Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-08 / 106. szám

V'asaruap, 1949 máius 3­„isr klíhiIjIJ JVLÁ-R, ÁTSIRNUNK AZ É3TSZAKAT" Két kitüntetett sokgyermekes anya beszél a múltról ós a jeleni ől Na&y üröm küllüiü t írókra Ami á'éii tiázá'iu. Tápén, a S/eltcni-uira 5. sráni alaíl mindenkinek örömtől ragyog «/ arca Hálálnia- kitüntetés é le a ház asszonyát. A nép­flti minisztériumtól ezer fo­rint fu'.aimrt kap. Csomagot készít Makráné, s kö/lien a régi időkről mesél: Nyolc gyermekem van, vékonyfalu nedves lakásunk volt. Még 1922-ben megígér­te a város vezetősége, hogy rendbehozzák a lakásunkat, el is készjtelték háromfajta terv­rajzot is, de bizony nem csi­náltak semmit. A t pe.s.e tud­ták, hogy négy levente köte­te: fiamat megbüntessék ami­att, hogv nem ment el levente ó ára. Nem mentek el, mert 0 a voltak kenyeret keresni. Ezzel ők nem törődtek. A dicsőséges Vörös Hadse­reg felszabadítása után meg­változott a mi szegény éle­tünk is. Kaptunk nyolc hold földet, amiből mostmár meg tudunk élni. Kél fiam oda van Fo ;sutli-akadémián, ugy örül­tem, amikor megkapták a be­hívójukat. Minden gyerekem benne van valami szervezetbe. A legki-ebb kislánvom most nvolc éves, ő is uttörö már. Vi'-a lánvom kollégiumban ta­nul. Mo t nyolca tik általános 1 ' -Más. A demokrácia adta i : neki a lehetőséget ahhoz, lioay majd pedagógus lehes­se:. Most a jutalomból azonnal vei ek kél kis disznót. Ilyen boldog anyák-napját még nem értem soha. Mikor a múltban anvák-napját ren­deztejí az urak az iskolák­ban. nekünk szegény asszo­nyoknak csak fájdalom volt az, •em is menteni el csak egv­«zer. Az én gyerekem miből vett volna, vagy csinált volna valami ajándékot. Az uri gye­rekek a szegény asszonyok könnye mellett adták oda szü­leiknek az. értékesebbnél.érté­ke obb ajándékokat. Ma már ilyen nincs. Az iskoláknak ad­tak segítségei a közülelek, ho.'v minden gyerek tudjon valami meglepetést, a'ándékol készíteni sze e'ett édesanyjá­nak. Én is meglepem a gyere­keimet a jövő bélen. Mind egyik gyerek kap ruhát és ci­pói- Nem fognak már rongyos ruhában és mezitláb járni a hideg időlien. Az. életszínvonal emelkedését mi szegény asz­szonyok látiuk csak igazán. Nem kell már éjtszakákat át­sirnunk, hogy nincs mit adni reggelire a gyereknek. Van már mindenünk és tudom, hogy az ötéves tervben még jobb módban élünk. Hogy ezl elérjük, azért szavazunk a Népfrontra. Makráné a csomagolást már be is fejezte, nagy gonddal köti fejére a tarka kendőjét, « postára igyekszik Két Kossulh-akadémiás fiának táviratot ad föl, hogy várják mz állomáson és együtt örül­jenek a nagy kitüntetésnek. De nagy boldogság költözöl1 a Rókusi-fekeleföldok 38. szám alá is. Varga Istvánné kilenc gyermekes anyát is jutalom­ban részesiti a népjóléti mi­uw. tórium. A csöpp kis konyhában ide­oda járkál nngy boldogságé, ban. Időközönként fel-fel so hajt, »ennyi pénzt kapok. Ezcá forint! soha élelemben nem volt nekünk ilven rengeteg pénzünk.* Koldus sorsban él­lünk jóformán,, gyerekeim dvanok voltok a multbap mint valami utcai csavargó. Ez fáit is nekem nagyon, de nem te'ettem semmit Pedig én is, az uram is egész nap dolgoztunk, de pénzt alig láttunk Eddig nem volt a gyere­keknek sem cipő'e sem ruhája. Amikor a hideg idő beállt, ott­hon kelleti maradni nekik. Igy aztán a legnagyobb lá­nyomnak is csak 1 elemije van. Remélem, most tovább tudom tanítani őket Nagy kedvük lenne rá. A most ka­pott pénzből legelőszőr őket ruházom fel. A bélen már vellem is 12 méter anyagot nekik ruhának, de mostmár mindegeiknek lesz uj ruhája. A múltban bizony a nagyságák által levelett rongyokban jár­tok az én gyerekeim. Most viszont mi ís uj ruhában, uj cipőben fogunk a Népfrontra adott sza­vazatunkkal hálát adni a népi demokráciának ezért és az ed­digi