Délmagyarország, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-02 / 127. szám

Csütörtök, 1949 junitts % HBBTBS TISZA VIZET ISSZA mmilú "R Tisza vizét erősen felbor-' Volja a nyári szél. Felette a kék égről forrón süt le a nap. Rz ujszegedi parton — rtrnteqy 300 méterre a jutafonó gyártól — egy 65—70 főből .álló csoport gyűlt össze. Alattuk, mint a szára? földnek kiiógó nyélre, ugy nyuük bele a vizbe az alig egy napja e'készitett mólóra felszeleit szivattyú. A környék klsparasztjai körten állva hallgatják a város, a Mezőgazdasági Igazgatóság, a Vízgazdálkodási Hivatal és az egyéb szervek kiküldöttjeinek ünnepi beszédét, közben csillogó szemmel tekintenek a vizén lévő szivattyúra. A beszédek elhangzása után a körülállók közfctt megindul a társalgás. f Akár esik akár nem ... — Csakhogy már ezt is megértük — mondja Csonka Lajos kétnoldas kisparaszt —, hogy akár esik, akár nem, lesz termésünk. — Lesz bizony — erősiti meg íietve Kovács Ferenc, akinek másfél hold földjén borsó, iKfesc és hasonló vetemény zöldül. — Vége van már az aszálynak. Parragi Antalné sem állja meg szó nélkül ezt a nem mindencapos dolgot. — Ezt a múltban Is meg lehetett volna csinálni. Csak az wolt a haj, hogy a zsiványok országában nem törődtek az ilyesmivel. Más volt akkor a helyzet, mert... Hatalmas berregéssel megindul a motor Nem tudja oefejezni a. mondatot- A vízen hatalmas berregéssel megindul a motor és hangossá teszi a környéket. Az arcok egy pillanatra elkomolyodnak, 'aztán mosolyra nyitnak az ajkak és a napbarnított arcokon elsimulnak a ráncok. A motor pedig mohón szívja fel a vizet és a part-on átemelve ötven centiméter átmrőjü vascsövön ereszti bele a széles i-satornába. — Olyan ez mint egy csoda — szó! hangosan Balla János, miközben letörli homlokáról az izzadteágcseppeket. FTiába más a világ. Itt már velünk tőrödnek és rajtunk segítenek. Holnap már vidáman fut végig — Bizony nagy dolog ez — hajtogassák többen a csoport ban és boldogan figyelik milyen gyorsan szaporodik a viz a hatalmas és széles csatornában. Végén még zsilip zárja el a felgyülemlő vizet, de holnap, vagy holnapután már vidáman fut végig a bat kilóméter hoszszu mettékcsatornákban és látja el nedvességgel a kisparasztság földjét. Itt van Molnár Béla is, akinek két holdacskáia kissé távolabb esik az öntözőmütől. ö is látja, hogy ebből a dologból csak jó lehet, mert ha nem is lesz eső, hát lesz termés. Ceruzát papirt vesz elő és a csoport közül kiválasztja azokat, akiknek a földjük közel az övéhez van, hogy megfelelő jelentkező után a Vízgazdálkodási Hivatal ott is felállítson >gy szivattyút. Nagyokat köhécselve — Juhász Jánosné mosolyogva igveli a csatornában felgyülemlő vizel, és a csatorna egyik partián felszerelt kisebb •ecé Is ivalt ut, amely nagyokat köhécselve szívja ki a vizet a csatornából és ereszti rá a földekre. — Lesz már kenyér is meg kalács is — mondja — meri nem marad szárazon a föld. A szivattyú elhallgat, mert a próbának vége. Csend lesz. Az embereit némán állnak és valamennyien a mestersége eri nedvessé tett földet figyelik, ahol egészen Felfrissülve ál! a krumpli, borsó, buza és mindenféle ve lés. Valaki a csoportból megismétli Juhászné szavait. »... lesz kenyér.« A szél pedig mintegy folyatásként hozza egészen hallhatóan az ujszegedi szövőgyár gépeinek csattogását, ahol szorgalmas munkások dolgoznak és munkájuk juk nyomán hatalmas mennyiségű ruhaanyag kerül el a dolgozó kisparasztokhoz, (Iriirti) á városszéli Kortész téglagyárban más a szóbeszéd mint régen Melegen süt a nap. 'A városszéli, államosított Kertésziéle téglagyár bányáidban Mózes István és őt társa lendíti a lapátot. Az agyag koppanva hull a rozsdától mart rsitiébe. A bányászok 12 méter v.elven dolgoznak, lábuk alatt nedves a föld. Odább keskeny szalagban Csörgedezik a talajvíz. — Gyerünk, adjuk a csilléi - lordul társai jelé Mózes István Az agyaggal megrakott csilléket nyikorogva húzza a iehonágép... Számtalanszor hasítanak bete na non la a csillogó élü ásók a földbe. Mózes, az öreg bányász nagyokat szippant cigarettájából, közben rakja a sárga és kék agyagot a csillébe. Nincs munka felügyelőjük, meri... —... minek 'az — mondja 'Mózes —, elvégezzük a munkát becsületesen, sokkal jobban, mint máskor. Az ötéves tervre szavaztunk, hát már előre is dolgozunk a szép életért, meg azért, hogy jobb legyen. Hogy jobban kell dolgoznunk, mini a múltban? Hát az csak természetes. Ha jól dolgozunk, mi látiuk a hasznát. Nem a tőkésé a haszon, hanem a munkásoké, a né né. Szólnak arról is a bányászok, hogy Horthyék idején napi 13— 14 órát is dolgoztak, most meg csak S órát töltenek munkával. Bozóki Mihály is közbeszól: aCsak munkával, többtermeléssel, áldozatok árán érhetünk el eredményt.« A megváltozott életükről, az 'öntudatra ébredésükről is szólnak azután a bányászok. Bozóki, István őszintén beszél. — Máskor bizony arról folyt a szó közöttünk, hogy melyik kocsmába megyünk inni a fizetéskor. Most másról beszélünk. Arról, hogyan tudnánk jobb eredményeket elérni, hogy rakjuk gyorsabban a csilét. A munka, az ország dolga érdekel bennünket. Mózes megint közbeszól. — Minden reggel tartunk megbeszélést a termeléssel kapcsolatban, de persze — mosolyodik el —, azért a fizetéskor most is megiszunk egy liter bort. 1 Maid azt mondják el, milyen öröm újjáépíteni. Mert az államosított Kertész-féle gyárból szállítják például a téglát az épülő gyermekklinikához, amelyet a repülök bombái pusztítottak el. A téglagyáriak büszkék lehetnek erre. 'A gyár irodájában, régi könyvekel lapozgatva igen figyelemre méltó adatokat kapunk, amely bizonyltja a szocialista termelési rend fölénvét. 1938-ban a tégla- és cserépgyártás a gépüzemben 2 millió 990.000 volt. Ugyanazzal a berendezéssel, de természetesen az idők során megrosszabodott génekkel 1938-ban 3 millió 400.009 léglát és cserepet gyártották. 'A téglagyárink ezévben 20 százalékkal akarják túlteljesíteni az elmúlt évi termelést. Az eredmények mind azt bizonyítják. hogy a téglagyáriak — kevés kivétellel — felismerték megváltozott viszonyukat a termeteshez, magukénak vallják az országot. Néhány adat a fizetésre vonatkozóan: 1938-ban a gépelető hetenként átlagosan 22 forintot keresett napi 10—12 óráé munkaidő mellett. 1918-ban a gépetető átlagosan, hetenként 140 forintot keres napi 8 órás munkaidővel. 'A száritóban dolgozik Ábrahám Ferencné cserépberakó. Pártonkívüli, de 6 is a Népfrontra szavazott. Gyorsan rakja a cserepeket, közben beszéli: — Már most érzem, hogy jobb, mint régen. Azt akarom én is, hogy nagyon szép legyen az élet. Ezért is szavaztam a Népfrontra. Tok István behordó és több társa most szervezi a munkabrigádot. A meleg kemencébe viszik a nyers téglát, hogy kiégessék. — Vannak itt hibák is — mondja —. Néhányan, a téglagyáriak közül nagyon elmaradottak. Mondhatni elégedetlenek Követelőznek, mert azt hiszik, hogy egyik napról a másikra mindenük lehet. Pedig most sokkal jobb nekik is, mint a múltban volt. Felvilágosítjuk tanítjuk őket és ha egy mód van rá, eloszlatjuk leikükből a sötétséget. Azokat — erősödik meg a hangja —, akik kerékkötői lesznek a termelésnek és igy ellenségei a névnek, eltávolítjuk közütünk. Minden rendes ember azt akarja itt — mutat uijával körül —, hogy minél több téglát adjunk a szocialista Magyarország épületéhez. .. .'A gyár előtt kocsik zörögnek. A téglát szállítják az énülö gyermekklinikához, a falvakba. A gyárban pedig: bányában, présházban és másutt dolgoznak a munkások. — Gyerünk, adiak a csillét! — fordul újból társai felé Mózes, az öreg bánvász, • (My.J ló\ dolgoznak és fejlődnek a gyárak szegedi gazdái Már több mint egy hete tartanak a szegedi üzemekben a választások utáni első termelési seregszemlék — a vállalatvezetői beszámolók. A szegedi textil, bőr és faipari üzemek dolgozói vállalatuk vezetőségével, a szakszervezeti bizottságokkal karöltve legteljesebb egyhangúsággal és odaadással mérik fel üzemük első termelési negyedévének eredmé y it, a menetközben észlelt fejlődést — vagy a felfelbukkanó hibákat. Az eddigi szegedi vállalatvezetői beszámolók, amelyek közül a legjellegzetesebbekről lapukban már beszámoltunk, az ottan kibontakozó felszólalások, — elhangzott javaslatok bizonyítják, hoay a szege ti dolgozók megértették az üzemükben első izben megtartott, tehát uj, szokatlan vállalatvezetői beszámoló jelentőségéi s célkitűzéseit. Megértették, hogy az ilyen vállalatvezetői beszámolókra, csak a munkásosztály hatalomraiutása, a dolgozó parasztsággal szö etséges munkásosztály hatalmának elmélyi'ése, többek között a május 15-i ragyogó választási győzelem után kerülhetett sor. A Magyar Kender, a Szegedi Kender, a Déma, a Pick, a Gázgyár, Lemezgyár fizikai és szellemi dolgozói tisztában vannak azzal, hogy a Szovjetunióbán már régen meghonosodott vállalatvezetői értekezletek milyen nagy jelentőséggel bírnak a hároméves terv rövidebb idő alatti befejezésében, az ötéves terv beindításában, egyszóval a szocializmus aiaojainak a termetesen keresztüli lerakásával. Az eddig Szegeden megtartott vál'alatvezetői beszámo'ók ujabb erősítését jelentik az üzemi demokráciának. A márciusban, áprilisban megtartott uj üzemi bizottsági vá!asztá~okon a szegedi munkások már igen szépen éltek az üzemi demokrácia eszközeivel, az azon belül nyílott lehetőségekkel. Most minden egyes vállalatvezetői beszámolót követő felszőlalássorozat bizonyítja, hocy •munkásaink nemcsak Jognak, hanem már kötelességnek fogják fel a kérdések megvitatását, a hozzászólásokat, sőt a kritikákat is, A szegedi üzemekben az elmúlt héten még inkább tudatosodott a jelszó: r>Tiéd a gyárit Igen, a munkásoké a gyár és ezt a körülményt Pap elvtárs, a Pick vállalatvezetői értekezletén felszólalásában. Igy fejezte ki: »A gyár már a miénk. A hasznát már nem Pick fenő kártyázza el Montcarlóban, hanem üzmeünk fejlesztésére ra szocializmus építésére fordítjuk. Mi munkások azt, hogy a gyár gazdáivá lettünk, nem ugy értelmezzük, hogv most már jogunk van egv-két téglát a gyárból elvinni, hanem ugy, hogy még többet dolgozunk, még inkább arra törekszünk, hogy a termelést javítsuk, az önköltséget csökkentsük. Rz ilyen felszólalások serege hangzott el ezen a héten a többi üzemekben is. A legtöbb helyen a választáson elért nagy politikai győzelemből vontak le következtetést a »gyár iu'ajriOT'OS'U a munkásosztály számára. Az ország, Nagyszeged néoe egyemberként szavazott le pártunkra, a munkásosztályra a választás napján. Egy egész ország népe fejezte ki bizalmát velünk szemben, akik az országot vezetik és a három és később az ötéves tervet végrehajtják. Rajtunk van az ország, Nagyszeged szeme. Ez arra kötelez bennünket, hogy ezen az értekezleten jól beszéljük meg eddigi és jövöbeni munkánkat És hogy a szegedi dolgozók mennyire megértették és átérezték ezt az általános véleményt és óhajt, Igazolja az ilyen felszólalást követő ujabb felszólalások özöne. Olyan felszólalásoké, amelyek értékes magvat tartalmaztak: uj ötletet, javaslatot a • hibák kiküszöbölésére, az eddiginél jobb eredmények elérésére. A Dohánygyárban az előadói asztalnál he'.yetfoglaló vállalatvezetőség több érdekes javaslatot jegyezhetett fel. A Dáméban az egyik munkás az anyag szállításának meggyorsítására tolókocsi ötletét vetette fel. A Pi k szalámigyárban vita bontakozott ki a Hercz gyár munkamódszereinek átvételéről. A vita során Erős versenytitkár, a nagy tapasztalatokkal rendelkező Obradovics sz lámimetei meggyőzte Kiss elvtársat, a kőtő öbrigád vezetőjét az uj munkamódszer helyességéről és a2 eredmény: másnap a Kiss-brigád, amelyik eddig nehezen tudott százszázalékra normát teljesíteni, a minőség megőrzésével jelentősen túlteljesítette a normát. Számos üzemben a vállalatvezetőségi értekezleten számoltak l>e arról, hogy mire fordítják a nyereségrészesedésből származó visszatérítést. A beszámolók után a fel-feldiibörgű taps hallatára már egyetlenegy szegedi dolgozóban sem maradt kétely: a megszolgált visszatérítést jól osztották el. A hatvat? százalékot szükséges jóléti célokra fordítják, a negyven százalékot pedig a leghelyesebben a legkiválóbbaknak osztják ki jutalmul. Több üzemben, igy a Magyar Kenderben, a Kunsági Szövőben más napirendi pontja Is vott a vállniatve etöl értekezlet raoirendjének. Az üzemek dolgozó! párosversenyre hívtak rokonüzemeket, vagy azok kihívását fogadták el. Ezek a kihívások azl mutatták, hogy a szocialista munka-verseny uj formája bontakozik az egy üzemben dolgozók vagy a rokonszakmákhoz tartozó üzemek• között. Rz a feldübörgő taps, mivel a Magyar Kenderben dolgozó szövőnők fogadták a Szegedi Kenderrel megkötött párosrerseny megállapodás bejelentését és ahogyan lelkesen csillogó szemekkel fordultak Nagygyörgy Mária elvtársnö, a Szegedi Kender oti tartózkodó vállalatvezetője felé mindegy mondván: — nem hagyjuk magunkat, a versenyt mi nyerjük meg — bizonyltja, hogy uj egészséges alapokra helyeződött az »üzemi sovinizmus*. Eltűnt a háború előtti, a két textilnagyüzem dolgozói kőzött fennálló torzsalkodás, helyette a közösség számára igen értékes rivalitás alakult ki, amely párosversenyben nyilvánul meg. Mindent egybevetve: bár mutatkoztak kisebb hibák, az eddigi szegedi vállalatvezetőt beszámo'ók során nemcsak az derült kl, hogy szegedi üzemeink a termelés vonalán mennyit fejlődtek, hanem kiviláglott az is hogy a választás előkészítésében oroszlánrészt vállaló szegedi munkásság sokat fejlődött Nem elégszik meg azzal, hogy a gyárat birtokbavette, hanem annak minden gondját-baiát vállalva, a hibák kiküszöbölésén keresztül egy jobb életet biztosító, mtigasabbfoku szocialista termelés és Jermelési módszerek elmélyítésére törekszik. NEMETH LAJOS