Délmagyarország, 1948. február (5. évfolyam, 26-50. szám)

1948-02-15 / 38. szám

Vasárnap, 1948 február 15. Mi volt a szabadságharc előtt? Az önkénvüraSem ideién Szeneden rena és nyugalom csak a iiaiaiom elnémító parancsszavára veit Az 1840-es évek idején a fenn­álló gazdasági és társadal­mi viszonyok lehetetlenné tet­ték a továbbfejlődést Magyar­ország minden osztálya és' ré­tege számára. A magyarságban, egv kis töredéket leszámítva, óriási készség volt a haladásra. Reformok és javítások ulán kí­vánkozott mindenki az ország­ban. Az általános haladási vágy mindenkit elfogott, mindenki ha­ladó igyekezett lenni, az egyik gyorsabban, a másik fontolva. Társadalmi fejlődésünk olyan volt, ahogyan azt Ausztria gyar­matosító politikája alakította. Szeged város történetírója, Iieiz­ner János érdekes képet fest a 40 es évek Szegedéről. Ila meg­ismerkedünk ezekkel az adatok­kal. ugv megértjük, miért fo­gadta oíyan túláradó lelkesedés­sel a város és közönsége a sza­badságharcot. A haíaíom eínímító parancsszava »A szellemvilág' sötétre bebo­rulva volt — irja Reizner —, a polgáriasul! éielnck úgy­szólván csak elemei küzdtek a létért; s még ati.1 rend és nyugalom képében tünt fel: az sem volt egyéb, mint a hátaiéin elnémító parancs­szava. Rutie ist • der Bürgcrs erste Pfljrht. (A nyugalom a polgár elsőrendű feladata.)* A nehéz idők ismertetését Így folytalja: tEgy elzárt, egy külön világot élt a város minden lakója. Kiki magának, övéinek élt pusztán, s pz életnek egyéb célja nem is volt, mint az anyagi jólét minél nagyobb fokú elérése. E cél el­érésében pedig minden cselek­vés és munkának az egyéni önzés volt a rugója.* A szabadságharc előtti idők gazdasági rendjéről megdöbben­tő adatokat közöl Reizner János. Megemlíti, hogy amennyiben in­gatlan került eladásra," ugy ar­ról előbb a szomszédokat kel­lett értesíteni, ha azok nem tar­tottak igényt az eladásra szánt ingatlanra, csak akkor leheted másnak eladni. Amennyiben az eladó a közlést elmulasztotta, ugy érvénytelen volt a vásár. Az Osztrák önkényuralom sze­gedi helytartói is a legsötétebb terrorl gyakoroltál;. »A város főbb tisztviselői elé csak a leg­nagyobb alázattal és esedezésseí lenétett járulni. A főbíró az ut­cákon éppen ugv ment a ta­nácsházba, mint Róma consutja, liktorai kíséretében. Ezt is kis­birük követték elől-hátul, s fi­gyelmeztették a népet a kötc­1 c s tiszteletadásra. Aki a ható­ság iránti köteles tisztelet elten vétett, vagv a tanács eljárásá­ban sérelmek miatt orvoslatot keresett, arra csakugyan ke­serves napol; derültek.* A szabadság védelmezője A város vezetőinek basásko­•dása ellen rémregénynek is beillő hősi küzdelmei vívott Tóth Mihály ügyvéd. Megszám­lálhatatlan 'pert és feljelentést tett a város kényurat ellen. Hiába vette azonban védelmébe a népet. Soha nem sikerült, ér demleges eredményt elérnie. Az osztrák érdekeket szolgáló vá­rosvezelőséget a legjobb esetben • atyailag megintették*. Tóth Mi­hály hazátlanná váit, bujdosni volt kénytelen, mert a magyar nép érdekeit védelmezte. Tóth Mihály az üldöztetések ellenére is a nép körében egészen ritka népszerűségnek - örvendett. Az önkényuralom bátor ellensége őreg torában elégtételt kapott. Mikor 1848-ban a város megvá­lasztotta vezetőit, Tóth Mihályt jelölték főbírónak. A város pol­gársága, amikor nevét hallotta, nem is akart szavazni, csak köz­felkiáltással szerették volna mesgválasztam. A 48-as demo­kratikus rendszabályok azonban ugy kívánták, begy'titkosan vá­lasszák meg. A város egyetlen nánk kénytelenek. A 48-as tisza­vezető személye sem kapott parti polgárok leszűrték az ön­annyi szavazatot, mint Tóth Mi- kényuralom tanulságait — rae­hály: 1342'szavazóból 1180-an 'veket más alkatommal ismer ­Tóthra szavazlak. i telünk — és a város egészében, '„ . , lelkesen csatlakozott a szabad­Szeged város krónikásának rágharchoz, hogy Kossuth La­feljegyzésc.il örömmel és élve zettel forgatjuk, nem találunk benne semmit, amit feledni voi­jos jogosan mondhatta: Szeged népe, nemzetem büszkesége.. •t. íy. Egy csésze forinthuszas mellől... Szeltem! dolgozó szerény véleménye az espresso-lekelézőhről Régi toké lés családból szár­mazom (nem tévesztendő össze a feketézők hadával) s ha az aromáját megérzem/nincs ami visszatartson, forinthuszal meg­reszkirozpk. Nem mondom, a duplát szívesebben megiszom, kevés cukorrai és hab nélkül bár a 2.40-ben ez is benne van). Nem hajtom le egyszer­re, kortyonkint élvezem egy Munkás, vagy Magyar társasá­gában. Az egész müvelet '6—8 percet vesz igénybe és már lo­holok is tovább, ftgulva, bogy hozom be az ellopott munka­időmet. Igy én. Ezzel szemben. A többiek vajmi keveset iz­gulhaluaK az ellopott munka-, időért. Ugy 11 óra tájban szál­lingóznál; az igazi feketézők a korzón keresztül és átmulatott éjszakájuk minaen izgalmát most igyekeznek megbeszélni. .No, nem pu'nuen éjszaka mutálnák, néha aluani is szoktak. Ilyenkor jó feleségnek és családanyának érzik magukat és eldicseksze­nek, hogy a kis Évi,-Lili, Márta, Zsuzsi és többiek milyen boldo­gok voltak, hogy Anyuka otthon •aludt. — Hiába, — mondják szetn­forgatva — a gyerekért áldoza­tot is kell hozni. — Hoztam én is áldozatot. A mult héten lel akartam ugrani Pestre komissióziu, de Klári köhögött, — mondja egy pla­tinaszőke lemondóan. Elgondolkoztam ezen a /fel­ugráson*. ila én Pestre utazom, hivatalos ügyben, sőt, ha sza­badságra megyek, tízszer a Bu­gámhoz verem a garast, mielőtt gyors harmadikat váltok, inkább íeldöcögöl; személy harmadik­kal. Ok pedig komissiózni csak ugy /felugranak*. Mi is ez a felugrás? Autón, gyorsmoioron s ba ismét lesz. repülőgépen, hogy egy pár Nylon harisnyái, vagy 160 forintos selyemsálat 250-órt vegyenek meg" a Bel­városban. Mindezt megbeszélik 11—1 őra között, egy csésze fekete mellett, amikor legnagyobb a forgalom és kivül a dolgozók őpillk az országot. Ezalatt odabent már vágni le­het a füstöt, a kávé szaga par­fümillattal keveredik, ketten­liárman is kapaszkodnak a mé­leres bárszékre, és jobbra-balra suttognak 11-től l-ig, hogy az­után kipihenten hazalibegjenek a kész ebédre. Ebéd előtt még letárgyalják II* 2000 forintos báli ruhájának sikerét, amihez csakúgy »mellékesen* még egy ezres kifutott, virágdíszre, mü­tyürkékre és más apróságra. Az espressózást ők nem szó­rakozásnak, htmem elfoglaltság­nak és takarékosságnak tartják. Azzal kezdik, hogy otthonha«y­nak csapot-papot, illetve lakást, főzést, mosást, stoppolást és be­ülnek feketézni potom 2.40-ért naponta. Hát nem tiszta takaré­kosság ez? Még fűteni sem kell otthon. Igaz, hogy szobalány ta­karít helyetlük, a bevásárlást szakácsnő végzi, aki természe­tesen meg is rőz. Dolgozzanak a bérükért! Valahogy Igy telik cl keser­vesen a nap néhány órája és másnap mindent kezdenek elöl­ről. Mit tudják ők, hogv munka­versenyekel írlak ki a gyárak és üzemel; között, a bánvászok ismét meghaladták a széntermo­lési előirányzatot, imiukásfelta­lálőkat ünnepiünk, akik mun­kaidejükön túl a többtermélést szeretnék elősegíteni. Mit tud­ják* ők, hogy rohammunkások is léteznek... közöttük anyák, akik már kora reggel ellátták csa­ládjukat, gyermekeiket és nincs idejük 2.-ÍO-es fekete mellett ta­karékoskodni. Mert ilyen asszonyok is van­nak, szerencsére nagyon-nagy többségben. rt.-néi, kis~u. 3. részletre íiauJiató! Javítások jótállássá!! Kaphafó: OEUTSCH ALBERT rádió- és villamossági vál­lalatnál — Kúrász-uica 7. ORíOft RADIO SERVICE Hösner Jésssf Szeged, Kárász-utca 13' Telelőn: 4-59. Re&dió, csilár, viilaiiyberendezés Részletre tst Sivár icorliiiiiÉnvek között 200százalékotterhnel és munkásszövetkezetről álmodik Tóíli. Emő kender-i Még egy tábla sem jelzi a Fóliák Sámuel-cég Felső­városon, a Gyevi temető melleit lévő kenderkikészitő /te­lepét*. A látogatónak az az érzése, hogy a tulajdonospk szégye'jk az üzemet. Ez az érzés a lelep keresztül-kasul já­rása után mindinkább tudatosul. Elől egy rozoga épület, jobbról raktárhelyiségül^ szolgáló nagy deszkahodály, bal- ­ról két hosszant fekvő, toldoz ott-foldoz;ott deszkaszin. Kö­zöttük giz-gnz, lim-lom. Iroda sehol, lakás sehol, a tulaj­donosok, de a tisztviselők is a város belsejébe, a Taka­réktár-utcába menekültek és ez a hely csak arra jó, liogy a munkások ott dolgozzanak és munkájukon keresztül gyarapítsák a már meglévő és biztos helyen tartott va­gyont. 18—20 ember éli le életét a foghíjas deszkakerítésen be­lül, közöltük öt-hat gyerek. A felnőttek egyik része a ké­zigerebenezést végzjii, másik része fon. A gyerekek hajt­ják a kereket és tesznek­vesznek a kész áru körül. A gerebenezők — mint! mond­ják — az ország legrosszabb ilyenfajta épületében dolgoz­nak. A fonók feje felől is las­san elviszi a tetőt a szél. Es amikor letelik a délelőtt, szűk, ablaktalan, szószerinti putriban pihennek és ebédel­nek. Mosdó, törülköző sehol. Szappant csak ritkán Iáinak. A kollektiv szerződés teát biz­tosit számukra. 'Még a mai napig sem kapták meg, de nincs is hely a megfőzésre. Ilyen körülmények közöli érthető a munkások panasz­kodása. Különösen most, az uj kollektív szerződés beve­zetése óta. A normák még a régiek, hibásak. Az ujakról még hírt sem adtak. Az elvég­zett munkára csak előleget fizetnek ki. Bizonytalanság a termelésben, bizonytalanság a1 keresetben. Hároméves terv ! sehol. A munkások tudják, hogv van — más üzemek­ben Beszélnek róla, de má­sokkal kapcsolatban. Tökéle­lesen tudják, hogy mit jelent, mjt kellene tenni, de ha üze­mükre kerül a sor — legyin­tenek. Ebben a környezetben dol­gozik Tóth Ernő elvtárs, a textilszakma, közelebbről a kenderkikészités egyik szege­di rohammunkása, hat gyer­mek apja, 1916 óta szerve­zett munkás. A düledező szin sarkában van a »munkahe, lye«, két, az egyik sürü, a másjk ritkább, szegekkel ki­rakott "deszkalap. Dtt gere­benez, a .25 évi szakmai mű­ködésben kifejlesztett boszor­kányos ügyességgel. A többi munkások 120 —130 százalékával szemben Tóth 180—208 százalékot hoz ki hetente. E mellett bizalmi, tesz-vesz, harcol munkástár­saiért, szakszervezeti életet él, szakszervezeti iskolát vég­zett és — politizál. Olyan fehér az arca, mint a mész. A felszálló szósz, por tönkreteszi a kenderipari munkás tüdejét, nyálkahár­tyáit. — Én tudoni nagyon jól, hogy mindnyájan tönk­remegyünk egyszer —mond­ja —, de termelek. Van egy hároméves terv, amit győze­lemre kell vinni. Kell a ken­der kötélre, istrángra. Kötél nélkül nincs iga, iga nélkül nincs szántás és szántás nél­kül nem kap kenyeret a hat gyermek. Körülötte bólogatnak mun­káslársai. A portól aszottak, csenevészek, mint ő, de mind­nyájan elvtársak, kommunis­ták. Tóth elvtárs tartja ben­nük időnkint a lelkei, ha a tőkések gazságain elkesered­nek. A minap például mun­kásszövetkezetről beszélt, ainelvben a maguk számlájá­ra dolgoznák fel a kendert és kikapcsolva a tőkés hasz­nát, a nagykereskedő száza­lékát, közvetlenül a földmű­vesek szövetkezelének juttat­nák el a kész kenderárul. Tóth elvtárs nem szövetke­zeti ember, de lelkes szavai között felszíneseden a jövő és elszálltak a bajok. Tóth elvtárs méltó társa a lemezgyári Bózsónak, do­hánygyári Bertának és a deszki' KM Ferencnek. Hös ő, a hétköznapok, a munka hőse. IHNHd H0H2EBV PUR Szeged, Fulcz láborsak-u 23 szám. Gyártmásvai: Izek, iammok. savanyuságdk és tSzalét félék Beszerezhetők Szeged összes jobb üzleteiben Több üzem és étterem szállítója. Arai Igen mérsékellek. Telelőn: 6-93. Telelőn : 6-93­i TABUKKBLM és társulatának vesüíésiáféKa február hó 20-án pénteken 6 órakor a Tinában 9 kor a Belvárosi Mojzíöem. Z órkacagás! legyek K 0 N C E R I-nél és a Belvárosi Maiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom