Délmagyarország, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-16 / 13. szám

TlűSrnap, 1949 január 1«.' MJWMP I > ÍZI I.IIIU—• DELMAGTAEORSZI0 Párfusk jövőjéről eSöafűiifr A Polilikai Bizottság szeptem­ber 2-iki határozatának az a célja, hogy pártunkat erősítse, eltávolítva soraink közül azokat, akik idegenek a párttól, a dol­gozók osztályétól gondo'ko/ásuk­ban és cselekedeteikben egy­aránt. A tagrevizió során a se­lejtet elválasztjuk a p rttól — de ugyanakkor felkutatjuk az eddig ismeretlenül dolgozó, szerény, de tehet- éres párttagjainkat és ké­pes: égeiknek megfelelő beosztás­ba helyezzük őket. A határozat óta négy és fél hónap telt el. Ez Idő alatt a határozat szellemében végeztük az előttünk álló feladatot, pár­tunk élcsapat fellegének foko­zott megszilárdítását. Fordultak elő hibák, ezeket azonban me­net közben kijavítottuk és mun­kánk folytatásában felhasználtuk a szerzett tapasztalatokat. Bát­ran elmondhatjuk, hogy ez a négy és fél hónap nagyszegedi pártszervezeteink feflődésében komolv — egyes halyektyi dön­tő változásokat eredményezett. A fejlődés a pártélet minden vonalán mutatkozik. Soha még Ilyen érdeklődés nem nyilvánult meg például a szemináriumok Iránt, de ami még ennél ls Je­lentősebb, soha ilyen fegyelme­zett, öntudatos és céltudatos hallgatóság nem látogatta a. sze­mináriumokat. A pártsajtót egy­re többen olvassák, a Szabad Nép baráti körökön — az olva­sáson tul — megvitatják pártunk központi lapjának cikkeit. Ezek — és még; sok más jelen­ség — is világosan visszatükrö­zik a Politikai Bizottság határo­zatának pártéletünk fejlődésére gyakorolt komoly hatását. De a legvilágosabban mégis a most már hetenklnt tartott taggyűlé­seink mutatják párttagságunk, alapszervezeteink fejlődését. Ezek a taggyűlések — mint va­lami finom műszer — hétről-hét­re Jelzik azt a fokot, amelyet tagságunk elért a pártszerü ma­gatartás terén — és hétről-hétre mutatják a tagságot összefogó alapszervezetek erősödését. A taggyűlések fejlődését nem­csak abban kell lemérnünk és meglátnunk, hogy a résztvevők száma megnövekedett — egyes helyeken nyolc-tízszeresére emel­kedett a Politikai Bizottság ha­tározata előtti időkhöz viszonyít­va. Bár fontos jelenség, mert a tagság aktivitásának növekedé­sét ez is mutatja. De az Igazi aktivitást azok a felszólalások mutatják, amelyek a felülvizs­gáló bizottságok favaslataival kapcsolatban hangzanak el. Mig egy félévvel ezelőtt volt alap­szervezet, ahol csak itt-ott hang­zott el hozzászólás, addig most sok pártszervezetünkben — mi­kor a gyűlést vezető párttitkár megnyitja a vitát a bizottság ja­vaslata felett — egyszerre tíz­tizenöt kar emelkedik fel. Atlt Jelent ez? Azt, hogy tag­ságunk mindig nafjgobb száza­léka érzi és látja, hogy a párt ügye az B ügye ls — és neki ls — nemcsak joga, hanem köteles­sége véleményt nyilvánítani a párt kérdéseiben. És a legdön­tőbb kérdésben is, — amiről a mostani taggyűléseken szó van: a párt fű vő jé nek kérdésében. A taggyűlések megnövekedett súlya már a külsőségekben is megnyilvánul. A párthelybégeket az utóbbi gyűlésekre különös gonddal feldíszítették. Ez ls ér­zékeltette, hogy ott nem kis dol­gokról lesz szó. A tagság felülvizsgálása — ez a sokoldalú és nehéz munka —, tnlnt már többször megírtuk, Bem korlátozódik kizárólag abt­Mttsigok hatáskörire. Ebben a munkában résztvesz az egész tagság — elsősorban és legin­tenzívebben a taggyűléseken. Általában az eddigi taggyű­lések — hiányosságaik mellett is — azt mutatják, hogy tag­jaink nagyrésze tudja, miről van szó, tudják azt, hogy a felül­vizsgálat harci kérdés, ÉS ahol még hibák vannak, — ott éppen a felülvizsgálatnak ez a harci jellege nem tisztázódott kellő­képpen. Nem látják tisztán a ki­zárások és visszaminősítések je­lentőségét. Egyik üzemi pártszervezetünk faggyúié én a titkár gynszbeszéd­hez illő hangnemben jelentelte he két tag kizárását. Az indo? kolás felolvasásán kívül nem fű­zött megjegyzést a kizárási ja­vaslatokhoz. Egy másik kerületi szervezetünkben a taggyűlést ve­zető elvtárs a kizárási javaslatot ugy vitte a tagság elé, hogy a kizárás okát, mellesleg, mint va­lami másodrangú kérdést emii­tette. Annál inkább biztositolta a kizárásra javasoltakat — kőz­tük három kimondottan osztály­ellenséget — a pártszervezet to­vábbi jóindulatáról és támoga­tásáról. Az elsőnek emiitett pártszer­vezet taggyűlésén a "gyászbe­széd* hatására a tagság egy­része sajnálni kezdte a két ki­zárásra javasoltat, a kerületi szervezetben pedig a titkár "Jó­indulatú* biztatása és az egytk nagykereskedő tag "önkritikája* után egyesek szemétion szinte megnőtt a kizártak tekintélye. "A hiba mindkét taggyűlésen elsősorban a titkár elvtársakban volt, — ők nem látták tisztán azt, hogy a tagfelül vizsgálat har­ci kérdés. Nem mutattak rá a gyűlésen a kizárás okára, nem vi­lágították meg, hogy abban a pártban, amelyik a kizsákmá­nyolás ellen küzd, nlncst'hclyük a klzsákmányolóknak. De a mun­kásosztály élenjáró pártjában nincs helyük az ingadozóknak, a kispolgároknak Sem. ÉS főleg nem magyarázták meg a tagság­nak, hogy az ilyen és hasonló elemeknek azért nincs helyük pártunkban, m rl bomlasztják so rainkat. Végül azt sem emelték kl, hogy pártunk előtt komoly feladatok állanak, amelyeket csak agy oldhatunk meg — a dolgozók érdekében és javára. —, ha soraink egységesek, szilárdak. Az emiitett két esethez ha­sonló hibákkal eddig még nem találkoztunk máshol. Azért em­iitettük meg mégis, mert az eheti taggyűléseken sokkal több kizá­rási és visszaminősítést Javas­lat felett dönt a tagság, mint a múltkoriakon, most még foko­zottabban szem előtt kell tarta­niok a Politikát Bizottság hatá­rozatának szempontjait. Tanulni kell az eddigi mun­ka tapasztalataiból, kl kell kü­szöbölni a Libákat, ha azok szór­ványosan mutatkoznak is. A nagyszegedi pártszerveze­tek minden tagfának — a veze­tőségtől az egyszerű tagokig fo­kozott mértékben kell tanulmá­nyozni a Politikai Bizottság szep­tember 2-1 történelmi jelentősé­gű határozatát, hogy a taggyű­lésen a határozat szellemében döntsön a favaslatok felett. Min­den tagnak tudnia kell, hogy döntésével ö ls hozzájárul a párt, a dolgozók osztálya, de a saját sorsának eldöntéséhez is. — Magyarország éa Csehszlo­vákia asztalitenisz mérkőzésének eredménye 5:2. Ezzel a győze­lemmel Magyarország ' meg. njarfcn * Dun»-K«péfe Rendet teremtettek a gyálaí ssegényparasztok cs szövetkezei házaíáiám a reakció nem Ülhet a dolgozó nép nyakára r A Qyá at | dolgozó parasz­tok a íöidmüvesszövetkezot ez­évi közgyűlésén nagy harc után megtisztították soraikat a reak­ciós, fejlődést gátló elemektől. A gyűlés a gyálai MDP szerve­ret nagytermében játszódott le, mindvégig izgalmas, feszült lég­körben. | Ar ujgazdák,\ a kisparasz­tok a falu demokratikus erői összefogtak és igy sikeresen fel­vették a harcot' a kupeckedö, kizsákmányoló Németh Imre és kuláktársm ellen, úgyhogy a föl dm üvesszővé tkezot — meg­szabadulva a Nagy Fereno ide. léből ittmaradt "kisgazdáktól* — végre-valahára a dolgozó pa­rasztság kezére került. De be­széljen az a levél, melyet a szövetkezet nj vezetőségé kül­dött be a Délmagyarországnak. A gydlarétl főldmüvesszö­vetkezet ezévl közgyűlése al­kalmat adott nekünk arra, hogy a szövetkezetünkbe befu­rakodott Németh Imre ügyve­zetőt is cimborált eitá volit­suk sorainkból. Németh Imre az állam által hlbocsáftott 75 forintos árpát 85 forintért áru­sította. Makón pedig azt je­lentette, hogy mini a 15 má­zsát rendes áron adta el a szövetkezeti tagoknak. A volt ügyvezető at ínsé­geseknek kiutalt vetőmagot 3 forint 80 fillérrel megdrágí­totta, a magtisztitásirt pedig 5 forintot kért mázsánként. Ennek ellenére egy hatgyer­mekes szegényparasztnak egy zsák buza után 10 kiló sze­metei számított föl. De elad­ta a szövetkezet összes ócska­vasát is. A pénzel természe­tesen nem számolt el. Amikor felelősségre vontuk azt felelte: sNem parancsol nekem egy igazgatóság sem, mert senki­nek nem vagyok felelős.« Ezenkívül makói összekötteté­seire hivatkozott és fenyege­tőzött. Felhívjuk tehát a makói ki­rendeltség figyelmét, hogy a Németh Imrékhez hasonló korrupt elemeket a fö vőben ne üttessék a dolgozó parasztság nyakára, mert a demokratikus nép nem tűri meg sorai kő­zött ezeket az elemeket. | A irvéTj~\ amelyet a gyá­laréti föidmüvesszövetkezct uj vezetősége irt, ft napnál fénye­sebben bizonyítja, hogy a fa­lun kíméletlen erővel folyik az osztályharc. A kapitalista erők lépten-nyomon összeütköznek * dolgozókkal. | De azt ITT bizonyítja, hogy a szegényparasztok arcvonalát semmilyen reakciós támadás nem bolygatja meg, mert a falvak dolgozó nípo a jól meg­szervezett földművcszövetbozo­tohen keresztül a Vnpecek, a kulákok minden támadását vis­szaveri és szétszórja a kizsák­mányolók táborát. A mar a humanizmus ma! lármáim A szegedi Szabadművelődési Tanács pénteken este igen nagy­számú érdeklődő közönség je­lenlétében kezdte meg a köz. ponti egyetem aulájában sza. badegyetemi előadássorozatát. Seres József szabadművelődési felügyelő köszöntötbe a megje­lenteket, majd dr. Antalft'y György elvtárs, a" üélmagyaror­szág felelős szerkesztője a Ma­gyar Dolgozók Tártja nagysze. gédi pártbizottsága nevében üd­vözölte a szabadegyetemet.. Han. goztatta, hogy a Rákosi elv­társ beszédében megszabott vo­nalon kell haladnia kultúrpoli­tikánknak é« ezen a téren is küzdeni kell a nyugati bur­zsoá befolyás ellen. __DruXrencainyi ÖValdapfel lm­re elvtárs, egyetemi tanár tar­totta meg ezután előadását •Humanizmus és marxizmus* címmel. Rámutatott arra, hogy a reakciós magyarázatok sze"­rint a humanista visszavonul minden harctól, könyvekkel bástyázza el mayát. Ezzel szem­ben a humanizmus valójában éppen azt jelenti, hogy az env bérnek formálnia keil a termé, szetet az emberiség számára, d3 e mellett formálnia kell sa. játmagát i®, mint természeti lényt » vele az egész endreii. séget. A humanizmus az em­bernek legtökéletesebb lénnyí formálását, vagyis aktiv, cs*. lekvő munkát jólent A humn. nizmus mai legfejlettebb for­mája tehát a marxizmus. Trencsényi Waldcpfe! pro fos*-' szór számos történeti adattal világította meg értékos előadi. sát, amelyet a közönség nagy tapssal fogadott. Helyfs'sii szervezés és a rassz eloszlás miatt sok ámikh eltűnt a iososzlif A Borba cimü belgrádi lap egyik cikkében azt hja^ hogy Jugoszlávia egyes vidékein máx hosszabb ideje' nem lehet hos­zújutni olyan fontos cikkek, hez, mint pL fésű, kefe, tű, szög, kilincs, olló, cipőkrém, osrtizft, vatta, füzet, stb. En­nek több oka van. As egyes árucikkek gyártását nem vetták be a tervire, vagy aa előiráay. zott mennyiség nem fedi a tok gyasztók szükségleteit. A keres, kodelml szervezet sem végectt helyesen munkáját A hiányok­nak másik oka rossz eloz*. tásban keresenl Mindszenty politikai küzdelmet vivőit A magyarországi protestáns és szabad egyházak vezetőinek nytSafkoxafa A magyarországi protestáns és szabad egyházak vezetői a kővetkező nyilatkozatot adták ki: A magyarországi református ogyház nem maradhatott néma azokban az egyházi kérdések­ben, amelyeket a »Mindszcnty­ügyt idézett fel Ebben a kér­désben már elhangzott Bereczky Albert püspök rádióelőadása, amellyel magunkat azonosítjuk és megállapításait magunkévá tesszük. Három irányban érez­zük kötelességünknek a rádió­nyilatkozat megállapításaiból a következtetéseket levonni. A világ keresztyén közvéleménye felé nyomatékosan kiemeljük az említett rádiőclőadűsból: »Az őszinte békességre igyekvés ve­zetett minket arra, hogy az új­jáépülő országban az Istentől rendelt felsőbbséget elismerjük és vele a vallásszabadságot és az egyházi munka szabadságát biztosító egyezményt kössünk.« A nyugati keresztyénség ben­nünket sűrűn meglátogató kép­viselői maguk álapitot\ák meg, hogy egyházainknak az evangé­lium szolgálatára belső és külső szabadasuk egyaránt megvan. Ezért hangsúlyoztuk többször, hogy ax esztergomi érsek néma vallds szabadságáért harcolt, mert ilyen harcra nem is volt szükség, hanem politikai küz­delmei vívott- Bármi legyen er­ről a politikai küzdelemről az emberek és ax egyházak véle­ménye, a gyászosemléktt Habs­burg-uralom és a vde össze­függő feudális rendszer minden restaurációs kísérletét eleve el­utasítjuk. IHgyjék el a külföldi egyhá­zak vezetői és tagjai, hogy az egyház Magyarországon való ügyének akkor tcSzik a legfőbb szolgálatot, ha segítenek a »Mihdsztnly-ügycti az egyház ügyétől elválasztani- A hazai hivő keresztyéneket és egyháza­kat arra kérjük: tegyünk meg közös jóakarattal mindent,hogy az egyház ügye teljesen elvá­lasztódjék a politikai kísérle­tektől. Ez mostani helyzetünk­ben az Isten által rendelt fet­sőbbséggcl, a magyar köztársa­ságai való megbékélés is je­lenti. Végül szükségesnek tartjuk a magyar kormányt) kérni, hogy az egyházai é* az evangélium szolgálatál mint eddig, ezut&A se azonosítsa akármilyen egy. házi látszatban jelentkező po­litikai akcióval, tehát a jelen­legivel sem. A nyilatkozatot Balogh Jenő, oz egj'etemaa konvent világi el­nőké, Révősi Imre püspök, ex egyetemes konvent íilkészi el. aüke, továbbá a szabad egy­házak vezetői irták alá. KALÁFEOH a népszámlálás eiien Szombaton délelőtt szegedi kapitányság rendőrbirája há­rom zákányi kulákot — Doi ó Dajo«t, Dobó Józsefet éa Do>>4 Imrét — itélt el, mert hamis híreket terjesztettek a nép. számlálásról. Azzal a mesével vezették félre a zákányi tanya, világ lakosságát, hogy az ősz. szeirdsok során a jószágállo. mány felét t>e kell szolgáltatni. Sajátmagukat is elbolonditóttá! és a népszómlálókat. félrevezet­ve, vagyonuk felét nem vezdf. ték bo az ivekre. A tárgyalta­son bevallották bünös3égüfcöw Dobó Lajost háromhónapi, l>o­bó Imrét é» Dobó Józsefet pe­dig k'tt-kót hónapi fogház:* itéltik. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom