Délmagyarország, 1947. október (4. évfolyam, 222-248. szám)

1947-10-05 / 226. szám

Vajtanigp, 1947 október 6. süllafir áüöassfifii Temetkezési Biztosító Egyesület Ahol nng mindig a „ffihrer" elv az irány A szegedi kőz- és magánhivatalok alkalmazottainak és önálló kereső fog­lalkozó suaknak temetkezési biztosító egyesülele, amely 10.000 taggal ren­delkezik. a közeljövőben, október 12­én d. o. 10 órakor közgyűlést tart. Ez az egyesület 1906-ban aiaknlt egy­szerű, becsületes emlierek vezetésé­vei, de egy idő múlva szűkebb társa­ság — a mai vezetőség — vette ke­zébe az irányitőst és egyre jjagyobb tömegét szorítja ki a tagoknak az "őket megillető temetkezési segélyből. Ér­tesülésünk szerint a mostani közgyű­lés elé ujabb aiapszabálymódositó "ja­vaslatokat terjeszt a vezetőség, ame­lyek azonban ismét csak az ő kíikk­érdekeiknek kedveznének. Ifty például a tagdíjai egy forint 40 fillérről két forintra akarják féléiméin' azzal az indokkal, hogy többet adhassanak a tagúknak. De nem ez a lényeges, mert a tagdíjkülönbözet elsősorban a rendkívül'' tartalékot növelné, amelyből kölbégpáüék rímén a vw&etfiségí tagok húzzák tisztelet­dijukat. Ezáltal a tiszteletdíjaik ke Is/eresére emelkednének, mert a költségpétiékot 18.4 százalékról 20 százalékra emelnék fel, a ta­gok viszont csak nagyon tevéssel kapnának többet. A vezetőség egyébként is a tagok érdekeinek legteljesebb mellőzésével kívánja érvényesíteni a maga akaratát saját hasznának hiztositására. Az uj alapszabálytervezet szerint hz elnök által kijelölt felvételi bizott­ság indokolás nélkül Elutasíthatja a felvételre jelentkező tagokat. Az el­nök diktátor,ikus hatalmának biztosí­tásával igy a körülötte lévők is job­ban része sedhetnónek a pecsennyóMI. Az elnök diktatórikus hatalomratörek­vését bizonyltja az is, hogy az uj alapszabáiylervezetben' ügykörének leírásánál az iegyesületi gondolat ve­tér«-ének nevezi. A hátralékos tagdi­jak fizetésére halasztás engedéiyezé­eését Is saját magának tartja "fenn, holott ez szélesebbkörü bizottság joga lenne. Hasonló antidemokratikus ja­vaslat az ís, hogy ha valamelyik pénz­beszedő tiszteletjenül (?) viseltelik va­lamelyik vezetőségi taggal szemben, akkor minden kártérítés nélkül el le­hessen bocsátani, mint valami rossz iskolásfiút. A közgyűlés összehívását száz tag aláírásával bármikor kérheti, de fit aiapszabálymódositó javaslat szerint ez csak levegőbe puffogtatás lenne, amennyiben csak akkor hívják össze a közgyűlést, ha a választmány ehhez hozzájárul. A választmánynak más téren is szabadkezet akarnak biz­tosítani. Javaslatuk szerint az alap­szabályban feltüntetett összegtől el­térően is megállapíthatja a választ­mány a pénztáros és pénzbeszedők óvadékát. Az alapszabólymódosiló javaslatok­ból sehoi sem tűnik ki emeleti a ta­gok érdekcinek védelme. Eddig há­rom hónap után fizettek temetkezési segélyt, ezentúl csak egy év után akarnak fizetni. Ki akarják hagyni ezenkivüi az alapszabályból, hogy az egyesület a tagok szellemi művelődé­sének fejlesztését is céljául tűzte ki. Talán a hatalmas könyvtárat akarják ezáltal elkótyavetyélni? A vezetőség már az eddigiek során is számtalanszor visszaélt a tagok bi­zalmával és diktatórikus ulon intézi az ügyeket. Kisajátították maguknak a választmánynak azt a jogát, amely a pénzbeszedők alkalmazására vonatko­zik. Ennek alapján a négy kisgyerme­kes Kovács Antalt, az egyik legered­ményesebb pénzbeszedőt megfosztot­ták állásától, mert cbüdös kommu­nista» és többszöri figyelmeztetés el­lenére sem hagyott Ma politizálással, i nem részesülhetnek segélyben. Ezt Ez a politizálás pedig abból átiott, 1 ugy értették, hogy akik nem a bit­hogy többször sikeresen szerepelt a • íerista szövetségesek oldalán esték el, Munkás Kuiturszövetség színpadán. 1 azok hozzátartozói nem részesültek Ezen túlmenően még azt is belevet- ! segélyben. Márciusban a választmány lék az uj alapszabály tervezetbe hogy | egvMc tagja javasolta, hogy a mem­penzbeszedő nem lehet ai vajaszt- : átellenes* kitételt változtassák meg many tagja. Ugy látszik altéi félnek, népellenesre és a nép ellenségeit re­hogy a pénzbeszedők nagyon is bele ,.„„., „„. , . . „, , Iá Ihatnának ravasz spekulációikba. kesszékki ezentúl a segelybői, de Ugyanakkor azonban, amikor szám- ? vezolofS ~kí tudf ÍÓ laian" ilyen egyéni érdékeket védő1 önismeret alapján - elvetette ezt a aiapszabálymódositó javaslatot kiván- ' vaslat0L ~ """" Ezekután érthető, hogy* a tagok nagy érdeklődéssel Várják a közeli közgyűlést és reméljük, hogy egységes fellépésükkel sikerül megakadályoz­niok a vezetőség önző ügyeskedéseit. ínak a közgyűlés elé lerj esz leni, akkor egy igen fontos másik javaslatot el­utasítottak. 1912-ben ugyanis bevet­lék az alapszabályiia, hogy akik nem­zetellenes magatartást tanusitotttak, Mi tesz a búzavetőmaggal? Ufgazdák küldöttsége fári a polgármesternél Az UFOSz-ba tömörült szegedi uj­gazdák küldöttsége kereste fej Nyitrai Antal elvtárs, aíebiök vezetésévei szombaton Dénes Leó elvtárs, polgár­mestert. Elpanaszolták, hogy azMSzK szegedi raktárában körülbelül 30 va­gon már csávázott búzavetőmag van, de felsőbb intézkedésre ők onnan nem kaphatnak, mert ezt későbbre tartalé­kolják. Tudomásukra jutott az is, hogy esetleg ezt a készletet máshova akar­ják eiszá tíitani. Ezzel szemben már itt van az őszi vetések ideje és nekik sürgősen szükségük tenne vetőmagra. Dénes elvtárs nyomban teiefon­érinlkezésbe lépett a gazdasági 'fel­ügyelőséggel, hogy a imzakiutatást megszerezze, de ott közölték, hogy ebben az ügyben csak gz országos növénytermelési hivatal dönthet. A polgármester ezért hétfőn jár eí a növénytermelési hivatalnál á vető­magra rászoruló ujgazdák érdekében, ezenkívül érintkezésbe lép a földmü­velésügyi minisztériummal is. Feltét­lenül sürgős vetőmagkiutaiásra van szükség, mert az aszály- és jégkár­sujtotta szegedi ujgazdák a vetőmag késői kiutalása miatt nem veszélyez­tethetik jövőévi 'termésüket Is, Brilliáns ÉKSZEREKET KERESEK MEGVÉTELRE. Alkalmi vé­telből egy eredeti PATEK arany férfikaróra olcsón eladó. Ezüst 'evőszerek, ezüsttálcák olcsón. Gra-, ékszerjavitás. FISCHER ékszerész, órás, Szeged, Klauzál-tér 3. eseí írta INCZÉDI Ákos Reggel van. Az egyik takaros ház (eléggé kímélte. No meg a sok ital Ha még nincs szennai vásárolja susg oszláIvsorsjegyé! Elérhető legnagyobb nyeremény: 500.000 Ft lg*™ Sors jegyárak: Negyed Nyolcad Fél 32.— 18.