Délmagyarország, 1948. október (5. évfolyam, 226-251. szám)

1948-10-24 / 245. szám

6 DELMAGYARORSZAG ' Vasárnap, 1948 október 24. »fl népi demokrácia jobb iövöl biztosit az itjusÉgnak...« Menzát avatott Sk Diákszövetség «Ma harc az igazak rendje a igazak harcának győzelem a rendje* — ezt a nagybetűs Jó­zsef Attila idézetet olvashatjuk a tanító fiuotthon dísztermé­ben. ahol ebédhez megterített asztalok körül 73 középiskolás diák és diákleány vidám beszél­getéssel várakozik. Egyszerre azonban elliallgat valamennyi és a figyelő csendben Ambrus István, a tanító fiuotthon if­júsága nevében köszönti őket: — Legyetek hűek a népi de­mokráciahoz és legyetek hü harcosai annak — hangzik a figyelmeztető —, majd a diák­kórus üdvözlő énekkel köszönti a megjelenteket. Dombi Béla elvtárs tankerü­leti főignzgatóhelyettes emelke­dik ezután szólásra. — A Magyar diákok Nemzeti Szövetsége, a pedngőgns szak­szervezet támogatásával diák­menzát, létesített azoknak a be­járó középiskolásoknak, akik sokszor csak a késő délutáni órákban vetődtek haza és étlen­szomjan töltötték idejüket — mondja — Ezentúl nem kell a pál ya ud va rok on ose tan golniok, nanem megebédelhetnek és a vonatindulásig hasznos tanulás­sal tölthetik idejüket. Szeret­ném. ha ugy vennétek ezt a se­gítséget, mint az uj társadalmi rendnek megnyilatkozását. Fiz csak kezdeti lépés nz nj szo­cialista társadalom megvalósí­tása feló vezető uton. Sok ja­vítani, építeni való van még és cz a intinkn rátok is vár. Koltay László, a Diákszövet­ség szegedi elnöke mutat rá ar­ra. hogy ez a menza határkő a Diákszövetség életében és jelzi nzt az utat, amelyen a szocia­lizmus felé haladunk. — Az egyházi reakcióval szemben az n válaszunk, hogy mi nem kiközösítünk, hanem menzákat és diákotthonokat építünk fel. bebizonyítjuk, hogy a magyar népi demokrácia jobb jövőt biztosit a magyar ifju-ág számára. A Diákszövetség nevében kö­szönetet mond a segítségért Dombi elvtársnak és Kunsági Elemér elvtársnak, majd fel­szólítja a j lenlévőket, hogy komoly erői legyenek a népi demokráciának. Az Internacionáléval ért vé­get a közvetlen hangulatú ün­nepség, amely után ióizüen fo­gyasztották el a diákszövetségi menza tagjai az első napi bő­séges ebédet. — Egy-egy kétfogásos ebédet 50 fillérért adunk n diákoknak — mondotta Bernolák Andrea, a Diákszövetség szegedi szo­ciális vezetője, aki a menza ve­zetésében is tevékenyen részt vesz. — Egyelőre csak 73 arra leginkább rászorult diák étkez­tetését tudtuk vállalni, de leg­később januárra legalább százra emeljük a létszámot. Tanulmányi verseny A Bolyai János Matematikai Társulat október 23-án, szom­baton matematikai tanulóver­senyt rendez Szegeden, Buda­pesten és Debrecenben egyide­jűleg. A versenyen Szegeden részt­venni szándékozók a kitűzött napon délután 3 órakor az egye­temi Bolyai Intézet I. szamu tantermében (Baross Gábor-u. 2. II. emelet) pontosan jelen­jenek meg. Tintát és tollat mindenki hozzon magával. A verseny n résztvehetnek mindazok, akik 1948-ban tet­ték le az érettségi vizsgát, va­lamint középiskolák és" közép­fokú iskolák tanulói. Mindennemű könyv vagy jegyzet szabadon használ­ható. A két legjobb dolgozat szer­zői első- illetve második Bo­lyai János-díjban részesülnek. SZIMONOV A BEM-KOLLEG1UMBAN A színpad csak egyszerű fa­dobogó. Előtte a szép piros függöny néha akadozva húzódik fel a felenetek elején. A szerep­lők azonban folyékonyan, bát­Iran mondják szerepüket és mondanivalójuk súlyos szaval mélyen vágnak a hallgatóság figyelmébe. A dolgozó iskolások »Bcm-tá­bornok n épi kollégiumában« vagyunk. A népi kollégista fiuk és leányok esténként ültek ösz­sze, amikor hazajöttek a dél­utáni iskolából és egy szSndara. bon vitáztak, beszélgettek vala­mennyien, Színházban, mozi­ban már legtöbbjük látta s most előttük a könyv is: »Az orosz kérdést Szimonovtől. Gyorsan kiosztották a szere­peket egymás közölt és alig kél hét múlva már itt is állnak a közönség előtt. Látszik. hogy átérzik a- iró gondolatait, tud­ják, hogy az t orosz kérdés« nem csupán orosz kérdés. Tud­ják, hogy róluk, rólunk is szó van. Ezért hangzik olyan döb­benetes frövel az ügyes fősze­replő, Szűcs István kollégista szava: — A vörös lassan egyet jelent a becsiVetessell. • • Végül is: az előadás kitűnően sikerült. A lelkesen tapsoló kö­zönség — jórészt kollégistáié, diákok és tanáraik — szinte el is felejtik, hogy Kocsis Gyurka az egyik legjobb barátjuk. Mert olyan jól játssza a "szőrösszí­vűt kapitalista amerikai lapki­adót. A kedves Kristó Margitot pedig még jobban szivükbe zár­ják, amint Meg szerepében hű­ségesen segíti az igazságból egy jottányit sem engedő becsületes ujságirót: Smithet. De hasonló sikere volt vala­mennyi szereplőnek. Gazdag Margilnak, Korom Józsefnek, Vincze Józsefnek, Héja Sándor­nak, Krajkó Gyulának. Még két Bem-kollégistáról megemlékeznünk. Az egvikl Ele­xin Andor, aki az előadás előtt jelent meg a hallgatók előtt és keresetten knmolgsággaí beszélt az igazi művészi magatartásról. Ulána Ma k kai Ferenc hege­dült, Bimszkij Korzakov zené­jével gyönyörködtetett. Szegeden október 30-án tartják inog a ^Szovjet Ifjúság ünnepét*. Góly áknetk nemcsak azokat a hosszúlá­bú, piroscsőrü madarakat hívjuk, akikről Petőfi olyan szép verset irt, hanem azok a "Zöldfülűt egyetemisták is ezt a nevet viselik ősidők óla, akik első évüket töltik d rektori, quaesloii, dékáni tortúrák után a magasabb tu­dományok "csarnokában*: aa egyetemen. őket, az idei gólyákat avat­ta hangulatos ünnepség kere­tében szombaton este a MEFESz szegedi vezetősége a tani'ói fiuotthon dísztermé­ben. Vidám népdalozás, indu­lóéneklés töltötte meg a ter­met, mire bevonullak sorra egymás után a bölcsész, jo­gász, orvos, természettudo­mányos gólyák, no ine(g a pe­dagógiai főiskolások ós az AVI zöldkeresztes gólyái. Mosoly, derű, jókedv su­gárzott minden arcról és jól­eső volt látni őket: ax u| egyetem gólyáit. Az uj gólyák nem léha idő­töltésként jönnek az egye­temre, hanem tanulni, műve­lődni, dolgozni diáktársaik­éul s magukéri, hogy meghá­lálják a népi demokrácia tá­mogatását s ezzel maguknak, mindannyiunknak biztosilsáW a békés, nyugodt jövőt a*S»o­cialista Magyarországon. „Ne menj még el tfapritiatfancsi!" Látogatás a Klebetsberg-telepi pajtásoknál C sütörtöleőn délben vidám kis csapat ballagott a Klebels­bergtelep felé vezető uton. Kis kétkerekű kézikocsit megrakva húzott és folt tiz jókedvű diák. A szegedi Szent Imre álta­lános fiúiskola úttörő csapa­tának bábszínházat játszó cso­portja meglátogatta t teljes fel­szerelésével« a klebclshcrgtelcpi pajtásokat. Nehéz volt az ut, sáros és döcögős, de törték rendületlenül. Fűszerezték tré­fával, kacagással... U gy látszik, a frtep apró­sága várta már a bábszínhá­zai, mert kíváncsi, boglyas fe­jecskék. csillogó szemek ku­kucskáltak ki a kis kapun: jönnek már! jönnek márt — kapta ei fülünk a hangokat. Az iskola udvarán csábítóan inte­getett a hinták sora az ilgen szórakozásokhoz nem szokott városi fiuk felé. M cg is rohanták röglön. dz első a