Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-18 / 111. szám

Vasárnap, 1947 májns 18. DÉLMAGYARORSZÁG 3 I A hároméves terv az ország rendelkezésre álló tőkéit produktív célokra kibánja felhasználni s ez teszi szükségessé a Nemzeti Bank és a három nagybank államosítását, amit a város gazdasági életének kisebb-nagyobb tényezői igy látnak: Láng Károly kiskereskedő nincs a .bankoktól elragadtatva. — A kiskereskedő eddig nem is gondolhatott arra, hogy»bankkölcsönt vegyen igénybe — mondja. — Már csak azért se, mert sose volt a bank szemében anyagilag olyan megbízható, hogy adott volna kölcsönt. Amennyiben az államosítás változást hoz ezen a téren, csak .őrömmel lehet üdvözölni. A kisembereken akarnak segíteni A [gazdálkodók nem szívesen beszélnek, ha papirt, ceruzát látnak, igy inkább eltettük, hogy könnyebben birjuk szólásra Temesvári István alsóvárosi gazdálkodót — Tudom, jót akarnak, a kisembereken akarnak segíteni. Nagyon örülök az államosításnak... Nógrádi Imre röszkei gazdálkodó ezt mondja: — Egyszer tartoztam! a banknak, több volt a kamat, mint a tőke, nem is fordultam azóta bankhoz, de lesz ez még máskép is... _ A kisipar hátrányos helyzete és a bankok Széli Sándor férfiszabómester igy nvilatkozik: -— Tekintettel arra, hogy a bankok csak a saját érdekkörükbe tartozó nagyvállalatoknak, ami az ország gyáriparának 43 százalékát teszi ki, adtak árubeszerzési kölcsönöket, igy a kisipar hátrányos helyzetbe jutott a gyáriparral szemben. Ha állami kezelésbe veszik á' bankokat, rém éljük, hogy ez a hátrány megszűnik a kisiparosok számára. Mit mond a bankigazgató ? Dr. E r e m i t s János, a SzegedCsongrádi Takarékpénztár ügyvezető igazgatója »rettenetes kényes? kérdésnek "taftja egy vidéki bankigazgató megszólaltatását a bankok államosításáról. — Ha,a hároméves terv eredményessége. vagy az általános gazdasági helyzet ugy kívánná, akkor nálunk is szükségesnek kellene tekinteni, miután mindannyiunknak az az érdeke, hogy az előirányzott tervet minél eredményesebben vihessük keresztül. és a „névtelen" banktisztviselő A banktisztviselő nem nyilatkozik. Akárkivel beszéltünk, állig fcekiskereskedő kisiparos bankigazgató tisztviselő gombolódzik. — Nem szabad, tiltva van, bankközi tilalom — hallottuk mindertfelé. Végre rátaláltunk a nyilatkozó banktisztviselőre, akinek nevét el kellett felejtenünk. —: Rákosi beszéde nyomán nagyon helyesnek tartjuk a bankok államosítását és reméljük, hogy meg Js hozza a kívánt gazdasági fellendülést. összegezve: a gazdálkodó nem tudja igénybe venni, a kisiparos/ kiskereskedő nem kap hitelt, a bankigazgató szerint mindanynyiunk érdeke s a banktisztviselő helyesli. Tehát szükséges a "Nemzeti Bank és a három nagybank — amely iparunk és kereskedelmünk zömét tartja kezében — államosítása, hogy a tőkét a magyar újjáépítés számára használjuk fel. Ujraíetvéíet során Í2 évi iegy házat kapott a leímeníeü apagyilkos Nyolc évig búikéit az igazságszolgáltafás elöl Még 1939 májusában az alsőásotlházi erdőrészben gyilkosság történt s a gyanúokos alapján letartóztatták Lassancz Mihály csorvai gazdálkodót, mert feltehető volt, hogy édesapját ő gyilkolta meg. Annákidején a szegedi törvényszék tárgyalta a bűnügyet, de bizonyítékok hiányában felmentették a vádlottat, amit az Ítélőtábla és a Kúria fe helybenhagyott. Az ügyészség azonban tovább nyomozott és ujrafelvételt indítványozott, amit a törvényszék el is rendelt, de Lassancz Mihály időközben eltűnt. Nemsokkal az eltűnés után tanuk jelentkeztek, akiknek a vádlott eldicsekedett, hogy édesapját szóváltás közben brutálisan megölte, leteperte a földre, a csontjait összetörte és rátérdelve megfojtotta. A tőrvényszék ismét felmentette az időközben megkerülj konokul tagadó vádlottat, de az ítélőtábla előtt tett beismerő vallomása után Í9 évi fegyházbüntetést kapott, amit á Kúria 12 évre emelt fel. A vádlott előtt szombaton hirdette ki a törvényszék az itélétet, amelynek kitöltését azonnal meg is kezdte. Álha latos tündér* legközelebbi műsor a Belvárosiban, Elhunyt felelős szerkesztőnk írását kgzöljük, melyben az ember megnyilatkozásával találkozunk. A novella 1925-ben jelent meg az »Egyszeregy« cimü kötetben. K, „ereskedők között ülök a kávéházi asztalnál. A jó emberek bizonyára azt hitték', hogy tiszteletemre okvetlen külpolitikai, vagy más elvont témákról kell beszélni és ezért kiki elmondta a véleményét az időszerű világpolitikai helyzetről ugy, ahogyan azt a lapok ma reggeli számaiban olvasta. Már-már unatkozni kezdtem, amikor végre kimerítették ezt a sivár témakört és az üzletről kezdtek beszélgetni. E-zen a területen aztán egészen, vy és nagyon érdekes dolgokat hallottam tőlük. Elszörnyedtem, milyen bonyolult, ágaS-bogas tudomány ma a kereskedelem. A behozatal, a kivitel, a valutakérdés, a vételt s eladást szabályzó intézkedések egész embert kívánnak a pult mögé. Tájékozatlan, hanyag, vagy élhetetlen kereskedő bizony hamarosan tönkre megy, eltéved a rendelkezések útvesztőjében, ha nincs résen és nem figyel mindenre. Én például már a cégbejegyzésnél becsukhatnám a boltot,%iert kinek van türelme és ideje a hosszadalmas és körülményes eljárást hiba nélkül végigcsinálni. Érdeklődve hallgatom a számomra egészen uj és közgazdasági tudásomra szomorúan jellemző újdonságokat, amikor jólöltözött, markáns arcú ur telepszik az asztalunkhoz. Bemutatkozás után egyik szomszédomtól tudom meg, hogy az illető kolozsvári > allround* kereskedő, aki mindennel foglalkozik, ami üzlet és amin pénzt lehet keresni. — Nagyon ügyes ember — súgja a szómszédom — zseniális kereskedő. Tisztelettel néztem rá, mert már kezdett halvány fogalmam lenni artélj, hogy mi is a? á kereskedelem Kepes ur (nevezzük igy uj ismerősünket) néhány sablonos kérdés után váratlanul ezzel vág fejbe: — Uraim, kii venne tengeralattjárót? Altalános nüledezés. — Tengeralattjáró hajót? — kérdi az egyik. — Igen Unterseeboolot. Most van éppen egy eladó buvárhajóm — mondja fölényesen Kepes és szivarra gyújt. i Ebbe már én is beleszólok. — Hogyan, uram, ön fegyverkereskedéssel is foglalkozik? — Csak szeretnék — pevet hamiskásan —, mert nem rossz üzlet az, tessék elhinni. Egyelőre azonban ócskavasat árulok. — És a tengeralattjáró? — Az is ócskavas,®/ mert instállom, döglött tengeralattjáróról van szó. Olyanról, amely már nem jár a tenger alatt, hanem csali fekszik mozdulatlanul négy év éta. Lassanként megtudjuk a tényállást. Négy évvel ezelőtt a constancai kikötő közelében egy török tengeralattjáró zátonyra futott. A szerencsétlenség állítólag ugy történt, hogy a parii sziklák nagy vasérctartalma következtében a búvárhajó iránytűje elfordult és a hajó irányát vesztve, két szikla közé került s megfeneklett A constantai kikötőben néhány kilóméterre a parttól rögzített bója jelzi a szerencsétlenrég színhelyét. Ezt a vizbefult tengeralattjárót szimatolta ki tavaly Kepes ur, aki Ankarába utazott és a török kormánytól szabályszerűen megvásárolta a tenger alatt fektfi tengeralattjárót. Megkapta a búvárhajó pontos leltárát, mennyi vas, acél, alumínium, sárgaréz van beleépítve, azönkivü! az enIRTA: GARDOS SÁNDOR gedélyt is arra, hogy a zátonyra futott hajót kiemelhesse és annak anyagát, mint saját tulajdonát áruba bocsáthassa. — Igen ám, — folytatta lendülettel Kepes ur — de olyan pechem van, hogy a katasztrófa a román partoktól több mint 7 kilóméternyire, tehát már nemzeLközi vizeken történt és ha a hajót sikerül majd kiemelni a viz alél, annak ércanyagát már csak a behozatali engedéllyel lehet a román partra szállítani. Ez persze megdrágítja az árut, de igy is ragyogó iüzíletet csinál az, áki megveszi a kitermelési engedélyt, mert a hivatalos okmányok adatai értelmében közel 300 vagon mennyiségű vas, acél, réz és alumínium vár kiemelésre a tenger fenekén. Valóságos ércbányát kap a vevő aránylag pótom áron. Mindenkit felvillanyozott az asztalnájl ez 3 szokatlan és fantasztikus üzlet. Nagy vita indult" még afölött, mennyibe kerülne a tengeralattjáró kiemelése, milyen technikai eszközökkel volna ez lehetséges. Akadt olyan Óvatos ember fe, aki ezt mondta: — Ez kérem olyan zsákbamacskaüzlet. Lehet, hogy az áru már régen tönkrement a VÍZI alatt. — Micsoda? Tönkrement? Talán megrágták a cápák? — kiáltott Kepes ur harciasan. Az óvatókereskedő azonban megmaradt álláspontjánál: — Mindenestre előbb búvárokat, éspedig szakértő búvárokat küldenék le, hogy az áru állapotát megvizsgálják. Ezt mindenki helyeselte, mert ugyebár látni kell, mi az, amit megveszünk. Tovább folyt a vita. Volt olyan is. aki tudta, hogy SebastopolKövelelnk Nem hivatalos megbízatással rendelkező, az uri etikettet jól ismerő, frackban, szmokingban ügyesen mozgó diplomáikról esik most szó. A nép, közelebbről szegedi munkások, kistisztviselők gyermekeinek külföldi szerepléséről. A MaDISz szegedi szervezete meghívást kapott Temesvárról a Népi Ifjúsági Szövetségtől, vegyenek részt egy kultuígárdával kerti ünnepélyükön. A kfe csapat, a dalárda, a színjátszó csoport tagjai szombaton reggei felkerekedtek és útnak indultak, a határún túlra. Néhány, napra a bánáti magyar, es román ifjúság vendégei lesznék. Szavatatokai, énekszámokat, színjátékot adnak majd elő. Alapjában véve nem nagy dolog ez, na egyszerűen csak a vendégszereplés tényét tekintjük. De ez alkalommal lóbbről vau sízÖ'. A MaDISz-liatalok e szereplésen tul, fontos küldetést töltene* be. A szegedi, a magyar fiatalság képviselőiként jelennek meg azzal a fontos céllal, hogy a két szomszéd nép jóbaráti kapcsolatainak kimélyitését egy lépéssel előbbre vigyék. Meglehet, hogy meg jelenés ükből v magatartásukból hiányzik majd a »hivatalós* követeknél szokásos tartózkodó, diplomáciai modor. A maguk nyelvén fiatalos közvetlenséggel kötnek ismeretséget, barátságot. Diplomáciai furfang nélkül beszélnek itthoni életükről, mondanak véleményt arról, amit odaát hallottak és láttak. Mégis, ezzel a kirándulással, "hisszük, többet használnak a magyar és román baráti kapcsolatok elniélj ülésének, mintha körmönfont diplomaták lennének Ők a mi legjobb követeink, szfegedi MaDISz-fiatalok, és a többiek, akik a sport;,, a kultura eszközeivel egyre erősebbé kovácsolják a dunai népek jóbaráti, békés együttműködését. Útjuk, hisszük eredményes Tesz mind a magyar, mindi a r<jmán ifjúság, mindkét nép javára. ban van egy vállalat, amely elsülylyejit hajók szakszerű kiemelésével foglalkozik. A vállalat képzett búvárokkal, a kiemeléshez szükséges műszaki eszközökkel van felszerelve, de persze drágán dolgozik. Kissé szédülten hallgattam a heves és részletekre kiterjedő üzleti tárgyalást, amely a brassói kávéháziban folyt a Fekete tenger mélyén heverő tengeralattjáróról. Kóborlásra hajlamos gondolataim már elrepültek a kávéházi asztaltól és ott úszkáltak a halakkal együtt a tengeri moszattal bevont búvárhajó körül. A gyilkos szándékkal épített hajó karcsú testében ínég ott oszladoznak a matrózok1 hullái... A kormányzó az elromlott iránytű fölé hajol és még most sem érti, mi történt... A Török flotta egyik ragadozó vasszörnyetege döglötten fekszik a viharos tenger fenekén, gyomrában vakmerő emberkék teste bomlik vegyi anyaggá... a kávéházi asztalnál pedig ócskavasról tárgyalnak és hallom a megfontolt kereskedő nyugodt, tárgyilagos hangját, amint kijelenti: — Nézze, Kepes ur, engem érdekel ez a dolog. Azt hiszem lehetne belőle üzletet csinláni, de csák egyj feltétellel: ha már kiemelték a hajót, akkqr megbecsültetem, megméretem az anyagot és megírjuk az adás-vételi Szerződést. De ismétlem: csakis ab kikötő. 1 j Kepes uh dühösen felfrotyan: — Igy nem lesz üzlet a dologhói. Én csakis egy föltétellel adom el a tengeralattjárót. — És pedig? — Ab zátony, — szögezi le Kepes határozottan. Az üzlet nem jött létre. A tengeralattjáró még mindig eladó. Ha sok pénzem lenne, megvenném de nem ócskavasnak, hanem kijavíttatnám, üzemire helyeztetném és néha, ha már nagyón csúnyának találom az életet, egy üjőre lesüllyednék vele szégyenletemben a tenger alá ... _ , j