Délmagyarország, 1948. március (5. évfolyam, 51-74. szám)

1948-03-14 / 62. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! DHMACYAKOBSZáti ~ A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT DELMAGYARORSZÁGI NAPILAPJA V. évf. 62. sz. ara m fillér Szeged, 1948 márc. 14. Vasárn. Kossuth-Petőfi-Táncsics szetteméhen Irta; FERENCZ LASZLó S

tá.d évvel ezelőtt Budapesten forradalom volt. A márciusi ifjúság Petőfi, Irinyi, Jókai, Vasvari es Bulyovszky vezetésével élére állt a pesti népnek, a mester legényeknek , munkásoknak, polgároknak, és 12 pontban lefektetve, miit kiván a magyar nemzet utat mutatott, tempót szabott az egész ország forradalmi megmozdulásának. Az ország forradalmi lázban vajúdott. Tízmillió jobbágy roskadozott az elviselhetetlen adó, a dézsma és robot alatt, az értelmiségi róteg, a leszegényedett köznemesség fiai, a polgári és jobbágyi sorsboi felemelkedett ügyvédek, jurátusok, gazdatisztek, tanítók, az aisópapság, -diákok, az elhelyezkedésre hiába váró diplomások érezték, hogy a he.vzel nem tartható fenn tovább, a feudalizmus gátolja a fejlődést, a fejletlen ipar és kereskedelem nem tud nékik megélheLést biztosítani. A nemesi földbirtokra az ősiség nehezedett. Nemesi földet eladni, megterhelni nem lehetett, beruházásokra hitei nem volt, a kisnemesség az uzsora karmai közé került. A tőkésrend még csak kialakulóban volt. Pesten már többszáz munkással dolgoztató gyárak működtek, megalakult a Kereskedelmi Bank. dé a bécsi udvar vámpolitikája gyarmati , ügg-'sben tartotta az "országot és megakadályozta az ipar és kereskedelem szabaa kifejlődését. Joblwgy, értelmiség, kisnemes és polgár egyetértett abban, hogy a feudalizmusnak pusztulnia kell. A radikálisabbak .látták, hogy a feudalizmust Magyarországon megd'őn leni az idegen császári kényuralom megszüntetése nélkül ábránd csupán. ' A főnemesség nagyrésze az önkényuralmat lámogalta, kiiskirályságát, előjogait védte, másik része /megfontolva* akart haladni és rothadt kompromiszszumokkal kívánta elodázni az azonnali cselekvést. A pozsonyi országgyűlés többször eredménytelenül tárgyalta a jobbágyfelszabadítást, az örök váltságot és 1818 tavaszán megijedve a párizsi munkások forradalmától már-már végleges visszavonulót fúvatott. Ekkor apellált a márciusi ifjúság a néphez. Nem volt alkotmányos mandátumuk, hogy törvényjavaslatokat terjesszenek elő, de mögöttük állt a nép és ez a forradalmi fellépés a tettek útjára lökte a nemzetet. • Taljzra magyar, hi a háza*)—kiáltotta el Petőfi a nemzeti riadót. >Rabok legyünk, vagy szabadok« — tette "fel a kérdést. A szabadság, a nemzeti függetlenség kivívása egyértelmű volt az örök váltság, a közteherviselés és népképviselet követelésével. \ szociális forradalom szorosan összekapcsolódott a szabadságharc kérdésével. A

márciusi ifjúság és a pesti dolgozók elindították a forradalmat, dó aligha lett volna belőle országos megmozdulás, amely lángoló betűkkel irta be a magyar nép nevét az európai haladás történelemkönyvébe, nem mondta volna Heine, a forradalmi német költő, hogy szűknek érzi német gúnyáját, ha a magyar nevet hallja, nem nevezte volna Marx és Engels a magyar szabadságharcot pompásnak és nem ünnepelne ma velünk az egész haladó világ Moszkvától \V ashinglonig, ha nem állott volna a magyar nép harcának élén Kossuth Lajos, a lángszavu néptribun, a forradalmi lendületű szervező és politikus. Kossulh Lajos nagy forradalmi egységbe tudott kovácsolni a jobbágytól a nemesig mindfen magyart, "akiben a nemzet szereleié élt. Megteremtette a nemzeti egységet — ma ugy mondanánk: a nemzeti arcvonalat —, amely hősi cselekedetekre tette képessé a magyar népet. A Habsburgok a magyar ellen uszították „a nemzetiséget és védeni kellett a hazát, amikor sem fegyver, sem lőszer, sem pénz nem állott a forradalmi magvar kormány rendelkezésére. Kossulh nem esett kétségbe, nem hátrált meg 'gvávnn, mint Horthv 1944-ben, hanem népfelkelesre, partizánharcra szóiüotta fel a in agyar népet. Cegléd, Kecskemét, Szeged1 diadalmas agitációs uljának egy-egy dicsőséges állomása. A nagy magyar alföld kiállította a hadseregei, a nonvédfek kiűzték az ellenséget az országból. Szeged népe, nemzetem büszkesége — szóiott hozzánk akkor Kossuth Lajos és a városból, a tanyákról ömlött zászlai alá a nép. A nemzetközi reakció összefogott a magyar szabadságharc elferí. Leverie" a íorradaimat, de nemcsak a tmerő volt az oka a bukásnak. Hibák is történtek. Ilyen hiba volt a felemás jobbágyfelszabadítás, amely csökkentette a lelkesedést, akadályozta a parasztság és a nemzetiségek felsorakozasát a forradalom mellé. A nemzetiségek követeléseinek merev kezelése sem volt helyes, mert gátolta a népek összefogását a Habsburg-önkény eilen. Hiba volt, hogy a gyözeimes magyar csapatok nem siettek a bécsi forradalom és az olasz szabadságharcosok segítségére; megálltak Bécs kapuja előtt. Petőfi hiába éltette a világszaba(lságot, a forradalmi népek összefogását, a köznemesség nem volt eléggé érett, hogy a szabadságharcot ilyen irányban is következetesen vívja. Ezek a hibák, amelyek az akkori társadalom fejletlenségéből származtak, eltörpülnek azonban a magyar szabadságharc óriási nemzeti és nemzetközi jelentősége mellett. A szabadságharc elbukott, de emléke imáig is él a magyar népben és minden haladó megmozdulás ebben az országban belőle merített erőt, lelkesedést a további harcra. A

magyar szabadságharc bukása ulán a rémuralom sötét napjai következtek. A forradalmi erők elsorvadása még az 1867-es kibontakozás után is egészen a felszabadulásig éreztette hatását. A köznemesség, ameiy 1848— 49-ben a forradalom és szabadságharc vezető rétegét adta, a forradalom bukása után elfordult a néptői és kompromisszumot kötött a lő,nemesi nagybirtekosék'kai' is a Ha' Miurg Akai. Ajkain hordta Kossuth nevét, de tetteiben" a Lónyaiak, Tiszák!, Wekerlék, Apponyiak és Korni'eldek ulán Igazodott. A magyar paraszt kivül maradt az alkotmány sáncain és nem tudott eredményesen védekezni az udvar és a nemesség összefogása ellen Ha a forradalom erői győzlek volna, kétségtelen, hogy aa ország a nagybirtok és a jobbágyság kórdósét radikálisabban Oidja njeg, mint az osztrák abszolutizmus. A polgáriasodás, a magyar ipar, kereskedelem, közlekedés fejlődését igy sem lehetett megállítani, de kétségtelen az is, hogy az önálló, független kossulhi Magyarországon gyorsabban fejlődött volna. Az 1867-es kiegyezés, bár elkerülhetetlen volt, lényegében a nagybirtokosok szövetkezését jelentette a Habsburgokkal a magyar nép és a nemzetiségek ellen. A nemzetiségek elnyomása ellenhatást váltott ki, amely öszszeütközésbe vitt bennünket a déli szlávokkal, az oroszokkal, elősegítette a világháborúba való belépésünket és következésképen Trianont eredményezte. Kossuth az emigrációban megjósolta, hogy a 67-es kiegyezés, az osztrákkal, némettel, való szövetkezés berántja az országot a nagyhatalmak harcába és ezért azt javasolta Duna-konföderáció néven ismert termékében, hogy a magyarságnak a szomszéd ncpekkel, a szerbekkei és románokkal kell összefognia függetlensége megvédésére. A magyar nagybariokos uralkodó osztály szövetségesül az ősi ellenséget, a németet választolta és vele egvült bukott e! az első világháborúban. Az októberi forradalom és a tanácsköztársaság visszatérést jelentett a kossulhi programhoz, de mielőtt kifejlődhetett volna, a nemzetközi imperialista erők megfőj lották. Horihyék Kossulh politikájával szöges ellentétben a Tiszák hagyományos némelbarát politikáját folytatták. Az olasz és NEMZETI DAL Irta: PETŐFI SANDQR Talpra magyar, hi a hazai Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon .éltek, haltak, Szolgaföldben nem nyughattak A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell/halni nem,mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesiiti a 'feart, És ml mégis láncot hord' unkl Ide veled1, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lész. Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, bogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sirjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! német fasizmussal fogtak össze a szomszédos népek ej len ós másodszor is nemzeti katasztrófába taszították a magyar népet. A

felszabadulás után a Szovjetunió jóvoltából először jutott a magyar nép abba á helyzetbe, hogy megvalósíthassa! 48 "befejezetlen feladatait. Végleg megszabadította a magyar parasztságot a feudális nagybirtok kizsákmányolásától, szétoszlottá a földel. Ez a történelmi tett nemcsak azért sikerült, mert a Vörös Hadsereg megsemmisilette Horthyt és Szálasit, hanem azért is, mert időközben felnövekedett, megerősödött egy Pj osztály a magyar népben, a munxásosziálv, amely felemelte Kossulh elejtett zászlaját és több évtizeden át folytatott kemény harcot a demokratikus jogokért. Ennek az osztálynak az étére olyan párt állott, mint a Magyar Kommunista Párt, ámo.iy Marx. Lenin, Sztálin tanításán nevelődve, de magáévá léve a 48-as harc tanulságait is, következetesen törekedett a demokrácia megvalósítására. A Magyar Kommunista Párt tanult Kossuthtól, hogyan kell összefogni a nemzet minden haladó erejét a nagy- nemzeti feladatok megvalósultára és életrehivta a Nemzett Függetlenségi Frontot. A szabadságharc tanulságai azt mutatták, hogy nagy társadalmi átalakulást végrehajtani ós a nemzet függetlenségét megőrizni nem lehet anélkül, hogy erélyes harcot ne folytassunk a /belső bitangok* ellen. Nos, az MKP ösztönzésére a magyar demokrácia a legszigorúbban eibánt Donáthékkal, Nagy Ferencékkel, Sulvokékkal, Pfeiffer ékkel, sőt Peyerrel, Bán Antallal és társaikkal is. Külpolitikánkban is okultunk a szabadságharcból és tanultunk Kossuth Lajostól. Bár a németet felváltotta az uj elteuség, az! amerikai és angol imperializmus, de a védekezés stratégiája! i ugyanaz keltett hogy maradjon, mint a turim bölcs hirdette: össze lógás a békét, biztonságot óhajtó szomszéd népekkel. Ezért barálságot fogadtunk a nagy Szovjetimiónak, Tito népeinek ós a demokratikus Romániának. Tanultunk tőlük még sok más egyebet is. Táncsics Mihálytól a munkásság és a parasztság érdekeinek áldozatkész védelmét, Petőfi Sánaortól forradalmi lelkesedést és elszántságot, harcos népi művészetet. Megtanultuk tőlük, hogy a szabadságol nemcsak szeretni és élvezni szabad1, de ha kell, vért is keli adm érte, mindenekfölött azonban szorgosan dblgozni, fáradozni keli érte. Ingyen nincs sem szabadság, sem jólét! Ma, amikor elértük Kossuth, Petőfi, Táncsics álmait, arra keli törekednünk, hogy meg is tartsuk az elért eredményeket és tovább fejlesszük azokat az ő szellemükben. Ma a feladat az orszá gépilés. Szerencsénk, hogy nem fegyverrel, de ekévef, kalapáccsal és tollal kell a haza javán munkálkodni. De ugyanannak a forradalmi elszántságnak, lelkesedésnek, hazaszeretetnek keli fűtenie minden haza:ffit, alci ma munkaversenyre indul az ország fe lépi lése érdekében, mint ami száz évvel ezelőtt a hős 48-as honvédeket lelkesítette. ! Ili