Délmagyarország, 1948. október (5. évfolyam, 226-251. szám)
1948-10-24 / 245. szám
6 DELMAGYARORSZAG ' Vasárnap, 1948 október 24. »fl népi demokrácia jobb iövöl biztosit az itjusÉgnak...« Menzát avatott Sk Diákszövetség «Ma harc az igazak rendje a igazak harcának győzelem a rendje* — ezt a nagybetűs József Attila idézetet olvashatjuk a tanító fiuotthon dísztermében. ahol ebédhez megterített asztalok körül 73 középiskolás diák és diákleány vidám beszélgetéssel várakozik. Egyszerre azonban elliallgat valamennyi és a figyelő csendben Ambrus István, a tanító fiuotthon ifjúsága nevében köszönti őket: — Legyetek hűek a népi demokráciahoz és legyetek hü harcosai annak — hangzik a figyelmeztető —, majd a diákkórus üdvözlő énekkel köszönti a megjelenteket. Dombi Béla elvtárs tankerületi főignzgatóhelyettes emelkedik ezután szólásra. — A Magyar diákok Nemzeti Szövetsége, a pedngőgns szakszervezet támogatásával diákmenzát, létesített azoknak a bejáró középiskolásoknak, akik sokszor csak a késő délutáni órákban vetődtek haza és étlenszomjan töltötték idejüket — mondja — Ezentúl nem kell a pál ya ud va rok on ose tan golniok, nanem megebédelhetnek és a vonatindulásig hasznos tanulással tölthetik idejüket. Szeretném. ha ugy vennétek ezt a segítséget, mint az uj társadalmi rendnek megnyilatkozását. Fiz csak kezdeti lépés nz nj szocialista társadalom megvalósítása feló vezető uton. Sok javítani, építeni való van még és cz a intinkn rátok is vár. Koltay László, a Diákszövetség szegedi elnöke mutat rá arra. hogy ez a menza határkő a Diákszövetség életében és jelzi nzt az utat, amelyen a szocializmus felé haladunk. — Az egyházi reakcióval szemben az n válaszunk, hogy mi nem kiközösítünk, hanem menzákat és diákotthonokat építünk fel. bebizonyítjuk, hogy a magyar népi demokrácia jobb jövőt biztosit a magyar ifju-ág számára. A Diákszövetség nevében köszönetet mond a segítségért Dombi elvtársnak és Kunsági Elemér elvtársnak, majd felszólítja a j lenlévőket, hogy komoly erői legyenek a népi demokráciának. Az Internacionáléval ért véget a közvetlen hangulatú ünnepség, amely után ióizüen fogyasztották el a diákszövetségi menza tagjai az első napi bőséges ebédet. — Egy-egy kétfogásos ebédet 50 fillérért adunk n diákoknak — mondotta Bernolák Andrea, a Diákszövetség szegedi szociális vezetője, aki a menza vezetésében is tevékenyen részt vesz. — Egyelőre csak 73 arra leginkább rászorult diák étkeztetését tudtuk vállalni, de legkésőbb januárra legalább százra emeljük a létszámot. Tanulmányi verseny A Bolyai János Matematikai Társulat október 23-án, szombaton matematikai tanulóversenyt rendez Szegeden, Budapesten és Debrecenben egyidejűleg. A versenyen Szegeden résztvenni szándékozók a kitűzött napon délután 3 órakor az egyetemi Bolyai Intézet I. szamu tantermében (Baross Gábor-u. 2. II. emelet) pontosan jelenjenek meg. Tintát és tollat mindenki hozzon magával. A verseny n résztvehetnek mindazok, akik 1948-ban tették le az érettségi vizsgát, valamint középiskolák és" középfokú iskolák tanulói. Mindennemű könyv vagy jegyzet szabadon használható. A két legjobb dolgozat szerzői első- illetve második Bolyai János-díjban részesülnek. SZIMONOV A BEM-KOLLEG1UMBAN A színpad csak egyszerű fadobogó. Előtte a szép piros függöny néha akadozva húzódik fel a felenetek elején. A szereplők azonban folyékonyan, bátIran mondják szerepüket és mondanivalójuk súlyos szaval mélyen vágnak a hallgatóság figyelmébe. A dolgozó iskolások »Bcm-tábornok n épi kollégiumában« vagyunk. A népi kollégista fiuk és leányok esténként ültek öszsze, amikor hazajöttek a délutáni iskolából és egy szSndara. bon vitáztak, beszélgettek valamennyien, Színházban, moziban már legtöbbjük látta s most előttük a könyv is: »Az orosz kérdést Szimonovtől. Gyorsan kiosztották a szerepeket egymás közölt és alig kél hét múlva már itt is állnak a közönség előtt. Látszik. hogy átérzik a- iró gondolatait, tudják, hogy az t orosz kérdés« nem csupán orosz kérdés. Tudják, hogy róluk, rólunk is szó van. Ezért hangzik olyan döbbenetes frövel az ügyes főszereplő, Szűcs István kollégista szava: — A vörös lassan egyet jelent a becsiVetessell. • • Végül is: az előadás kitűnően sikerült. A lelkesen tapsoló közönség — jórészt kollégistáié, diákok és tanáraik — szinte el is felejtik, hogy Kocsis Gyurka az egyik legjobb barátjuk. Mert olyan jól játssza a "szőrösszívűt kapitalista amerikai lapkiadót. A kedves Kristó Margitot pedig még jobban szivükbe zárják, amint Meg szerepében hűségesen segíti az igazságból egy jottányit sem engedő becsületes ujságirót: Smithet. De hasonló sikere volt valamennyi szereplőnek. Gazdag Margilnak, Korom Józsefnek, Vincze Józsefnek, Héja Sándornak, Krajkó Gyulának. Még két Bem-kollégistáról megemlékeznünk. Az egvikl Elexin Andor, aki az előadás előtt jelent meg a hallgatók előtt és keresetten knmolgsággaí beszélt az igazi művészi magatartásról. Ulána Ma k kai Ferenc hegedült, Bimszkij Korzakov zenéjével gyönyörködtetett. Szegeden október 30-án tartják inog a ^Szovjet Ifjúság ünnepét*. Góly áknetk nemcsak azokat a hosszúlábú, piroscsőrü madarakat hívjuk, akikről Petőfi olyan szép verset irt, hanem azok a "Zöldfülűt egyetemisták is ezt a nevet viselik ősidők óla, akik első évüket töltik d rektori, quaesloii, dékáni tortúrák után a magasabb tudományok "csarnokában*: aa egyetemen. őket, az idei gólyákat avatta hangulatos ünnepség keretében szombaton este a MEFESz szegedi vezetősége a tani'ói fiuotthon dísztermében. Vidám népdalozás, indulóéneklés töltötte meg a termet, mire bevonullak sorra egymás után a bölcsész, jogász, orvos, természettudományos gólyák, no ine(g a pedagógiai főiskolások ós az AVI zöldkeresztes gólyái. Mosoly, derű, jókedv sugárzott minden arcról és jóleső volt látni őket: ax u| egyetem gólyáit. Az uj gólyák nem léha időtöltésként jönnek az egyetemre, hanem tanulni, művelődni, dolgozni diáktársaikéul s magukéri, hogy meghálálják a népi demokrácia támogatását s ezzel maguknak, mindannyiunknak biztosilsáW a békés, nyugodt jövőt a*S»ocialista Magyarországon. „Ne menj még el tfapritiatfancsi!" Látogatás a Klebetsberg-telepi pajtásoknál C sütörtöleőn délben vidám kis csapat ballagott a Klebelsbergtelep felé vezető uton. Kis kétkerekű kézikocsit megrakva húzott és folt tiz jókedvű diák. A szegedi Szent Imre általános fiúiskola úttörő csapatának bábszínházat játszó csoportja meglátogatta t teljes felszerelésével« a klebclshcrgtelcpi pajtásokat. Nehéz volt az ut, sáros és döcögős, de törték rendületlenül. Fűszerezték tréfával, kacagással... U gy látszik, a frtep aprósága várta már a bábszínházai, mert kíváncsi, boglyas fejecskék. csillogó szemek kukucskáltak ki a kis kapun: jönnek már! jönnek márt — kapta ei fülünk a hangokat. Az iskola udvarán csábítóan integetett a hinták sora az ilgen szórakozásokhoz nem szokott városi fiuk felé. M cg is rohanták röglön. dz első a kötelesség: egg szempillantás alatt helyén állt az úttörő gárda, hogg felszerelje a színpadot. Szögi Ferkó, aki bennszülött a telepen, irányit fa őket. Erdélyi Béla. Bus András, Ladányi Pista. Székelyhídi Iván, Gyöngyösi Jóska. Sotymosi Lajos, Margila Tamás, Komlósi I.ad, Nyári Jóska egyforma buzgalommal szögezik a lécet, kötik a zsinórt, öltöztetik a babákat. E zalait megtelik az udvat. apró néppel, sőt szülők is ér* deklődnek a bábszínház iránt. A telep sem marad el a város mögött, mert a pajtások gu<Y ngörürn sorakozva vonulnak la a rbábszinházba*. Megszólal a csengő, széltnzódik a függöny s szinte 11lekzelvisszafojtva figyel a tkő. zönségs, M a/d öntudatlan csodálkozás fakad az ajkukon: Nézd, de érdekest Jaj. de szép! Nc menj. még el Paprika Jancsii Ez a hang szívhez szólt. Ezért csak ezért is érdemes volt idejönni, gyönyörködtetni, szó-akoztalni a kicsinyeket. Szüne. lekben tiszta, csengő hangon énekelt uitöró dalokkal, indulókkal viszonozták a városi diákok barátságát. A z idő fut. Nemsokára sötétedik. Bucsuzóul hintázunk egy kicsit, aztán indul a r a~ pat egy kedves, felejthetetlen délulán emlékével, tMinden uj műsorral jöjjetek ki hozzánk.« A viszont látásra! Az ElsÓ Ifjúsági kongreszszus üléssorozata véget ért, amikor arról értesítettek bennünket, hogy Vladimír Iljics Lenin másnap délelőtt pontban 11 ómkor fogadja a kongresszus képviselőit. Késő lett volna már küldöttséget választanunk, igy hát elhatároztuk, hogy az elnökség fog Leninnél megjelenni. Mi, a,z elnökség tagjai, ezen nz éjszakán, alvás helyett a Leninnel folytatandó beszélgetés tervét dolgoztuk ki. A kétségek egész sora tartott bennünket izgalomban. Hogyan szóljunk majd hozzá, egyenkint, vagy valamennyien egyszerre? Állni vagy ülni szokás? Melyik legyen az a programpont, melyre elsősorlmu kikérjük tanácsát? ... fts amikor másnap elindultunk a Kremlbe, véleménykülönbségeink még egyáltalán nem enyhültek. Útközben minduntalan megálltunk — határozatot hoztunk és a következő utcára ikon elvetettük a határozatot. A Ljuhdánka sarkán "állókonventünk* legalább félóráig tartott. Egyszóval 40 pere késéssel állítottunk he a Népbiztossági Tanács fogndószobájába. Itt aztá n olyan leckét kaptunk, amit egész életünkben nem fogunk elfelejteni. L. A. Eotijeva, a Tanács titkárnője közölte velünk, hogy elkéstünk, Iljics ma már nom fogad bennünket. Ugyanakkor felszólított. hogy másnap II ómkor újból jelenjünk meg, mai látogatásunkból A. Bezimenszkij: Xj-ElsriIfcT és az IFJÚSÁG - Találkozásom Leninnel (Az l. Komszomol-konyrcssziis egyik résztvevőjének visszaemlékezéseiből.) periig vonjuk le a szükséges következtetéseket. Visszafelé egyetlenegyszer sem álltunk meg, sehol. A Ljubjánka sarkán ugy iramodtunk tova, mint a megriasztott őzek. Másnap Eotijeva csaknem másfél órával a kitűzött idő előtt látott viszont bennünket a Kremlben. Amikor végre az annyira vágyott »TesséK belépni!* elhangzott, libasorban lépkedtünk be Lenin dolgozószobájába. I.enin sebesen járkált föl s alá és most fürge, vidám és barátságos mozdulattal lépett elénk az ajtótwm: »No, jöjjenek, jöjjenek! Foglaljanak helyet, húzzák közelebb a székeiket, üljenek kényelmesen. Megjöttek hát, jónapot, jónapot!« Pillanatok alatt teljesen feloldódott a zavarunk. Ahogy ezt fljics észrevette, ő maga kezdett bennünket kérdezni mindenféléről. Előre kijelölt "szónokuk egyáltalán nem jutott szóhoz, legnagyobb megkönyn3'cbbülésünkre. Lenin gyors léptekkel méregette ft szobát és tapintatosan igyekezett nem észrevenni, ha valamelyikünk az asztal alá próbálta rejteni rongyos cipőjét, vagy egv ujságlappal eltakarni szitává kopott nadrágját. Iljic3 figyelmesen hallgatta vár laszainkat és időnkint olyan ragadós vidámsággal nevetett fel, hogy lehetetlen volt nem vele nevetni. — Lányok hányan vannak a kongresszuson? — kérdezte Shenja Gerr-től. — Kilenc d.irab! — robbant ki belőlem. Iljics harsányan felnevetett és Gerr a szét mögül megfenyegetett öklével. Lenin kérdései olyan változatosak voltak, hogy valamenynyiiinket belevonták: a beszélgetősbe. Azonban akkor még nem ébredtünk tudatára, hogy ezeken a kérdéseken keresztül nemcsak az ifjúsági szervezkedés méreteiről és formáiról akar tiszta képet kapni, hanem a munkás- es parasztifjuság életkörül menyeiről és politikai neveléséről is. Amennyire emlékezetem nem csal, megpróbálom a főbb kérdéseket itt felidézni: Mi a helyzet nz ifjúság munkaideje körül? Mi van a fejadagjainkkal ? Mit olvasnak a falu fiataljai? Hogyan halad az ifjúság katonai kiképzése? A falusi sejteknek van-e petróleumuk? Vannak-e könyveik? Kihasználják-e az olvasószobákat? Melyikük dolgozott az élelmibeszerzö csoportoknál? Ki vett részt a kulakfölkelések elnyomásában? Vannak-e lányok is a vezet őségben? Hcgyan fólvt le a toborzás a front számára? Segitenek-e a pártszervezetek a szövetségnek? Milyen a viszony a fiatalok és szülők között? Van-e analfabéta oktatás? Javítóműhelyeket szerveztek-e? Milyen dalokat kedvelnek a fiatalok? Vannak-e ifjúsági lövészcsapatok? Hát harmonika, gitár, balalajka? Hogyan készítették elő a kongresszust? Hány egyesületi tag vett részt a kongresszuson? Hogyan épült föl az ifjúsági szervezet? De mindaz, arait itt felsoroltam, csak halvány képet ad arról, mi minden érdekelte Lenint. mert természetesen a kérdések nagyrészét elfelejtettem már. Ekkor történt, hogy háttérbe szorult »szónokunk« előlépett és büszkén jelentette be: — Elhatároztuk, hogy szövetségünket Kommunista Ifjúsági Szövetségnek fogjuk hívni. Il jics ravaszkásan hunyorított cs négy felejthetetlen szóval felelt. amely a Koraszomolt örökidőkre arra serkentette, hogy fáradhatatlanul törekedjek a tökéletesedésre. — A néven nem múlik!... — De mi becsületet is akarunk szerezni enuck a névnek! — kottyantottam közije. — Nos, az már más — mondta Lenin igen komolyan. Fotijeva lépett be és valamit súgott Leninnek. — Mondja, hogy öt pero múlva fogadom — válaszolta r* Lenin. Előzőnapi látogatásunk tapasztalataiból okulva, azonnal fölemelkedtünk. — Hogy áll a szervezet aiiyar glak dolgában ? — kérdezte ekkor Iljics. — Áz anyagiak ... terveink szerint... — dadogott a szónok. Lenin kitépett egy lapot jegyzőkönyvéből és néhány sort irt. »S2verdlov számára...« A cédula, melyet kaptunk, később elkallódott. De kívülről tudtuk valamennyien. Nagyobb összeg kiutalásáról. szólt, a* Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szervezet jövendőbeli Központi Bizottságai részére. A végső sorok igy hangzottak: "Elengedhetetlen és okvetlen szükséges (egyszer aláhúzva), hogy az ifjúságot (kétszer aláhúzva) támogassa a PART (háromszor aláhúzva). Lenin mindegyikünktől külön elbúcsúzott, aztán háD-ukulcsolt kezekkel meghajolt kissé, ugy mondatta: — A viszontlátásra fiatal elvtársaim! Ugy vezessétek a kongresszust, liogy mi számítunk rátok, mi hiszünk bennetek!. . Félórával később már be is számoltunk a kongresszusnak találkozásunkról