpött, mert elkéstem a foglalkozásról. Láttam, mikor a nagyobb leventék közölt ki­gombolt pisztolytáskával sé­tált. Nemcsak az én dühödt ellenségem volt ez, hanem mil­lióké, akiknek még akkor ke­ményen álltak a csizmával a mezilelen lábakon. De ma már nem állnak. Lelépelle őket a diadalmas Vörös Hadsereg. De az akkor megérlelődött bosszú még riem fakadt ki. Érzem, hogy párttagnak kell lennem, mert mint még sokaknak, ne­kem is van leszámolni valőm. Tizenhat éves voifam, ke­resletű a sötétben a világossá­got. Gondoltam, talán akad va­lamerre kiut. Ipari páíyára mentem. — Vájjon megtalál­tam-e a lriulat? — Nem Kör­nveze'em sehol sem változott. Min'e'tült veszett ® lenséggel. kizsá kmányo'ókka' voltam kö­rülvéve. Egy fillér fizetés nél­kül dolgoztam egy télen ké­rész'ül krumpliraktárban, rot­hadó és csírázó krump'ik tete­jén a'udtam. Semmi sem járt ki jobban, mint ok és mód nél­kül a verés és szitkozódás. — S innen hova lettem? Elbúj­tam az emberek elől, oda, ahol nem látott senki. Egy rövid ideig erdei lakó voltam. De akkor már ott is átha'adt a Vörös Hadsereg. Hátuk mö­gött vo'tam, mintegy óriás szűr alatt. Vájjon el lehetne-e ezt csak ugy egyszerűen fe'ejteni? Nem. Ezt vissza kell mérni. Második okom arra, hogy mi­ért akarok párttag lenn: isme­rem az e'lenséget jártam szeny­nves agyaraik között és a jö­vőben keserű falat akarok lenni ezeknek, akik most még néhá­nyan lapítanak, mint bebörtön­zött. xlöükeselyük. Ez a három kis színfolt csak tenyérnyi daralbka abból a mén­he'et'en kizsákmányolásból és lealázásból, amit végig ért az apám és az anyám és sok száz mi lió, akik közül ma már so­kan, mint az én apám is, ujgaz­dák, uj é'etet kezdtek. Szerintem az eddig felso­roltak már igen megfelelő okot adnak arra, hogy miérí akarok párttag lenni. De a fő célok mégsem ezek. Első­sorban dolgozni akarok an­nak a Pártnak, amely már régen is az enyóm volt. de most lesz igazán az enyém. Meg akarom állni a helyemet új pályámon, melyet ma már nem keresztez sem kulák, sem mester, még csak Mária­földi Dezső, horthysta had­nagy úr sem. Mindenekelőtt legdöntőbb érvem a páttag­ságért ez. Tanulni akarok. Meg akarom ismerni a Szov­jetúniót s annak Bolsevik Pártját. Elválaszthatatlan szöveségben akarok élni azok­kal az elvtársakkal, akik a felszabadulás óta munkaver­senyben vannak, hidakat, gyárakat, házakat építenek, terveket teljesítenek. Mert ma már nincs közöttünk ék. Ki­esett közülünk, mert egy a Pártunk és egy a cél, melyért közös erővel dolgozunk. Meg akarom teljesen ismerni a marxizmust-leninizmust, mert úgy érzem, hogy most már nekem is szól Sztálin elvtárs czava: Nincs nagyobb dicső­ség, mint tagja lenni annak a Pártnak, amely a szocializ­must építi. Még ezeket végiggondoltam, valóban kiszáradhatott ötször is a tollból a tinta. Most újra meg­mártom s irom fel elsőnek a ne­vemet. Most már merek irnl, mert tudom, mit akarok tenni a Pártért, a Pártban. Harcolni aka­rok a munkásosztály ellenségei ellen és tanulni akarok, mert tu­dom, hogg a tudás fegyverével szemben, a Párt erejével szem­ben az atombomba csak elölről töltött kanócos puska. Büszkén, irom be a kérdő ro­vatba származásomat, hogy pa­raszt, mert »paraszt«-életemben szereztem meg okaimat arra hogy a Magyar Dolgozók Pártji tagja legyek. Ugy érzem meg is érdem'cr., ezt a megtiszteltetést. Rákosi elvtárs is azt mondotta, azok lehetnek tagjelöltek, akik li'üti­tek a válasz'áü munkákban, akik jó munkát végeznek a tő­megszervezctekben. A vá'asz'ási harcból én L» kivettem a részem. A SzIT-ben is igyekez'em jó munkát végez­ni és kiérdemelni azt, hogy párttag lehessek. Most már halad az Írás. Már azt irom, hogy hány párttag van a családomban. — Már kész is van. — Kétszer-háromszor még visszaolvasom s utoljára s legalsó sorban felfedezek egy hibát. Azt Írtam, hogy olvastam a Bolsevik Párt tönténetét, pe­dig csak olvastam belőle. Azon­nal kijavítom, mert tudom, hogy azzal becsapnám azt a pártot, amelynek éppen tagja akarok lenni. Sohasem lehetnék máskü­lönben méltó tagja. Izgatottan várom a taggyű­lést, amikor elvtársaim olvas­sák a kék kacskaringós betűket. Minden bizonnyal számithatok tagjelöltségemre. Feltűzhetem én ls a pártjelvényt, amelyért néha önkéntelenül is irigykedtem elv­társaimra. De mindig legyőztem magamat azzal, hogy ezt a jel­vényt nem elég viselni, hanem ki ts kell érdemelni. CsepI Józse*

Next

/
Oldalképek
Tartalom