Délmagyarország, 1947. szeptember (4. évfolyam, 198-221. szám)

1947-09-07 / 203. szám

4 DÉL 31 AGYARORSZÁG Vasárnap, 1947. szeptember 7. NEMETORSZÁG MAI HELYZETE A második világháború ésanépek nyomorúságának okozója a hitleri Németország volt. Ez ma már min­denki előtt világos és az is, amit a szövetséges hatalmak már a háború alatt is leszögeztek; a hitlerizmust maradéktalanul fel kell számolni, ha békében akarunk jélnii s felépíteni azt, amit a bárbár hitleristák leromboltak. Vannak azonban, akiknek más az érdekük mini a békeszerető népeknek. FELOSZTÁS Sztálin a háború végén azt mon­dotta: «Mi legyőztük a hitleri Né­metországot. de nem akarjuk a né­met népet tönkretenni.» A szovjet övezetben azonnal megindult az újjáépítés. A földreform megtör­tént, a náéitlanitás, amire a yallai egyezmény kötelezte aláíróit, a leg­szigorúbban megtörtént. Ezzel szemben a nyugati övezetekben, \ melyek közül az angol és amerikai övezetet január 1-én egyesítették. íw életszínvonal egvre romlik, A földreform egyre késik, az álla­mosítást az amerikai nagytőke min­dén áron igyekszik megakadályoz­ni. Ami érthető is, mert a német és amerikai trösztök szorosan ösz­sze voltak nőve, pl. az I. G. Far­benindüslrie és a Dupont de Ne­mours közös alapítású vállalatok egész sora felett rendelkeztek. A vezető állásokban prominens volt nácik ülnek. Ismeretes,hogy Schaclit volt náci Birodalmi pénz­ügyminisztert az amerikaiak fel­kérték az újjáépítési terv kidolgo­zására. A bányaipari osztály ve­zetője Hciferscheidt dr. volt bi­rodalmi iparügyi felügyelő^ a szén­osztályé von Lehel az SS volt tag­ja v stb. A HADIIPAR A német hadiipar felszámolására vonatkozóan a szövetségesek meg­egyezlek. Ebből a célból egyezte­tőbizottságot hívlak életre. A négy­halalmi szakértőbizottság .jelentésé­ben megállapította, hogy az ameri­kai övezetben keveset tettek a ha­diipar megsemmisítése érdekében. Az amerikai tervben a gyári épü­letek megsemmisítéséről azó sincs. A szakértőbizottság tagjai, — be­leértve az amerikaiak képviselőn jét is, — kijelentették, hogy lega­lább 7 gyár épületeit teljesen meg kelt semmisíteni A «Guslav Hen­schen» nátrongyárban az amerikai hadsereg állítólag megsemmisítet­te a felszerelést, de erről semmi okmány nincs. A bizottság pem tudta megvizsgálni < Bayrische Mo­tórwerke» felszerelést, mert a gyár amerikai biztosánál «nem volt kulcs*... A bizottság megállapította, hogy a gyárakban rombolták és lopkodták a felszerelést. Igy a szov­jet jóvátételre dolgozó «Collis Me­tallwerke»-bcn átadás előjj ellop­ták a felszerelést. Az angol övezet­ben a bizottság jelentése szerint 7 gyár közül* csak egyet semmisí­tettek meg, egyben pedig a felsze­relés 10 o/o-át, 5-ben azonban hoz­zá sem kezdtek Számos gyár fel-' szerelését el lopkodták, vagv néme­teknek adták el. POLITIKAI ÉLET A NYUGATI ZÓNÁBAN A nyugati zóriában azután en­nek megfelelő élet folyik. Nemrégi­ben már odáig merészkedtek a né­metek, hogy monarchista-párt ala­kítására kérlek engedélyt. Baloldali pártok működnek ugyan, de pél­dául szigorúan eljártak azokkál szemben, akik a munkásegység megvalósítása mellett szálltak sík­ra. Ellenben nagy pártfogást él­vez Schuinacber szociáldemokrata vezér, aki legutóbb arra ösztö­kélte a nagyhatalmakat, hogy osz­szák fel Németországot. Követelte a német—lengyel határ megváltóz­taiósát, ezzel szemben hajlandó át­engedni a Ruhrvidékel a külföldi monopóltőkének. Ez a nacionalis­ta, revans-szellemlől átitatott poli­tikus még sok kellemetlen megle­petést tartogat. A Marshall-tervvel kapcsolatban szinte szószerint Hit­ler egy liires demagóg frázisát: ez felszabadítja*, úgymond, Németor­szágol a jóvátételi fizetés alól. A Marshall-terv — Schumacher ér­telmezése szerint uj helyzetet te­remt, mely szemben áll "a leszere­lés elavult (!) politikájával. A sajtószabadság értelmében a menekültek «Nabat» (Viharcsengő) cimen háborúra usaitó lapot ad­nak ki, viszont augusztus 20-i hi­vatalos jelentés szerint számos szo­cialista és kommunista Ja.pot til­tottak be. A RUIIR-KÉRDÉS Az amerikaiak is hajlandók Né­metország újjáépítésére. Tervük alapja a Ruhr-vidék sorsára vonat­kozó elgond'olás. Ez ugyan az an­gol övezetbe esik, de az egyesi­telt zónában az angoloknak dollárt kell fizetni a megszálló csapatok fenntartására, mint az USA-nak. Miután azonban kevés dollárjuk van, a vezetés nyilván átcsúszik az amerikaiak kezébe. A Ruhr-vidék irányítását egy bi­zottságra szeretnék bizni, melynek elnöke amerikai, alelnöké brit vol­na. A szénbányák és acélipari üze­mek államosítását legalább 5 évre felfüggesztenék. A nagyipari válla­latokat visszaadnák néniét tulaj1? d'önosaiknak, szinte tekintet nél­kül a nácizmus alatti magatartá­sukra. A szénbányák berendezését modernizálnák s nem exporlálná-i nak, hanem az acéltermelés eme­lésérc fordítanák. Clay tábornok az amerikai zóna parancsnoka olyan utasításokat kapott legutóbb, mely szerint «külföldi részvénye­sek, birtokában lévő iparvállalat nem szerelhető jóvátételre és nem államosítható.* Attlee és Bevin kö­telezettséget vállallak a bányák ál­lamosítására, az USA viszont er­ről hallani sem akár. Franciaor­szág mindenképen ellene vau a Ruhr-vidék acéliparának újjáépí­tésének a«securité» (biztonsági) po­litika alapján. A jelek szerint az amerikaiak el fogják érni céljukat, de ez még nem oldja meg a béke problémá­ját. A KIVEZETŐ UT A béke biztosítása, amely a né­metországi poLilika alapja kell, liogy legyen, csak egy utat követ­het: a teheráni, yaltai és potsdami értekezleten körvonalazott politi­kát. A hadiipar megsemmisítése, a demokratizálás és jiácillanilás,. a földreform és az államosilás ré­vén a junkerek és iparbárók, Hit­ler uralomra juttatóinak hatalma megtörését. Ezt követeli egész Európa és a békeszerelő világ ér­deke, amely mégiscsak fontosabb néhány amerikai monopolkapita­lista profiljánál! Ezt a politikát folytatja a szov­jet megszálló hatóság. Pesti György. „Ez a mi munkánk k e s nem i s eves u Kellemetlen körülmények között ismerkedtem meg a kis Vedres Miskával. Otthon jártam látogatóban a Du­nántúlon az édesanyámnál pár na­pi nyaralásra. A régi, jólismert környezetbe valahogy "gyermekké vállam újra, s — Inába biztatott anyám, liogy csak egyem, meg he­verésszek, — nekivágtam,, hogv sorban megmásszam a környező hegyeket, gyermekkorom kedves kirándulóhelyeit.. A régi hegymá­szó ügyességem azonban aligha­nem cserben hagyott, mert mind­járt a második napon reggel olyan szerencsétlenül csuzlam meg az egyik sziklán, hogy jó pár métert gurultam a kövek közölt s alapo­san összezúztam magam. Nyara­lásom bálralévő néhány napjának igy állandó pontja lelt, hogy- na­ponta bejártam a postakocsival a szomszédos városka kórházába. A kezelésekre való hosszú és unalmas várakozások alatt barát­koztam össze a kis Miskával. A szeplősképü, piszeorru, kefehaju kis fiút a bátyja cipelte be minden délután a várds túlsó végéből, mert ügyetlenkedett a marokszedés közben, nem maradt a helyén, ha­nem előbbre ugrált s csonkig ment a kasza a lábába. Bajban volt sze­gényke, nem ugrártdözgatolt most beleken át. Mint elmesélte, jó ta­nuló volt, hosszú téli estéken is so­kat olvasott, most meg unalmában különösen. Elolvasott már min­dent, ami elolvasható! talált kis házukban. A napiárban lévő ver­sekel már kívülről tudta, fel is mondta nekem. Ahogy,az orvosra yárás közben a bizonyítványát emlegette, mo­solyogva lettem fel a felnőttek olyan jól ismert kérdését: — Ha ilyen jó tanuló voltál, biz­tosan szeretsz n iskolába járniI Nem is annyira kérdés volt £z. mint inkább a tények leszögezése. Annál jobban elcsodálkoztam, ami­kor elsötétülő tekintettel fordította félre fejét. Keményen, ridegen csat­tant a szava. — Gyűlölök I — aztán csendesen folylatia. Különösen igy év elején. Későfcb már jobb valamivel. Nem értettem a dolgot., hiszen most is egyre csak olvasnál, ha volna mit! — próbáltam a kérdés mélyére hatolni. Lassan,- nehézkesen vallotta a gyerek: — Tanulni szeretek, csak iskó­lába járni nem. Legalább a lá­bam se most váglam volna el, ha­nem szeptemberben, .ippen szep­tember kilencedikére. Mert akkor kezdődik a tanilás és akkor nem | mehettem volna legalább bárom hétig. De jó lett volna. — Miért éppen a szeptember a legrosszabb — faggallam kíván­csian. Olyan szégyenkezve, lesülölt szemmel mondta, mintha nagy bűnt gyónna: — Mert az első héten kell meg­venni mindenkinek a könyveket, irkákat, a ceruzát, meg £ tollat A taniló ur lediktálja, hogy mi min­den kell és utálta minden órán vé­gignézi., hogy kinek hiányzik még valamije. Előre csuklott a feje. meghalkült a hangja: — És nekem sosincsen meg min­denein, legfeljebb csak a füzetre, meg a ceruzára tud az Édes pénzt adni, könyre soha. Szegényke talán azt hitte,hogy valami rosszat mondott az özvegy anyjáról, meri mentegelőzve telte hozzá: — Pedig ő igazán adna, ha vol­na miből, de nincs. Egy-két köny­vet mindig ad az iskola, de az j összesét nyárig »c tudjuk megven­ni, még, ha ki is járok az állo­másra esténként csomagokat ci­pelni, mert mindig l^ell a pénz ennivalóra a gyerekeknek. És az Édes azt mondja, az az első. Pedig inkább nem ennék. Most én fordítottam el hirtelen a fejem. Nem bírtam nézni, ezt a szomoruképü, elkeseredett gyere­ket. Képek villantak meg előttem hirtelen a szavai nyomán. Megalázott arcú, szégyenkező, nekivörösödött gyerekekét láttam. Az egykori ént,, aki szeptember elsején dadogva kért 5 pengőt a jómódú nagybácsitól, mert más­kép .nem tudott volna beiratkoz­ni a harmadik elemibe. Aztán a mába tértek vissza gon­dölalaim. A pesti gyerekek jutot­tak eszembe, akik már nyugodtan, felemelt fejjel, könyvekkél kis tás­kájukban s egyedül csak á tanu­lásra gondolva siethetnek az is­kolába. Akiknek, ha szeretnek ta­nulni, nem jelent beteges irtózást a szeptember, akiknek nem kell már a szomszédjuk kölcsönadott könyvéből lopva, siclve a lizperc­ben tanulniok a feladóit leckét. Simogattam a lehajlott buksi fe­jecskét. A harcon tűnődtem, .amit a pártom, a Magyar Kommunista Párt a gyermekek Ingyenes tan­könyvéért vivőit Béki Ernő elvtárs­sal az élén, mig végül elérték. Jiogy a főváros költségvetésébe iktatta ezt a fontos tételt. Nagv munka volt, de csak a kéz­delet jelentette. Mert hány kis Ved­res Miskít, meg Mari van még p vidéken, akik « gyűlölik > az iskolát, pedig szeretnek tanulni. S igy ta­tán még a tanulást is meggyűlölik végül. Pedig joguk van hozzá! El­vilathatatlan joguk van a tanulás­hoz, a tanuláshoz és annak eszkö­zéhez, az ingyen tankönyvhöz is. József Attila sorok zsongnak a fülembe, miközben egy könnyebb szeptemberrel s az ingyenes tan­könyvvel biztatóm Miskát: «Ez hát a munkánk és nem is kevés.» MEGÁLLJUNK EGY SZÓRA ! A SZEGEDI NAGY ÁLLOMÁS VENDÉGLŐJE minden reggel a legkorábban már 3 órakor nyit! Mindennel, ami a szem szájnak mgere, de legfőkónt a legkiválóbb korhely levelekkel várja kedves vendégeit. Kolbászos, káposztás levesek, bableves, benne főtt sertéscsülökkel, savanyu tojásos levesek. Hideg hú­sok, sonkák, tormás virsli, sörök csapon. Prima fajborok. A leg­finomabb égetett italok. Figyelmes kiszolgálás. OLCSÓ POLGÁRI ARAK Tankönyvek eí, Iskolaszer eltet JEGYEZTESSEN ELÖ a SZENT ISTVÁN TÁRSULATNÁL Szeged, Kárász-u. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom