Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

Vasárnap, május 5 Népi demokráciánk Alsóközpontról sem feledkezett meg amikor kitűzte az u\ feladatokat — Mit ad az ötéves terv Alsóközpontnak 1 — kérdezgetik ar. asszonyok Tandari Jánosnét ulon-utfélen, MNDSz-gyülésen, I re vásárlás közben a Földművesszövetkezet boltjában vagy esti beszélgetéseken. :T~ Mikor vezetik be a Villányt? Mikor farnak aj kutakn 1 ifikor építenek aj napközi otthont? — ahány asszony, anynyi kérdés. Mindenkit más és más érdekel. A Dobó Józsefnék, Kis Istvánnék és az Ocskay Mihálvnék nem fogynak ki a kérdésekből. Az MDP titkárnője alig győz felelgetni. — A tizenhét kilométer hoszszu alsóközpont-lengyelkápolnai szakaszt már az aj terv első évében viliumosiiják — magyarázza l undariné az asszonyoknak. — Lehet majd olvasni, nem rontják a sssemüket a gyerekek. — Azután sorba elmondja különkülön mindenkinek, fogy mit ad az ötéves terv a községnek. — Szerkilencszázötvenben megkapjuk a gépállomást. Az építkezésekre 96 ezer forint már meg is érkezett. A műhelyek és az irodák mellé kultuxhazat is épitünk. Itt lesz a falu központja — ez a felelet már a férfiaknak szól, akiket elsősorban a termelés érdekel. — napközi otthonoknál, amelyeket májú* elsején nyitunk meg, szintén elkel a munkáskéz. — Nagyszabásúnak Ígérkezik a strandfürdő épitése is folytatja elgondolkozva. — Az elmult világban ólmában se merte volna elgondolni senki, hogy ekkora községben, mint Alsóközponton uszodát épitenék. Népi demokráciánkban semmi sem lehetetlen, minden megvalósul, ami a nép érdekeit szolgálja. Alsóközpont épül és csinosodik. A kiosztott házhelyeken egyre több az uj ház, az emberek egyre elégedettebbek. Tudják, hogy a május tizenötödiki választások után, amikor a nemzet hitet tesz a Függetlenségi Népfront programjára ujult erővel lendül előre az épitő munka s folytatódnak a munkaversenyek városon és falun, az ország felvirágoztatásáért. — A Népfront a békét jelenti és nyugodt életet, boldogulást hoz mindenkinek — mondja ki egy mondatban landariné a véleményét. — A választásokon a magyar nép egységesen sorakozik majd föl az építők táborába, hogy végre-valahára, soksok elnyomás után elinduljon a szabad, boldog élet felé. P >kozatossan gépesítünk minden mezőgazdasági munkát, töb^ idő marad szórakozásra, művelődésre és pihenésre. Nem fogynak ki a kérdések, de nem fogynak el a feleletek sem. Népi demokráciánk Alsóközpontról sem feledkezett meg, unikor kitűzte az aj feladatoközpont—Horgos és as AlsőközHpont—Királyhalom közötti útszakaszokat. Ezenkívül kibővítik cJsporl-pályát és modern sfiandfürdőt fűtenek. — Máris sokfelé építkezünk — mondja Jfcsa Sándor, a kat A falunak sokat adott uuár a hároméves terv is, de még többet ad az ötéves terv. Kibővítik a kilencágyas szülő, ot thont és a tüdőgondozót, napközi otthont és bölcsödét építenek és rendbehozzák az AlsóDéFOSz egyik vezetőségi tagja. — Az útjavításoknál a község összes munkanélkülijét elhelyezzük majd. Bent a faluban már tatarozzák a kőművesek a szülőotthon és a tüdőbeteggondozó intézet u] házát A nyári Hangszertanulási tehetségvizsgálatok a zenekonzeryatáriumban A szegedi zenekonzervatórium. *an széleskörű tehetségvizsgálat indul meg, különösen - a munkás, és parasztgyermekek között hogy azok számára is biztosítsanak yalamilyen hangszertanulást akiknek a múltban sddig anyagi nehézségek miatt nem volt rá alkalmuk. Már a jövő héten közel nyolcszáz általános iskolai tanulót vizsgálnak felül az iskolaigazgatók ajánlásai alapján dr. Szeghy Endre főiskolai tanár vezetésével. A tehetségvizsgálaton kiválasztott gyermekeket a zenekonzervatórium ingyenes oktatásban részesiti. Az ötéves tervről Az uj szegedi Magyar Kender munkásainak véleményt 7v7 em nagy dolog, amiről írok, de annál tanulságo* sabb. Vannak munkatársaink, akiket sohasem tud, tam meggyőzni a hároméves tervünk hatalmas jelentőségéről, mert azt mondták, ho gy az életszínvonal nem emelkedik úgy, ahogy ők elgondolják, vagy szeretnék. Éppen ezért lepett meg mindnyájunkat az a változás, amelyet nálunk tapasztaltam az ötéves tervről szóló határozat megjelenése óta. Izgatott lelkesedéssel beszélnek az ötéves tervről, nehéziparunk nagy fellendüléséről, a földalatti közlekedés létrehozásáról s mindenről, ami ebből a hatalmas tervből nyilvánosságra került. lFrdekes az is, hogy az elvtársak egyrésze az ötéves terven keresztül ismerte meg a hároméves terv mérhetetlen jelentőségét. Most ismerték csak fel és látják azt, hogy a demokrácia 3 év alatt többet épített, mint amennyit a tőkések száz, vagy több év alatt építettek volna. A gyárakban általános a vélemény, hogyha a volt tőkés véletlenül most végigsétálna a gyáron, nem is• merné meg, annyira megváltozott. Egyes helyeken máris nagy épületeket és modern gépeket találna, amelyeknek azelőtt a reakcióban nyoma sem volt. M

i, magyar dolgozók békét akarunk. Azt akarjuk, hogy az ötéves tervünket elkezhessük és sikerrel befejezhessük! Emellett a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése mellett teszünk hitet az új választásokon is. Mi tudjuk jól, hogy a háború pusztítást, halált és nyomort jelent, az ötéves terv pedig szabadságot, békét, jólétet jelent! Tudjuk azt is hogy az imperialistákat az ötéves tervünk sikerének lehetősége azért bántja, mert halálra dönti egyszer és mindenkorra gyalázatos terveiket. Ezért ragadnák meg minden alkalmat arra, hoy a világ másik végén rágalmazzák demokráciánkat. Ezért kapaszkodnak o Mindszenty-ügybe is, remélve, hogy akad olyan, aki elhi szi szemtelen hazugságaikat, de mi Révai elvtárssal mondjuk: xÁllunk az elébe!* Nem hagyjuk magunkat félrevezetni, kemény harccal és öntudatos munkával akarjuk építeni tovább a demokráciáát és ezen túl a szocializmust! Kullai Erzsébet, bölcsödé MAR TUDOK ÍRNI... cBoCcb^an iunaíi, otvasnah a osecj-ec v ana fj'a&éta bfio fa ívaíicj at ói Erősifsd a pártsajfót! M\ a Szabad Nép házára Tizenhaton betűzik suttogó ajkkal és a napi munkától fáradt ujjikat vezetik végig a könyvön, amint ofvssák Ady: •Proletár fiu verse« cimü költeményét. A középső paabn fíLatl, tizenötéves szőke kislány, az ulolsó pdban két munkaruhás fiatlember, az ablak felől idős, szemüveges bácsik és aszszonyok. Januárban lépték át először az iskola kapuját, a napi munkától fáradtan, de szitán! akarattal és reménnyel. Saját sorsukat írják Azóta három hónap telt el s most a záróvizsgán örömtől sugárzó arccal írják a fehér papírra: »Már tudtak írni.. .« Büszkén mutatják a lanitónéninek a hibállan irást. Azután lollbamondás következik. Majd belebújnak az irkába, olyan nagy szorgalommal rajzolják ki a szép kövér betűket. Ady Endre versét irJá k, az <5 sorsukat, a proletáreorsot. A tizen ötéves Lukács Mária felemelt fővel, igaz, mély álérzéssei szavalja a Proletár fiu versét: »Az én apám reggeltőlestig izzadva ló!-fnt, robotol...* Igen, Lukács Marika édesapja is robotol. Sőt az édesanyja is. — Ezéri nem végezhettem el az iskolát, ezért ülök most itt az iskolapadban. Nem volt se cipőm, se ruhám. Otthon kellett maradnom, hogy vigyázzak testvéreimre, amig szüleim dtalgoznak. Megfordítják a névjegyet Igen, Lukács Mária, Nacsa György, Szatmári Mihály és a töbhiek most pótolhatják, amitői a mult rendszer megfosztotta őket. Ma már tudják, hogy miért tanulnak. Ez a világ nekik épül, nem lesznek többé kiifagadott fiai a társadalomnak. — Mert én is az voítam — meséli Szatmári Mihály, a köztisztasági teíep dolgozója. — Már hétéves koromban más keze-lába voltain. Voltam libapásztor, kanász, gulyás, kocsis. Csak éppen itamttni nem engedlek. És most megfordítják a nécjegyet. Megfordítják mind a tizenhatan. Háromhónapi szór. galmas tanulás után kimondhatatlan boldogsággal irják fel nevüket. Ez már az ő munkájuk. Tudösuka tsenkí el nem veheti többé, megadta nekik a dolgozó nép. A tanterem ablakain beszürőüő lavasz.1 napsütés beara. nyozza az őszülő fejeket, a kérges kezeket. Olvasnak miud a tizenhatan. Az eredmény nem maradt eX Három hónap alatt mindannyi, an megtanullak irni és olvasni De nem állnak meg a megkezdett utón. Egymásután állna! fei a szűk padokban. »Én if jelentkezem...! Én is továb! akarok tanulni...!* Nacsa György elvtárs egv fa* hér papírlapot nyújt ál a tani* tónéninek. Egy levelet. ame« íyet barátjának irt. Büszk® öröm sugárzik arcán, mosl érj csak igazán, mifyen nagy ha* talma van a betűnek. %JUM Sa/ró&wl ' \LHI LyrtUllkcr-otj 4+cb- Kút U^uf J Jlt i'v^v, yrünk őoka, 7U voCt a* 1 Mdcni 0- Jwi(Áá<ÍUáCL LTPIA, u./jitt (ML- ÜHLd . otv-OMM in yUtAuduyáhrX. . OWtnM^t tefy EfiJirtcUv mar obrCUrflcttoTn,. oJh IulÍOJL yi ^fprrjy, < Büszkén, ragyogó arccal szorongatják kezükben a megérdemelt bizonyítványt. Azután felállnak. Szabó bácsi fehér appirfapot vesz fel a padról és olvasnik ezd: »Most, amikor a tanulási időnk lejárt és megtanultunk irni-olvasni, köszönjük azt a sok fáradságot és türelmet, amellyei bennünket tanítottak. És megköszönjük népi demokráciánknak, hogy hozzásegítettek bennim .et a tanutáahoz.. Hálás köszönet mindenért ...« Megújhodva, felszabadultan lépnek ki mind a tizenhatan a! iskola kapuján. Lépésük bál. rabb, szavuk határozottabb, fi dolgozó nép állama minden lépésüket figyeli. Figyeli fiaikét és leányaikét is, nehogy valaki is kivül maradjon a tudás kapuján. 'faragó}