Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-15 / 112. szám

Vasárnap, 1949. május 15. Ebédutáni beszélgetés Gátsarkon — ahol a jó utat, napközi otthont, kisvasutat> békét választják, ezért szavaznak a Népfrontra Már messziről föltűnik a járókelőknek Gátsarkon egy piroscserepes kis tainya. Nemrégen rakták fel a cserepeket. Azelőtt rozzant tető, rajta egy-két szál nád födte Kovács János házát. Az udvaron nyolc-kilenc gyermek vidáman játszik. A konyhában Kovácsné az ebédutáni edényeket mosogatja. A tiszta szobában Egyszercsak hangos köszönéssel betoppan két ósomogyitelepi népnevelő. Nagy szeretettel fogadja őket Kovács bácsi. Rögtön betessékeli őket a tiszta szobába és megkezdődik a beszélgetés. Kovács bácsi eldicsekszik, hogy most építette újra a házát. — Már hamarabb meg kellett volna ezt csinálni, de nem volt pénzünk. Az infláció idején eladtam a téhenem, hogy legalább a tetőt megcsináljuk, bizony nem vettem mást a tehén árán, mint tíz tűt a feleségemnek. Tizenöt gyerekem van, legtöbbje kicsi még. Ket.őt most sikerült beadnom Várost anyára állásba. Felderült az ég — A hároméves terv ideje alatt derült föl az ég mi felettünk is — folytatja "élénken. — Tizenegy hold földet s az államtól 1000 forint segélyt kaptam. Ennek segítségével azután megindult a gazdálkodás nálunk. Vettem két lovat, most már nem okoz gondot a közlekedés sem. Az egy hold földet beültettem szőlővel. Most vállaltam ser! éshízlalást is. Nem félünk már a hideg téltől, lesz szalonnánk, meg zsírunk. A gyerekek is előkerülnek A népnevelők az ötéves tervre terelik a szót: — Most indul igazán fejlődésnek ez a tanyaközpont! Lesz már gazdasági vasút, az eddig járhatatlan útak helyett kikövezett utakat építenek. Orvost, egészségházat, szülőotthont kap ez a vidék. Erre már az asszony is bejön a konyhából. Ezek a dolgok nagyon érdeklik őt is. De amint szóbakerül a napközi otthon, még a gyerekek is besomfordálnak. Az aszszony még az egyik lábost kapargatja közben, de Kovács bácsi mérgesen rászól: — Ugyan nem unod még azt a vackot, mért nem hagyod már abba ? Téged tán nem érdekel a jövőnk alakulása? A néni gyorsan kisiet az edénnyel s már jön is vissza, hogy hallgassa a népnevelőket. Ezt is megérhettük Hosszan beszélgetnek még a világ dolgairól. Közben a szomszédasszony is előkerül és nagy lelkendezve meséli: — Nézzék már, most hozta a postás! Hát ezt is megérhettük! Eddig még soha nem szavaztam s most itt az írás. Vasárnap én is dönthetek az ország sorsáról, mert azt mondják, a szavazással a jövőnket döntjük el, hogy béke lesz-e, vagy háború. Már pedig mi mindannyian a békére, a Népfrontra adjuk le szavazatunkat. Elég volt már a háborúból és a nyomorúságból. — Igaza van örzse néni — mondja Kovács bácsi. Nem akarunk mi már háborút. Emberséges életet akarunk s munkánkkal boldogabb jövőt gyermekeinknek. Én is a Népfrontra, a béke mellett fogok a többi munkással és paraszttal együtt szavazni. (k. m.) FELLOBOGÓZOTT KOCSIKON... AZ ALSÓERDŐSORI iskolából rajzot hozott a posta a »Délmagyarország« szerkesztőségének. Vass Janika hatodik általános iskolás úttörő — írta a rajzhoz mellékelt levelében —, de azért mi is ott leszünk szüleinkkel együtt ezen a nagy ünnepen. Mi is kinyilvánítjuk szeretetünket küldte be, hogy megmutassa, náluk hogyan vonulnak majd fel május tizenötödikén a választásra. még nem szavazhatunk, Rákosi pajtás iránt.* VASS JANIKANAK válóban igaza lesz, mert május tizenötödikén, — amint a kép is mutatja —ilyen ünnepien feldíszített, felvirágzott kocsikon boldog, derűs arccal vonul fel a dolgozó parasztság, hogy hitet tegyen, a Népfrontra adott szavazatával, a békés építőmunka, a hároméves terv és az ötéves 'erv mellett. A szegedkörnyéki falvakban is mindenütt lelkesen készülődtek már a hét végén, hogy méltóképpen vonuljanak fel a választásokra. A DOLGOZÓ PARASZTSÁG lelkes készülődését még jobban fokozta a kocsidíszítési verseny, amelynek győztese az lesz, aki legízlésesebben, legszebben feldíszíti kocsiját, lovát, de ezenfelül a legtöbb — kocsival nem rendelkező — szavazót hozza be a tanyákról a szavazófielyiségekhez. A Népfront-szavazás MP. ja vidám, nagy örömünnep lesz szerte az országban, így a szegedkörnyéki falvakban is. Hangos nótázás, vidám zeneszó jelzi majd a fellobogózott kocsisorok útját és a nemzetiszínű, meg vörös zászlókat frissen lengeti majd a tavaszi szél. Az országban S2egeden indul meg először a textil Ícnc-S2cvő kombinát Az, ötéves terv végére textiliparunk termelése 56, ruházati iparunk termelése pedig 63 százalékkal emelkedik a jelenlegihez képest. Az idei 160 millió méterrel szemben |1954-ben 240 millió méter Pamutszövetet és a jelenlegi 25 millió méterrel szemben 40 millió méter gyapjúszövetet fogunk gyártani. A terhelés ilyen hatalmasarányú növelésével új textilgyáraikra és a meglévő textilgyárak modernizálására van szükség, öt év alatt öt fonó-szövő kombinátot építünk, egyenként 30—33.000 orsóval és 900—1000 automata szövőszékkel. Az első kombinát 1950 tavaszán Szegeden kezdi meg működését. Az ötéves tervben sor kerül textilgépek gyártására is és megkezdik a pamutcserje hazai termesztését. A terv végén előreláthatólag 100.000 holdon fogunk gyapotot termeszteni. A textilipar fejlesztéséhez természetesen új munkaerők ezrei kellenek. A textilipari üzemekben az ötéves terv végén a mainál körülbelül 15 ezerrel több textilmunkás és közel ezerrel több művezető, technikus és mérnök fog dolgozni. II ITT A Ml KEZÜNK ÉPIT Néhány kép az újjászülető Szegedről Mult és jelen. A felszabadulás, utáni közvetlen állapot és » hároméves terv utolsó évében megnyilvánuló hatalmas építőmunka látszik e két képen. Vörösre égett gépek, beszakadt tetőzet, roncsok minden felé... — ez tárult a néző elé a Magyar Kenderben közvetlenül a bombázások után. Most — amint a másik képen látható — teljesen újjáépült a gyár. A karcsú gyárkémények hirdetik: itt máir a mi kezünk íépit. Elhanyagolt gyár volt a múltban a Szegedi Kenderfonó. A külföldi részvényesek csak azt tekintették, miként lehessen több profitot kisajtolni a gyárból és a munkásokból. A Szegedi Kenderfonóban 1932-ben például összesen 1879 pengőt ruháztak be termelőeszközökre s a hároméves terv utolsó évében modern, profilírozott üzemmé lett a Kenderfonó. Több mint 150. ezer forintot ruháztak be 1949 első évnegyedében az üzembe. A régi 800 helyett most majd 1200 munkás dolgozik Szeged második legnagyobb vállalatában. í A hét közepén adták át rendeltetésének a gyermekklinika egyik uj épületét. A Tiszaparton lévő, romokban heverő főépületen is folynak már a munkálatok. A roncsokat eltávolították, állvványokat húztak az épület köré és nap-nap után magasabbra nőnek az izmos falak, hogy nemsokára befogadják a hároméves terv során beszerzett csillogó műszereket, klinikai felszerelést "és a gyógyulásra váró gyermekeket. A szegedi üzemek munkásai a múltban el voltak Zárva minden lehetőségtől, hogy a kultura áldásaival megismerkedhessenek. A felszabadulás gyökeresen változtatott a helyzeten: jóformán minden szegedi üzemben van már jól berendezett kultúrterem, ahol az üzemi kulturgórdák mellett a Szegedi Állami Nemzeti Színház művészei mellett máfe a fővárosi művészek is vendégszerepelnek.