Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-11 / 106. szám

Vasárnap; 1947 májas 10. •91 5 „A szordesinczi vásár66 Muaazorgazky vigoperájának középeurópai bemutatója a azegedi Nemzeti Színházban A "Szegedi Állami Nemzeti Színház operai együttese május végén mutatja be Musszorgszkv • »Á szorócsinczi vá­sár* cimü vigoperáját. Nemcsak Ma­gyarországon kerül ezúttal élőszőr szinre ez a pompás vlgopera, lianem az előadás középeurópai bemutatónak számit, mivel Oroszországon kivül csupán Svájcban és Franciaországban adták eddig elő. A vigoperát Musz­szorgszky halála után, a hagyatékban találták meg. A budapesti Opera előadásaiból jól ismeri a közönség Musszorgszky két hatalmas méretű drámai operáját: a Borisz Godunovot és a Hovanscsiinál. Mindkettő kpmor alaphangulatul az orosz lélek mélységeibe merülő sú­lyos drámai remekmű, csupán helyen ­kint megszakítva könnyebb, játékos részletekkel. A cselekmény a régi orosz főurakat hozza színpadra, egy­más ellen acsarkodó, szenvedélyes desposlákat, akik gőgjükben felül­emelkedve a tömegeken, a úépet mint akaraluk vak eszközét tekintik. Ze­nei stílusban is ehhez alkalmazkodik ez a k£t opera- komoly és komor alaphangulatu, nagyvonalú, szenvedé­lyes muzsika illusztrálja a drámai történéseket, hatalmas erejű kórusok döbbenetes lelki mélységeket feltáró áriáig monológok követik egymást. A szofócsinczi vásár merőben el­lentétes világba visz "bennünket. Uk­rán parasztok a szereplői ennek a mulatságos, vidám történetnek, piaci árusak, cigányok és az orosz falu egyén kisemberei. Megjelenik az orosz mese-ördög is, egy mindig vi­dám, mozgékony fickó, aki állandóan ugratja, megtréfálja és rettegésben tartja a babonás parasztokat. Itt is ő az, aki egy. jó®tréfa kedvéért fel­kavarja a falu nyugalmát, megzavarja az emberek fejét, de közben hozzá­segíti a szerelmes fia tatokat, hogy egymásé lehessenek. Egy házsártos parasztasszony áll a cselekmény központjában, kinek pi­pogya férje a vásáron megismerkedik egy fiatalemberrel és amikor az klje­lenti, hogy szerelmes lett a leányába, első felbuzdulásában odaígéri neki a leány kezét. Nem számol azonban feleségével, aki mikor tudomást sze­rez erről- az Ígéretről, minden dühé­vel férje elleri fordul, akL végül is kénytelen visszavonni az igéretét. Az ördög azohban, egy furfangos fcigány képében leleplezi az asszonyt, aki férje távollétében a pópa Hát fo­gadja és mindén jóval megvendégeli. A férj is jelen van amikor az asz­szonyt hűtlenségen érik és a pipogya öreg — lalán életében először — erélyes cselekedetre határozza el ma­gát és ae egész falu jelenlétében ala­posan élveri az asszonyt. Hirtelen fellobbanó energiájából még annyi is telik, hogy nem tűr további ellent­mondást és összeadja a fiatalokat. Nagy néptánc — a híres Hopák — fejezi be az operát. Gogol mulatságos történetét Musz­sz/irgszky könnyű, melódikus muzsi­kával festette alá. Orosz népi motívu­mok és táqcdalok követik egymást, zenében Is kitűnően jellemzett figu­rák szövik, bonyolítják a cselekményt, mely alkalmat ad hajásos kórusrész­lctekre is. A cselekmény természe­tesen a f-égi, cári Oroszországban játszik, amikor a falu népe még a legsötétebb elnyomás alatt élt. írni­olvasni nem tudott, a hatalmasoktól és a 'természetfeletti erőktől való ál­landó rettegés töltötte lei életét, egye­düli vigasztalója a pálinka volt. De jóindulatu, gyermekes nálvitás és já­tékos kedély már akkor ls jellemezte az orosz falu kisembereit és ma, amikor a felvilágosítás és céltudatos nevelés az orosz Talu népéből ls ön­tudatos, szabadon gondolkozói embe­reket alakitott, csak ininj történelmi emlékei tekintik a régi rendszer fa­lusi figuráit, akikre azonban mégis büszkét, mert az anyagól szolgáltat­ták a mai, felszabadult, tisztán látó és világosan gondolkozó orosz nép számára. A szorócsinczi vásár előadásának az ad különös jelentőséget, hogy a magyar operalátogató közönség meg­ismerkedik a tréfás, vidám és köny­nyükezü Musszorgxzky-val, aki ezt a Vigoperáját nem csupán a zeneér­tők, hanem a legszélesebb népréte­gek számára irta. Igazi népopera ez és minden valószínűség