- Ft. 8— Ft. Ft. Hozás október 16 és 20. sv3 ambitusán az öreg gazda, Kovácspái András matat a sarokban levő szer­számok között. Ötven éven tuti, magas, sovány magyar. Megszédül. Beleka­paszkodik a tornác oldalába. Féi, hogy elesik. — Anyjuk! — kiált a feleségének. Az öregasszony kijön. — Valami bajom van. Szédülök. Forog velem a világ. A szemem előtt szikrákat hány valami. — Rossz már az okuláréja kendnek. Mondtam, hogy vegyen a vásáron ujat. — Nem az a te. Más baj lesz. — Mi lenne más? — Bemék Feledre a doktorhoz, úgyis bemék a malomba őröltetni. Az öregasszony ijedten csóválja a fejét. Tudja, hogy akkor nagy baj­nak keli lenni. Mert ha italra nem is sajnálja a pénzt a gazda, de dok­torra nagyon is. — Hát jó, menjen. Az öreg felpakol a kocsira. Es el­indul. Lassan baktatva, kímélni kell a lovakat. Beér a malomba, lerakatja az őrieni valót. Otthagyja a malom udvarán a kocsit is. És elmegy az orvoshoz. Útközben is vagy kétszer is rájön a szédülés. A hideg verejték gyöngyöz végig az egész testén, mig az örvöshöz ér. Bemegy. Nincs senki még a rendelőben, mindjárt sorra kerút. — No mi a baj, András gazda? — kérdi az öreg doktor. A gazda elmondja, hogy szédül, nem Iát jól. Az orvos sokáig, hosszan vizsgálja. Közben sokszor hümmög és rossza­lóan csóválja a fejét. — Szokott kend inni? — Persze hogy szoktam. — Mennyit, mikor, hogyan? — kérdi az brvos. — Hét ugv módjával. — Nono! "Mégis naponta? — Hát a magam porcióját. — De mennyi kz? — Hát egy fröccs délben. — Es este? — Hál mikor hogy. Néha egy liter, néha több. Baj van gazduram, Okoskodik a szív fs. öreg már a sserkozefc. Nem az sem tett jót. A gazda sápadtan, verejtékezve hall­gat. — Dohányozni szokott? — Igen. — Mennyit? — Hát hun pipát, hun cigeretlit. — Hát maradjunk a pipánál, azt se sokat, akkor nem lesz baj. Felléiegzik a gazda és ugy mondja megkönnyebbülten: — Ugye nem lesz baj? — Nem. Nem. Gazduram, ha szót fogad. — Hogyne fogadnék szót. — Inni nem szabad. — Nem szabad? — szói rémülten. — Semmit sem I — Miért? — Mert ha nem fogad szót és nem hagy fel az itallal, meg fog vakulni. — Márhogy én megvakulok? — Meg! András gazda! Ez nem tréfa! — Dehát egy kis bort. — Semmit. Érti? — Nem értein. — Küldie be holnap az asszonyt isi — Minék? — kérdi riadtan a gazda. ~ Hogy neki is megmondjam, hogy vigyázzanak magára. A gazda nagyokat hallgat. — Beküldi az asszonyt? A gazda nem felel. Ijedten, ina­gábarosfcadva ül. Majd összeszedi ma­gát. Feláll. — Mivel tartozom? — Két pengő — mondja az orvos. A gazda tempósan kiveszi a buk­száját és fizet. — Isten megáldja. — Hát beküldi 'az asszonyt? — Küldi a nyavalya — mondja dühösen a gazda. — Hát nem hisz nekem? — Hiszek! Hiszek én! Már mért ne hinnék? — És szót fogad? fis nem iszik, de semmit sem? — Azt már nemi Az öreg magyar kihúzza magát. Fe­jébe nyomja a süvegét és ugy mondja felülről nézve le az alacsony orvosra, bamiskás, mosolygó arccal: — Hát azért, mert látni már láttam elegei, de tiwi még nem ittam eleget. Mikor osztják ki a házhelyeket? Ez a kérdés ma sok embert fog­lakozial Szegedén és környékén. A házhelyeket egyes tanya­központokon már kiosztották. 180 négyszögöltől 101) négyszögölig .ter­jednek ezek a telkek. Persze akad­nak erőszakoskodások is, mint Csengéién, ahol erőszakkai ráépí­tettek a Szövetkezet telkére, vagy mint Algyőn, ahol néhány telektu­lajdonos észrevette, hogy az állo­más in ellett íis lehet találni telkét ligy átcserélte magának. Ezek a cserék mindaddig nem szűnnek meg, amiig ki nem osztják véglege­sen a házhelyeket. A telekköhyvezés, végefelé jár, igy ideje, hogy foglalkozzunk a házhelyek kiosztásával. Természe­tesen figyelembe kell venni, a léte­sítendő kulturalkotásokat is. össz­hangba kell hozni a városrende­zéssel a házhelyek kiosztását. Tu­domásunk van róla, hogy a város vezetősége a városrendezési lerv­v'el, a házhelyekél illetően már foglalkozott. Szükségesnek tartjuk, hogy meghatározzuk az időpontot lis. Szerintünk november elején kel­lene a "házhelyek kiosztását meg­kezdeni. A Földhivatalnak könnyű helyzete vau, mert aránylag ke­vés jogos igénylő fizette be az elő­irt ál forint illetéket és ennek kö­vetkeztében, könnyen ki lehet elé­gíteni őket. Mielőtt azonban ér­demben tárgyalnának a házhely­osztásról, meg kell erglitenünk, hogy nem a személyekre kiosz­totta mint inkább személyek között sorsolás utján kihúzott házhelyek kiosztása a fontos. A sorsolás ak­kor íis igazságos, ha csak két sze­mély között kell eldönteni, melyik porta, kinek jusson. Jó volna elke­rülni azokat a visszaéléseket, ame­lyek például a földosztás során előfordultak. Sajnos Szeged terü­letéi! sehol sem alkalmazták a sorsplást. A megyei földbir­tokrendező tanácsban helyet fog­laló urak féltek attól, hogy igazsa­S osan osszák szét a földet. Gon­olkozásuknak és érdeküknek job­ban megfelelt, hogy a bérlők és az ujgazdák egymás ellen áskálód­Í 'anak, vádaskodjanak, mert igy íönnyebb volt indokolni az egyéni elbírálásnál, az egyének részére meghagyott juttatást. Ezért fordült az elő, hogy míg Röszkén vagy Szentmikályteleken a szegénypa­rasztság részére családonként fél hold' föld jutott, addig például­Csengelén vagy Balástyán 18 holdé­ig is juttattak/Nem is szólva arról, hogy a volt bérlők nagy része tul­juttatásban részesült, mert a ta­nácsot nem érdekelte az illető bér­lőnek leendő öröksége, vagy más határban lévő földje. A földosztást a megyei tanácsban tisztviselő urak, kereskedők és ku­pecek irányították. Üzleti szem­pontból nézték és nem törődtek az igazsággal. A városianyai részen soknak találták a szegényparasz­tol. Ezért kitelepítettek közülük mintegy száz családot. Könnyebb volt ezt megtenni, mint a földét igazságosan megosztani. Pedig a 3 éves terv sok munkaerőt igé­nyel, de ugylátszik, liogy ezzel egy­általán nem törődtek. Öreg, tehe­tetlen, nyugdíjas urak részére is 25 holdlig hagytak, mert többet nem lehetett a rendelet szerint/ 8—10 családdal rendelkező szegény pa-i rasztok részére, pedig öt-hat hol­dat juttattak. Fel kelleti vetni eze­ket a dolgokat, mert nem közöm­íbős, hogy a sóvárogva váró parasz­tok, milyen körülmények közé jut­nák. Nem közömbős részünkre az sem, hogy ezek a szegény emberek, akik életük nagyrészét ezen a föld­területen élték le és itt dolgoztak azoknak nem jutott megélhetési alap, nem jutott föld. Mind csak azért, mert igazságtalanul, kapzsi módon osztották, a földet. Bedő Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom