Délmagyarország, 1947. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-06 / 78. szám

Világ prőlefárfai ggygsiliefek I Szeged, 1947 április S, vasárnap, ÍV. évt, 78. sz. ára: 40 fillór ÉLMA6YAR0BSZA ZÁQi MAFIIAF7I A Déhnagyarországnak irta: RÉVAI JÓ2SSEF Kct éve annak, hogy hazánk földiéről kiűzték az utolsó német katonát és így Magyarország felszabadult. A magyar újjászületés két évvel ezelőtt indult meg. És ha két évvel ezelőtti elesettségünkre gondolunk, bízvást nevezhetjük a magyar felszabadulást, időszerű húsvéti jelképpel, magyar feltámadásnak. Vanftak, akik a németek kiűzését az országból a szovjethadsereg által nem .hajlandók fe'szabadulásnak tekinteni. Az ország földje hadszíntér volt, a Szovjetunió katonái harcolva jöttek hozzánk, azért, hogy megverjék az ellenséget. A német ellenséget és a magyar ellenséget. Mert magyar hadosztályok, sajnos, még akkor is harcoltak Hitler hadseregének kötelékeiben, amikor a szovjethadsereg már Magyarország legnyugatibb halárán küzdve, Bécs ellen indult. A magyar felszabadulás tehát sok tekintetben nem a magyar nép akaratával, hozzájárulásával, cselekvő közreműködésével történt, sok tekintetben ellenére történt. l;js ez nem utolsó'sorban járult hozzá ahhoz, hogy az ország a háborútól jobban szenvedett, mint szenvedett volna, ha a magyar hadosztályok fegyvereiket a néniét elnyomó ellen fordítják. Felszabadulásunkban mi magunk nem igen vettünk részt, a szabadságot ajándékba kaptuk, talán ezért nem tudjuk eléggé megbecsülni? Talán ezért hajlandók sokan elfelejteni, hogy7 a felszabadulás előtti magyar világ, a nép belső szolgaságának és a nemzet kü'.so megaláztatásának világa vo t? Ha vannak is, akik ezt elfelejtik, ínég többen vannak, akik nem felejtik el és a felszabadulás két éves évfordulóján keményen megfogadják: a régi világnak, Horthy és Szálasi világának, a szolgaság és a megaláztatás rendjének soha többé nem szabad visszatérnie! A magyar történetemben megtörtént már egyszer, hogy »felszabaditottak« bennünket: a török uralom alól, a 17. században. Akkor sem magunk szabadítottuk fel magunkat, hanem idegen erők. A német császárság, a Habsburgok segítsége nélkül nem tudtuk volna lerázni a török jármot. De milyen )>felszabaditás« volt az? A magyarság fben gubát cserélt. A török jármot felcserélte a Habsburg-elnyomással. A törököt kiűző idegen hadsereget a Caraffák és Básták követték nyomon, a nemzet legr jobbjainak hóhérai. A »felszabad dulást« nyomon követte a jobbágyság ineginüvelte magyar föld betelepítése idegen urakkal. A »felszabadit^« Habsburgok erősitelték meg a nemesi nagybirtok uralmát Magyarországon. A két év előtti felszabadítás nemcsak a német elnyomó járma alól szabadított fel bennünket, hanem a magyar nagybirtokosok járma alól is. 300 évvel eze'őtt porbazuhan!. két évvel ezelőtt a szó szoros őrlőimében feltámadt a ma*<gyar államiság. És ugy támadt fel, hogy hordozójává — első izben a magyar történ ölemben — a magyar nép tömegei, dolgozó osztályai leltek. A háború pusztításainak rossz emlékei elmúlnak, de megmarad a magyar nép emlékezetében., hogy az orosz hadsereg nemcsak a 400 éves nemzeti ellenséget űzte kí földünkről, nemcsak az ezeréves pert döntötte el a magyar paraszt javára, hanem egyben szabaddá tette az utat a nép államvezetése, a magyar demokrácia számára. Igaz, szuverénitásunk, állami önállóságunk teljességét nem kaptuk vissza azonnal. De már maga a fegyverszünet is egy lépés volt állami önállóságunk és függetlenségünk teljességének visszanyerése felé. Éppen Szeged, ahol 1944 őszén a mozgalom államiságunk talpraállitására megindult, éppen Szeged a megmondhatója annak, hogy történhetett volna máskép is! Ki merle hinni, ki tudta 1944 novemberében, h'igy a szegedi nemzeti összefogásnak Moszkvában visszhangja támad, ki merte remélni, hogy Szegedre alig egy hónap múlva Debrecen következik? Nem juthattunk volna Németország sorsára? Mi kötelezte a Szovjetuniót arra, hogy a vele hadat v i s e1 ő Magyarországnak, szinte azonnal az ország 5gy részének az ellenségtől való megtisztítása után, megkönnyítse és lehetővé tegye egy uj magyar nemzeti kormány, egy ui magyar népképviselet megalakítását? Semmi, azon kivül, anli a Szovjetunió létalapja békében éj. háborúban: az elnyomók gyűlölete és a népek szabadságának szolgálata. Voltak Európában rajtunk kivül más országok is, melyeket felszabadítottak. Görögország nem a vesztesekhez, hanem a győztesekhez larlozik. De a magyar állami szuverénitást, a magyar nép szabadságát nem cserélnénk el a görög v szuverenitással, a görög nép szabadságával! 1919 óta függetlenségünk és szuverénitásunk teljességének birtokában voltunk, de volt-e a in agyar munkásnak és parasztnak az utolsó 25 évben anvnyi swbadsága, mint ebben az utolsó két es'ztendőben, amikor a szövetséges hatalmak ellenőrző blzotlsága^ a fegyverszüneti szerződés, a szovjethadsereg megszállása korlátozta szuverénitásunkat? VoD lak-e Magyaro-szágon valaha olyan szabad választások, mint 1945-ben? És van-e pl. a szintén megszállt Olaszországnak annyi lehetősége önálló kormányzásra, saiát ügyeinek külső beleszólás nC lcüli intézésére, mint van Magyarországnak két esztendeje? A szabadság drága áru, Petőfi szerint piros vér az ára. Megbecsülni az tudja, áki megszenvedett érte. Vért mi nem adtunk értet de küzdeni küzdöttünk, megszenvedni megszenvedtünk érte, ha nem is a németek elleni harcban, de legalább az utolsó két esztendőben. Az a harc, amit két év óta a magyar demokrácia erői vivtak az ország talpraállitásáért és a régi rend Visszaállításán dolgozó befső ellenség „ríTen, drágává tette a magyar dolgozóknak az ingyen kapott szabadságot. Amit a Szovjetuniótól kaptunk, az a miénk lett, mert mi vedtük és mi építettük És ami a miénk, azt megvédjük: belső és külső ellenség ellen Molotov nyilatkozik a iiéiuet békéről, görög1 kérdésről és a moszkvai értekezletről A Szovjetunió kii ügymniszíere válaszol az amerikai rádió tiz kérdésére (Moszkva, ápriiis 5) Molotov szovjet külügyminiszter nyilatkozatot adott Steel amerikai rádiótudósitónak. A kérdések és válaszok igy hangzottak: í. Hiszi-e, hogy Németország politikai szervezetére vonatkozó amerikai javaslatok Németország feldarabolásara vezetnek? i — Ez a veszély fennáll. I 2. Az ön véleménye szerint mik lennének az ilyen fejleményeknek a köve tkezményei ? — Az ilyen fejlemények következményei nem kívánatosak lennének, minthogy alkalmat szolgáltatnának a német kardcsörtctőknek és bosszul állit ozóknak, hogy kiálljanak Németország egységesítésének ügye metfeit, amint az Bismarck tetejében történtj 3. Hiszi-e, liogv van lehetőség a német egységről szóló orosz javaslat és a » f öderai i zálásróJ« szójő amerikai javaslat közötti kiegyezésre? ! — Szerintem nem kizárt annak tehetősége, hogy megállapodás jöhet létre abban a tekintetben, hogy a német nép maga dönthessen népszavazás uíján a szövelségesités kérdéséről. j 4. Elegendő lesz-e, ha Németországi-ól 10 milliárd dollárnyi jóvátételt követelnek, hogy a német betolakodók által okozott kárt legalább egy kis részben pótolják? — A Szovjetunió számára ez természetesen kis összeg lenne, mégis bizonyos elégtételt szolgáltatna a szovjet nép számúra. 