Délmagyarország, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

filág proletárjai ggygsgijatgki Szeged. 1947 január 1. szerda, IV. évf. 1. sz. ÍPS; 40 fillér. DÉLMAGYAKORSZAG -ftm MAGYAR KOMMÜN13TA FART D ÉLM AO Y ARQRSZÁG1 NAPILAPJA Uj célkitűzések : - " Előre az életszínvonal ihm-f>\ felemeléséért! y% Irta: KSvi Béla N

ehéz, küzdelmes esztendő áll mögöttünk. Nem túlzunk, ha azt mondiute, hogy az elmúlt év a magyar de.'mokrácia erőpróbája volt. Szörnyű megpróbáltatások idejét éltük, de éppen e megpróbáltatások közepette bizonyította he a magyar nép nagykorúságát. Nem tehet lekicsinyleni azt, amit szenvedjünk, s amit véghez vittünk. Elveszett » dolgok felméréséhez szükséges mérték és sokan ugy érezték, kicsúszik lábunk alól a talaj, nincs mibe fogódzni, A háború szörnyű pusztítása mint átok, Ül rajtunk. Nincs kiút számunkra — gondolták. Összfopilott egy régi rend•ser, de a romok ittmaradtak és a romjegyek elállják a demokratikus fejlődés útját. Az életszínvonal olyan mélybe süllyedt, hogy kulturember számára .mélyebbre nem süllyedhetett. Ha viszSzatekintünk az elmúlt esztendőre, minden kritikánk, mellett is egy kicsit büszkék lehetünk a mi magyar demokráciánkra. Büszkék lehetünk parasztjainkra, kük a főid millió holdjait munkálták meg — ma sem tudjuk hogyan. 3üszkék) vagyunk az éhséget és hideget 'Vállaló munkásainkra ési értelmiséíSeinkre, tudósainkra^ akik egy újságét •em tudtak megvenni,, de .fáradhatatlanul, jóformán segédeszközök nélkül dolgoztak uj felfedezéseken s müvésamkzt, aki.- egy szendvicsért, jöttek ű egy kis melegséget lopni a szivünkbe. Legyünk büszkék neves vezetőinkre és a névtelen pártmunkások ezreire, iki-knék hite, lelkesedése, buzdítása nélkül nem érhettünk volna el eredményeinket. Egy nemzet jelepét nem a múltja, lanem a jövője határozza meg.. Ha csak sí múltba tekintettünk volna, a kétségbeesés 4a kilátástalanság- rabjaivá szegődünk. Nem vissza, hanem előre tekintettünk és a jobb jövő reménye vállalta tta el a jelen szenvedéseit. A kézzelfogható jövőt a stabilizációs ervek jelentették. Az igéretért, amit az i} pénz jelentett, ugy éreztük, érdemes tűrni. A forint, amit „valutacsodának" neveztek, eddig nem bizonyult, hálátannak. Nem adta magát bőségesen 9 aem adta magát mindenkinek egyformán, de a bánat könnyei helyébe az irömkönnyeit csalta a szemekbe s kis>rutotta: a 'kétségbeesett arcok ráncait. Aersze, a forintot js megtámadták és ez as.lgáljon figyelmezi etésül arra, hogy iz ellenség nem alszik, csapások érték, de még nincs legyőzve és ezzel a ténynyel számolnunk kell, ha tervet készi• tünk a jövőre. , * A stabilizáció lehetővé tette, hogy'léiekzethez jussunk, élni tudjunk, hinni tudjunk és észszerű számításokat végezhessünk. A stabilizációs terv után Hkészitette a Magyar Kommunista Párt ; hároméves tervét. Felmérve az ország .eljesitö képességét, egy mindenre kierjedő, átfogó gazdasági tervet készi'.ettünk. Ugy a stabilizációs terv, mint •a is, reális tényeken, számításokon íyuigszik. Kommunista módra optimista, de nincs benne túlzás. Gerő elvtársink mondotta: „Mi ultalában ismeretesek vagyunk arról, hogy javíthatatlan derülátók vagyunk — de nálunk 'eális tényeken nyugvó, megfontolt következtetésekből származik." Célja a tervnek a dolgozók milliói"JfV, életszínvonalát az 193»*as életszto•v .alfa, sőt e színvonal fölé emelni. A '<?<' az általános életszinvonalat az elv végén az 1938-as életszínvonal 85 azalókára irányozza elő, a második végén 100 százalékra és a harmadik av égén 109 százalékra emeli fel. Másfélmilliárd 1938-as békepengő vü ségeg a. három év folyamán beru•v fásokra.. Ezt a másfélmilliárdot elo f1 terehiterü és nem titok, hogy csak • -icávai, szorgalommal lehet " 12 • A ;el'v áldozatokat kiván gon.jolha tünk addig a „fogy 'k nagyarányú termelésére, iparunkat, mezőgazgaságunlcat meg nem alapoztuk. A dolgozók meghozzák majd a maguk áldozatát, mint ahogy eddig is meghozták, de ennek feltétele van s «z a feltétel: biztosítani a demokratikus kormányzást, a további fejlődést. Biztosítani kell Szegeden js s mindenütt az országban, hogy minden a ttép érdekében történjék. Biztosítékot akarnak a dolgozók, hogy áldozatvállalásaik nem a vagyonokat fogja növelni a másik oldalon, hanem fokozatos életszínvonalemelkedést biztosit. A

jövő esztendőben fokozottabb feladatok hár ulnak a szakszervezetekre és üzemi bizottságokra. A jövő évnek meg kell hoznia az üzemi bizottságok hatáskörének kiterjesztését és- a szakszervezetek jogainak alkotmányba való iktatását. A hároméves gazdasági terv keresztülvitelében , oroszlánrész esik a szakszervezetekre. A szakszervezetek aktiv és kezdeményező közreműködése és ellenőrzése nélkül non képzelhető el a gazdasági terv sikere. Az elmúlt időszakban háládatlan feladat jutott a, szakszervezeteknek. A stabilizáció csak 50 százalékos életszinvonalat; tudott biztosítani a békebelihez képest, eiz igen alacsony életszinvona tat jelent, ha tekintetbe vssszük a2l -iz életszínvonal-különbséget, amely Magyarország éa a nyugati államok között már békében is megvolt. Az utóbbi időben bekövetkezett drágulási folyamat még ezt! az életszinvonalat is veszélyeztette s a tömegek jogos elégedetlenségét a reakció a szakszervezetekre akarta hárítaná. Nem népszerű dolog a munkafegyelmet megtartatni s ezzel az ország rendjét megőrizni, sokkal nagyobb népszerűséget jelentene anarchikus megmozdulások szószólóivá szegődni, mint a stabilizációs szempontokra., figyelemmel lenni s igy szolgálni a "nép és az ország tartós érdekeit. Sokszor á lehetetlennel határos feladatokat kellett megoldani a sza kszervezetek vezetőségének, amikor a tömegek'jogos követelése és felháborodása közepette kellett a termelés szempontjaira tekintettel lenni ugy, hogy a pillanatnyi követelések kielégítése helyett éppen e tömegek messzebbmenő érdekeit tartotta szem előtt. ' A szakszervezeteknek vissza kell verni a reakció támadásait, amelyek gálád módon a bajok okául a szakszervezetek vezetőségét igyekszik feltüntetni. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt bizonyít ják, hogy ott, ahol. a szakszervezet és az üzemi bizottságok kezdeményező szerepet vállaltak és a munkásság olyan igényeinek kielégítéséért indítottak harcot, amelynek költségeit nem lehet belekalkulálni az „árakba", rögtön a legmerevebb visszautasításra találtak. Ha. profitjának valóságos csökkentéséről van szó, akkor az adakozó bőkezű nagybácsiból azonnal fukar, vagyonát féltő családapává lép elő a tőkés és igy leplezi le igazi arculatát. A szegedi szakszervezetek újévi ajándékul uj otthont kaptak s ez máris pezsditőleg hatott a szakszervezeti életre. A különböző szakmák munkaprogramokat dolgoznak ki, számbaveszik a legsürgősebb tennivalókat és a legfájóbb problémája a munkapélküliség kérdése. • A szakszervezet vezetősége tervet dolgoz ki, amelynek alapján a szegedi épitő munkásságot munkához lehet juttatni. Nagy a munkanélküliség a bőriparban, és a ruházati iparban is. Ezen feltétlenül segíteni kell és lehet is, mert pl. a ruházati ipar teljesítménye a békebelinek 94 százaléka és igy a szegedi munkanélküliség nem indokolt. A vegyi iparban a kollektív szerződések szerzett jogokat biztosítanak a munkásságnak, amelyeknek kielégítéséről tőkéseink „megfeledkeztek". Minden szakmának meg vannak a maga speciális problémái és ezek megoldásáért, számbavéve a reális lehetőségeket, harcot kell indítani. Mindenkinek, aki még távol tartotta magát "eddig a szakszervezetektől,-- látnia fceJl, hogy a szakszervezetek nem egyszerű befizető nelytk, hanem a dolgozók hatalmas harcos érdekvédelmi szerve, amely demokratikus rendszerünknek súlyánál fogva hathatós tényezője. * A

a üzemi bizottságok támogatást találnak Szociális programjuk végrehajtására a szakszervezetekben. A maglukat megmakaésoló tőkéseknek érezniök kell, hogy itt nemcsak egy üzem munkásságával és üzemi bizottságával, hanem egy egész szakmával, sőt az egész munkássággal találják szembe magukat. Ezen a téren még sok tennivaló van. A legtöbb szegedi üzem ugy épült, hogy abból minél több profitot lehessen kihozni, de arra, hogy aki a profitot termeli', szintén ember és emA miniszterelnök rádiószázaíol intézett a nemzethez télességét, paraszt, munkás, értelmiségi ember, író és művész egyaránt, hogy az a lelkes szorgalom, amely az elmúlt év eredményeit hozta, ne csökkenjen és az 1946-os eredmények alapján állva, fokozott szorgalommal gyarapithassuk demokráciánk alkotásait. A miniszterelnök kedden éjfél előtt 23 óra 45 perckor mondta el rádiószó zatát, amelyben visszapillantást vetett az elmúlt esztendőre és vázolta a jövő év kormányzati terveit. Tildy Zoltán köztársasági elnök Újév napján este fél 10 órakor intéz rádiószózaitot a világ magyarságához. (Budapest,^ december 31.) Nagy Ferenc miniszterelnök egyik lap munkatársának kérdésére a következőket mondotta: — Óriási terhekkel indultunk az 1946-os esztendőnek. Amint az eredmények mutatják, a terhekkel jórészt megbirkóztunk és alkotások eredménye sok reménységet sűrített össze. Az uj 'esztendő felé sokkal több bizakodással indulhatunk el, mert tudjuk, ha terveink az elmuilt évhez hasonlóan valóra válnak és jó termésünk lesz, akkor a jövő esztendő közelebb visz bennünket a btékeáillapoihoz.- Mindenki tegye meg kö/.ggfWlWBffrTMgWI A Kommunista Párt javasolfa, hogy a családi pótlékot minden gyermek után IS forintban állapítsák meg (Budapest, december 31.>. A Sza- I riyulő földe la ti i szervezkedések ügyét bad Nép irja: A Magyar Kommunista ; is. A munkások életszínvonalának Párt politikai bizottsága hétfőn fog- emelésére javasolni fogják, hogy asfcaz.;,. ' belpolitikai hely'" riüdnM gyermek • családipótKttet, MegtáV(:"vatto » reakció sl.'eni j!ékpt'í8 foratto?r .apitaák meg. i-Kcot ós a köztíasaság ellen íré- i — imi rumi. herí szükségletei vannak, nem voltak tekintettel. Nincsenek fürdők, Sincsenek öltözők, ahova; utcai ruháját elzárhassa, a munkatermek egészségtelenek, nincsenek sze Llőzőkészülékek, porazivóberendezések. Ezeh a téren egyesi üzemekben középkori. állapotok uralkodnak. Arról nem is beszélünk, hogy bölcsődék, ahová a dolgozni kényszerülő anya gyermekét- elhelyezze, csak egyes helyeken vannak és ott) i® a munkásság és az üzemi bizottságok áldozatkészsége tette* lehetővé létesítésüket és nem a tőkések jóakarata. Kulturterem sok helyen még mindig nincs, dacára, hogy á koliekiv szerződések kötelezően előírják azok létesítését. Nyilvánvaló, hogy a kollektív szerződések betartási mellett is még rengeteg tennivaló jü* a szervezeteknek és üzemi bizottságoknak. Munkásnak és tőkések ' egyaránt éreznie kell, hogy ezt az erőt számításba kell venni. A stabilizáció lehetővé tette máris egyes szakmai szervezeteknek, hogy a, segélyezési rendszerüket ugy, mirii a jnultaan volu, éietbelépiessek es minden. egyes szakmában tehetővé .váljék különösen akkor, ha még a szervezetleneket is beszervezik a szervezetekbe és mindenki eleget tesz tagdíjfizetési &Őlelezeitségénett. A szakszervezetek vezetése állandóan ujaoo és ujabb le^adatokiat ro ki a vezejosegeuue es ez megnoveked-tt szelep, amit betöltenek az ország gazdaaagii, eteteben, uj szakszervezeti Kaaeretí kmeveieset es a regiek auandó képzését is szüksegessé teszi, üztnunartumokon 'tanurnaK a vezetosegek, a'jövooen megsokszorosodik a szemináriumok száma. így nevetődnek ki a tegnap elnyomott munkasaiDoi a demokráca* leiikészüit harcos, müveit munkásvezetöi es gazdasági szakemberei. Az uj helyiség lenetővé fogja tenni, hogy szakmai kuiturgárdák alakuljanak, szavaiókórusok, dalárdák, színjátázó csoportok külonöst.n kisipari szakmákban, és a szellemi foglalkozásúaknál, anol üzemi kulturgárdák nincsenek a ezek a dolgozók kulturális nevelését fogják szolgálni. H

a szakszervezetekről beszélünk, elengednetetienüi szükseges, nogy, a munkasegység kérdéséről' Dfctzéij ünn-, mert a kev pártnak az együtümukod-eso a szakszervezetekben ölt testet, válik valósággá. Nem teszi meg a két munkátpáni azt a szívességet a tőkéseknek, hogy egymással harcoljanak á szervezezeleken beiül és ezzel gyengítsék a dolgozók erejét a nagytőkével szemben. Harcot folytatni a drágaság letörésére, a termelés fokozásáért és ezzel párhuzamosan az életszínvonal állandó emeiéseért első vonalban' harcolni, hogy rövidesen visszatérhessék minden téren a békebeli, állapotokhoz, SZÍVÓS harcokat vivni a mindegnapi kis kérdések megoldásáért igen nagy feladatokat rónak a * szakszervezetek vezet őségeire és ezeket csak ugy tudja megoldani, ha a legnagyobb egyetértésben együtt dolgoznak a két párt emberei. Ha vetélkedés van a két párt között, az csak abban nyilvánulhat, hogy ki tesz többet, ka dolgozik jobban, ki harcol bátrabban a. dolgozók- érdekeiért, ki vezeti körültekintőbben a szervezeteket. Nem volt célunk, hogy most, uj esztendő napján lapunk első oldalán kronologikus sorrendben elmondjuk az elmúlt év történetét. Csak röviden rámutattunk, mi fájt legjobban, mik voltak H'Z eredményeink, milyen kilátásokkal indulunk á jövő esztendőbe és ugy éxer.tük, Újév napján az első oldal a szakszervezeteket illeti meg. Az ő segítségük néíükl nem állnánk itt, ahol állunk. Az inflációg téboly idején és azóta'is igazi példáját adták annak, hogyan kell a pillanatnyi demagóg népÍ

szerüséghajhászás helyeit a nép és az ország törtós és messzemenő érdekeit szem előtt tartva dolgozni. És ha sokszor a két malomkő között őrlődök követtek is él hibákat, ez nem csökkent heti elismerésünket, Újév napján annál is inkább, mert ez az elismerés egyben a szervezetekbe tömörült egész munkásosztálynak szól. _