Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-08 / 106. szám

Vasai uap, 1919 május 8. 7 SZAVAZZ A NÉPFRONTRA, BÉKÉRE SZAVAZOL! A szövgei íiadsereg hadászati tudománya a marx zmus'!enmhmus ha hatailan elvein alapul A május 9-i győzelem napja ajka roábói a szo\ jet tájékoztató Iro, u. munkatársa rámutat arra. bo_rv a hitleri Németország és ez imperialista Japán felett ara ott történelmi győzelem a le /meggyőzőbben igazolta a' azovjet állami és társadalmi rend fölényét a fasiszta német rz mperialista japán és bár mely más kapitalista állami é6 tür-nrlajmi rend felett. A szov­jet, Uhun politikai és gazdasági rei.d ének élenjáró jellege te­remtette m^j a szovjet fegyve­re- erők élenjáró jellegét" is, anteiv egyik döntő fontosságú fi nreto volt a evőzolem kiví­vásában. \ Teuin és Sztáuiu által lét­rehozott szovjet hadsereg ujti­pusti hadsereg. Egész sor tulaj­donsága elvileg különbözteti m-v a kapitalista államok liad­•eregeitől. Ezek a tulajdonságok abban állnak, hogy a -i/evjet hadsereg a felsza­badított munkások és parasz­tok hadserege, amely n mun­kások és parasztok érdekei felett, őrköd u­A szovjet uadserce élenjáró jellegét meghatározza az a kö­rülmény is. hogy az élenjáró haditudomány es hadművészet birtokosa. A második viláehá­bornhan a szovjet fegyveres ár ók kiállót fcik a komolv erő­próbát, de a német fegyveres erők nem. Amíg a lasiszta Németország ba-í erege a rosszul előkészített, ro-s.nl felfegyverzett és rosszui ve v ett lengyel, francia és an­gol hadseregekkel Állott szem­ben, sikerült rövid idő alatt je'entős stratégiai sikereket el­érnie. Mihelyt azon an a szöv­et hadsereggel került szembe, a villámháború elrn'dete minden eresztékében recsegni kezdett. A szovjet hadttudoroány Sztá­lin láuuelméjéneb irinvi'itaá­val bebizonyította fölényét a sokat dicsőített német hadi­tudománv felett Dorbézoló urak helyen­— becsületes dolgozók Amerika szekerébe Befogták az árulókat Mert dollár lóg orruk előtt Nem ismernek semmi gátat. Csörgő dollár: munkás bánat Nekik elég sose lenne Ha a dolgozó nép ökle »Nfegá|lj«-t nekik nem intene. Náluk. LaKáslitány, nyoiooríanyi, tildovész •Amerika hangja*, az amerikai sajtó, az amerikai imperializmus valamennyi hazugsag­l juoka egymást túllicitálva igyekszik elhi­tetni a népekkel, hogy Amerika maga a •mo­dern paradicsom*. Persze, maguk az amerikai tírtgaoók nagyon jól tudják, hogy a paradi­csom eaak az uraknak, a gazdagoknak a pa­radicsoma, de pokol a dolgozólen ak. Mert i iz ugyan, hogy a fegyvergyárosok lakás­v zoaajrwi minden képzeletet felülmúlóan ki­elégítik a különleges igényeket, de a dolgo­zóké annál kevésbé. Az •gyik szenátusi bizottság adatai sze­rfet nasn kevesebb, mint hatmillió newyorki háaat le kellene rombolni, mert — bár zsú­folva vannak szegénysorsú lakókkal — olyan rossz éa sok esetben éle veszélyes a bennük­laíráz, hogy már renoválással sem lehet segí­teni rajtuk. Az Egyesült Államokban 16 millió ember tekik omladozó házakban, napsugarat soha nem látó, szennyes, bűzös odúkban. Ameriká­ban, az »amerikai paradicsomban* a lakó­terület 20 százaléka nyomortanyákból áll. A nyomornegyedek lakosságának 60 százaléka tüdővésaes. Mindzeken felül pedig eeak magában Newyorkban 760 ezer hajléktalan család él. A mezőgazdaság munkások lakásviszonyairól hadd idézzük egy amerikai újság, a »Labour Faot Book* cikkét: — A kunyhók, amelyekben a munkások laknak — írja a lap — festetlenek, ablalc­nélkűfi, düledező viskók. A házak belsejét deiakafal osztja ketté, gyakran két méter hosszú és másfél méter széles helyiségekre Férfiak, nők és gyermekek, szorosan egymás mellett, a földre dobott szalmán hevernek és a legtöbbjük éjszakára le s»m vetkőzik .., Ilyen körülmények közölt persze nemcsak a tüdővész terjed: óriási a csecsemőhalandó­ság, terjednek a fertőző betegségek, pusztít a ragály, gyiHcol a kór. Nálunk • 05 ezer !a!iás az ötéves Men a. magyar dolgozók százezrei így laktak jómaguk is a Horthy-világban. Meri mindaz a csodálatraméltó eredmény, amely a tőkések elűzésével, a népi demokrácia útjára téréssel lehetővé vált, ezen a téren is gyökeres for­dula'ot hozott. Nem kell bizonygatni, látja mindenki: a romos lakások, a kiégett, esőt áteresztő tetők el üntek. Fővárosban és vidéken egyaránt már csak elvétve bukkanhatunk a háború nyomatra. A harc megindult, hogy lakásban is olyat nyújthassunk a dolgozóknak, amilyet hősies, áldozatos munkájukkal megérdemel­tek. 19J{5 óta 150 ezer új parasztház épült fel a falvakban. Csak a népi demokráciában volt lehetséges, hogy szinte varázslatos gyor­sasággal felépült új, szép lakóházak nőjenek ki a földből az árvíz során elpusztult nyomor­tanyák helyébe. A falusi kislakásépltes ál­landóan folyik. A nép állama kölcsönt ad a házhelyhezjuttato'tak tízezreinek, akik csa­ládi házat építenek maguknak. Amint a falun megváltoztak a lakásviszo­nyok, épúgy megváltoz'ak a városban is. Nincs olyan városrész, ahol ne lenne néhány korszerű, egészséges palota, melynek lakói a dolgozók legjobbjai, az élmunkások közül kerültek ki. Erkélyes, kétszobás, fürdőszobás lakásokban pihenhetik ki a munkások a napi 'áradságot. Gyermekeikre, ha az anya is dolgozik, tisztaságtól ragyogó, jól felszerel' o'thonokban vigyáznak, gyermekeik, falun és városon egyaránt újjáépített, egészséges iskolákban tanulnak. S'épek az eddigi eredmények, de még szebbek azok a tervek, melyeket ezután fo­gunk megvalósítani. Az ötéves terv kereté­ben falun százezer lakás épül, városainkban is újabb ezrek és tízezrei: jutnak megfelelő lakásokhoz. Ilyen a jelen és ilyen lesz a jövő. Mert nálunk nem a tőkés, ha-nem a név az űr. Nincs olyan üzem. gyár, város, vagy község az ország1 an. ahol a dolgozók, a választópctaámk ne tanulmányoznák a Magjjar függetlenségi Népfront kép ise­löjeiöllj' j.-ek list ját. Tanulmá­nyozzák és örömmel, büszkeség­gel beszélnek róla. Ez a büszkeség Jogos. Jogos azért, mert ezen a Jelölőlistán azok szerepelnek, akik eddigi munkájukkal, á' 'o at á! atas ir­kál bebizonyították, hogy cé'juk va'őban a nén érdekeinek képvi­lete, nooy cselekedeteiket való­ban' a doino'ó trilliók érdeke és akarata irányítja. A magyar doiqozók emlétte­zetéhen még élénken élnek a Hort 'y-korsmlréeü vá'as tácrk és a magyar dolgotok még em­lékeznek azokra, akikre ezeken a »választá okon* egyá t I n sza­vazni lehetett. Mert a je'öltek — bármilyen párt címere és lobo­gója alatt indultak, bármilyen demaqóq frá i okat puf ogtat'ak ls —, egyet kéoviseltek: a tő­kést. a földbirtokost, a ha-kárt A leqkü'ö-ifé'é'tö rendelkezések­kel a dolgozók százezreit ütöt­ték el a szavazati ioqtól. a vá­lasztókai oe-'ig aüás módon fél­revezettek. A választásokat meq­plözó kortesl'a''Jgrat során min­dent meoigértak de minden Ígé­ret meMé hozzátették: »ha a ml je'ö'tii k-e s-a a tok«. 6s kik vottak e7ek a jelöltek? Grófok, bárók, iparrná-márek és leoénzé't lakájaik. Vidékro java­részt földesurak, vagyonos föld­bérlök. rél,a emj-egtuoazdag. az urakrak is -megMztató- ku'Mt A választási kórterek működési ideje alatt csörgött a pengő és folyl a bor. Mert a legfőbb esz­köz a oénz volt. A oénzt hasz­nálták fel arra. hogy ügunökö­kel toborozzarak. hogy embere­ket vesztegessenek meg. És ba valahol mégis fellobbant az el­lenállás lánaja. ha szót mert k emelni inunkárok. vagy parasz­tok, a sza "atójog megvorrsz, az egész válss'tási rendszer e'len. megjelentek a csendörök. A s a­vazás a kakastoll és a szurony árnyékában zaj'otl le. Választások u'án neJlq, ami­kor a választáson keresztülerö­szakolt kénviselő -urak- beültek a parlament padsoraiba, akkor kezdődött a dinom-dánom. Vá­rosokban és falvakban végte'en dáridókon ünnepelte a képvdse'ő és korlese a -győzelmet-. Fo'ut a bor, az »uri-muri« — és ne­vellek nagyot a kéoviselő urak a2 Ígéreteknek, mert legkireto gondjuk is nagyobb volt annál, semhogy teljesittek azokat. A régi, uri országgyűlésen volt még egy érdekes tcs'ii et: a fel­sőház. Tagjait nem >á asztc ák, a felsőház mu kii ;á an való rész­vételhez különös érdemek kel­lellek. Főúri rang. főoapi méltó­ság és még valami ami minde t heiyetlert'lietle: né z. Sok oénz. A felsőház arra való volt ho-ij ellenőrizze az alsó áz munk "át, hogy vi s'akiildhesse az ese'lc­ges olyan tör ényjavaslatokat, amelyek nem voltak Ínyére a 1 g­nagyoöb uraknr.k a születési és pénzarisztokratáknak. így és ilyen képviselők intéz­ték a mu!t; an az orszáq sor ró­nak írnnyitáát. Hogyne vo'na hát öröme mi "'en magyar dol­gozónak a Függetlenségi Nép­front jelölőlistájának tanulmá­nyozása. Ott szerepelnek a lis­ták é'én azok. akik fára Iha'a' an munkájukkal, példaadó irántj;fá­sukkal vezették az ország trt ra­állitátot. Rák-si, Gerő! Pé-ai, Rajk, Farkas Mihály elvtársak. Dobi István. a sreoénynaraszt >! lett miniszterelnök Erdei Fe­renc, az ugyancsak szegény a­rasztból lett mi üs'ter M'nek « listák élén. És kik vannak mén a képvlselöje'ö'tak kö öt" Ma pél­daképül akarnánk Alítani eket az egész listát fel kep sorolnunk, De ragadjunk ki csak találóért néhány nevet Szeie 'en é C a­nádmegyé'ren- Kur'ik Imrén! gyáritnu"kás Szeqed, Crá~ i Balázs földműves Szened, Perén Demeter kárpitossegéd Mrk<\ Nany István földműves MMto, dr. Lóránt László ügyvéd Szcge<t Bodor Kárb'y földmii-es r>o"'z» ma. A dolgozók va'ane-ny: & tegének, a munkásoknak. na­ra zt k-ak ér'.e —1 é ;e'n '- k » iparo oknak, ks e e U 'ő tudósoknak lejjjo' b-n l ta1 1 ".I e a Itatta ors á -un1 '.cg •> nőbb vezetői mel'ell. Ak k ezea a je'ölöii tén s erere'nek. ázol eddigi mu kájukkal kte' d nie'tél azt, hogy az uj orszéggyü'ésben a' ol az a'kotó murkát már neti fonják zararrd és géto'ní a re­ak iö kéovi^elöl a dotaozó ma« gyar mill;ó!tat kéoviseliék. Évszáza lok elnyomása, a fel­szabadulás óta a rerkrió e'ta« megvívott harc évei után ez tasi az első olyan váj's 'ás. amikoa a dolgozók igazi kÓDvise'nikrfe azokra szavazgatnak, aki' nnl céija egy az ö ékével. Ezért Vé« S7Ütaek szerte az országban i sza- azésra ucy ahony e^ak na~ii bensőséges, meleg űnnennanr* szoktak késtolni. Azért lesz ai idei választás vidám, boldog rüs örö~ flnnepe minden magya* dolootonak­A DEFOSz hárinictnltla a dohánytermelőket A DÉFOSz megalakulásávaJ egyidőben merazrne 'éka dol­gozó paraszlsá junkal érttaedek ótakiuzso ázó DOSz-t (Dohánv­lenuelők Or záros Szövé sé e.) A DOSz ügvkörének á'véte'ekor mcgállapíloiták. hogv a DOSz nyugatra szökölt ügyvezető igazgatója, Toidy Miklós több­százezer forinttal ká o i'olta meg a dohánv'.ermelőkel. A DÉFOSz veze',5 é»e lá va a kis­é; középparasz'ok kárai, az ille­lékes kormánykörökhöz fordult é.i Gerő Ernő pénzügyminiszter­től engedélvt kapott arra, bogy a parasz elíe es DOSz ve el je által becsauolt doliáuyteruielö­ket a lehető ég szerint krórtat* nilsák. A kár alani'ás módjára vo­natkozóan a DÉFOSz ugy ha­lározo't. hogv a károk felvét ét helyi szirve ee'n keresztül bo­nyoli'ja le. Aki teliát annak­idején előlerot fizetett be a DOSz-nak és ezt írással tu<i í igazolni, keresse fel a DÉFOS* helyi szervere ét, mutassa ba : nvug'á'á'. iratkozzék fel a k ir« ' lalanilandók listájára. A IMü elké zités? után a DÉFOSz or­I szágos központja azonnal in­; tézkedik, hogy a dohánylermo lök már régen elve-z ett pénzű­iket kézliez ka oh ássák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom