Délmagyarország, 1947. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-29 / 145. szám

Vasárnap, 1947. junius 29. 9«U«lVfARtIR|RVI iii •! ii• 1111 —ll—hwhiii wiimiiiw i— ii 5 A magyar színjátszás váisága Irta: Henkő lYIikiós, a Szegedi Állami Nemzeti Színház tagja ii. A tervgazdálkodás keretében leendő intézkedéseket taglalva elöljárójában azt a véleményt keli propanálnom. hogy az elkövetkező három, illetve hal év'alatt a legnagyobb városokban, főként az úgynevezett egyetemi városokban elsősorban feltétlenül a szegedi ininla alapján három tagozatú színházak létesítendők E három tagozat egymás munkaidejének függetlenilésével kellő felkészülési időt nyújt arra, hogy az előadások gondosan készüljenek el, egyben a programul változatossága életképesebbé teszi a színházat anyagi vonalon. Csak egy tagozat kiesése már a művészi munka rovására menne, mert hiszen egyharmaddal csökkentené a felkészülési időt. Az életszínvonal és természetesen a kulturális színvonal emelkedése idővel olyan látogatottságot teremt majd, nogy egy-egy ilyen város több színházat is el tud majd tartani és csak igy lehet meg az alap arra, hogy mindegyik tagozat önálló intézménnyé zökkenőmentesen alakulhasson át, Az úgynevezett táji kultura intenzív kimüvelése miatt is észszerű egy-egy ilyen kulturális góc kiépítése,' melyhez a decentralizálandó oktatás és előképzés feladatain kívül egy-egy országrész elhanyagolt és eddig tudatosan negligált alacsonyabb néprétegeinek felemeléséhez is ez látszik a legcélszerűbb útnak. N. I emzetgazdasági szempontból a magyar nép szórakozását lehetőleg ««arcfcal a színház felé» kell fordítani, mert kicsi a nyelvterületünk. Összesen vagyunk vagy 12—13 millióan. A film mai állását figyelembe véve a költségek oly nagyok, hogy csak egy nagy nyelvterüíetü nép készíttethet nagv költségekkel tökéletes filmeket, inert ott a saját nyelvterület már csaknem biztosítja a vállalkozás anyagi bázisát. Természetes, hogy ez az anyagi erő, exportáló erővé is átalakul es bizony megállapíthatjuk az eddigi tapasztalaitok álapján, hogy a kisnyelvterüjetü népek filmipara versenyképtelen a nagyokéval szemben. Ez szinte gazdasági" törvény. Mi 20—25 filmmel szinte a maximumig julnánk rentábilis teljesítőképességünk lerón, de fiímszukségletünk több, ennek néhányszorosa. Tehát előreláthatólag az lesz e téren a helyzet, hogy a mozibevételeken keresztül a magyar néptől elszedett milliók nagy hányadát külföldre kell 'küldenünk kölcsöndijakért. Nemzetgazdasági szempontból tehát evidens érdek az, nogy olyan szórakozási ág felé tereljük népünket, amit itt termelünk, amiből a mi népünk ezrei élnek, nem is szólva arról, hogy a természetes nepszaporodás is afelé keli, hogy irányítsa figyelmünket, hogy ne a mechanizált szórakozási ágakat forszírozzuk, ami kevés dolgozónak ad kenyeret, hanem afelé tekintsünk, amelyik sok éhes szájat tud betömni. Én valahogy ugy érzem, hogy még az orosz színházi kultura ilyen hihelcllen arányú fejlesztésében ,is szerepet játszik ez a «több- embert1 eltartó* tényező, mert szinházaik magasabbrendüsége filmjeikkel szemben szakértő szemmel tisztán kiveliető. Pedig amelyik nép színházi vonalon lud olyan óriásit produkálni, az tudna filmben is, mint ahogy égy-egy reprezentáns orosz filmprodukcióból ezt láttuk is. E tétel ellenpólusát a nagykapitalista Amerika pregnáns példával bizonyítja. Ott elenyészően kevés a sziniiáiz a mozihoz képest, szinte sorvad a színház és opera kultura. Azért van ez, mert ott a nagytőkésnek nem az az érdeke, hogy például 3 millió emlier éljen meg a színházból, hanem 300 ezer a filmből; a tőkés jól látja, hogy a mechanizált szórakozási iparban több lehet a keresete. f/Lzen elgondolástól eltekintve is azt kell követnünk politikai megfontolások miatt, nogy a demokráciára átállítandó magyai- népek ne a nyugaii filmek erkölcsén neveljük, hanem világosan és céltudatosan foglaljunk állást a mellett, hogy a saját magunk formálta szinházi kultura felé irányítsuk népünk szórakozási vágyát. Tudom, hogy ehhez óriási anyagi áldozat kell. ile lia jól belenézünk a dolgok mélyére ós tekintetünket a jövőre szegezzük, ugy azt látjuk, hogy jc befektetés busásan"megtérül a nevelőhaláson felül a munkanélküliség csökkentésében is, politikai tekintetben pedig minél gyorsabban meg kell szabadulnunk a kapitalista országok behatásaitél e tekintetben is. A szórakoztató nevelés propagativ hatása öszsze nem hasonlítható semmivel. Nincs az a jtönyv, ujsóg, szónoklat, tanítás, ami olyan ráhatást gyakorolhasson az egyénre, mint a mindennapi szórakozása, játéka. Ez a szcmpon't a baloldal szemléielét feltétlenül a színház mellé kell, hogy állítsa! Ismerem a fi1111 popularitását, vonzerejét; de mégis állFilom, hogv a színházat is íeliel olyan irányban terelni, hogv a legnagyobb tömegeket is felszolgálhassa és igy főként e.»en megoldási módok feíterveiésévcl kell majd foglakoznunk a többéves terv keretében. Tudom, hogy a színház nem fogja megoldani a filméi, nem is ez a cél. A technika fejlődik és pl. a televízió könnyen vissza is fordítja majd az egyes érvekel, de ez egyenlőre messze van és, na meg is lesz, akkor is csak ugy birkózhatunk meg a külföldi televíziós leadások vonzerejével, ha mink különbet adunk studión'kból népünknek. A televíziós leadás az már színházi előadás, akkorra tehát nagyon is készen kell állania p magyar szinésztársadalomnak. Azonkívül minden mechanizált leadásnak van egy nagy hátránya: nincs meg a közvetlen kapcsolata" a hallgatóval. Nem tudok bátrán nevelni a tréfán, mert a gép nem hallja, hogv meddig nevelek és robog tovább a leadással. A hallgató fél derülni, vagy elérzékenyedni, mert attól lart, hogy elmulasztja, nem hallja a következő mondalot, Igy persze közel sem lehet teljes a műélvezete. Szóval a színház hus-vér valóságával a közvetlen kapcsolattal soha nem tud a mechanizált szórakozás igazi versenyre kelni. Szerintem csak hasznára lesz, mert népszerűsíti és ezáltal mégjobban megszeretteti az igazán jó szinházi előadásokat, ahol a néző nem is néző, hanem tudat alatt azt érzi, hogy egyült éli át a történést a színészekkel. Ez szinte történelmi hivatáson átnevelés érdekében, ha sok is az aldozal, hozzuk meg és lássuk, hogy körülijeiül mit is kell tennünk: Első az ulánkiépzés azonnali tervszerű elindítása. Tudnunk kell. hogy az elkövetkező etappokban mi lesz a szükségletünk az összes posztokon és hány megfelelő személyt és mikorra tudunk kiképezni az ujjonnan létesítendő intézmények tökéletes feltöltésére. E vonalkozásban feltéllenül clindilandő egy egészséges decentralizáció. Például egy háromlagozatu színház munkamenetét Budapesten nem sajátíthatja el valaki, de Szegeden igen. Tehát az úgynevezett színházi gyakorlat tökéletes megszerzése miatt itt is elindilhatóvá kell tenni az ulánképzést az összes vonalon. A most létesített Szegedi Állami Zenekonzervatórium keretei erre némi kibővítéssel alkalmasak, sőt tanerői nagyrészéi megszerezheti az itteni Állami Színháztól. M. ár előbb érintettem azt a kérdést, hogy a régi középosztály nem szolgálhat lováhb a szinházi utánpótlás főforrásaként és ha eleinte drasztikusabb eszközökkel is, de oda kelt törekednünk, nogy a színházak összes művészi posztjain dolgozók sorait a bőlTi-issí'lsiík teF.0 "ez 7az'\ijvér nagy és "friss érőt jelent és főkenl megbízhatóan demokratikusát. Ápoljuk a munkás és paraszt műkedvelő szinjátszóinkat és ezek soraiból jó szemmel válogatva emeljük ki a tanulásra alkalmasakat Tandíjmentességgel, népi kollégiumokban való elhelyezéssel, ösztöndíjakkal támogassuk őket tanulmányaik során Gyakori rostálásokkal törekedjünk arra, hogy csak a kiválója maradjon meg, mért mintául kell hogy szolgáljanak akkorra, amikor e kél fontos réteget már teljesen meghódítói luk a szinházi kultura számára és gyermekeink akkor már a természetes vágyódás utján fogják e pályát keresni. A decentralizáció a táji kultura alapos kimüvelési lehetőségének is egyik bázisa, de fontos érv még egy-egy nagy környék közlekedési kapcsolata is az ollhon és a tanulmányi hely közölt. Egyelőre itt lévén vidéki állami színház, csak e város jöhet figyelembe az összes posztok utanképzése tekintetében, de ahol állami zenekonzervatóriumok működnek, olt már tervszerűen kell megkezdeni a zenekarok és kórusok utúnképzését, amelyek az elkövetkezendő operai tagozatok felállításának leglényegesebb alapjait képezhetik. A demokratikus pártok céltudatos propagandával kedveltessék tneg a színházat az összes dolgozó rétegekkel. Jól kiépített szervezeteik utján keressék a megoldást arra, hogy tömegeiket olcsón és gyakran vihessék színházba. A Budapesti Nemzeti Színház és a Madách Színház kitűnően megszervezett munkásbérletei után ff szegedi két munkáspárt e téren megnyilatkozott szervezési elgondolása máris jó példát nyiijlottak, de ez még erősen fokozandó lenne. Olcsó helyárakkal, jól szervezetten megtölteni a színházat az eddig kikényszeritettekkel, ez legyen az elv! Persze ehhez megfelelő műsor is kell, nevelő és szoktató, sőt beédesgető műsor, ennek kilervezése főfeladat. Itt isméf kell hangsúlyoznom, hogy e célból a magyar írók megmozdilása elengedhetetlen feltétel. A célnak megtelelő szinházi lópületek, kulturliázak terv17 éves vagyok. A nehéz munka megnyújtotta izmaimat, az éjszakák mindig ébren találnak a könyvek mellett. Reggelenként anyám hangja zavar fel. Ismeritek ezeket az ébredéseket? Én h konyhában alszotn, többiek a szobában. Nővérem dobozgyárban dolgozik, savanyu enyvszagót hord haza esténként. Apám, hallgatag bajuszszos ember, a malomban zsákoló:. A vacsora előtt mindig kifejti nehéz bakkancsát és a kapcajára tapadt buzaszemek leperegnek á padlóra. Anyám egésznap suroija a lakások parkettoit, egy lakaritóvállalat munkásnője, húgom még iskolába jár. Ez a család. Éjszaka, ha élfáraszlolt már az olvasás, figyelem őket. Apáin nehéz lélegzettel alszik, anyám egyik karját kidugja a tákaró alól, hugoin álmában kinyitja a száját, nővérem álmában néha beszél. Reggel apám ébred fe! elsőnek. Kijön a konyhába rövid, foltozott alsónadrágjában, amelyből ki]óg két vékony lába. Furcsa, ismerős krákogása van. A malomban sok a por, amely rátapad hangszálaira és rekedté leszi hangját. Apám után nővérem kászolódik fel az ágyból, ö keni meg a zsíros kenyeret mindannyiunk számára. Engem a fáradság még az ágyban marasztal. Anyám először szelíd hangon szól ki a konyhába: — Jóska 1 Vagy ötször mondja ezt reggelenként. Én az ágyban nyújtózva figyelem a konyhaablakon keresztül a reggeli naptói csillogó háztetőt. A harmadik emeleten lakunk. Szomszédunk legy kehes tüdejü cipész már kopácsol. Lent í» udvarban a házmester is veMEeeEL IRTA: K.lTKö ISTVÁN szekszik. Kezdődik a nap visszavonhatatlanul. Anyám már harmadszor szól. Pontosan tudom mikor mondja dühösen: — Felkelni, meri elkésel! Ilyenkor hirtelen kiugróm az ágyból. Az esle egy érdekes könyvet olvastam A nioho kíváncsiság megint sokáig falta bennem a könyvek sorait. Egy öreg kohómunkástói kapom a könyvekel, akinek szikár, keskeny arca van s csupán, értelmes sZeme leszi vidámmá. Ebédszünetben együtt lóbáljuk le lábunkat az olvasztó előtti állványról. ö válogatja meg számomra a könyveket. Könyvek. Gyűröttek és piszkosak, már sok kéz forgatta át őket. Néha ügyetlen kézírással irt mondatokat találok a lapok széién, mint tegnap is. A lavór fölé najolva rágom! at a cím alá irt mondalot »az elnyomás nem örök, proletáriálus harca nem hiábavaló.* A víz hűvösen érinti bőrömet. Nővéren elköszön és kintről a folyosó végéig hallani lehet cipője apró gyors kopogását. Két éve kerültem ff homokformálókhoz. Gyermekéveim mázát lepergette a sárgán csillogó vasfolyam forrósága. Bőröm keserű illatokat szippant magába és a lavór vize lilába csurog testemre. Néhány étvágytalan falat után 5n U készülődöm. Nézem a konyhát ós az ajtónylláson keresztül a szobába kukkantok. A levegő nehéz. Testünk kipárolgása Összekeveredett és nyomasztóvá lette a levegőt. Hirtelen kitódulok az ajtón és a lépcsőkön átugorva ronanok ki a házból. Az utcán linegve állok meg. Reggel és este járom az utat, a gyárba öt perc az ut, Amikor megyek figyelem a napot, mert este már nem találkozhatom vele. Közeli barátja vagyok a napnak. Ismerem őt. Minden reggel nyers, tojássárga fénnyel festi be a nagy bérkaszárnyákat. Egy hosszú átjáróházon kérésziül megyek, lakói ismerősök. A gyerekeket már kizavarta az anyjuk az" udvarra, ott játszanak a palánk mellett. Egy öreg, sovány ember mindennap az ajtaja előtt ül ós szótlanul bámulja a pékműhely füstjét amelyet a szomszéd utcából ver át a szél. Még száz lépés a gyár. Látom lomha, nagy kéményét, és embereket akikkel együtt dolgozom. Csoportokban jönnek. Mindegyik más lakásból és más gondolatokkal. A külváros kiadja embereit. Utolsó pillanat. Még egy tekintetet vetek' a házakra és,az utcákra. A kesernyés füstben keres*m a tiszta levegőt. Tudjátok keveset jártam még a városszéli mezőkön. Bent a kohó mellett 12-óra a munka idő. Vágyai érzek, hogy bandukoljak a puha földeken, nézzem a zöldszinü fákat és megismerkedjem a sokféle virágokfal. i.; Ki tiltja meg ezt nekem? Olyan ió volna leheverni a földre ott kint. Félretolni a házakat és az undok tűzfalakon kívül széttekinteni. Most lavasz van. Az egészből csak annyit tudok, hogy hamarább dugja ki a fejét a nap és az utcákon mar régen nincsen hó. Igen, szabad földön szerelnék járni. A sok koromtól rágott testem szomjasan szívná be a friss levegőt, lábam, amcíly a gyárba is hazavisz, neki eredne a 'térnek1, és alázatra nevelt torkom vad hangokat ordítana. Magam mögött nagynék mindent. A kövér mestert is, aki alattomos szemmel nézeget, ha munkaközhen megállok egy percre. Az időt, amely számomra eddig elveszett, most kiereszteném ujjaim közül és hagynám, hogy elmossa emlékeimet. Korszakokat ugranék át és2 ha kedvem kerekedne meglátogatnám szinesbörü testvéreimet is. A könyvek képei elevenednének meg előttem. A szűkre parancsolt képzeletem királyokat hozna elém, akik Hajlongva jönnének ós köszöntenék uj parancsblójukat. Eltörölném az undok falakat, hogy szabadon járja át a levegő mindenhol a fö|ldet és a nap ne legyen kénytelen árnyékot vélni. Már együtt vagyok ff többiekkel. Tudom ki hogyan köszön és mii mond. Egyre többen leszünk a gyűc kapuja elolt. ( Nem lehet szabadulni, visz az aradat. Egymásután lenyomjuk a villamosellenörző billentyűjét. A gép gorombán csenget és §zerkezct munkalapunkra nyomja a szokásos szöveget: «reggel hat órai.