Délmagyarország, 1948. december (5. évfolyam, 275-300. szám)

1948-12-19 / 291. szám

V&#írwo, 194? december 12 DELMAGYARORSZAG V. K. AREM.NSXÖLY kires tanulmányából hözö jűk az alábbi részletekei A kollokllv gardaság mai formája az artel*, a kolhozépiiés sok évi tapasztalatai alapján alakult ki. A kolhoza'upszabályokat több esetben ősszeáilitolták és átdolgozták. 1935 februárjában tartották meg a kolhozok II. össz-szövetségi kongresszusát. A kongresszuson 1433 küldött vélt részt, akik a kolhozgazdálkodás minden ágát képviselték és a Szovjetunió 51 különböző nemzetiségéhez tartoztak. A kongresszus munkájában személyesen részlveít Sztálin. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a mezőgazdasági artel mintaalapszabályait, amit aztán a kormány is jóváhagyott. Ezen alapszabályok alapján áhítják össze a kolhozok alapszabályait. Níxiüit meg a fcoínosok rnnfa* a apszabálya nak főbb vonása i Az első pontban a kolhozok céljáról, feladatairól az ált, hogy egy bizonyos járás és község parasztjai tőnként mexőgazdasági artclbcn egyesülnek, hogy közős termelőeszközökkel és közösen szervezett munkával kollektív, vagyis társas gazdaságot építsenek felt. hoqy «biztosítsák a teljes ggőtelmet az insé.g és a sötétség, a kis egyéni gazdaság elmaradottsága, jelelt, biztosítsák a munka magasfoku termelékenysénét és ilymóiion minden kolhoztagot jőmóduvá tegyenek«. Az alapszabály 2. pontja biztosítja a kolhozok számára a földnek határidőhöz nem kötött haszonélvezetét. Minden kolhoz kap egy sáliami okiratot n kolhoz örökös föld használatáról*, amely megjelöli az illető kolhoznak adott föld terjedelmét és pontos határait. A kolhoz földjének csökkentését a törvény nem engedi meg. Ezt csak növelni szabad. Az alapszabályoknak ezt a pontját, a földnek a kolhozok részére való biztosításáról, később pontosabban meghatározta és megerősítette a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségének Alkotmánya, melynek 8. szakasza így hangzik: ».4 kollektív gazdaságok végérvényesen megkapják a birtokukban lévő föld ingyenes és határidők őz nem kötőit, azaz őrök időkre szótő haszonélvezeti fogd'.* Síi r.dcn rvte ;yyfl amely régebben a kolbozlagok földjeit egymástól elválasztotta — mondja az alapszabály -- megszüntetendő és az összes telkek tegyetlen birtoktestté egyesítendők, amelyen az artel kollektív gazdálkodást folytait Az alapszabály pontosan meghatározza, hogy a kolhozban egyesülő parasztoknak milyen termelő eszközei válnak közős tulajdonná. *Közös tulajdonná válik; minden igás-jószág, a mezőgazdasági • /elszerelés {eke, vetőgép, borona, cséplőgép, kaszálógép) a vetőmagkészlet, a takarmány, a közös tulajdonba veti jószág eltartásához szükséges mennyiségben, az artel-gazdaság folytatásához gazdasági épületek és a mezőgazdasági termékek feldolgozására szükséges minden üzem.4 Minden belépő tag közös tulajdonná váló ingóságát pénzben felbecsülik. Ezen ingóság értékének 50 -75 százalékát a kolhoztag üzletrészének törlesztésére fordítják. A többit a holA sxoveiförvényak védik a polgások fiemélyes tu a'donánfik ogát hoz oszthatatlan alapjához csatolják. Ezenkívül a kolhoz minden tagja fizet még egy nem magas belépési dijat, amit teljes egészében az oszthatatlan alaphoz csatolnak. A kolhoz tagja íoheS minden dolgozó férfi vagy nő, ha 10. életévét betöltötte A kolho/ból szaluid a kilépés. A kilépőnek pénzben visszafizetik üzletrészét. Egykori földparccllája a kolhozben marad. Ennek fejében a kilépőnek joga van más helyen földet igényelni az állami földalapból. Az alapszabály több pontja foglalkozik a kolhoztagok személyes gazdaságával. Az artelbc való belépés, ellentétben » fasiszta propaganda aljas kiagyalásával, egyáltalán nem jelenti a kolhoztagok személyes tulajdonának társadalmasítását. A szovjetállam vezetőinek soha eszükbe se jutott olyan ostobaság, mint az állampolgárok személyes vagyonának megszüntetése. R FMEHÉTOL R MÉLYSZÍMTÍS!G A E a munkájukból eredő jövedelmükre, megtakarításaikra, a lakóházra, a házi kert gazdaságra, a háztartási tárgyakra és felszerelésre, a személyes használatra és kényélemre szolgáló tárgyakra, valamiDt védi a személves tulajdon őröldésí jogát is (L a Szovjetalkotmány 10. szakaszát). Az alapszabályok 4. pontja felsorolja, hogy a kolhoztagok milyen tulajdona nem válik köztulajdonná. Ezt a pontot végső formába öntötte és megerősítette a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségének Alkotmánya, amelynek 7. szakasza jgy szói: tKoltektiv gazdaságban egyesült minden paras-.tcsaládnak a társadalmi, kollektiu gazdaságból származó főjövrdclmén kívül egy nem nagymértékű belső telek áll rendetke-ésére, személyes haszonélvezet céljából, valamint személyes tulajdonként: kisegítő gazdaság a belső telken, lakóház, jószág, baromfi és apró mezőgazdasági felszerelés — a mezőgazdasági artel szervezeti szabályzatának megfelelően A kolhozlagok személyes gazdaságának kérdése élénk vitát kellett a kolhoztagok knngreszszusán. Sok küldött axon vé?c:ményen von, hogy a társadalmasított gazdaság fejlesztése érdekében a (kolhoztagok személyes gazdasága a tninimunra redultálandó. Ez ellen állást foglalt Sztálin. Rámutatott, hogy a társadalmi érdekeken 'kívül feltétlenül tekintettet kell lenni a kolhoztagok magánérdekeire ls. Tekintettel kell lenni arra, liogy a társadalmi termelés még nem öleli fel a parasztgazdaság minden ágát olyan mértékben, hogy a kolhoztag mindent megkaphatna a kolhoztól, amire csak szüksége van családja számára. »Akkor helyesebb egyenesen megmondani — magyarázta Sztálin — hogy a munkának ez a területe társadalmi, ez pedig személyes... Helyesebb óbból kiindulni, hogy van társadalmasított, nagy, ter/ede'mes és döntő fontosságú artel gazdaság, amely a társadalmi szükségletek kielégítéséhez szükséges és van amellett egy nem nagy, személyes gazdaság is, a kolhoztag egyéni szükségleteinek kielégítésére. Ha egyszer van család, gyerek, egyéni szükséglet és izlés, akkor ezekkel fellétlenül számolni ls kell.« enStiviii sz áin «rra is rámiifafoff, hogy a személyes gazdaság méretének az óriási ország különböző vidékcin a mezőgazdaság feltételeinek és jellegének megfelelően különbözőnek kell lennie. A kongresszus teljoscn kielégítő nagyságban szabta meg a kolhozok személyes gazdaságé' Az >ariel« nak méreteit. A Iiázkörüü gazszó társaságot, barátságot jelent. lOO métermázsa HALAI edvezményes áron, kilogramonkint december 2t, 22, 23, 24-én 5*40 forintértárusit ki a város fe" hértói halgazdasága a városháza előtt. Síiygtleief a Dolgozókért! Ne vásárol} drága karácsonylát, mert a Szegedi Fsítóvss Sziveftaefaál Szer.t Mihály-utca 6. sz. és a Korzón lényegcsen olcsóbban megkapod. Vigyázz, tábla jelzi a Szövetkezel elárusító helyeit daság nagysága egy negyed hektártól fél hektárig terjed, egyes kerületekben eléri az egy hektárt is. A mezőgazdasági kerületekben a kolhozlran lévő minden családnak lehet egy tehene 2 borjúval, egy-két anyasertése a szaporulatával, 10 juha és kecskéje (összesen), korlátlan mennyiségű szárnyasa és házinyula és 20 kaptár méhe. A fenti áUatmennyLség a fejlett állattenyésztéssel biró mezőgazdasági kerületekben két-háromszorosára emelkedik, a nem-nomád és félnomád állattenyésztő kerületekben négy-ötszőrösére. A nomád állattenyésztő kerületekben minden kolhozcsalád személyes gazdaságában lehet zelőlt nem csináltak az emberek maguknak negy gondot abból, hogy milyen a talaj, amibe a magot elvetik. Elég volt nekik, ha felületét kissé megkapargalták, lazábbá tették. Ha nem volt megfelelő a termésük, akkor az időjárásra, fagyra, szárazságra fogták. Kétségtelen, hogy az időjárás nagy befolyással van a termelésre, mégis az akadályok háromnegyed részét sikerült már eddig is legyőznie az embernek, nem egyedüf... a tudomány segítségével. A földet tehát a inag befogadására az eltek munkája teszi képessé. Az őszi tarlóbuktatás után soronkövetkező legfontosabb munka az őszi mélyszántás. Ennél már nem elegendő egyszerűen megkaparhatni a földet, hanem mélyen kell beereszteni az ekevasat, hadd járja meg alaposan a földet, különben nem éri el azt a mélységet, ahol a növényzet fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges apró állatkák milliói: talajbaklériumok tenvésznek. zek a talajbaktérinmok a gazdának a segítőtársai, a talaj felszíne alatt 20-25 cm. mélyen végzik munkájukat, feldolgozzák a talaj szervetlen alkotóelemeit, élvezhetővé teszik azokat a növényzet számára éppen ugy, mint ahogyan a háziasszony megfőzi családjának a nyers ennivalót. Ezekre a hasznos baktériumokra vigyázni kell nagyon, mert nélkülük nincs növényi életi Gondoskodni kell legfontosabb szükségletükről, a vízről. Ezért fontos az őszi mélyszántás, hogy szárazabb ülőkre nedvesteget kapjon a talaj. Amig elültünk a traklorszántósig... Amikor az ember igényei nőtitek, rájött arra, hogy a fettnrt földben biztosabban kicsírázik a mag, hiszen a kemény talajra szórt szemeket a madarak is felet (éle, a szél is felfújta s az eső ahelyett, hogy rátapasztotta volna a földet a magra, még a rászálit kis porréteget is lemosta. O zerkesztett hát magának olyan eszközt, amellyel fel tudta kaparhatni a föld tetejét, hogy a meglazított talajba bevethesse a magot. Egyszerű fatörzs volt az első eke s ehhez a fatörzsdarabhoz volt erősítve egy ág, ez képezte a gerendelyt. Legközelebb az egyiptomi ekével találkozunk. Az ógörögök az ekénél már alkalmazták az ekevasat is s nem egy darabból készítik az ekegerendelyt sem. A bronzkorszakban az ekelestek élét bronzcsucesal, a vaskorszakban vasheggyel látják el. Ezzct elérlek azt, hogy sokkal jobb munkát, mélyebb szántást tudtak végezni, mint a fali egy ű ekével. A római ekének széles, megvasalt talpa volt, igy biz* tosabban járt és tökéleteseblien porhanyltotta a talajt, mert na* gyobb volt a felület, amivel a földet meglazította. Az ószicl* iiai ekéknél az ekegerendely, az eketesl és az ekeszarv már külön-külön darabból készül. A vonóerőszükséglst kisebb lesz az előző ekékkel szemben az eketest vízszintes elhelyezése miatt. • áthatjuk, hogy a fejlődés habár egyenletes, dc igen