5. A jóvátétel elsősorban gazdasági, vagy erkölcsi kérdés? — A jóvátétel mindkét vonatkozásban fontos. 6. Eddig ki kapta a legtöbb jóvátételt, Anglia, az Egyesült Államok, avagy a Szovjetunió? — A Szovjetunió kétségteleníif sokkal kevesebbel kapott, mint szövetségesei. 7. Milyen módon lehelne a német béketermelést a legjobban emelni, hogy ennek folytán jóvátételeket fizessenek ki a folyamatos termelésből? — A német békebeli ipari termetes színvonalának bizonyos emelése révén, hogy ezáltal a termelés (szén, fém, stb.) egy részét az áldozattá vátt országok számára l-"rténő Jáváiét el teljesítésére használják. 8. Hogyan lehetne Görögországban a legelőnyösebben visszaállítani a demokráciát? — A lcgjobn módja ennek ar fenne, ha nem történaék küllőid: beavatkozás Görögország heíttgycBse. Ü. Véleménye szerint a Truman elnök áltai javasolt görög vonatkozási! amerikai politika vis^zaállitja-o Görögországban a demokráciát? — Ebben erősen kételkedem, ugyanugy, mint sokan mások. 10. Hiszi-e, hogy a moszkvai külügyminiszteri értekezlet hasznos céíl szolgát és lesz-e valamilyen kézzelfogható eredménye? -- ÍOvánales. hogy a moszkvai értekezlet az elképzelhető legnagyobb mértékben hasznára váljék a közös ügynek, de ez nem csupán a szovjet küldöttségen mulík. Mindenesetre a szovjet küldöttség minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy az értekezlet hasznos eredményekkel járjon. Nagy Ferenct Soha sem lehetünk hűtlenek a nemzeti függetlenségünket visszaadó Szovjetunióhoz A gellérthegyi monumentális felszabadulási emlékmű le* leplezést ünnepélye Budapesten (Budapest, április 5) Budapest. lakossága szombaton délelőtt nagyszabású felszabadulási emlékünnepély keretében vett részt a Gellért-hegyen felállított hatalmas hősi emlékmű leleplezésén. A közel 30 méteres emlékmű Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművész alkotása. A főváros dolgozói már a kora délelőtti órákban zászlók és a diadalmas Vörös Hadsereget éltető táblák alatt vonultak a Gellért-hegy felé. Az ünnepségen megjeleni T i J dy Zoltán köztársasági elnök is, valamint S v iridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság alelnöke, a budapesti követség tagjai, a diplomáciai testületek vezetői. Magyar részről Nagy Ferenc miniszterelnökkel az élen résztvett az ünnepségen az egész magyar kormány, továbbá a magyar politikai, társadalmi és művészeti élet valamennyi vezetője. A Himnusz hangjai után Balogh István miniszterelnökségi államtitkár szólalt fel, majd Nagy Ferenc miniszterelnök mondott ünnepi beszédet. — Tanuljunk a Vörös Hadsereg hős katonáitól -- fejezte be beszédét a miniszterelnök —, a Szovjetunió áldozatos polgáraitól és tanuljuk meg, hogy soha hüttenek nem (ehetünk a nemzett függetlenségünket visszaadó Szovjetunióhoz. A miniszterelnök beszéde végén azzal leplezte le az emlékművet, hogy örök időkre éljen a hatalmas Szovjetunió és a szabaddá lett Magyarország népeinek szoros barátsága. A miniszterelnök nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Kővágói Jó-