Délmagyarország, 1947. július (4. évfolyam, 146-172. szám)

1947-07-20 / 163. szám

Vasárnap, 1947. julius 20. DGLMAGY AKORSZAG ARNAP Demokratikus kultúrpolitikáról A népi demokrácia megvalósításának egyik alapfeltétele az uj kultúrpolitika. Az ország újjáépítését a fiatat magyar demokrácia szellemi síkján ugyanugy végre kell hajtanunk, mint más térén. Minden uralkodó osztálynak megvolt és megvan a maga kultúrpolitikája, amely betölti a kullurkereteket, éspedig olyan tartalommal, mely céljainak legjobban megfelel, a demokrácia nép érdekeit szolgálja a szellemiek terén is. A Horthy rendszer is céltudatos kultúrpolitikát folytatott. Közvetlenül a forradalom leverése után, már a húszas esztendőkben gróf Klebelsberg, az akkori kultuszminiszter büszkén beszélt a parlamentben arról, hogy a honvédelmi tárcát a kultuszminiszter képviseli. Es ebben benne rejlik az a tudatos kultúrpolitika, melyet az ellenforradalom már a húszas években kezdett kiépiteni. Klebelsberg tkulturfölényt» hirdetett. Mit jelent ez valójában? A kultúrfölény valójában nem jelent mást, mint befelé — az országon belül — a széles tömegeket kiszorítani a művelődés területebői, beoltani a lelkekbe a magyar sovinizmust, ameiy kifelé megalapozta a magyar imperializmus ideológiáját. Hóman «nemzetnevelő» programja is ezt a politikát viszi tovább, nála már < fajról*, tnépkőzösségrőL «keresztény erkölcsről* is szó van és szempontjaiban már pontosan kirajzolódik a magyar fasizmus lepjezetien ideológiája. A demohráoia teladaia hogy felszámolja ezeket a maradványokat. A kuitura hamis eszközeivel 25 éven át szívós aknamunkával mételyezték meg a magyar lelkeket. Újjáépítést munkában a kulturális újjáépítést is végre kell hajtanunk. A reakciós kultúrpolitika alapja a közoktatás volt. A demokratikus kultúrpolitikának elsősorban a közoktatás demokratizálását kell végrehajtani. A nemzet egyetemes" érdekeit szenielőlt tartva, a demokratikus kultúrpolitika csak egyet akarhat: mindenik' képességeinek és hajlamainak megtelelő nevelésben részesüljön, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi osztályhoz tartozik. Helyleien kultúrpolitikát folylatnánkj lm csak a jövő generáció problémáit tartanák szem előli. Itt vannak a felnőttek is, akik a múltban önhibájukon kivül nem tanulhatlak, Ezeknek is meg keJl adni a lehetőséget, liogy fefnöllkorukban, termelőmunkájukkal párhuzamosan, pótolhassák azokat a tanulmányokat, melyeknek elvégzésére nem nyújtott lehetőséget a régi rendszer. Mindenki szániára liozzáíér(bejövé kell tennünk a kulturát, közikinccsé kell tennünk, j A kulturális nevelőmunka fontos: sága a 3 éves lerv megvalósulásával ' párhuzamosan fokozódik. A 3 éves ! lerv elsősorban gazdasági terv, de | népünk gazdasági felemelkedése egy| úttal a kulturális felemelkedést is I biztositja. A 3 éves terven belül a | MKP kidolgozta hároméves kultur' politikai tervét is. A kultúrpolitikái nem is lehel elválasztani a gazdasági tényezőktől: amilyen mértékben sikerül elérnünk gazdasági megalapozottságunkat, olyan mértékben fog a lkultura virágzani ebben az országban. A népi demokrácia csak akkor érdemli meg nevét, ha nemcsak magasabb anyagi életszínvonalat biztosit a dolgozó népnek, hanem lehetővé leszi számára a kulturális felemelkedést. A. J. Szegedi Nemzeti Szinház országos és tájjellegű feladatai Legutóbb foglalkoztunk a szegedi Nemzeti Szinház multévi teliesilményével, Szükségesnek tartjuk azonban a nagynyilvánossas '-ló.' is rámutalni színházunk különleges feladataira, melyeket feltétlenül meg kell oldania. A nemzet célkitűzései között szerepel a szomszédos népek felé való közeledés. Ezt a feladatot csak ugy ludiuk megoldani, ha a nemzettel megismertetjük szándékaink értékeit. Szeged a magyar-jugoszláv-román hármasliatáron fekszik. Ezen a ponton jelentkezik a szegedi Nemzeti Szinház országos vonatkozásban is nagyjelentőségű feladatait! Elsősorban Szeged feladata volna beűiutatni szomszédaink operáit, drámáit, megszerettetni a nemzettel ezeket az értékeket. Ilyen vonatkozásban az elmúlt év negatívumokat mutat. Román vonatkozásban zenéből és drámából semmit sem kápunk. Jugoszláv részről pedig, értéktelen és politikai szempontból nemkívánatos Begovics-szinmüvet láttunk. A jövőévi műsorból nem szabad hiányoznia a két szomszéd nép egy-egy reprezentáns alkotásának bemutatója. Ugy az operai, mint a drámai vonalon szükséges egyegy orosz, jugoszláv és román alkotás szinrehozása. Országos viszonylatban ezen a léren volna a szegedi Nemzeti Színháznak legtöbb tennivalója. Nemzeti Színházunk tájjellegű szerepe nemsokkal kisebb jelentőségű. «Szeged a szabadtéri játékok városa.» Igy ismerik es így emlegetik külföldön azok, akik tudnak rólunk. Mikor jelentős összegeket áldoz a nemzet Szegeden szinházi kulturájára, ennek az intézménynek feladata, hogy ezen a téren is építő munkát végezzen. Ugy az opera, mint a drámai tagozat valamint technikai személyzet kell, hogy képezze a magvát a szabadtéri játékok v együttesének. i Operai vonalon ezen a téren talán nincs sok kívánni való, annál több van azonban a drámai részen. I A szegedi Nemzeti Színháznak nincs dramaturgja. Az egyedüli szinház az országban, amely ezt a fontos és nélkülözhetetlen művészt nélkülözi. Véleményünk szerint a szegedi Nemzeti Szinház feladata volna a szegedi művészeti tanáccsal karöltve pályázatok és megbízások utján olyan színpadi alkotások életrehivása, melyek bemutalásával szabadtéri játékaink ugy stiláris, mint mondanivalóinál fogva >szegedivé válna?. Nem szabad elfelednünk, hogy az elkövetkező szabadtéri játékoknak formá, jukban nemzetinek és tartalmukj ban szociálisnak kell lenniök. • szimpadjaikon. A szegcdi Nemzeti Szinház problémáival foglalkozva szükségesnek tartjuk, hogy foglalkozzunk művészeti lanácsunkkal, melynek működése nem kielégítő. A művészeti tanács részéről nem találunk megnyugtató kezdeményezést-és irányítást. Információnk szerint a művészeti tanács néhány személyes ügyön kivül komoly v'árosi jelentőségű művészeti problémával nem foglalkozott. A szegedi szabadtéri játékok ügyében az országos tanács sokkal többet tett mint a szegedi. Nemzeti Sinházunk továbbfejlesztése érdekében is a központi művészeti tanács foglalkozik és tesz lépéseket, Szeged pedig az édes semmitevésbe temetkezik. Tennivalója akadna elegendő művészeti tanácsunknak, de... Minden bizonyára cikkünk nyomán művészeti tanácsunk fel tud sorakoztatni néhány kifogást, jő szegedi szokás szerint. A város közönségét és a demokráciát épitőket azonban csak az alkotó munka érdekli. d. gy. J. B. PRIESTLEY: MOSZKVA A nagy angot író a Szovjetunió • Idegen Országok Kullur&zóvotsege* meghívására tanulmányutat tett. Tapasztalatairól cikksorozatban számolt be, melyek magvai- nyelven is megjelentek. <Oroszországl utazás* cimen. A könyv bevezető cikkét közöljük ulabb. Engedjék meg nekem, ly>gy lerakjak néhány kártyalapot az jisztalra. Egyben bejelentem, hogy nyilt kártyákkal fogok játszani. Annak ellenére, hogy sem kommunistának, sem marxistának nem vallom magamat, régóta szocialista vagyok és az orosz népet önmagáért kedvelem. Ezen az alapon kitűnően megértettük egymást. Talán nem felesleges leszögezni, houy látogatásom egyedül csak kulturális és nem politikai célzatú volt. Szovjetoroszország tulajdonképen már a berlini vörös légierő repülőtéren kezdődött számunkra és Nyugateurépa repülőtereitől merőben eltérő, egyszerű könnyedséggel kezelt formaságaival kellemesen érintette lelkünket, mely, be keli vallanom, nem volt egészen izgalommentes. Az embereknek mindenféle egyéni elképzelései* vannak és nem szivesen rontom le a köztudatba átment elgondolásokat. Az igazság kedvéért mégjs meg kell jegyzenem, hogy Moszkvában első délelőtt önállóan és magunkrahagyalva barangoltunk közönséges glo be trolterek módjái a. Moszkvában nagy sikerrel adnak egy mulatságos bohózatot: «Mr. Perkins Játogalása a bolsevikieknéls. A darab azzal kezdődik, hogy az amerikai üzletember és titkára megérkezésükkor tüvéteszik száilodaszohájukat az elrejtett diktafonokért. Ezzel azt a tévhitet akarják kifigurázni, hogy az Qroszomágba Utazó állandó megfigyelés alatt van és csak élőre megrendezett látványosságban van része. A szállítás nehézségei következtében, melyek egyenes következményei a háború okozta pusztításoknak, Moszkva élelmezésileg kevésbé jól van ellátva, mint a szovjet városok általában. Ez a megállapítás főképpen arra a néprétegre vonatkozik, mely a legalacsonyabb élelmezést osztályba soroltatik. Ezzel szemben a magasabb kategóriába sorolt moszkvai lakosok, hivatalnokok, tudósok, irók, művészek, tanárok, műszerészek — olyan fokozott életszínvonalon élnek, hogy a londoniaknak fejadagja megsem közelíti a szovjetbeliekét. Egy moszkvai egyetemi tanárnak olyan vajadag jár, amire Angliában egy egész csatád sem tarthat igényt. Orosz barátaim végig kétkedéssel fogadták ezt hosszan vitatkoztunk ennek okairól. Az orosz fejadagolás rendszere szigorúan a hasznosság elvét követi. Minél többel nyújt az egyén az államnak, annál többet élvez az állam jóvoltából. Ha munkája az államnak értéket és segitséget jelent, fejadagja mennyiségben és minőségben emelkedik és meghaladja a kevésbbé értékes államópitőjél. Ezt a tényt azzal indokolják, hogy aki jól akar dolgozni, annak kitűnő táplálék kell. Mindig az eredmény dönti el, hogy mire jogosult az illető. De valamennyi kiváltság, mefy az élelmezésen felül felül jár, ugy mint lakás, öltözködés, szintén a végzett munkától függ és hasznot nem hajtó egyének "nem részesülne* benne. Ezek a külömbségek melyeket gyakran túloznak, azt a tévhitet alakították ki, mintha osztályrendszer keletkeznék Oroszországban. En viszont tárgyilagosan, mint kívülálló szemlélő, ezt a felfogást határozottan tagadom és annak a politikának tulajdonítom, mely a válság megelőzésére irányul. Akármennyire hihetetlenül hangzik, Moszkvában számos olyan csemegeüzletet láttam, hot kaviártól a csokoládéig olyan mennyiséget vannak felhalmozva, amennyi Lendeuban sehol sem kapható. Ezek az állam élelmiszerbeszerzési szövetkezetei. Itt mindenki vásárolhat fejadagján felül, de jóval magasabb áron és az! ebből származó naxzon a "közösségé. Ezekben az üzletekben a legkülönfélébb társadalmi rétegek tolongnak. Meg baják fizetni a magas árakat, mert legtöbbjük takarékoskodott pénzével. Ennek a rendkívüli ténynek következő a magyarázata. Iván és Natasa fiatal házaspár, van egy kis gyermekük. Iván, mondjuk műszerész és 1200 rubel havi fizetése van. Natasa varrómühelyben dolgozik és 500 rubelt keres havonta. A család összjövedelme tehát 1700 rubelt tesz ki. A lakásviszonyok még mindig nagyon szerények Moszkvában és ez a kis család egy, legfeljebb két szobára tarthat igényt. Lalcbérük 25—30 rubel. Natasa gyermekét a gyár napközi óvódájában helyezi el (magam is láttam), hol egész nap felügyelet alatt van és kitűnően ellátják. Natasa a gyárban ebédel, Iván szintén. Mindkettőjük étkezése alig kerül pár rubelbe. Ebből világosan az következik, hogy Iván és Natasa egész halom el nem költölt rubellel rendelkeznek. Mindkettő lagja egy Szakszervezetnek1, melynek tagsági "diját 8—10 százalékos részletekben az állam vonja le havi fizelésükből és ugyanez az intézmény gondoskodik további szükségleteikről (orvosi költségek, nyaraitatás slb.) Estéiket a szakszervezeti klubbokban töltik, ahol sjinelőadások, hangversenyek, olvasótermek, tánctermek állanak rendelkezésükre. Este néha kaphatnak jegyeket Moszkva híres színházaiba, mert az prosz nép szenvedélyes színházlátogató és igy csak ritkán jutnak helyhez. A jegyek viszonylag olcsók. Operaelőadások, balettek, koncertek mindenki által megfizethetők. Ugyanezen áll a könyvekre és mindenre, ami tudománnyal és művészettel kapcsalatos. Moszkvában például egy elsőrangú szinházi előadás, olyan művészek felléptével, kik művészetük teljét nyújtják és Amerikában dollárral megfizethetetlenek, kevesebbe kerül egy adag fagylaltnál. Ivánnak és Natasának és a hozzájuk hasonlóknak kemény élete volt. A harmincas években minden áldozatkészségükkel szolgálták a nehézipart, melyet a nácik könyörtelenül elpusztítottak a háború alatt. Harcoltak, győztek és újra kezdték az újjáépítés munkáját. Kopottak, rosszul öltözöttek, a nagy távolságokat a helyzetnek meg nem felelő közlekedési- eszközökkel bonyolítják és zsúfolt lőmegfakásokban élnek. De rengeteg a munkaalkalom és az egyéni tehetség és ügyesség sohasem "kallódik cl. Nem nyomorognak a kereskedelmi érdek árnyékában és nem ösmerik a rabszolgaság buliló, gépi foglalkoztatottságát. Szabadok lélekben és testben és a túlfeszített szekszualitás, mely korunknak jellegzetes tünete, feloldódik a sportok kedvelésében. Szerettik a labdarúgást, teniszt és a közterek vidám bohóságait, de szenvedélyesen érdekli őket a tudomány, zene, művészet és vitaestek. Emlékeim tömegéből gyári látogatások, szili ház járások, egyetemi előadások sorából egv moszkvai este él bennem. Ragyogása a Kreml fölött tündöklő vörös csillagok fényszóróival vetekszik. Felkértek, hogy "Jelen jek meg egy előadáson — ott ázinszerüen illusztrált müveimből és müveimrőt kellett előadnom félórán át Moszkva egyik nagy befogadóképességű előadócsarnokában, órákon belül minden jegy elkelt. A csarnok környéke feketéllett a kiszoruft tőmvi-lol. Csupa fiatalok, kik valósággal ostromolták a bejáratokat. Alig kezdtem bele előadásomba, különös raorajlásra leltem figyelmes. Az ajtók robbanásszerűen kinyíltak, benyomult az elszánt fiatalság és ott helyezkedett el, ahol tudott. Ilyesmi Londonban csak egy futballmeccsen fordulhat elő, vagy Newyorkban egy boxmérkőzésen. De ilyen túláradó érdeklődés és lelkesedés egy idegen iró mondanivalói iránt egyesegyedül Moszkvába:} képzelheti «I.