Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-24 / 170. szám

•i. em. 170 s/am. Ma njifja magRiícz Gyula , elvtárs, a DEFOSz főtitkára az alséközponti mező­gazdasági- és szovjet fényképkiállitást Ara tíO (ilt'ér 1919 iuiius 24 vasárnap üt Sáliunk a Szovjetunió mezőgazdaságában? A S/ovjelu fiban |árt paraszikiildöilség levele a magyar dolgozó parasztsághoz /ÖDejeanébőt minden A Szovjetunió földműve­lésügyi miniszterének meg­hívására 80 magyar dolgozó paraszt öt hétig tanulmá­nyozta a Szovjetunió mező­gazdaságát. A küldöttség tagjai hazatérve, előadások, nagygyűlések és a közeljövő­ben rendezendő vándor-kéu­kiállítások útján ismertetik meg dolgozó parasztságunk legszélesebb rétegeivel a vi­lág leghaladottabb mezőgaz­daságának, a szovjet mező­gazdaságnak világraszóló eredményeit. A küldöttség tagjai közös nyilatkozatban foglalták ösz­sze tanulmányútjuk gazdag tapasztalatait: — A szovjet nép vendég­Szeretetéből öt hetet tölthet­tünk a Szovjetunióban. Nyolcvan dolgozó parasztem­ber és parasztasszony — első ízben a magyar parasztság életében — kormányegítség­gel külfödre utazott, hogy világot lásson, tanuljon és a látottakat azután idehaza fel­használja népünk továbbhala­dására. Nagy esemény ez parasztságunk körében, még inkább a mi életünkben, akifc résztvettünk a parasztküi­döttségben. Merthiszen jól tudjuk, a ré­gi világban a dolgozó parasz­tok r.em nagyon utazhattad külföldre. Az úri Magyaror­szágon külföldre csak urak jártak nyaralni és dorbézol­ni. Munkás vagy paraszt csak mint katona került ki háború idején, aniikor idegen célo­kért hajtották vérezni más népek elnyomására, vagy pe­dig a nyomor, a földesurak önzése kényszerítette kiván­dorlásra, hazájától való el­szakadásra. A vendégszeretet örHhre felejthetetlen marad ezámemfift, irányult, hogy jól érezzük magunkat körükben és meg­mutassalak nekünk mindent. Müveit, hüladö, lámátía t«3l?nzii3?aszísftg Nem csinállak e'őüünk sem­mi titkot, nem csináltak kira­katot sem számunkra, meglát­hattunk mindent, amit akar­tunk. Kérdéseinkre türe'mesen vá'aszoltak. Az igazat mondot­ták é.s mutatták meg nekünk. A maya m'óAr/á'mn mutatták meg a koihőZok s-envze'ét, munká­ját, a ko'hcKpnrasztok házatá­ját, mindennap1 éledét* A saját szemünkkel győződ­tünk meg arról, hogy abból a SOK hazugságból, szemenszedett rágatomból, amivel 25 év alatt Horthyék és a reakció azóta is illették a Szovjetunió szocia­'ista mezőgazdaságát — eqyet­'en szó sem igaz. Meggyőződ­lünk arról, hogy milyen aljas és ostoba a reakciónak, a k«­lákságnak a váju- és csajka­rend, zerröl terjesztett külön­Itazá rága'ma. Az önkéntes el­határozásból alakult ko~húgok­ban, ame'yekhen együtt van az egész do'gozó parasztság, lát­tuk a müveit, haladó kolhoiz­naraxztságot. annak igazi kö­zösségi szettemét, a jómódú és vidám parasztok becsű'etes, tiszta családi életét. Az egy­kori nincste'en és kevésföJdü kisparasztok mellett ott vannak a volt középparaszfok, mint önludatos ko'hozgazdák, vala mennyien együtt munliálkod­nak, 'elkezel fáradoznak a szo­cia'ista mezőgazdaság felvirá­goztatásán. i ko'ftofpaiaszl ssgiíötátsa a céa — A mi mostani külföldi útunk egészen más út volt. Nem nyaralás, hanem tanul­mányút, tapasztalatszerző, felelősségteljes, komoly mun­ka. A Szovjetunió földműve­lésügyi miniszterének meghí­vására múdunkban állott" öt héten át közelről tanulmá­nyoznunk a világ legfejlet­tebb . mezőgazdaságát. Mó­dunkban állott, hogy saját szemünkkel lássuk meg " a helyszínen, milyen is a kol­hozgazdákodás, mire jutott a parasztság a szocialista tár­sas gazdálkodás rendszeré­ben, hogy elmondhassuk ide­haza az igazságot. Feleletet adjunk azokra a kérdésekre, melyeket a falu népe tudni akar. Hazatérve el kell monda­nunk a magyar népnek, hogy a fogadás, a vendégszeretet. amelyben küldöttségünket mind a helyi szovjetek em­bérei, mind a kolhozok veze­tői és tagjai részesítettek. őrökre felejthetetlen marad mindannyiunk számára. Több helyen a kolhozok lakói teljes számbein kijöttek az állomás­hoz küdött3égünk elé és vi­rágokkal, nagy szeretettel fo­gadtak bennünket. Másutt a falu szélén felál­lított diadalkapu alatt vár bennünket az egész falu né pe és régi orosz szokás sze­rint a legöregebb kolhozpa­raszt kenyérrel és sóval fo­gadta küldöttségünk tagjait A fogadtatásokban mindunta­lan éreztük annak a baráti megbecsülésnek megnyilvánu­lását, amelyet a nagy Szov­jetúnió a fiatál demokratukus Magyarország dolgozói iránt érez. M'nden igyekezetük arra kplhőz­tag általa évközben becsüle­tesen elvéejteit munkája meny­nyiséffe és minősége arányában réstesül. A tisztességles megél­hető* mindenütt és minden kol­hozijaraszt számára biztosítva van. > te Azt is módunkban volt látni, bogy a ko'hozparaszt munkája sokkal könnyebb, miint a tni pa­rasztjainké, akik ma még egyé­nileg gazdálkodnak. Könnyebb a kolhozparaszt munkája, mert se ütő társként olt van mellette a gép. A mezőgazdasági munkák 90 százatokát, kezdve a tarló­hán'ástől az arató-cséplőgéppel való betakarításig, mindent a g'ép véget eb A gép és a vil­lany segit a szovjet paraszt­embernek a gazdálkodás min­den leriYetén. Saját szemünk­kel láttuk, kezünkkel tapintot­tuk, sőt ki is próbáltuk azokat a naoy korszerű gépeket ame­lyek társas gazdálkodás kere­tében a kolhozparaszl munká­ját megkönnyítik és éleiét szeb­bé, jobbá teszik. Idehaza jól tudják a mi pa­rasztjaink, hogy milyen nehéz derékfájditó munka a fükaszá* lás, de még inkább az aratás. Odakint a kolhozokban láttunk olyan önhajtásos fűkaszáló gé­pet, amelyek a réten 10 méter szé'es sávot vágnak le egy me­netben. Napi 10 órai munká­val több mint 100 hold terü­letet kaszál le ez a gép. Jó kő­vér réten nálunk ennyi terület levágásához legalább 100 ka­síás kel'ene. Az ujtipusu szov­jet fükaszálógép kezeléséhez elegendő két ember: a gép re­ze tője és helyettese. A gépelt áldásos előnyét egyedül a nagyüzemi társasgazdáíhodásban lehet hasznosítani Láttuk a gépállomásokon a ga­bonaaratő, traktorvontatásu ara­tó-cséplőgépeket, a legújabb tl­pusu »Sztal!ngec« magánjáró arató-cséplőgépeket ls, amelyek­nél 3 traktor, az arató- és c*ép­löszerkezot egybe ven építve, tz a gép egyldőbcn arat is csépel, sőt tárcsaekét ls lehet utána akasztani és <f gabonatakaritás­sal együtt egy füst alatt elvégzi a tarlóhántást ls. Láttuk! a 60— 80 lóerős hernyótalpas traktoro­kat. előhántoló ekékkel, kulti­vátorokkal, könnyű és nehéz bo­ronákkal felszerelve. Láttunk korszerű gépesített tehénistálló­kat, ahol a jószágnak síneken hozzák a takarmányt. A tehén hetonvájura szerélt őnltatőból Iszik. Elektromos fejőgéppel fe­áik a tehenet és a tej nem" a saj­tárba, hanem egyenesen a lifitő­tartályba folyik anélkül, hogy valaki közben kézzel hozzányúl­na. R kolhozlstállóban persze meqláttuk mindenekelőtt azt ls, milyen szép és jófajtája állataik vannak, Jóltejelő teheneik, gyors­futásu, de jő teherbírású lovaik. Tói szaporodó és könnyen hízó sertésfajtáik. Meggyőződtünk arról, hogy a nagy, korszerű gépek alkalma­zása apró, egyéni parcellákban teljesen lehetetlen. A parasztem­ber a egyesegyedül a nagyüzemi tár­sas gazdálkodás rendszeriben tudja a maga javára fordítani, munkája megkönnyítésére fel­használni. ps felteit ma mar Kávás a munkaerő Meggyőződtünk arról ls, hogy a gép a szocialista mezőgazda­ságban nem veszi el a dolgozó paraszt kenyerét, mint ahogy az egyéni gazdálkodás rendszeré­ben, vagy a kapitalista mező­gazdaságban szokott lenni. 'A gép a szocialista gazdálkodás­ban felszabadítja az emberi mun­kaerőt, igy több erőt és időt for­díthat egyéb üzemágak kifej­lesztésére, az állattenyésztés fel­lendítésére, stb. R kolhozokban láttuk, hogy sehol sincs munkaerőfelesleg, el­lenkezőleg mindenütt azt mond­ták, hogg a fejlett sokágazatu, magasszinvonalu gazdálkodáshoz ma már kevés a meglévő mun­kaerő. R munkaerőhiányt ujabb gépesítéssel akarják megoldani. R szovjet paraszt munkáját nemcsak a fejlett korszerű gé­pek, hanem a fejlett mezőgaz­dasági tudomány is segíti. R természet erőinek, az időjárás viszontagságainak sem olyan ki­szolgáltatottja a kolkozparaszt, gépek áldásos előnyét mint az egyéni kistermelő. A természet lelett is gyŐ2e1met arat a tudomány A szovjet mezőgazdasági tu­domány olyan korszerű eszkö­zöket adott a kolhozparaszt ság kezébe, amelyekkel re lését nagymértékben meg tudja vé­deni az elemi csapásoktól. Kül­döttségünk tagjai meggyőződ­hettek róla, hogy van véde­kezés a szárazság és a kegyet­len téli hideg ellen és lehet a természet felett is győzelmet aratni a tudomány és a tech­nika segítségével. Láttuk a fü­ves vetésforgót, amely a hi­res Dokucsajev-intézet szava szerint »nem fél semmitől, a Saját tapasztaltainkból ál-!legnagyobb ellenségtől: a szá­lapítottuk meg, hogy a kolho- razságtól sem.« És valójában. zoKban nincsenek más munká­ján élő dologkerülők. A ko'hoz amerre jártunk, egybehangzó­an mindenütt azt mondották. hogy mióta a kolhozokban be­vezették a füves vetésforgót, megkétszerezték termésátla­gaikat. A rosztovi kerületben lévő Sztálin kolhozban a fü­ves vetésforgó bevezetése előtt 5—6 mázsa volt gabonából a termésátlag holdanként, azóta pedig 14—15 mázsa. A Lenin­Gorkij faluban lévő > Vladimír Iljics* nevű kolhozban a füves vetésforgó bevezetése óta '10 éves átlagban a búzatermés so­hasem volt 16 mázsa alatt ka­tasztrális holdanként Megismerkedtünk a védő er­dősávok nagy jelentőségével. Itthon a fásításnak még csak legkezdelén vagyunk, ezért czeu a téren szerzett taoaszta tatainkat is minden bizonnyal nagy haszonnal tudjuk majd értékesíteni. a fermészel-Malakilás sztálini terve Nagy meglepetés volt szá­munkra, hogy a kolhozok néne ma már olyan kérdésekkel fog­lalkozik, mint a természet át­alakítása. Amerre csak jár­tunk, minden kolhoz klubiában ott láttuk a falon a természet átalakításának nagy sztálini tervét, amelyet a Bolsevik Párt és a szovjet kormánv « múlt év őszén emelt törvény­erőre. Ennek részleteit min­den egyes kolhozparaszt apró­lékosan ismeri. A kolhozok azon versenyeznek, hogy me­lyik ültet nagyobb területen védő erdősávot, melyik telje­síti határidő előtt erdőültel és! tervét. Mikor Micsurinszkban m"^ koszorúzták Micsurin sírját. 4 nagy tudós egyszerű feketfi márvánv síremlékén ezt a bá* tor mondatot olvashattuk l>«­vésve: »Az ember megteremt* heti a nővénvek uj formáját — jobban mint maga a teft mészét.* A mondat igazi js. lentőségét kint a kolhozokban érteltük íreg való'ában A vo » nvezsi kerületben pé'dán! azt hallottuk, hogy régen <ü! fhzi búzát egyáltalán nem lehelett termelni, tnerl mindig kifa­gyott A szovjet tudomány azonban Micsurin módszerei­vel olyan uj fagyálló őszi bú­zát nemesilett ki. nmelv ki­bírja a leghidegebb telet is -ta ezt ma már termesztik a kerület összes kolhozában \ Szovjetunió középső hidegebb területein, ahol azelőtt a dé­ligyümölcs egyáltalán nem tor­mett meg. ma már a mlcsnrini tudománv módszereivel ter­melnek meggyet, crere cnvót, szőlőt, dinnvét. barackot xtb. A szovjet tudomány segítsé­géve' a kolhozparaszfok olyan u| iz'e'es gyümölcsfajták, hasz­nos mezőgazdasági növényfi'tok termesztésére térhettek át szél­tében hosszában, amelyek az­etótt ismere'lenek voltak előt­tük. Ez is szebbé, kellemeseb­bé feszi az ételüket. a kolhozok tiaraszlia'nak Igen szép íövssisirihií van Láttuk saját szemünkkel • Szovjetunió kolhozai népének é'etmődját. Meggyőződtünk ar­ról, hogy a kolhoz parasztjai­nak igen szép jövedékijük van. Ennek legnagyobb része a vég­zett munka ulán va'ó részese­dés. de van kíegé-szitő, házkö­rüli egyéni gazdasága is minden Uo'hozlagnak Van személyei tu'ajdona, családi háza, tehe­ne, disznaja, barom fia s van egyéni használatra vetemé­nyes kertje is. Jövedelmét, mind a ko'hozban nyert része­sedését, mind a háztáji magán­gazdaságból származó bevéte­leit ugy használja fe> a ko'hoz­paraszt, ahogyan akarja. Ter­mését, miután az állammal szembeni köle'ezettségének ele­get tett, bármikor és bárhol, szabadon és szabad áron érté­kesítheti. A beszélgetésekből azt is megtudjuk, hogy a kol­hozparaszt a személyes tulaj­donában lévő házát, tehenét

Next

/
Oldalképek
Tartalom