Délmagyarország, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-10 / 133. szám

Téfl&k'i 1919 junius 10. 9 Rákosi elvtárs c'khe m svaiázalos R .Tartós békéért — népt de­mokráciáért® cimü lap legutóbbi száma közli Rákosi Mátyás cik­két »A jugoszláv trockisták az imperialisták rohamcsapata® d­men. A cikket a Pravda és a Komszomolszka)a Pravda Is kö­zölte. A cikkben Rákosi Mátyás többek között a következőket írja: — Még nincs egy éve, ami­kor a kommunista és munkás pártok tájékoztató irodája meg­állapította, hogy: »a jugoszláv vezetők erősen túlbecsülve Jugo­szlávia nemzeti erőit és lehető ségelt, azt hiszik, hogy megőriz­hetik Jugoszlávia függetlenségét és felépíthetik a szocializmust a népi demokráciák kommunista pártjainak támogatása nélkül, a Szovjetunió támogatása nélkül. Azt hiszik, hogy az uj Jugoszlá­via megállhat a forradalmi erők segitsége nélkül.® Az események menete megmutatta, hogy a ju goszláv árulóknál nem az erők tulbecsüiéséről, vagy más érthe­tő hiedelemről van szó. Tizenegy !>óna;i alatt a Tito-banda a szo­Faí'sta épjtés és nemzetközi bé­kifroni ellenségeinek egyik leg­fktlvabi> rcfwmcsapatává váltó­toH, R? imperialisták gyűlöletét s szoria izmus építőivel szemben a jugoszláv vezetőknél még fűti az tia'ió rossz lelkiismerete és az a végtelen, feneketlen aljas­ság é. elvefemültségj amely a troek.sta mozaalmat mindig jel­KMZ'> — Azzal a változásra! kap­^olatban, ami Jugoszláviában lito árulása következtében tör­tént, gyökei es« megváltozott a kapiialista nyugat magatartása fe. Tavaly nyáron, a Tájékoz­tető Iroda állásfoglalása után íeteldg leheléit olvasni az im­perialista sajtóban figyelmez, telő cikkeket, hogy óvatosnak kell lenni »Tito szinváltozásá­(raí* kapcsolatban, mert ez csak valami uj kommunista Irükk, amivel- Jugoszláviát, a »feke!e bárányt* be akarják •sempészni a »kapitalista akol­ba.* Ilyen figyelniezleíések már irégen megszűntek. IT elvette egy­re szaporodnak azok a haszná­lati utasítások, amelyek célja *z, hogy egyrészt Titóék áru­lásával a legnagyobb tőkét ko­rácsolják az imperialislák szá­mára és ugyanakkor lehetővé tegyék, hony Tiló otthon ne já­rassa le maját gyorsan. Az •Econom'sL, az angol nagytő­ke lapja ezév március 26-i szá­mában példáid hosszasan fog­lalkozik e kérdéssel: »Minden brit vagy amerikai kísérletnek, taely Tiló gazdasági nehczsé­Í rin akarna segíteni, gondos alkuláció tárgyává kell tenni feUenál'ási képességét, az ellene felsorakozott peütikai erőkkel ceinben.* S a cikk sóhajtozva hozzáfeszi: «I!yen pontos kal­kuláció megtétele távolról sem könnyű.* — Ezzel kapcsolatban rend­kívül jellemző a jugoszláv árulók magatartása a nemze­tek szövetségében. Az impe rialisták cinkos szemhunyor­gatással veszik tudomásul, hogy Titóék egy sor kérdés­ben a népi demokráciákkal szavaznak, mert megértik, hogy ez nekik bőven megtérül RZzal, hogy Titóék ennek fe­jében saját népük egyrészét mindig megtéveszthetik mondván: >Ime, mimégis a szocialista államok családjá­boz tartozunk*. — Persze, még Igy is meg­történik, hogy az imperalisták ormótlanul. ügyetlenül támo­gat iák Ti tót E* történt .nél­dául azoknak a titkos tár­gyalásoknak kapcsán, amelye­ket Titóék a görög fasiszta kormánnyal folytattak. Ju­goszlávia négy népi demok­rácia között fekszik. Ter­mészetesen nem töri magái, hogy a görög szabadsághar­cosok győzelmével egy ötödik népi demokráciát kapjon szomszédul. Ezért kezdett titkos tárgyalásokat a görög fasisztákkal, azonban a görög külügyminiszter, Cnldarisz, sajtóval idő előtt közölte azt a reményét, hogy Tito mar­calit és a görög királyt nem­sokára szövetségesként üdvö­zölheti. Ez a leleplezés elég kellemelen volt Titonak és a Daily Mail* az angol szélső reakció laoja április 14-i szá­mában méltatlankodva követel •több tapintatott* Titoval szemben. — Hogy az imperialisták nem támogatják nyíltabban és gyorsabb tempóban Titot, annak két oka van. Az egyik az hogy az áruló jugoszláv vezetők értéke abban a mér­tékben csökken, amint a ju. goszláo munkások észreveszik az árulást. A másik az, hogy az imperialisták nem óhajta­nak bizonytalan kockázatot vállalni. Kina példáján az im­perialisták meggyőződtek ar­ról, hogy a koumintang had­seregnek juttatott felszerelés jelentékeny része a kinai nép­felszabadító hadsereg kezébe került és most őket erősiti. A nyugati imperialisták realis­ták is és Számolnak vele, hogy a jugoszláv dolgozó nép előbb vagy utóbb de megsza­badul Tito klikkjétől ílgmódon Titonak e .támoga tása® naggon költséges. A hite­lekért, amelyeket a jugoszláv árulók kapnak, nagy engedmé­nyekel kell tenniök, le kell köt­niök zálogul az Amerikában Angliában lévő aranykészletüket, a hadifelszerelésért, amit az lm perialisták adnak, fontos straté­giai anyagokkal kell fizetniök. Ez a fejlődés természetesen nem maradhatott hatás nélkül Jugoszlávia belső viszonyaira. Az összes kapitalista elemek, a vá­ros spekulánsai és a falu kulák­jai szabadabban lélegzenek. A jugoszláv trockisták a kipróbált és a Szovjetunióhoz hü pártmun­kásság ellen egyre inkább tá­maszkodnak a meglévő kapita­lista elemekre. Tito eme mun­kás- és népellenes politikájának eredménye a spekuláció megnö­vekedése, az iparcikkek és az élelmiszerek átvándorlása a köz­ellátásból a feketepiacra. Növekszik a nyomor és a nacionalista uszítás R népi demokráciákkal való szakítás után a közellátás hely­zete rohamosan romlott A ku­lákság és a spekuláció szarva még jobban megnőtt, még keve sebb lett az élelem és az Ipar­cikk. Fokozta az áruhiányt, hogy az erőszakszervezetek: a rendőr­ség, katonai tisztikar, a maga­sabb tisztviselők, a .janicsárok® ellátását rendkívül felfokozták. A levelekben, amelyeket Jugoszlá­viából kapunk, a dolgozók elpa­naszolják, hogy mig a csecsemők számára sincs tej, addig egy tá­bornok, ha nős, napi öt liter tejet kap, ha nőtlen három li­ter a fejadagja. A munkások hó­napszámra nem kapnak hust és ugyanakkor ezek a kiváltságosok korlátlanul kapnak hust,, zsírt, vajat. A felháborodás emiatt olyan nagy, hogy gyakran kerül az ilyen speciális üzletek előtt a tiszti asszonyok és a munkásnők között verekedésre sor. Ujabban e miatt az ilyen üzletekből az elárusitás az udvaron keresztül történik. Amíg a dolgozók nyomorog­nak, addig a felső réteg tejben­vajban fürdik és a legjobb szál­Utója és vevője a spekulánsok­nak. Hogy ezen a téren ma hol tartanak Titóék, arranézve jel­lemző a »Sle und er* cimü sváj­ci lapnak április 29-i cikke, mely Tito egy estélyét Írja le. Egy ujságiró, aki ezen az estélyen — Pál volt régensherceg palotájá­ban — résztvett, leírja: A nagy­teremben háromszáz diszegyen­ruhás tábornok áll, tetőtől talpig aranyban, ezüstben és kitünteté­tésekbe burkoltan. Mellettük a szép nők nagystílű drága estélyi ruhákban. Mindez és az arany­diszitésü hófehér frakkba öltö­zött pincérek a képet olyanná te­szik, mint \alami hollywoodi film­operett díszlete. Az asztalok va­lósággal roskadoznak az óriási arany- és ezüsttálakon tálalt pe­csenye alatt, amelyet nyolcvan különböző előétellel szolgálnak fel. Bőségesen van Itt ital ls, tokaji, bordeauxl, frascatl, sherry és természetesen pezsgő. Tito és klikkje a dolgozó tö­megek elkeseredését a Szovjet­unió és a népi demokráciák el­leni uszitással akarja ellensú­lyozni és a bajok igazi okáról igy próbálja a figyelmet elterel­ni. A Szovjetunióval való sza­kítás óta a jugoszláv árulók ezen­klvü, féktelen nacionalista uszí­tásba fogtak. A régi nagyszerb sovinizmus minden tartozéka új­ból előkerült a kelléktárból és vad nacionalista uszítás folyik a magyar, bolgár, román albán és más szomszéd népek ellen, Petr Sztanibollcs. a szerb szővetséaes köztársaság miniszterelnöke és kommunista párt titkára beszá­molójában egyszerűen kijelentet­te, hogy a magyar köztársaság vissza akarja hódítani Bácskát, a románok Bánátot, a bolgárok Macedóniát és az albánok Me­tokhiát. 'A primhegedüt ebben a versenyben Tito viszi, aki pél­dául május 15-én, a gárdista hadosztály pártértekezletén a szomszédok ellen aljas uszitó be­szédet tartott, amely tele volt például Ilyen kitételekkel: a ma­gyaroknak Jugoszlávia békejob­got nyújtott összes gaztetteik után. ök azonban ma a legal­jasabban förmednek Jugoszlá­viára ( Ez a Tiíó-féle módszer, melj Horthy gaztetteit egyszerűen a népi demokrácia nyaltába varr­ja, egyébként kedvelt mődsze RÜLC Jugoszlávia és 'szomszédai­nak viszonya egyre feszültebbé válik. A provokációk és az in­cidensek Jugoszlávia részéről egyre gyakoribbak és egyre ki­hívóbbak. Ezek a tapasztalatok különösen arra mulatnak, hogy Tilóék kémei provokációs tevé­kenysége a népi demokráciák és a Szovjetunió ellen nem ta' valy nyáron vagy 1947 őszén kezdődölt, hanem sokkal ré­gebbi keleíü. Kémszervezet Magyarország ellen K magyar köztársaság állam­védelmi hatósága .tavaly au­gusztusban letartóztatta a bu­dapestl jugoszláv követség saj­tóattaséját, Boarovot, aki fe­letteseinek utasítására megölle Moic Milost, mert a Komin­forra nyilatkozata mellett fog­lalt állást Boarov bevallotta, hogy rendőrségi besúgó volt t947 áprilisában behívták a ju­goszláv kommunista párt köz­ponti bizottságának káderosz­tálvára, ahol a vajdasági párt­bízottság titkára, Vidlc" közölte vele, hogy rájöttek a múltjára és csak akkor kegyelmeznek meg neki, ha megfelelő szol­gálatra vállalkozik az UDB ál­lamvédelmi szerveinél. Boarov, a besúgó, ezt készséggel vállal­ta. És erre kinevezték még ezé* áprilisában, a budapesti követ­ségre azzal, hogy a jugoszláv kémhálózat kiépítésében Ma­gyarországon do'gozzon. Ismét­lem, ez 1947 áprilisában volt. Az utasításai között, mint val­lomásában leírja: többek kö­zölt benne volt: »Azon kell dolgozni, hogy Magyarországon csökkentsük a Szovjetunió poli­tikájának népszerűségét, vagyis a Jugoszláviában uuralkodó burkolt Szovjetunió-ellenes po­litikát kell érvényesíteni.* Boa­rov vallomása részletesen el­mondja, hogy hogyan végezte a kémek beszervezését, hogyan igyekezett a Magyar-Szovjel Művelődési Társaság munkáját dezorganlzálni és végül hogvan gyilkolta meg fe'etleseinek uta­sítására Moic-ot. A cikk ezután ismerteti An­fon Bob esetét, aki a háború alatt Budapesten a Horthy rendőrség besúgója volt, azon­ban a jugoszlávok tisztázták a vád alól és vezetőjévé tették annak a kémszervezetnek, ame­lyet az antifasiszták szövetsége cégére alatt Magyarországon létrehoztak. Hasonló eset volt Bán Anla'lal, az azóta Svájcba szökött volt szociáldemokrata Iparügyi miniszterrel, aki 1942­bén Novjszadban a rendőrség szolgálatában állott, azonban Jugoszlávia képviselői tisztáz­ták az ügyét, hogy beszervez­hessék és felhasználják arra, hogy a jugoszláv-magyar szer­ződésekben súlyos kötelezettsé­get vállaljon a magyar nép kárára. A magyar népköztársaság té­nyezőinek egész sora kezdte észrevenni, hogy a szerződések végrehaj lása a magyar népi de­mokráciára egyre előnytele­nebb. Ugyanakkor a jugoszláv gazdásági tényezők előszeretet­lel vették ki a keretszerződés­ből és adták át angol vagy egyéb kapitalista érdekeltségek­nek azokat a megrendeléseket, amelyek előnyösek voltak és Magyarországnak a hátrányo­sakat juttatták. A dolog olyan méuetet öl­tött, hogy egy delegációnk ezt magával Titoval közölte és közbenjárását kérte. Tito ál­nok módon biztosította meg­bízottunkat, hogy itt csak az alsóbb szervek túlbuzgóságáról vagy hibájáról lehet szó. Ma már világos, hogy ez fentről jövő utasítás volt. — Ma már világos, bosv Tiloék árulása sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. Világos az is, hogy az a beállítás, amely szerint az áruló rossz szelte ve a', ami Titot ma á . a! ragadja ugyanolyan költött le­genda, mint az, bogy Jugo­szlávia most a szocializmust épiii. Tito árulásának gyöke, rei sokkal mélyebbek és ré­gebbiek. de természetesen most nő ki belőlük a maga ,e e! é'ye sé ében a rué v es fa — Déli határainkon valósi gos kéminváziót szerveztek. A Tájékoztató Iroda tavaly jani­usi közleménye óta az impe­rialista kémek, spekulánsok, volt csendőrtisztek zavaró­áradata, mely azelőtt nyugat felé mént, hirtelen irányt vái toztatott: Jugoszlávia felé far dult. A jugoszláv hatóságok a haláron átszökőket, ha megfe lelő összeköttetéseik voltai: tovább adják az angol kém szervezetnék. A többieket pc dig megfelelő megdolgo zás után kémkedés céljából visszadobják a magyar hatá ron. — Ezek a visszajött kémet ki é el nélkül azt vallják, bag^ az első feladat, amit a ju­goszláv kémszervezet rájuk szabott, a Magjaiországon lé vő szovjet képviselet, a ma gyar hadsereg és a magyar gaz­dasági élet pontos kikémleli­se. A kémek átdobása szaka­datlan határincidensekkel var összekötve. Ezeknek az inci denseknek az időpontja rend szerint összevág valamelj oemzetkftü, vagy magyar ese ménnyel, annyirav hogy m már előre tudjuk, körülbelül mjkor várhatók ezek a pro vokációk. A május 15-e előtti választási hetekben a szó szo ros értelmében valósággal ost­rom alatt állott déli határunk Volt olyan hét, hogy több mint száz kémet dobtak át. A ké­meket feltartóztató határ, őreinkre tüzet nyitnak és sa utolsó háröm héten öt ha­tárőrt megöltek. Az egyik ilyen provokáció május 14-én, a választás előestéjén történt A mai Jugoszlávia tipikus rendőrállam, ahol a trockisU klikk a Gestapotól kölcsönzött módszerekkel és Gestapo-ügv­nökök segítségével tartja fenti uralmát. A Magyar Dolgozó* Pártja a többi testvérpártok­kal együtt, erejét megfeszítve, azon igyekszik, hogy a jugoszláv dolgozók megtudják az igazságot. Lépten-nyomon le fogjuk leplezni Tito bandá­ját, mint árulókat és az im­perializmus ügynökeit, külö­nösen azt az aljas módszert, amelynek segítségével Titóék a szocializmus építésének ürü­gyével az imperialistákat tá­mogatják. Az ipari munkásságnak és az ifjúságnak, amelyet Tito klikkje félrevezet, kihasznál­va liazalias érzésüket és a szo­cializmus felé való törekvé­süket, meg kell magyarázni, hogy kizsákmányolják cs arra kényszerűik őket, minél több rezet és ónt termeljenek, mi­nél löbb erőt termeljenek ki, nem a szocializmus építésére, hanem a szocialiainus esküdt ellenségei, az imperialisták ja­vára. Testvéri üdvözletünket küldjük azoknak a hősöknek, akik önfeláldozóan harcolnak az elnyomók ellen. Tudjuk, hogy ezeknek a harcosoknak a lelkében ugyanaz a láng és ugyanaz az eltökéltség lobog, amely annyi hőstett végrehaj­tására buzdította őket a fa­sizmus elleni harcban és amely kivivta számukra az egész haladó emberiség elis­merését. Ez a tüz ma is lobogó láng ga'l ég- Ez biztos záloga annak, hogy az a szörnyű rendszer, ameljret ma a szocializmus al­jas árulói, Titóval élükön Ju­goszláviában bevezettek, nem lesz hosszú életű. Ez a rend­szer el fog pusztulni és Ju­goszlávia dolgozó népe ujjong va térhet majd vissza a sző ciniizmust épilő népek nagj családjába — fejeződik be a­cikk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom