Délmagyarország, 1948. december (5. évfolyam, 275-300. szám)

1948-12-25 / 296. szám

10 DEL MAGYARORSZÁG BSOMKAT, 1948 DECEMBER 28, hogyan lett a gyíkból 7 ma e cir ° Nemrég Európában kél őslény maradványai kerültek wípvikígra. A lur'ősok maguk sem tudták eldönteni, hogy a maradványok gyíkoknak vagy madaraknak az ősei-e? Végül sa megegyeztek ahban, hogy ez a mintegy 160 millió éves teM sem gyíkra, sem madárra nem emlékeztet, mert mind * gyíkok, mind a madarak egyes ismertető jelelt magukon viselik. Madár szabású a csőr, bcnK5 hegyes fognk foglalnak helyet. Mellső végtagjuk szárny ugyan, de a végén Sütrom uj jat látni hegyes karmokkal. A lábuk és medenaájök olyan. mint azl .a madaráknál talál ink, de cstgoSylik csak hüllőknél téüietök Sri. (A gyíkok a hüllőkhöz fortornak.) A farok szintén •Ivan hossni csigasorból AH, mint a hüllők farka. Mindkét maradványon világosan felismerhetők a tollárat nyomai. Kövclkezésképen a maradványok olyan állatoknak a csontvázai, amelyek átmenetet képeznek a ma ismert gyíkok és madarak kőzött és azért gyíkmadaraknak nevezték ef. Hogyan a lakúit ki ebből a kél lábon futó gyikmadárból a ma ismeretes madár típusa? Emlékezzünk vissza a repülőgép gvermcklcorára. Eleinte •jsuk nekílramodásig vitték, dc a levegőbe felemelkedni még aam tudtak. Később már egy-két méternyi azáruyrakcpás fa NRFR 11 ( Nos, hát a gyík-madarak vagy gyiksárkányok addig-addig kísérleteztek tzárnyrakapásaal, amig Insaan a repülést élflscgfszerveik kifejlődlek és min.l hosszal >b ideig levegőben maradhattak. Voltak falait-A, fán ŰS gyík sárkányok ls, ezelőtt kőrfllbclül 200 mitfló évvel. Erek egyik fáról a mitéfkra vetették magukat, mint a majmok, vagy mókusok. A fyi km ad araknak mind a négy vé"ta»fa, dc még a farka |s a repülés szolffittntáltan ál'ott. Pzá.-nynk felfödtek rajtuk, érért nevezték őket négyszárnynaknak. Mind a Futó, mind a fcrveS

5ben repülő madár klmutatatóan az ősgyík, a gyíkmadár, va^v gyiksái-kány Ietzármazottia. De mit'Ió évek1 keltettek ohhoz, hogv t hidegvérű gyíkbőt kifejlődjék a melegtestü. levegőben repülő, tollas-szárnyas madár. A pfív dn hazánkban fam eretten madár. Még áHotkertsem látható, mert nem hagyja magát éfve elfogni. Az ellett és kitömött pinguint megvizsgálva, közeh-fil látható, iogjr szárnyán toll helyett pikkelyek vannak, éppen olyan sétVcfyek, mint amilyenek a gvik testét fedik. Ma is élnek olyan madarak, aineryek rokonsága az ősi grfksárkányhoz szeinbeszökő. Érdekes ceyébként, hogy a ata.-Urak és hüllők (gyíkok) ugyanolyan módon szaporodnak. Ezek Is, azok is tojást tojnak. S a tojásukat a aneleg költi ki. A madarak — saiat ismeretes — bottanak. fcy a tojás ki költéséhez szükséges mrteget testüktől kérik kölcsön, dc vannak olyan •edarak is, mini pí. a strucc, amelyek egyenesen a forró homokba tojnak, hogy azok ott kikeljenek. A hüllők a nap melegére btzzák tojássaik sorsát, Mr kőztük is van kivétel, mint a Python-kigvő, amely hüllő léiére valóságos kotlási lázba eeik, ősszetekereg és ugy fekszik kíköitendő tojásaira. Ki tudná meginoudanl emtán, hot végződik a hflüők és M kezdődik a madarak csatád fája? Sén'ci, mert gyikbőílett • « madár egy hossni és eleddig kevesek által ismert fejlődés utján. tette fel a kérdést Bagó tizedes lityinint Moszkovnak, Rkít széles sárga hálával egéwten eltakart. Mosskov had•agy púpos volt, gróm-arcu apró nyomorék, akit emiult •sra síitek ki a frontra, bár •fiésztégét, szívósságát már Ismerte a tábor. Mo.szkov rendet tartott a gyülevész sorokban, a töprengő, hnádségos bolond tisztekben, akik emellett móg olt is lovagias ügyeikéi Intézték és a regulából azért se engedtek. No dc ki hallgatott rájuk? Mentünk Moszí.ovva! vignn kifelé, ki • viross éli nutóálíomáshoz, hogy a »Vörös októbere Irolborba vjfe sfik mngunkjt. Rekedt nótát üvöltöttünk, girhes mcl'iinl; ina iárbögy ként rcszkaWl sárga zubbonyainkban, a szabadság érzése kiáltozásokat, kapálóeAst váltait ki belőlünk. Nem csoda, hisz a ketrec táborból szabadultunk. Mos/kov vezetett, titoknak tartva elénk a kolhozt: keveset szólván róla, mintha ajáu. .dákkal akarna meglepni bennünket. Min ;cl I. :í n.vlv legén veIveszen: Beszélgetés a fenyőfával Kis fenyőn a toboz, Lábánál sok doboz .. Hol izületiéi kicsi 'fal — Erdőn. Merre fölt a nap felédl — Felhőn. Mi van ott az erdőben1 — Róka, Károgó, bxis csóka, Kopasz ágak megdermedve, Éhes farkas, mérges medve... Itt, minálunk újév felé Minden ünnep a gyermeké, Almit eszik, s arra gondolj. Mit kap mafd a nagyoktól. ' Fordítatta: Radó György "Ültető" ekék A eztalinói mezőgazdasági gépgyár ugjuoveaefct plantázsékek gyártását kezdte meg. Az ilyenfajta ekéket általában szőlióföldek művelésére használják. A gyár most tömeges gyártásra rendezkedett be, mert az ekék igen jói beváltak a facsemeték ültetésénél is. A mai hatalmas arányú erdősítési terv mellett az /ültetői eke általánosan alkalmazott erdőgazdasági szer Mámmá fog előlépni. Nem dobnak már gombot a perselyekbe Angliában Ismert jelenség volt — írja a Tribuno" dea Nationsban egy angol lelkész —, hogy az eml«rftk a templomi gyűjtő perselyekbe sokszor gombot doblak, nem pedig pénzdarabokat Mostanáran ez megváltozott Ennek oka azonban nem az —« fűzi hozzá —, hogy becsületesebbek lettek a* emberek, hanom az, hogy mint minden, a gombok Í3 annyira megdrágultak Angliában, bogy érdemesebb filléreket bedobni a perselyekbe, mint gointókat... Ki üz&gkíszfáai gyapatisrmés Űzbekisztán közigazgatási területei egymásután jelentik, hogy beszolgáltatás! kötelesettségeíbiek eleget tettek. Most a kastei-darini terület kolhozai számolnak be a bcssolgáitatási terv teljesítéséről. Hivatalosan elismerték, hogy a beszolgáltatott menynywég 83 százaléka elsőrendű I

yapotból állt. A terület olhosai Ígéretet tettek, hogy ax előirányzaton felül még 6000 tonna gyapotot szolgáltatnak be. \z els@ tervév nragy eredménye: tobb min! 21-900 vagon csibor A háhoru előtt eali a nagybirtokon termeltek cukorrépát. Parasztságunk bebizonyította, hogy a kisbirtokon is lehet termelni. Az 1917/48. évi" cukorrépa vetésterület 48 százalékkal haladta meg az előirányzatot, d» tulszárnja'tn a tavalyi ée t:a 1938-as eredményeket is. A tavalyinál 9 százalékkal, nz 1938-es. nAI pedig 14 százalékkal nagyobb területet, azaz 185.000 holdat vetettek be az első tervévben cnkorrépé.vai. F,z az eredmény azonban korántsem jelenti azt, ho«y lemondhatunk a nagyüzemi termelés előnyeiről. Jóval töbn cukorrépa termeic ugyan a kisparaszti birtokokon, mint a megfelelő felszereléssel és szakértelemmel rendelkező nagybirtokon, de a holdanként! hozam elmaradt a békebelitől. A 86 mázsás átlagtermés ag előirányzat hoz képest 1 mázsás túlteljesítést jelent, de ez ncn elég. Bi kell érnünk, sőt tnl kell szárnyalnánk a háború előtti eredményeket. Rá kell tehát térnünk itt is a táblán művelésre. 1938-ban 10.000 vagon volt a cukortermelésünk. A fcLszn* todnlflst követő esztendőben 6.000 vagonra esett vis-zji, <!« a stabiliaácíő első évében már 14.000 vagonon teljesítmény* nyel túlhaladta a háborn előtti eredményeket. Az etiő tervévl>«n 81.500 vagonra emelkedett cukortermelésünk. Cukorgyá* raink ls jó innukát végeztek. A tavalyi 1.830 vagonos napi állagot 2.200 vagonra emelték az Cthóeapos terv folyamán pedig az előállítási költségeket OsSLkentették 12 szárolékkal. AJS életszinvnnalnt bizonyos mértékig a cukorfogyasztás alaknlásain • le lehet mérnh Magyarország erea ti tér. n l'.urópa legelmaradottabb or-zácn1 közé tartozott. Az ntob (t évton azonban cukorfogyasztá-unk 87.5 százalékra euielk dett, ami különösen figyclcmren/éllá a' kor, ha ezt a ny m« goti országok cukorfogyasztásával lia*onlitjnk ahol oaK-lkedtek a cukorárak és ezzel együtt o-Skkcut s fogyasztás. Nem tartozik ugyan s cukortermeléshez, de azért itt említjük meg. mert cukorgyáraink kapacitásának jolib kihasználását eredményezi, as a kísértet, oaiit a petőházi cukorgyár* ban végeztek. A Kortő-tő nádjától elkerült cellulózét elő;:!* litani. » gváríAst cukorgyár! gépekkel lehet végezni. Azt j;-* lenti ez, hogy az eddig 2 3 hóra-dg mliködő cukcrgjárakiit egész éven keresztül tndjnk fog'alkoztetni, tehát a gépek tát* paeillsát jól kihasználhatják. „A pár! azzal erős5d5kf hogy Kisgti^sSifja magát as opportunista elemektől" (SZTÁLIN^ ket akkor nem érdekelt ez, «JuI Moszkov gyermeki, dicsekvő szivében volf. Annál Jobban megrontott bennünket a háború melynek, bteony mondom csak a füstje, vérszaga, és ijedelme maradt meg bennünk. Mlat a kenyéréit u<ry kaptunk a fényességért a szabad futásért és formátlan, durva szavakkal kutyákiéul vakkantottunk rajta. Elképzelhetik hát, hogy Moszkov ugy kezelt bennünket mint betegeket. Még üttetett U bennünket — ha jói emlékszem — az autóba, • az ablakon keresztül lapos tenyérrel mutogatott, azinte simítván a tájat és rezes ujjaival elénkvarázsolta a nagy síkságot, olyan kedvesnek, mint amilyennek az orosz aziv érezheti. Szuzdvolj ezer hagymatornya, ezer keresztje már mészaze voll mögöttünk, amikor egy kis liojtat mögül bukkant a /Vörös október*, óriási istálló nyúlt ferdén a dombra, mint valami rovátkolt szivar, Odébb, eiiol ;> pr.tnkot markolták el ny akon, — már benne a völgyben — házcsoportok wue.'kedlck tói'Nahát milyen a kolhoz? aás a fik üde csalánjai csípték a szemet. A házak közül la kiemelkedett a legmagasabb, mint később kiderült a kultúrház, melynek tetején ötágú csillag ragyogott a nyári lebegésben, bclefolyván az égbolt ngyonizzasztott kékjébe. A patakon iut, már a túlsó domb marján gépszínek beiefeketéje ásított, ahol emberek sürögtek, s üzemfétének füstöt okádó kéménye bökött fölfele fekete ujjként. A patakot már Bem is lehetett látni elbujt a kőtömb alatt, illetve onnan szivárgott erecskeként csavarogva gazzal benőtt üres medrében. A fahíd mellett szálltunk le és ballagtunk befele a i kommunista uradalomba/, ahogy Kis Jancsi katonapajtásom nevezte. Még be se léptünk, dc már minden!J kereste a hibát, még öuludottanul is, mert lőrőlheletien nyomként marad meg a sz^gényemberiien az, arait az urak mondanak. Jó, kövér ember jött elénk, az elnök és kezet rázott Moszkovval, sötéten mérve végig bennünket. P lenni eh? karasó — mondotta szűkszavúan és vezetett bennünket befelé a köves u»on, mely mint a bajusz kunkorodott a 1 lázak 'közé. Az elnök hasadt ingére pislogtunk, melyen keresztül kivörösödtek zsirbamártott hicepszel, rengetvén hatalmas ereje titkát. Húszas menetünk csattogva haladt el a büszke Sztallnszobor elölt, mely a kolhozba lépőt köszöntötte, dc már a gyerekhad ís körálőttünk rivalgott, aztán nsszonyok jöttek vizsla kendőkkel, de azok már mosolyogtak és sajnálkoztak és meleg élénkséggel. Lányok copfjai a berend'nházak ablakaiból majdnem elhaladó fejünkig lógtak. Igy mentünk fői a faragott faoszlopoldott ékesített kultúrház, mellélt a másik dombra, ahol szellős baralíokat ácsolt nekünk egy ács, kinek szekercéje, mankójával lógott párhuzamot sánia lába mellett. Ott férfiak fogtak körül bennünket kék zubbonyokkal, nem, azok is nök voltak a kendergyárbői me.lv akkor puffojkát gyártott a frontnak s vizsga szemmel kérdezték Moszkovot jövetelünk céljárót, munkánk mikéntjéről. Az felett is nekik és mink betelepedtünk a karakókba. Most látom csalr, miután e»Mig jutottam a történettől, hogy alig is tudok valamit émesélni ahi>ői, ami velünk a •Vörös október*-ben törtért, az s .Rzcnyl óihoz -bin a!,o f uevezlük. Tetán azt moml-