lassú, ezidáig még egyáltalán nem gondolták arra, hogy a földet nemcsak kapargatni, de megforgatni ls szükséges. Először a kínaiaknak támadt ez az öllete, ők alkalmazták az eketest fölé a vasiról készült kormánylemezt, hogy ennek segítségével a földet alaposan átforgassák. A cSoroszlyát, amely amely arra szolgált, hogy a földet függőleges irányban hasogassa, először az ónormandial ekénél táljuk. A mai ekéhez a görög eke hasonlít leginkább. Itt már két újítást is láthatunk, az eke szarva már kétágú és vezető talyigálya is van. Á XVfIT. szazad baior eltei már sokkal jobban porhanyitották, forgatták! a földel. Egv deszkadarab szolgált, arra, hogy a feltúrt földet félretolja és kissé megfordítsa. Élihez már nagyou hasonlít az erdélyi faeke, csak annyival löké'.elescbb, hogy már megtaláljuk a gerendelyt alátámasztó mankót is. l^ma használatos ekének az alapját a XVIII. században a brabanti el e vetette meg. Itt a kormánylemezeknek ékfelületü alakja van, mely a csoroszlya által felhasított és az ckevas állal a talajból elválasztott földhasábot a barázdá* ból kiemeli és álíorditjav A XVIII. században már rohamosan fejlődik az eke, akkor fejlődik ki a hohenciní eke, mely a Vidacs-, majd az ebből alakult Sack-eke közvetlen elődje. IIosszu volt az ut az első faeltetűl a traktorral vontatott modern eke alkalmazásáig. Ez az nt: a mezőgazdaságban, az iparban, az emberiség munkájában hasznúit eszközöknek az tilfa jelenti a társadalom fokozatos fejlődését. Az eszközöknek, a szerszámoknak a kifejlődése tette lehetővé az emberek fejlődését, adott módot arra, hogy az életszínvonal emelkedjék. a "bb szerszámmal jobb munkát végzünk, a jobb munka nyomán több a termés. Az életszínvonal emelkedését pedig több bura, több ruha, jobb szerszám jelenti. A naponként születő uj gépállomások traktorai szántják ipár földjeinket mélyen és olesón, hogy jövőre a dolgozó parasztoknak tojjb lennéso, könnyebb élete legyen. 8—10 tehén a borjaival, 100— 150 juh és kecske, 10 ló és S teve. Ilymódon az artei egyesítve a parasztgazdaságok fő termelő eszközeit, nagy társas gazda, ságyá alakit ja ál a Lis'magánicrmdésl. A ko ho2*ag elibö! a qasdas^gb'íí cia*»;a fő iövedo'mé?. — 58ÍISJ forintos ImtorpúIjűzal a Dolgozók Világlapjában. ftggy «aséss »ayl vásár. Libahas zsírral 12.— Aprólék 8.— Csemege és fűszeráru* olcsó árban. IJuear <"elmisz*rosarnnV Mikszáth n. 1 Ebhez a gazdasághoz fűződnek! a kolhoztagok legfonto; sabb társadalmi érdekei, még ! aazdagabb és még szebb jövőjük. Emellett az artel meg; hagyja a kolhoztagok személyes tulajdonában a házkörüli kisegítő gazdaságot. Az artel legcsekélyebb mértékben sem érinti a paraszt megszokott családi életét, házi tűzhelyét. Az artel egyáltalán nem feszélyezi a parasztot abbau, hogy egyéni Ízlését és hajlamait kövesse és azoknak megfelelően rendezze be életét. Ellenkezőleg. Éppen a kollektio artel gazdaság teremtette meg először a legkedvezőbb egyéni és Kulturális clöfeltéte'eket ahhoz, hogy a paraszt boldog családi életet élhessen, hogy « falu dolgozói szabadon fejleszthessék minden képességüket és tehetségüket. Az arlel helyesen kapcsolja össze a kothoztagok egyéni magáné'e'ét alapvető társadalmi érdekükkel és ezzel biztosítja a kollekiiv gazdaság további fejlődését, biztosltja, hogy min-, den kothozparaszt az uj társadalom aktiv és öntudatos tagjává nevelődjék.