kötelesség: egg szempil­lantás alatt helyén állt az út­törő gárda, hogg felszerelje a színpadot. Szögi Ferkó, aki bennszülött a telepen, irányit fa őket. Erdélyi Béla. Bus András, Ladányi Pista. Székelyhídi Iván, Gyöngyösi Jóska. Sotymosi La­jos, Margila Tamás, Komlósi I.ad, Nyári Jóska egyforma buzgalommal szögezik a lécet, kötik a zsinórt, öltöztetik a babákat. E zalait megtelik az udvat. apró néppel, sőt szülők is ér* deklődnek a bábszínház iránt. A telep sem marad el a város mögött, mert a pajtások gu<Y ngörürn sorakozva vonulnak la a rbábszinházba*. Megszólal a csengő, széltn­zódik a függöny s szinte 11­lekzelvisszafojtva figyel a tkő. zönségs, M a/d öntudatlan csodálko­zás fakad az ajkukon: Nézd, de érdekest Jaj. de szép! Nc menj. még el Paprika Jancsii Ez a hang szívhez szólt. Ezért csak ezért is érdemes volt ide­jönni, gyönyörködtetni, szó-a­koztalni a kicsinyeket. Szüne. lekben tiszta, csengő hangon énekelt uitöró dalokkal, indu­lókkal viszonozták a városi di­ákok barátságát. A z idő fut. Nemsokára sö­tétedik. Bucsuzóul hintázunk egy kicsit, aztán indul a r a~ pat egy kedves, felejthetetlen délulán emlékével, tMinden uj műsorral jöjjetek ki hozzánk.« A viszont látásra! Az ElsÓ Ifjúsági kongresz­szus üléssorozata véget ért, ami­kor arról értesítettek bennün­ket, hogy Vladimír Iljics Le­nin másnap délelőtt pontban 11 ómkor fogadja a kongresszus képviselőit. Késő lett volna már küldött­séget választanunk, igy hát el­határoztuk, hogy az elnökség fog Leninnél megjelenni. Mi, a,z elnökség tagjai, ezen nz éjszakán, alvás helyett a Leninnel folytatandó beszélge­tés tervét dolgoztuk ki. A két­ségek egész sora tartott ben­nünket izgalomban. Hogyan szól­junk majd hozzá, egyenkint, vagy valamennyien egyszerre? Állni vagy ülni szokás? Melyik legyen az a programpont, mely­re elsősorlmu kikérjük taná­csát? ... fts amikor másnap elindul­tunk a Kremlbe, véleménykü­lönbségeink még egyáltalán nem enyhültek. Útközben mindunta­lan megálltunk — határozatot hoztunk és a következő utcá­ra ikon elvetettük a határozatot. A Ljuhdánka sarkán "állókon­ventünk* legalább félóráig tar­tott. Egyszóval 40 pere késéssel állítottunk he a Népbiztossági Tanács fogndószobájába. Itt az­tá n olyan leckét kaptunk, amit egész életünkben nem fogunk elfelejteni. L. A. Eotijeva, a Tanács titkárnője közölte ve­lünk, hogy elkéstünk, Iljics ma már nom fogad bennünket. Ugyanakkor felszólított. hogy másnap II ómkor újból jelen­jünk meg, mai látogatásunkból A. Bezimenszkij: Xj-ElsriIfcT és az IFJÚSÁG - Találkozásom Leninnel ­(Az l. Komszomol-konyrcssziis egyik résztvevőjének visszaemlékezéseiből.) periig vonjuk le a szükséges kö­vetkeztetéseket. Visszafelé egyetlenegyszer sem álltunk meg, sehol. A Ljubjánka sarkán ugy iramodtunk tova, mint a megriasztott őzek. Másnap Eotijeva csaknem másfél órával a kitűzött idő előtt látott viszont bennünket a Kremlben. Amikor végre az annyira vágyott »TesséK be­lépni!* elhangzott, libasorban lépkedtünk be Lenin dolgozó­szobájába. I.enin sebesen járkált föl s alá és most fürge, vidám és barátságos mozdulattal lépett elénk az ajtótwm: »No, jöjjenek, jöjjenek! Foglaljanak helyet, húzzák közelebb a székeiket, üljenek kényelmesen. Megjöttek hát, jónapot, jónapot!« Pillanatok alatt teljesen fel­oldódott a zavarunk. Ahogy ezt fljics észrevette, ő maga kez­dett bennünket kérdezni min­denféléről. Előre kijelölt "szó­nokuk egyáltalán nem jutott szóhoz, legnagyobb megköny­n3'cbbülésünkre. Lenin gyors léptekkel mére­gette ft szobát és tapintatosan igyekezett nem észrevenni, ha valamelyikünk az asztal alá próbálta rejteni rongyos cipő­jét, vagy egv ujságlappal elta­karni szitává kopott nadrágját. Iljic3 figyelmesen hallgatta vár laszainkat és időnkint olyan ra­gadós vidámsággal nevetett fel, hogy lehetetlen volt nem vele nevetni. — Lányok hányan vannak a kongresszuson? — kérdezte Shenja Gerr-től. — Kilenc d.irab! — robbant ki belőlem. Iljics harsányan felnevetett és Gerr a szét mögül megfe­nyegetett öklével. Lenin kérdései olyan változa­tosak voltak, hogy valameny­nyiiinket belevonták: a beszélge­tősbe. Azonban akkor még nem ébredtünk tudatára, hogy eze­ken a kérdéseken keresztül nemcsak az ifjúsági szervezke­dés méreteiről és formáiról akar tiszta képet kapni, hanem a munkás- es parasztifjuság élet­körül menyeiről és politikai ne­veléséről is. Amennyire emlékezetem nem csal, megpróbálom a főbb kér­déseket itt felidézni: Mi a helyzet nz ifjúság mun­kaideje körül? Mi van a fej­adagjainkkal ? Mit olvasnak a falu fiataljai? Hogyan halad az ifjúság katonai kiképzése? A falusi sejteknek van-e petró­leumuk? Vannak-e könyveik? Kihasználják-e az olvasószobá­kat? Melyikük dolgozott az élel­mibeszerzö csoportoknál? Ki vett részt a kulakfölkelések el­nyomásában? Vannak-e lányok is a vezet őségben? Hcgyan fólvt le a toborzás a front számára? Segitenek-e a pártszervezetek a szövetségnek? Milyen a viszony a fiatalok és szülők között? Van-e analfabéta oktatás? Javí­tóműhelyeket szerveztek-e? Mi­lyen dalokat kedvelnek a fia­talok? Vannak-e ifjúsági lö­vészcsapatok? Hát harmonika, gitár, balalajka? Hogyan ké­szítették elő a kongresszust? Hány egyesületi tag vett részt a kongresszuson? Hogyan épült föl az ifjúsági szervezet? De mindaz, arait itt felsorol­tam, csak halvány képet ad ar­ról, mi minden érdekelte Le­nint. mert természetesen a kér­dések nagyrészét elfelejtettem már. Ekkor történt, hogy háttérbe szorult »szónokunk« előlépett és büszkén jelentette be: — Elhatároztuk, hogy szövet­ségünket Kommunista Ifjúsági Szövetségnek fogjuk hívni. Il jics ravaszkásan hunyorított cs négy felejthetetlen szóval fe­lelt. amely a Koraszomolt örök­időkre arra serkentette, hogy fáradhatatlanul törekedjek a tö­kéletesedésre. — A néven nem múlik!... — De mi becsületet is aka­runk szerezni enuck a névnek! — kottyantottam közije. — Nos, az már más — mond­ta Lenin igen komolyan. Fotijeva lépett be és valamit súgott Leninnek. — Mondja, hogy öt pero múlva fogadom — válaszolta r* Lenin. Előzőnapi látogatásunk ta­pasztalataiból okulva, azonnal fölemelkedtünk. — Hogy áll a szervezet aiiyar glak dolgában ? — kérdezte ek­kor Iljics. — Áz anyagiak ... terveink szerint... — dadogott a szó­nok. Lenin kitépett egy lapot jegy­zőkönyvéből és néhány sort irt. »S2verdlov számára...« A cédula, melyet kaptunk, később elkallódott. De kívülről tudtuk valamennyien. Nagyobb összeg kiutalásáról. szólt, a* Oroszországi Kommunista Ifjú­sági Szervezet jövendőbeli Köz­ponti Bizottságai részére. A végső sorok igy hangzot­tak: "Elengedhetetlen és okvetlen szükséges (egyszer aláhúzva), hogy az ifjúságot (kétszer alá­húzva) támogassa a PART (há­romszor aláhúzva). Lenin mindegyikünktől kü­lön elbúcsúzott, aztán háD-u­kulcsolt kezekkel meghajolt kis­sé, ugy mondatta: — A viszontlátásra fiatal elv­társaim! Ugy vezessétek a kon­gresszust, liogy mi számítunk rátok, mi hiszünk bennetek!. . Félórával később már be is számoltunk a kongresszusnak találkozásunkról

Next

/
Oldalképek
Tartalom