nagy ajándékokért — Mi volt a múltban egy szegény, sokgyermekes anya sorsa — gondol vissza még most is elborult arccat Fel­nevelt 10—12 gyereket az urak szolgálatára, és mikor négyet elves telt a háborúban, akkor szemkiszurás végett adtak ne­ki egy érmet. Ugyanakkor az / Vasárnap is nyitva a választási iroda A szava/atszedft bizottságok Cs a varosházán a polgármester választási irodája vasárnap is reggel 8-t<51 este 8-ig a válasz­ték rendelkezésére áll­X Napköziotthont avatott az egyetem Az egyetem dolgozói szomba­ton délután ünnepélyes keretek között avatták fel az egyelem Ady-téri épületében nj napköd otthonukat. Az ünnepséget Németh Ferenc elvtárs, egyetemi üb. titkár nyi­totta meg. — Remélem, hogy U, az uj otthon kis lakót az általunk lel­kes szeretettel épített országban felmérve, majd folytatjátok a mi elkezdett munkánkat és öntuda­tos fiaivá váltok a dolgozók uj, független Magyarországának — mondotta. A Margit-utcai álta­lános iskola úttörői szavalatok­kal és népi táncokkal szórakoz­tatták a megjelenteket. Az egyetem dolgozói köszö­netet mondottak a gyufagyér, a szegedi kender és a magyar ken otlhonvalóknak nem volt mit enni.. Ma már ott vannak az országban a bölcsődék, napkö. zi otthonok, népi kollégiumok amelyek a nevelés jelentős sú­lyát leveszik az édesem ák vál Iáról. Nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy ma már nincs egyetlen család sem, főleg édesanya, ki örök lemondás közt éljen. Az iskolák is látóin, milyen nagy igyekezet­tel készüllek a mi napunkra: az anyák napjára. Ilyen hol­" ig, békés ünnep még nem volt a mi életűnkben. Ezt a hároméves terv ho ta meg ne­künk, ezt igyekszünk is kiér­demelni munkánkkal építeni fogjuk a boldogabb jövőt, sze­retett gyermekeinknek. Varga néni közben elkészült az ebéddel, épp jókor^ mert jönnek már a gy erekek is nagy hanggal az iskolából. Mire a konyhába érnek, már az aszta­lon gőzölög a jó elted. Kristé Margit f Szakasüs arpádné elvlársi nyltle meg Szegeden az ápolónőképző tanfolyamot Az épulö szocializmusban a demokratikus Vöröskereszt is az uj társadalmi rendet akarja szolgálni. A dolgozok egészség­védelme érdekében ma már min. den traktorállomás Csongrád és Csanád megyétjen komoly első­segélynyújtó felszereléssel ren­delkezik Ez nemcsak a trakto­rosok szolgálatában áll, hanem a környék dolgozó parasztsá­gának is. A Vöröskereszt felvilágosító előadásai mellett még további fontos feladata az önkéntes ápolónők kiképzése három hóna­pos tanfolyamon. Ez részien kórházi gyakorlatból, részlien elméleti kiképzésből áll. Ana­tómia, élettan, gyógyszertár, belgyógyászat, sebészet, szo­ciologia alapvető logtrimaival m. merkednek meg a hallgatók. Ki. vétel nélkül gyári munkásnők, dolgozó asszonvok, akik a tan. loivam befejezésével netn egy*, düh hivatásuknak tekintik " a betegápolást, hanem eredeti munkahelyükre visszatérve tu­dásukat dolgozó társaik érd®, kélen használják fel szükség esetén. Szegeden az első ilyen tan­folyam szerdán indul megy Szakasits Árpádné nyitja meg a Kossuth Zsuzsanna "kollégium második emeletén számukra be­rendezett uj kollégiumot. Ttí már az önkéntes ápolónők uj otthonában minden rendben van, fehér ágyak, ruhák, könyvtár várja az új ápolónőket. Május 7-t 8; 12 io dám ki a névjenyzékliivsisfókti! A Függetlenségi Népfront naggszegedi központi irodája fel­hívja azokat a dolgozókat, akik a szavazás napján nem tartózkodnak Szegeden (pl. ku­bikosok, postások, vasutasok stb.) hogy haladéktalanul kér­jenek névjegyzékkivonatol at­tól a szavazókörzeti hivatal­tól, ahova a lakhelyük szerint tartoznak. A névjegyzékkivo­nalot május 7-től május 12 ig adják ki. Ez a lísía. MINDENKIÉ Délután fü 3. A hid felé vezető utcákon megkettőződött m forgalom. As újszeged\ Magyar Kenderben megtörtént a