szerint a Sze­gedi Nemzeti Szinház előadása a rendszeres operalátogatókon kivül uj érdeklődőket is fog vonzatú. Az előadás, melynek rendezője Abonyi Tivadar, kármestere Vá­rady Lászlé^díszlettervezőjeVargn Mátyás, mindenben igyekszik méltó lenni a mü jelentőségéhez. A Magyar­országon eddig még szokatlan orosz deklamáló énekstílus minden tekin­tetben próbára teszi a főszereplők­Hidy Franciska, Turján Vilma, Fe­rencz Anikó, Papp Júlia, SImándy József, dr. Sikolya István, Érdy Pál, Szanati József, Kássay János, Nádas Tibor, Gaál József ének- és játék­készségét. Szánpadi játékban uj és szókat lap feladatok elé állítja a sze­replőket ez a vigopera, mig a káprű zatos gyorsaságú orosz táncokban a Zsedényi Károly vezetése alatt álló balett mutathatja be képességeit. Az énekkar Szatmári Géza Irányítása alatt is méltó feladathoz jut. Nagy 'feladat lesz az élethű orosz parászti maszkok elkészítése, mé­lyeknél a legújabb, eddig csak fil­meken és nagy külföldi színpadokon kipróbált megoldásokat alkalmaz a szinház. Az orosz *Kék Madár«-ts emlékeztető, stilizált, játékos és mozgó díszletek a technikai trükkö egész sorát állítják az előadás szol gálafába. A Szegedi Nemzeti Szinház tuda­tában van a bemutatóval vállalt fel­adat nagyságának és igyekszik, hogy az előadás, melyre sok budapesti és külföldi kulturális, politikai és tár­sadalmi vezélőszemélyiség helyezte ki­látásba megjelenését, a szinház hí­rét az ország határain túlra ls el­vigye. A bemutató előadás védnök­ségét a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság vállalta. Váradv László. Bartók Eéla zenei verseny (Budapest, május 11.)' Bartók Béla halála évfordulóján a magyar állam elhatározta, hogy a hagy zene­költő emlékére nemzetközi modern zenél vérsenyt rendez. A verseny 1947 október 22-től október 31-ig tart. Szinhelye Budapest; a Liszt Fe­renec Zeneművészeti Főiskola. Zon­gora, hegedű, vonósnégyes és zene­szerzői versenyre tagolódik. A ver­seny dijai tagozatonként- I. dij tíz­ezer fprint, II. dij ötezer forint. Ezek a dijak siókkal tekintélyesebbek, mint a többi orázágokban eddig megtartott nemzetközi zenei versenyek dijai. Je­lentkezni lehet szeptember l-ig, je­lentkezési lappal, a versenytitkárság­nál. Cime: Bartók Béla emlékverseny titkársága, Budapest, Magyar Rádió. A titkárság díjtalanul küld részletes tájékoztatót és jelentkezési lapot Mintha béke volna... Érdekés prpsnekfittl kapott a sze­gedi idegenforgalmi hivatal, anxely a tökéletes világbéke első szerény jelének látszik. A prospektust a Servizio Itálo-Sud America no, vigy is az Olasz-lVlamerikai Hajózási Társatog küldte Cenuából. Ebben bejelentik, hogy ismét megindultak utasszállító hajóik. Lehet tehát is­mét nyaraiul, hajózni — csak éppen egy baj van. A turista hajókőn ugyanis egységes »olcsó« áron Ge­nuából Amerika bármelyik kikötő­jébe 375 dollárba kerül az ut. A töbni hajón pedig Genuából Newyorkba lxuskabinban 2775 dollárt kell fizetni, I osztályon vi­szont >c'supán* 975, II. osztályon 775 dollár\, mig a turistái-észben csak »potom* 450 dollárba kerül a hajókázás. így hát az idén mégiscsak jobb lesz itthon töltenünk a nyarat. A magyar dolgozó tömegeknek azelőtt sem volt lehetőségük ilyen külföldi utazgatásokra, csupán azoknak, akik n munkások és parasztok bő­rén eiősködték. Ezentúl azonban a magyar demokrácia megerősödésé­vel és a 3 éves terv- végrehajtásá­val erre is lehetőség nyithat. A különbség csupán egy lesz: ezentúl valóban azok mennek el hajóutas pihenőre, akik becsületes munkával meg is dolgozlak értet ODNOPOSOFF hegedttest Hétfőn 12-én Tisza S óra írógépet, számológépet legmagasabb íSSSroio* Szenesi irodagép Vállalat, Széchenyi-tó 7 Telefon 6—41, flz Ipari Vásár N JA telefonszáma 040 MAXIM GORKIJ r ÉNEK A SÓLYOMRÓL Lejtőn a siklói a hegyre kúszott, ottt gombolyagba csavarta lestét és egy hüs szorosból kedvtelve nézett az óceánra. Az égen égett a nap s :iz. ormok az égbe tikkadt párát leheltek, míg lenn a kőre hullám csapódott hullám után... De a szorosban, sötét ihederbeii ben patak rohant le az óceánba, zörgő kaviccsal csörömpölő ... Fehérszakálu tajtéka marta a vén begyoldalt s vad bömböléssel sza­ladt a mélybe... A hüs szorosba, hol gombolyagban feküdt a sikló, tőrtmellü sólyom hul­lott le egy nap, vérrel a tollán ... Rövid sikollyal hullott a földre s ájult haraggal verdeste xnelle a tar követ... Ijedten iszkolt odébb á sikló, de látta tüstént, hogy a madár csak pár percet élhet mindössze még. Eléje csúszott s sziszegve mondta az összezúzott madár szeméhe: - Ml "lelt? Halódol? — Igen, halódom — felelte a só­lyom, mélyen lihegve. — De szé­pen éltem... A boldogságot ismerte lelkem ... Vívtam merészen... Az ég enyém volt... Mint én, közelről nem láthatod meg sohsem ... Szegény te! — S az ég ugyan mi? A pnszfta j .kék ür..'. Hogy másszam én ott. Jobb ] élnem itt lenn, njtirkős melegbenI i Igv szólt a sikló a vadmadárhoz.' s titkon mosolygott vak dőreségén ...1 S ez járt eszében : »Ha szállsz, ha ! csúszol, csak egy a vége: mindenki megtér á loldbe egyszer s por lesz belőle...« A sólyom ekkor megrázta testét, kissé felálló^ s a szűk szorosban kö­rültekintett: A szürke kőből viz bugyborékolt s a fülledt, dőhos szag erjedt a lég­ben. És felkiáltott busón a sólyom, kín­lódva görcsös erőlködésében: — Szállnék csak egyszer az égbe fel még' Ellent szorítnéik szivein se­béhez ... S vérembe fojtanám!... Oh, harcnak üdve! Hallá a sikló s göndolta: -'Mégis szép fönn az élet, ha érte ennyi vággyal jajong!* J S a vadmadárhoz fordult tanács­csal: — Húzódj a mélység szélére s dobd le magád, barátom. — Ha birja szárnyad, élhetsz talán még egy röpke percig a szép azúr-' ban! A sólyom összerezzenve, büszkén egyet kiáltott s kannát a sziklába •vágvd, a szakadékhoz vonszolta testét. A szikla szélén szárnyát kitárta, hörögve, mélyen lélekxetet vett, szeme cikázó]! — s lehullt keringve. Mint kő, csapódott a sziklafalhoz s aláhanyatlón törtszárnyu tollát hul­latta szerte... A hegy patakja elkapta, vitte, le­mosta vérét és hablepelben ragadta kodra a texigerig. S a tenger árja busán verődött a pqrt kövéhez... és benne eltűnt a holt madár... II. A hüs szorosban feküdt a sikló s az égre szomjas sólyom halálán hosz­szasan tűnődött. Majd feltekintett a messzeségre, az annyi széppel édesgetőre. Mit láthatott a holt sólyom olt fönn, e köi-ben ós lenn véget nem érő sivár magányban? Lelkünk halot­tan mit háborgatják az égbe vágyó nagy szárnyasok? Mi jövan ölt fönn? Én is ki tudnám, ha egy rövid időre is bár, ott fönn lehelnék. Megmondta — s ugy lelt. Gyürüs fonalban a légbe pattant, keskeny s/alagja villant a napban. Ki csúszni termett — nem tud re­pülni!... Nem mérlegelte, lehullt a kőre, s hogy össze nem tört, nevetve szlólt:: — Ez hát az égbeszállás varázsa! E vlsszalxullás! Botor madárnép! Csak teng a főidőn busongvá, balgán, í-e­pülni áhít s kínos magasban vágyó­dik élni. Ám ott csak ür van. Meg fény,' ragyásig, de semmi étek s a földi testnek támasz seholsem. Miért a gőg hát? Miért a vádak? Kendőzni vélük á kába vágyat, mentségül an­nak, kí élni itt lenn s dolgozni nem tud? Botor madárnéjxl... De engem immár rászedni nem fogt Mindent tudok már! Én — jártam fönn ... Ma­gasra szálltam, röptőm kísértem, ma­gam lehullva nem zúztam össze s a mindig erősebb hitem magamban. Szedjék uiaguk rá, kik a világot sze­retni gyöngék. De én tudom már, mi az igazság és Altatásuk nem fog ki rajtam. Földből születtem s földön élek. És gombolyagba csavarva testét, feküdt hiyalgón. Fénylett a tenger a napsütésben s bulláin bőszen csapott £ partra. S a vad i-obajban a büszke sólyom himnusza harsant, rengtek a sziklák a babverés tői s ríngett az égbolt a szörnyű daltól: — ,'Dicsérje zengő dalunk a bát­rak szent balgaságát!* Bátox- botorság — a földi létbeix nincs bölcsesség xnásl Oh, büszke sólyom! Harcban legyőzve, omlott kl véred... De eljön egy nap — s a vércseppjeidből hő szikra lobban az élet éjén s merész szivekben fény és szabadság után botor vágy gyul­lad ki tőlel Ne bánd halálod... Te példakép­pen fogsz a merészek s erősszivüefc dalában élni, lény és szabadság nagy úttörője! Dicsérje zengő dalunk & bátrak szent balgaságát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom