Délmagyarország, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-28 / 147. szám

6 ft.«td, rnu junius 28 Ottomös sorsát nem a vadászó urak intézik már A község dolgozói örömmel hallgatják a hisgyülésehen az uj költségvetés adatait Esle nyolc óra. A lenyugvó nap vörösen néz végig ötlömö­són, nz egyik utcasarkon ösz­szcgyült 25—30 emberből Át­lő csoporton. Az esőzés utáni hűvös levegő bizony rájuk kényszcrilclle a kabátokat-Az asszonyok vállán kendő van — Nem mondoin — szólal meg egy öregebb nénike — bent a szobában jobb volna a/, biztos, mert ott legalább az embert nem éri a szél. — Az igaz — szakítja fél­be a Ireszédet Volford József­né — de ez a kisgyűlés meg nagyon fontos ám mindannyi­unknak. Megéri azt a kis fá­zást. ... Mi intézzük «íin ezután a tni községünk ügyeit és nem a henyélő urak. Közben megérkezik Huszár József elvtárs és azonnal hoz­zá kezd az előadásához. Egy pillanat a'a'.t gsend lesz. csak Huszár elvtárs szavai hal­latszanak tisztán. ' A költségvetésben lieszél ut­cák és utak kövezéséről, szo ciális beruházásról, kulák fú­rásáról, és sok mindenről, ami az öllömösiek életszínvonalát emeli. Az 1050es kültségve­lésben 32 ezer 880 forintot fordítanak a község fejleszté­sére. A demokráciában, már nem ugy van mint régen igéinek egy keveset és semmit sem adnak, vagy egy­általán ncin is törődnek a sze­gény emberrel. Még arra sem méltatták, hogy Ígérjenek ne­kik. A demokrácia többet is adott már, mint amennyit igért. — igen, ezt már régen kel­lett volna csinálni — szólal meg elsőnek Witlner Antal. — Artézikat, meg ut nagyon kellett volna. Ezen a homokon nagyon nehéz a (közlekedés gyalog, kocsin, vagy bármilyen közlekedési eszközzel. A gé meskutak vize se valami egész­séges. — Az igaz, — szólal meg Papp János — de kinek volt ez ezelőtt fontos? Ki törődött az ilyesmivel, meg velünk? Talán Ilorpácsi plébános ur? Annak ugyan más dolga akadt. Vadászott az ideérkező urakkal, meg szórakozott. Vizet, azt meg igen keveset ívott nz biztos, hát igy kut se volt fontos. — Es mit csináll. ha panasz ra, vagy kérelemmel mentünk hozzá? — veszi át a szól Turi János. Megígért mindent és CEL VÁROSI I eleton ÍO.'S 23 i*r<«»». Mindennap szerdáig Paganini élete és szerelme! Bílvös vonó Stev -rt Granger és Philis Calvcrt. — Jeiiudi Menuhin hegedül. legközelebbi vadászásnál egy­ből kiszállt a fejéből. — De most már ez elmúlt — szól bele a beszélgetésbe a most érkező Apjok István. — A mi ügyünket ezután mi in­tézzük. — Igenis lesz ulunk, meg órlézikulunk és mindenünk ami a község­Íren fontos. — Az ut mellett már ott is van a sok kő, ami rövidesen ide kerül ennek a hom ok tengernek a tetejére. Ahogy a kövek felé mutat, valamennyien arra néznek. El­hiszik Huszár és Apjok elvtárs szavait. Az a sok-sok vagon kő. és a már kijelölt Artézi kul helye igazolja minden elhang­zott szavaikat. A nap éppen lebukik, ami­kor lassan kettesével, hárma­sával hazafelé indulnak. Be­szélgetnek. A szél belekap a homokba és az eső után is hatalmas porfellegbe burkolja a ha/a igyekvőket. Mérgelőd­nek a por miatt, de nem so­kat törődnek már vele. Tud­ják, hogv nem sokáig tart, VILLANYTRAKTOROK a szovjet koihozgazdaságokban A »Szorevnovanyijc kolhoz földjein vígan kattognak a villanymotorok, a kolhozban a7. idén kitűnő termésre szá­mítanak. A kolhoz legnépsze­rűbb sjószága* most termé­szetesen a villanytraktor. A szomszédos kolhozokból is át­jönnek a dolgozók, hogy meg­nézzék működés közben s utána megbeszéljék óriási előnyeit. Az új villanymotor tét, 35 cm mélyen szánt. A szomszéd kolhozokból átjött dolgozók nagy elismeréssel szemlélik a traktorok munká­ját és egyöntetűen megálla­pítják, hogy a villanytrakto­rok alkalmazása kifizető a kolhozok számára. Hogy csak egy előnyét említsük: lehető­vé teszi, hogy az eddigi 3 eke helyett 5 ekét kapcsoljanak hozzá a traktorhoz. Egy hek­— amelyből rövidcsen 20 lesz a »Szorevnovanyij« kolhoz- tár föld megművelése villany, mert rövidesen sima 'kövesut Iban — óránként 9 km-es se- árammal az eddigi költségek­húzódik rajta keresztül fktirfi| 'bességgel végzi munkamene-• nél 3-4-s/er kevesebbe kerül 5 év mnlva—3 termelő csoportban Van-e még egy kis idő rádiózás­ra? — kérdi Kovlcs József a Szegedtől huszonnégy kilométer­re fekvő Petőfi termelőcsoport .'sapatvezetője és letelepszik a termelőcsoport kultúrházának kényelmes székéi® a nagy világ­verő rádiókészülék mellé. Vas Sándor, a másik csapat­vezető, a termelőcsoport inté­zőbizottságának tagja rápillant karórájára. — Háromnegyed... Hétre hiv­ták össze az intézőbizottság! ülést, van még tizenöt perc. Kapcsold b© a gépet, éppen hí­rek vaunak... Kovács József felkattíntja a gombot. Színes fény gyull ki a készülékben. A fényt fokozato­san eió.södik, majd a beszéd is hallatszik. ...Folytatjuk híreinket... A mo­hául vaskoinbinát az Ötéves terv utolsó évének első félévi -za kaszában 129 százalékra tél­iesítetté a tervet! A gyár dolgo­zói a termelés fokozása mel­lett különösen az Onköltség­íjsökkentte terén értek el sike­reket... fl kutlur^erem társalgójában olvas­gató, sakkozó termelőcsoporti parasztok felfigyelnek: Ez igen. Vas Vince, aki a tehenészetet irányítja, odaszól Kovácsnak: — ío Jóska, erősítsd még egy kicsit-- A bemondónő kellemes hangja betölti a társalgót, szin­te rátelepszik a karosszékre, Ka elvtársak kezdhetjük? — szóit és nyitja a társalgó túlsó felén lévő ajtót. Az intézőbizottság tagjai felállnak a könyvtárszo­bán át követik az intézőbizott­ság tanácskozó helyiségébe. Szinte zajtalanul telepszenek a zöld posztóval bevont hosszú asztal mellé. Az intézőbizóttsági elnök mellé odaül a jegyző, a bizottság tagjai jegyzetfüzetet, írószert vesz élő. Nvári Vinoe, a bizottság legidősebb tagja kicsit mocorog a székén. Rászorult a kupak a toltőtollára. De már rendben is van minden szépen kéklik az, irás a jegyzet füzet fe­hér lapjain. — Elvtársak! A mai intézőbi­7,ottsági ülésnek egy napirendi pontja van: az uj gépek beszer­zése- Van-e javaslat másik na­pirendi pontra? Nincs? Akkor megkérem Fe­hér Sándort, akit a mnltkor a Mezőgép Nemzeti Vállalathoz a — Elvtársak! A múltkor már megállapodtunk abban, hogy színe3 függönyökre, a folyióLra- ] gépek ügyében beUüldlünk Sze­tokra. A dolgozó parasztok ar-1 gedre, számoljon be— ca kipirosodik ngy hallgatják a magyar nehézipar egyik fon-1 renCr iiMÚQr Rülüül majd elkezdi: tos üzemének ragyogó sikereit. Az eredmények elhangzása után ketten-hárman összeverik a te­nyerüket. A taps ragadós. Töb­ben átveszik. De nyílik az ajtó és belép Nagy elvtárs, az inté­zőbizottság elnöke. Derűs, mo­sol ygóképu parasztember. Még rajta van a zöld overall. Egye­nesen a darálómalomtól jött. most kijövő nniverzál traktor­ra- Láttam az előzetes másaik! leírást, kitűnő jószág lesz. Na. •zyon megkönnyíti majd a mun­kát, mindenre használhatjuk. Először Ls: gumikerekük lesz. Aztán: állitható lesz a nyom­táv, a kerekek egymástól" való távolsága- A hasuli lenn lesz a traktoroknak körülbelül hetven mivel a gyapot várakozáson fe- ccnti magasan, nem ugy, mint lül jól sikerült 6s a rizs is igen jól fizetett az idén. s igy sokkal több jövedelmünk volt az elő­irányzatnál, hogy ujabb gépe­ket szerzünk be a beruházási alap terhére. Az elvtársak megbíztak, hogy Szegeden nézzek meg néhány motoros permetezőt, kisebb-na­gyobb teljesítményűt és egy ku­koricaaratógépet. En a Mező­gépnél megnéztem a gépeket. A motoros permetezőből már csak a nagyobbik tipusu vau meg- A kisebb típusukat a kör­nyékbeli termclőcsoportok már mind felvásárolták- Tavaly sok uj gyümölcsöst telepitettek itt Szeged környékén és odaát a Maros Szögiben is, úgyhogy kell a motoros permetező- A ku­koricaaratógép is megfelelő. De erről nem beszélek sokat, itt a műszaki leirás, a fénykép, a gé­pekről... Mindenki megnézheti s dönthetünk. fi melelle Iév5 intéző bizottsági tag máris avul a képekért. Fe­hér elvtárs folytatja: — Elvtársak! Egy fontos be­jelenteni valóm van. A Mező­gépnél felhívták figyelmemet a K O K /. U I eleton Aut 33.-14 224 hérlnl­Mindennap szerdáig Sverün* Gyurka Izgalmas zenés bohózat egy ev.áva hősről. >ÁcCH£lVn telelőn .Mii i4./' \yari tünetet tar!. r.iuuu lovk u'-'Lku/.iiap tel i e.­fé: 9 orukor, vasárnap es ün­uej.uap léi ü. fél 7 te fél 9-koi Még a mult évben, közvetlen a cséplés de­rekán történt, hogy il­lés Jenő kiskuudorozs­uiai középparaszt gabo­uával meglakolt szekere bekanyarodott a szövet­kezeti magtár elé. A uagy parasztszekér szin­te nyöszörgött a rára­kott kövér gabonazsá­kok alatt. Ahogy a sze­kér megállt, Illés Já­nos a lőcsre kötötte a hajtószárat és őszülő Dajuszát megpödörve be­ki dltott a magtáros­nak. — Gyere m.án koma' Segits égy kicsit. Majd leadogatom a zsákokat Hoztam a beszolgálta­tást — telte hozzá gyor­san. A szövetkezeti cnogtá­ros lassan körüljárta a «?ckeret és látszott raj­a, hoery valamin cso­dálkozik. — Hát nem láttál még kocsit, vagy ml — szóll oda fl'%- gazda a mag­tárosnak —, hogv any­uyira megné/ed. — Dehogy ueru. Lát­tam én már egypárat életemlren. Neiu iz azon csodálkozom, tiaucui azon, hogv még a csép lók itt duruzsolnak a falu alatt e/.ekea az aszályos földeken, almi nem igen lehet monda­ni, hogy JAJ CM ió a ter Illés gazda az idén sein akar lemaradni més és Te meg már ho­zod az egész termény­beadását­— Hát tudod, ugy va­gyok én ezzel — mond­ja illés gazda, mint apa a fiával, hogy amikor kér egy kis kenyeret, ikkor nagyot ad neki, nyert tudja, hogy kicsi­vei ugy sem lakik jól. Hát igy vagyok én ez­zel is. Az államnak na­gyon sok gyereke van ám és hiába adom én apródonként a kicsi da­rab kenyerei, akkor nem tudja azt ugv beosztani, hogy az a" sok ipari munkás mc-g a városi dolgozó elegendőhöz jus­son- Meg hát tudod, ne­kem is nnsznom van be­lőle, mert ha most én is, meg a hozzám ha­sonló többi termelő is icadja a gabonát ide jé treu, akkor már évköz­één uetn kell az állam­unk újra hozzánk ltör­öulni, mert ismeri a ;; észletet és ugy oszt­ja-s'/.orozza. Meg hát luam kell, hogy min­denkinek kell a kenyér. Az a 'Ok ipari munkás is e-zfk, hogy termel­ni tudjon. Ez a rajtunk • is tőlük jött, az­zal a sok géppel együtt­— Persze nem azt mondom, hogy nincsen olyan gazda, aki nem tud eleget tenni a kö­telezettségének. De ép­pen itt van. a kutya el­temetve. Azokról a pa­rasztokról is kell ám gondoskodni, akiknek dsetleg nem termett elég — mondja, miközben az •utolsó zsákot is leadta a magtárosnak. — Ezért hoztam én már mindjárt ide. így legalább eleget lettem a kötelezettsé­gemnek és évközben uem kell többet beadni. Segítettem a rászorult paraszttársakon is, meg nem kell a padlásra se ieleipelui és otthon az­ért megvan a fejadagra meg a vetőmagra való is kellő mennyiségben. — Jgy bizony, igy van ez — mondta in­kább magának Illés Je­uö középparaszt. Nézd majd meg — szólt újra illés gazda — Azt a kis 15 hold zántót ugy fogom én jövőre is megmunkálni, hogy akkor is eleget te­hessek a terménvlicgyüj tésuek. Csak ugy lehet a masni'k ereiéből látomás állni, ha mi is ugy sziv­vel-lélekkel termelünk, mint azok a gyári mun­kások ott a városon. « Hlés bácsi szava ak­kor olyan őszintén és meggyőzően csengett, hogy senki sem merte volúa kétségbevonni. Azóta meg már minden­ki előtt bebizonyoso­dott, hc»y állta is a szavát. Most éppen ott várakozik a községháza egyik hivatalában és joggal lehet rámondani, nogy ugy ül ott, mint ki legjobban végezte iolgát. — Bizony ugy az, — szól közbe egy kispa­raszt- — Illés bátyám­nak most is olyan szép a bhzája, hogy annál különbet csak ott a vá­ros alalt, a Dózsa Jyörey tcrmelőszövetke­íetnéí láttam. — Hát nem mondom — szól Illés Jenő —, ha ezután valami jégverés, vagy hasonló kár nem én a búzámat, akkor most is első leszek én a termésbegyüjtésnél. Viszem én most is öröm­mel, csak kijöjjön a gép farából — mond­ja elmosolyodva. — Ha már van begyűjtési ver­;cny, csakugyan legyen OCesztesi.á a gépállomás Hoff hereinek, mindjárt a föld felett. Ez azt jelenti, hogy a méteres kukori­cába is lehet járni. Csak be kell állítani a kerekeket s a traktor mögé akasztani a ku­pálőgépet, vagy a permetezőt, répaszedőt- Valamennyi gép vontatteára j'ó ei a kis trak­tor* Az alakj'a egészen elüt tu eddigitől... Ugy gondolom, hogy nekünk i evapot kapálására különösen jó fesz. Most már nemcsak az előkészítést, da a megművelés* is gépesithetjük. A tanácskozótermen öröm fut át — Na, mintha ezt egyenest nekünk tervezték volna — mondja az intézőbizottság el­nöke, — Mi a véleményük az elvtársaknak? A vita megindul. Mindenki hozzászól s mindenki helyesel. Egyedül az öreg Nyári Vincé­nek van egy kis aggálya: Nem kellene azonmód beugrani. Meg kellene várni, mig a szomszéd termelőcsoportban kipróbálják— A zöld asztal körül nevetés harsan fel. Nyári Vince, nem uiába a legöregebb, csak nem tudja megszokni a gépesítés tempóját- Valahogy óvatosabb, félénkebb ilyen 'kérdésekbea mint a többi. Hja soka! kelleti vergődnie a* elmúlt időben, a második világ­háború előtt azon a néhány hold homokon. — Ne aggodalmaskodjon nagyapó, csak hasznunkra lesz az univerzál-traktor. Most, a mezőgazdaság gépesítésének korszakában nagyon megnézik, hogy milyen gépeket gyártanak a munkás elvtársak- Nagyon rég volt az. amikor becsapták a dolgozó parasztért a mezőgaz­dasági gépekkel... Nemsokára teljesen eltűnik a különbség fala és város, Alsódülősor ós Sze­ged között — hallatfizik. A nevetés elül. Nyán is Ina­san megbékül. Idáig csak hasz­nunk volt mindenből. Könnyebb lett a munka, több lett a ter­més, több a jövedelem. — Egy baj van áin itt elv­társak! — csap homlokára Nogi elvtárs, az elnök. fli uniwzál-traklor megint ujabb gépet jelent. Ha mankóba ál­lítjuk, már nem lesz elegendé a mostani munkaerő- Ujabb szakembert kell bevonni a Pa­lőfi terinclőcsoportba­— Erre nem is gondol tunkl Mostanában szakembert még lámpással sem lehet találni­Megsy.üut az a* idő, amikor munkaerőt könnyen lehetett kapni. Gondolkodjnnk csak, honnan vegyünk egy traktorost­NKMF.TH LATOS %

Next

/
Oldalképek
Tartalom