váltás és most a munkások, munkásnők ki kerékpáron, M gyalog jönnek hazafelé. a hetipiacnak is vége már, a tanyaiak áramlanak a Roosewelt­térre, a kisvonat végállomásához. A Kelemen-utca és Aradi-u'ca sark&n egy szokatlanul felszerelt ember bukkan fel. Hóna alatt göngyöleg papir, kezében vödör. A másikban nagy meszelő. A piákátragasztó. Megvárja míg aa emberek elhaladnak, a Ke­lemen-utcai oldalon széle* mozdulatokkal fürgén végigmeszeli, végigenyvezi * sárga falat. A göngyölegből kiválaszt egy nagy iv papirost és a falra illeszti. A felső sarkot kicsit feljebb húzza és a papirost még szé­lesebb mozdulatokkal át és át mázol ja. Az utolsó >meszelővonásoknáU széles gyürü áll a Hátamögöít. Már a meszelő alól böngészik a plakát tartalmát. — A képviselőjelöltek névsorai — mondja valaki hangosan és hárman egészen közel lépnek, hogy lássák a névsorokat. — Révai elvtárs aa első! — olvassa és mondja hátra társának aa újszegedi munkás. — Helyest Lássuk tovább! — Marosán György, Orbán Lászlót Ni, Zöld elvtára, ifj. Komócsin elvtára — ezek a mieink... Két ruzsajárási paraszt áU most a járdá­ra, a plakátragasztó eltűnése után felszaba­dult helyre és néz a munkás vállán keresztül. — Kisgazda vant — kérdi az egyik, szinte magának. Az újszegedi sorolja: Ortutay kultuszminisz­ter és szeme végigfut a névsoron. — Itt van Tóth Antal... Arpádközségi kisparaszt — nagyon rendes ember. Kerékpár fékje csikordul. Egy nUttörén, vadonatúj csepeli kerékpáron szintén ujsze­gedi mulcásnő áll meg a járda széle mellett. — Elvtárs! Nő van-e* — kérdi a jdradn­állótól. — Nőt Várjon csak! Császár Balázs, Bu­gár János, Kende Zsigmond.. — olvassa a neveket. — Itt van ni: Kurlik Imréné. — A Kurlikné! Jól van, cz a mi üzemünk­der dolgozódnak, akik tízezer fo- , . riiittal járultak hozzá a napközi ben dolgozott. Melos! Most a megyei szak otthon felálliíá?ához. ' szervezeti nőtitkár! . Jé! ,4 Víané is ott van Szintén tőlünk. Soha se hittem volna, hogy ő is képviselőjelölt lesz... Ujabb csoportok érkeznek a távozók he­lyébe. Hangosan örülnek, ahogy Révai, Zöld, Komócsin neveket olvassák. Egy hossza i*. yény egy vasutasnak magyaráz: — Császár Balázs röszkei kisparaszt. Peh rasztpárti. Ez a Kende orvos. Azt hiszem radikális. A Parragi az Balogh-párti... Két kőműves érkezik. Hamar felfedezik az ismerős neveket: Zombori elvtárs. Nálunk volt a MÉMOSZnáL Most szakmaközi Hí úár. De megválasszuk! Garabolyos nénike sietne a kisvasú tra. ds megáll a csődület láttán. — ATií olvasnak, leiköm! — taszigálja a vasutas hátát. — Ab új képviselőket! — No, akkó mék is — motyogja —, nem érdeköl aa engöm... — Nem-e T Hátha maguktól is t?an valaki a nagy plakáton! — szol kötekedve a hosszú legény. — Talán pont a szomszédja, llovú valósit — Ént Alsótanyai. Mórába. Tudja maga, hun van azt Onnét nem vösznek senkit képviselőnek... — Ugyf Hátha! Fogadjunk! — Nem fogadok, de tudom, hogy nem vösznek. A járdán álló csoport mosolyogva nézi a hosszú legény és a nénike évödését. A mun­kásasszonyok odahajolnak, magyarázkoiká szeretnének. A hosszú leinti őlcet. Odalép a vasútas mellé és alaposan végigböngészi a vastagon szedett sorokat. Az utolsó előtti névnél fölkiált: — Hát idenézzen. Tandari Jánosné, föld­műves, Mórahalom 418. — A nénike kezéhsa nyúl és szorosan a plakáthoz vezeti. — Lássa-e t — Tan-da-ri Já-nos-né.. — betűzi a nénL — A mi Tandarinénle. Aki most bent van Központon — hitetlenkedik. A kis csoportban felcsendül a nevetéa, A hosszú legény villogó fogsora kilátszik^ úgy nevet. — No, ugy-e, mindenki rátalál a magm embrére! Ez a lista mindenkié... A Kelemen-utcán egyre szaporábban csőm get a posla felé tartó villamos. Hétfőn délután 4 órakor OSSZaKttVa erlCKe Kálvin-tér 6 szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom