Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-01 / 150. szám

... 140 szám. Ara öif tí6tá» títáyy^Ma délután érkezik Szegedre a román kulíurkütdoitaég Három traktor és tizennégy vetőgép érkezett a szatymazi gépállomásra (349 julius 1, pésíek Sikert aratott a szovfet álláspont, amely Németország eovsipstelc lielyreállitására s a nemzetközi együttműködés niegvalésitására irányult VISINSZKIJ NYILATKOZATA A PÁRISI ÉRTEKEZLETRŐL A Pravda és az Izvesztija tudósítója azzal a kéréssel fordult Visinszkij külügymi­niszterhez, nyilatkozzék a Pá­rizsban tartott külügyminisz­teri értekezletről. Visinszkij nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: — Mint ismeretes, az érte­kezlet napirendjén két kérdés szerepelt: a német kérdés és az osztrák szerződés. Az 1947-ben tartott két előző ér­tekezlet, amelyen a német kérdést ^megvitatták, ered­ménytelenül végződött, mert áz Egyesült Államok, Nagy­britannia és Franciaország kormányai nem mutattak haj­landóságot a német kérdés megoldására. Emlékeztetni keü arra, hogy az Egyesült Államok és Nagybritannia kormányai még 1946-ban irányt vettek Németország kettészakításá­jra, félretéve azokat a kötele­zettségeket, amelyeket Pots­damban vállaltak. Ezzel a politikával mindenképen igye­Németország nyugati ré­szét kezükbe kaparintsák és felhasználják demokrá­ciaellenes és imperialista céljaikra. Németország keitészakiíása Az Egyesült Államok, Nagy­britannia és Franciaország kormányai az utóbbi három év alatt számtalan intézke­dést foganatosítottak, hogy megerősítsék Németország kettészakítását és a nyugat­német övezeteket eszközként felhasználják terveik megva­lósítására. Ilyen intézkedések voltak a külön pénzügyi re­form, a berlini szövetséges parancsnokság felszámolása, az egységes berlini közigaz­gatás és a szövetséges ellen­őrző tanács munkájának meg­szüntetése, Németország nyu­gati övezeteire a megszállási szabályzat rákényszerítése, az antidemokratikus bonni alkotmány megteremtése, to­vábbá az a kísérlet, hogy be­kapcsolják a nyugatnémet övezeteket a Marshall-tervbe, tért korábbi álláspontjától, amelg abbaa állt, hogy a Szovjetunió részvétele nélkül oldják meg a német kérdéseket, mint ahogy ebben 1948-ban Londonban egy­más között megállapodtak és ez év tavaszán Washingtonban is megerősítették. A külügyminiszterek mostani ülésszakán a ngugati nagyhatal­mak szükségesnek tartották, hogy négyhatalmi konzultációról álla­podjanak meg a német kérdésre vonatkozólag a háromhatalmi konzultáció helyett, amelyet az utóbbi két évben alkalmaztak, durván megszeg­ve a potsdami egyezményt. la USB „erőfeszítései" Acheson június 23-án wa­shingtoni sajtónyilatkozatában azt állította, "hogy az Egyesült Államok erőfeszítései arra irá­nyulnak, hogy a németeknek Achesonnah a Marshall-terv sikertelenségéről kelleti volna beszélnie keztek elhúzni a német kér-1 ami megkönnyítené a nyugati Üés megoldását, arra töreked-1 övezetek alárendelését az an­tck, hogy i 'gol-amerikai monopóltőkének. Az „erős kéz" politikájának kudarca Ez az irányvonal kezdettol fogva kudarcra volt ítélve, mert ellentmond Németország történelmi fej­lődésének s Európa minden demokratikus országa és az egész világ demokratikus körei részéről elítésélre ta­lált. Mindennek ellenére az Egye­sült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormánya — mint a párisi külügyminiszteri értekezleten teljesen leleplező­dött — nem adták fel a re­ményt arra, hogy folytassák az úgynevezett »erős kéz* politiká­ját és ezen az uton eredményt ér-jenek el. Ezt a célt szoígálták azok a javaslataik, amelyek ar­ra irányullak, hogy törvényesít­sék a német kérdésben tett kü­lön intézkedéseket .szakadár te­vékenységüket és rákényszent­sék a másik félre a német kér. Üésben tett külön intézkedése­ket. Nem gondoltak kevesebbre, minthogy Németország keleti övezete egyszerűen csatlakozzék n bor.ni alkotmányhoz. Fogadja (cl a megszállási szabályzatot és rendelje alá magát a három nyugati kormány diktátumá­nak. Teljesen szabad kezet kí­vántak maguknak minden Nyu­gatnémetországot érintő kér­tlésben. a !;ü3arc oka A nyugati külügyminiszterek ezt a programot akarták meg­valósítani a külügyminiszteri ér­tekezleten, de nem sikerült nekjdt a szov­jet küldöttség szilárd állás" pontja miatt. Kénytelenek voltak mis kiutat keresni a kialakult helyzetből, más megoldást keresni a német kérdésben, Uj javaslataikban már semmi utalás sem volt ar­ra, hogyl a három nyugati hata­lom németországi politikája he­lyes volna, hanem ellenkezőleg, éppen az jutott kifejezésre, hogy erőfeszítéseket kell tenni Né­metország gazdasági és politikai egységének helyreállítására, hogy a külügyminiszterek taná­csának következő ülésszakán el­érjék azt az eredményt, ame­lyet ebben a vonatkozásban most nem sikerült elérni Ezt természetesen semmiképpen sem lehet a nyugati hatalmak németországi politikája, »he­lyessége* megerősítésének ne­vezni, mint ahogy ezt az Egye­sült Államok hivatalos köreiben bizonyítani igyekeznek. Valójában a párisi külügy, minisztert értekezleten a német kérdésben elért megegyezés ko­moly különbségeket mutat az eredeti angol - amerikai-francia javaslatokkal és tervekkel szem­ben. A négy miniszter által el­fogadott kommünikében világo­san láthatók azoknak a javasla­toknak az alapeszméi, amelyeket a szovjet küldött­ség már az első napon ter­jesztett a külügyminiszterek tanácsa elé­B Szavjaiimió a pofsriami egyszmény mellslf A szovjet küldöttség állás­pontját meghatározta az a tö­rekvés, hogy meggyorsítsa a német kérdés rendezését, az a cél, hogy helyreálljon Németor­szágnak, mint békeszerető és demokratikus államnak az egy sége a potsdami elvek alap­ján, ami az egyik legfontosabb fellétel a nemzetközi együttmű­ködés és a népek biztonsága szempontjábéL A Szovjetunió szilárdan és következetesen kitart a pots­dami egyezmény mellett. Németország gazdasági és poli­tikai egységének helyreállítása és békeszerető demokratikus Németország létrehozása mel­lett Kitart a mellett, hogy Né­metországnak vissza kell adni a szabad és egyenjogú békesze­rető nemzeteket megillető jogo­kat Ez volt a Szovjetunió állás pontja, ez az álláspont határozta meg az előterjesztett javaslato­kat A szovjet küldöttség javasla­tai azonban szilárd ellenállásra találtak az Egyesült Államok,, Nagybritánnia és Franciaország külügyminiszteréi részéről. Még azt a javaslatot sem fogadták el. hogy fejezzék be a német béke­szerződés előkészítésének eljá-| német javakra vonatkozó jogos rási módozatait megállapító I szovjet követelésekkel szemben munkát, azzal az ürüggyel hogy | emelték, a meglévő eljárási tervezet el­»9zabadságot adjon saját ügyeik intézésében, gyengítse a meg­szálló hatóságok ellenőrzését* és hogy a Szovjetunió állítólag »nem mer ugyanilyen módon el­járni*. Ez az állítás azonban komoly­talan éa minden alapot nélkü­löz. Ha %y állana a dolog, mi­vel lehetne magyarázni, hogy Acheson és nyugati kollégái ha­tározottan ellenezték a szovjet küldöttség javaslatait, hoigy helyreálljon a Németország egy­sége és a németeknek szabad­ságot juttassanak saját ügyeik intézésében. Iliszen éppen a nyu­gati külügyminiszterek utasítot­ták el a Szovjet javaslatát, hogy hozzanak létre koordinációs gaz­dasági szervet, hegy állítsák helyre az egységes berlini köz­igazgatás^ "hogy létesítsenek gazdasági képviseleteket és íiogy rövid határidőt szabjanak a megszálló csapatoknak Német­országból való kivonására. Ami pedig az egyetemes né­met demokratikus kormány megalakításának kérdését illeti, a három miniszter nyíltan, ki­mutatta, mennyire nem tartja kívánatosnak ilyen kormány megalakítását. Ugyanezen az értekezleten Acheson kijelentette, hogy a nyugati újjáépítési segítséggel elért sikerekben kell "keresni a magyarázatot arra, ami Párís­han történt. Ezzel kapcsolatban azontPn nem a Marshall-terv sikeréi­ről, hanem sikertelenségéről keuett volna beszámolnia. Mert ha a Marshall-terv sike­resnek bizonyult volna, mivel kell magyarázni hogy e terv szerzőjét megfosztották külügy­miniszteri tisztségétől. Éppen a Marshall-terv sikertelenségében kell látnunk egyik okát annak, hogy Parisban a három nyu­gati külügyminiszter eltért ere­deti úgynevezett > erőskezű* po­litikájától. Ami az osztrák szerződés kér­dését illeti, ebben annak követ­keztében sikerült megegyezni, hogy az Egyesült Állalmok, Nagybritannia és Franciaország kormányai kénytelenek voltak megvál­toztatni álláspontjukat Ss Visszavonni ellenvetéseiket, amelyet a keletausztriai volt avult, de nem tudták megmonda­ni, mit kellene változtatni az em- j litett tervezetben, megegyezés a szovjet javaslatok szellemén épül fel Az elmondottakból világos,1 hogy a Szovjetunió a német kér­désben a párisi ülésszakon kö­vetkezetesen kitartott elvi állás­pontja mellett, amely teljesen megfelel a potsdami egyezmény­nek és visszautasított minden kísér­letet, amely arra irányult, hogy a német kérdésben eltér­jenek a potsdami döntésektől. Ennek eredményeképpen a há­rom nyuj-ll küldöttség kényte­len volt megváltoztatni irány­vonalát. kénutelen volt más ala­B párisi ülésszak íegTofitosalals eiedménya Ami Jugoszláviának Ausztriá. val szemben emelt területi igé. nyeit illeti, kikeli jelenteni, hogy már két évvel ezelőtt Ju goszlávia képviselői a Szovjet­unió háta mögött titkos tár­gyalásokat folytattak Anglia megbizottaival, de nem tudtak pokat keresni egyes, Németorszá­got érintő kérdések rendezésére, Ilyen alapnak bizonyultak vég­eredményben a szovjet javasla­tok. | Bárhogy igyekszik is a há­rom nyugati kormány tagadni, tény marad, hogy a négy kül­ügyminiszter megegyezése alap­ján kiadott , ; í hivatalos közlemény a szovjet I az Egyesült Államok június tavaslatok szellemén épült fel. j 10-án végetérő költségvetési A közlemény egyes pontjai mind j eve egymilliárd dollár hiány­világosan mutatják, hogy a bá- j nyal zárul. . Az USA állam­rom nyugati külügyminiszter el- Jadóssáca 251 milliárd dollár­elérni semmiféle engedményt Világos ,hogy az ilyen kuiisz­szák mögötti tárgyalások követ­kezményeiért a szovjet kormány nem vállalhat magára semmi­féle felelősségpt. A külügyminiszterek tanácsa párisi ülésszakának eredmé­nyeiről szólva rá kell mutatni a legfontosabb eredményre: ez annak a politikának kétségtelen sikertelensége, amely Németor. szágj keitészakitására, a nemzet­közi kapcsolatok kiélezéséra irányult és kétségtelen sikere annak • politikái irányvonalnak, mely Németország egységének helyreállítására, a nemzetközt kapcsolatok megjavítására, * nemzetközi egy ült működi* megvalósítására irányul. Ezek a külügyminiszteri ía nics párisi ülésszakának ered­ményei. Ami a párisi ülésszak össze­hívásét előkészítő feltételek kérdését illeti, ebben az ügy­ben — mint ismeretes — bizo­nyos kölcsönős endegmények történtek mind a három nyugati kormány, mind a Szovjet-kom mány részér5L A szovjet kormány kijelentet­te, hogy kész megszüntetni f közlekedési és egyéb korlátozá­sokat, ha a három nyugati kor­mány a maga részéről hozzájS­rul saját közlekedési és egyék korlátozásainak megszüntetésé­hez, lemondj a néjgy kormány együttműködésének bojkotljá­rót és hozzájárul « külügy­miniszterek tanácsának hely­reállításához. A három kormány belement ezekbe az engedményekbe. Ugy gondolom, hogy a to­vábbiakban is szükség lesz bi zonyos, a potsdami egyezmény alapelvével összeegyeztethető kölcsönös engedményekre. Egymilliárd dollár hiánnyal zárul az USA költségvetése Washingtoni jelentés szerin^ ra emelkedett. hozzáfűzi, hogy A jelentés a mostani becslések szerint a j'ovő költ­ségvetési évre 5 milliárd dol­lár hiánnyal lehet számolni

Next

/
Oldalképek
Tartalom