Délmagyarország, 1946. december (3. évfolyam, 271-294. szám)

1946-12-17 / 284. szám

iilág proletárjai egyesüljetek! szeged, 194S decmm 17. Kedd, in, i*f. 284. ». ára: 40 fillér. DÉLMAGYARORSZAG A Magyar Kommunista Párt a pedagógusokért! Szeged és a környék tanítósága nagygyűlésen követelte a pedagógus-nyomor azonnali felszámolását A nagygyűlés pontokba foglalta azokat a követeléseket, amelyeket a kormányzat a mai rossz gazdasági helyzetben is teljesíthet Táviratban kérték a miniszterelnöktől az uj kultuszminiszter kinevezését (Szeged, december 16.) Zsúfolásig megtöltötte vasárnap délelőtt a zászlódíszbe öltözött Tisza-szálló nagyermét Szeged város és CsanádCsongrád vármegye pedagógus társadalma, hogy a Magyar Kommunista Párt nagyszegcdi végrehajtó bízott" sága pedagógus nagygyűlésén sujyos helyzetük szociális rendezését határozati javaslattal követeljék. Szép számmal képviseltette magát a vidéki tanítóság is talán utolsó fillérei feláldozásával, mert tudta, ha a Magyar Kommunista Párt hívja, síkra is száll érte, Egyenruás »R; -gárdisták igazgatták útba az érkezőket s a pódiumon is ők • állnak díszőrséget a párt zászlaja alatt. Háromnegyed 11 órakor megkezdődött a nagygyűlés. A közönség eléneklte .1 Himnuszt, melynek hangjai mellett gárdistáink ünnepélyesen engedték félárbocra pártunk zászlaját. Majd Tombácz Imre élvtárs nemzetgyűlési képviselő elnöki megnyitója következett. — Pártom mindig nagy figyelmet szentelt a nép és nemzetneveléssel összefüggő kérdésekre s így a pedagógusok kérdéseire is. Jól tudjuk, hogy a Horthy-rendszer arról volt ismeretes külföldön, hogy a pedagógusokat valamennyi köztisztviselői kategóriánál rosszabb helyzetbe utalta. Siralmas anyagi helyzetük és a hivatásukkal járó társadalmi megbecsülés alacsony foka híven tükrözte vissza országunk elmaradottságát — Beszéde további során utalt arra, hogv a népi demokrácia nem fetledkczbet meg a pedagógusok anyagi és társadalmi helyzetének rendezéséről sem. Hiába karoljuk fel a tudományos - és művészeti elitet, ha a tanítók és tanárok tízezreiről nem történik gondoskodás. Az MKi' minden munkát megbecsül, de nem látja szívesen a kérgeskezű pedagógust, meri annak nem kukóricakapá,lássa! és crdőíriással kell a maga és családja betevő falatát biztosítani. Az MKP III. kinyilvánította, hogy a stabilizáció megvalósítása után fokoza tosan kíván foglalkozni az értelmiségi problémával, ezért hívta egybe Szeged város, Csongrád és Csanád megye pedagógusait, hogy sérelmeiket velük együtt megtárgyalva, a magyar demokráciát szolgálja, üdvözölte a nagygyűlés jelenlevő diszelnökeit és az ülést megnyitotta, kihaiígsúlyozva, hogy amit a nagygyűlés tárgyal, nem pártpolitika, hanem köznevelés, a magyar demokrácia és a magyar pedagógusok, a magyar kultura ügye. > A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitót sürün megszakította a hallgatóság »ugy van,, ugy van kői »A magyar tanítóhoz* című költeményét toíniálcsolta mély átérzéssel, majd Pogány Zsuzsa operaénekesnő beszólása és tapsa. Kamarás Gyula, a Ikulturált szopránjából adott ízelítőt Nemzett Szinház kiváló művésze Ady: | kuruc dalok interpretálásával. Hallgassanak meg bennünket! egy fizetési osztállyal magasabban, soroljanak be. , Követeljük megillető jogainkat és helyünket Ennek a teljesítése évi 13 és félmillió forintba kerülne. Ha az uj miliszténurnok beállítására talál fedezetet a kormány, a magyar nevelók jobb életlehetőségének megteremtésére is tud fedezetet találni, ha akar. A később ismertetett határozati javaslat egyes pontjait tárgyalja Simon elvtárs részletesen s a szükséges anyagi fedezet előteremtésére a kul'uradó eszméjét is felvéti. Sein a státusrendezésben, sem a felsorolt egyéb követelések megvalósításában nem segítette eléggé a kultuszkoirmányzat a magyar nevelőket, sőt legtöbbször akadályozta, vagy legalább is lassította a reformok létrejöttét. — Szakképzett, de valóban demokratikus pedagógusok kezében akarjuk látni sorsunkat, mely egy a magyar demokrácia jövőjével. A peEzután Simon József elvtárs, a pedagógus szakszervezet megyei titkárának előadása » Akit az istenek gyűlöl nek, tanítóvá tették* — idézte az ősrégi latin mondást. — A magyar nevelő alázatos napszámosa, IegroszSzabbul fizetett munkása volt a magyar kultúrának. De sajnos, íemcsak volt, hanem ez ma is. Ha ezt a kérdést tüzetesebben vizsgáljuk, alig leljük okát, magyarázatát. Egy-egy gazdasági válság még a teljes nincsteleneknél is szánalmasabb, kiszolgáltatottabb társadalmi- osztályt csinált belőlünk. Hivatásunk, szaktudásunk ehhez a földhöz kötött bennünket, lehetőség, boldogulás nem nyílhat máshol számunkra, rabjai, szerelmesei vagyunk ennek a földnek, ennek a fajtának és éppen ezt használ ták fel legtöbbször ellenünk. Mi pe dagógusok az értelmiség páriái voltunk mindig és legfájóbb dolog, hogy a demokrácia sem hozott számunkra változást: anyagi helyzetünk az öngyilkos országvesztés következtében még siralmasabb, mint volt s a hivatásunkkal járó, jogosan várt társadalmi megbecsülés térén, éppen a felelős kormánytényezők meguemértése következtében — sem tapasztalható semmi javulás. Elismerjük, hogv a demokrácia óriási nehézségekkel küzd, de a stabilizáció ötödik hónapjában joggal elvárjuk, hoigy végre hallgassanak meg bennünket és adják gyakorlati tanújelét is az illetékes tényezők segíteni akarásuknak. Azonnali, gyors segítséget követel az ország pedagógus társadalma, mert az ígérgetésekből mar elegük vrr. Követelésünk középpontjában a státusrendezés kérdése áll. A hírhedt 2500-as rendelet hatályon kivül való helyezését kell kérni. Uj tervezetet dolgozott ki a Pedagógus Szakszervezet s ezt a Magyar Kommunista Párt teljes erővel támogatja. A követelés igen szerény, mindenben a stabilizáció érdekeit tartja szem előtt és főként számol a dolgozók egyetemességének azon követelésével) amely az MKP szombati tömegmegmozdulásán kristályosodott ki abban a jelmondatban: »Le az árakkal!;. Lényege az uj státusrendezésnek, hogy minden pedagógust fegilább dagógus társadalom a nemzetnek valóban a legfontosabb, legfelelősebb munkát végző rétege most don'ő rohamra indul jogos harcában a tisztességes emberi megélhetésért. Nekünk nevelőknek a főbűnünk ed dig az volt, hogy beletörődtünk lealázó sorsunkba és helyzetünkbe. Engedtük, hogy rólunk nélkülünk Ítélkezzenek, közönyösen néztük sorsnuk menetét, visszaléptünk a közszerepléstől és legfeljebb lemondó filozófiával rágódtunk az események felett. Legyen ennek már vége! Követeljük megillető jogainkat és helyünket! Vállaljuk a balsorsot, osztozunk a szenvedésben is, amely hazánkat érte, de ott vagyunk, munkálkodunk az újjáépítésben, a műit bűneinek a jóvátételében is részt kérünk a remélt jobb sorsban rs a több? társadalmi réteggel együtt. Szenvedőleges kulturnapszámosai voltunk a mufltoak, ez a főhiíjank, de most irányító, öntudatos, gerinces kultur* munkásai, pionírjai akarunk tenni a magyar jövőnek! A most elkövetkezendő karácsonyt sok helyen csak a jövőbe vetett reménysugarak fogják ugyan beragyogni, de hiszem és remélem s szeretném, ha >-kartársaim is vetem hinnék, hogy az ujesztendőrc fordulva lépésről-lépésre előrehaladunk a magyar pedagógusproblémák megoldása terén is és a közeljövőben bekövetkező békekötés után a régi, feudális Magyarország romjain felépülő uj, szabadabb, szociális Magyarország tudni fogja kötelességét a magyar nevelő társadalom iránt — fejezte be szűnni nem akaró tapsok közben nagy hatása beszédét Simon József elvtárs. Ezután Érdy Pál, a Nemzeti Szinház kiváló baritonistája gyönyörködtette az egybegyűlteket Gounod: Faust Mcphisto áriájával és Bu IáiLovász megrázó dalával: »Az ember«-re'. Ráadásul a Faust Rondoját adta elő. Dr. Zöld Sándor: A dolgozó nép tanulni akar! Végül dr. Zöld Sándor elvtárs, nemzegyűlési képviselő emelkedett szólásra. Előadta, hogy a magyar demokrácia eddig nem fordíthatott elég figyelmet a kulturális kérdésekre, mert az ország gazdasági és politikai újjáépítése minden erejét lekötötte. Most már van szilárd gazdasági alap, amire építeni lehet. A magyar demokrácia továbbfejlesztése elképzelhetetlen kulturális felemelkedés nélkül. Az elmúlt rendszer egyik legnagyobb bűne, hogy a parasztságot és a munkásságot tudatosan kirekesztette az iskoláztatásból. A művelődés és a kultúra csak egy kiváltságos kis réteg monopóliuma volt. A szülők foglalkozása szerinti statisztikát, ismertette az 1930—31. iskolai évről. 35 százalék volt a szegényparasztság, ebből középiskolás csak 1.3 százalék. A munkásság arányszáma 21:4 százalék, de gyermekei a középiskolákba csak 3.8 arányban jutottak be. Ugyanakkor a 40 magyar főiskolára 256 szegényparasztifjú járt. Ez a főiskolai tanulóifjúság 1.5 százaléka. Az összes hallgatók száma 16.932, munkásszülők gyermeke 473, vagyis 2.8 százalék. A' magyar nemzetnek több, mint a felét elzárták a nemzebi kultúra megszerzésének a lehetőségétől. Ez az arány a felszabadulás óta is alig változott. Történt néhány lépés az iskolázfcbás lehetőségének a parasztságra és a munkásságra való kiterjesztése irányóban (általános iskola, Dolgozók Iskolái, Népi Kollégiumok, munkáshallgatók felvétele az egyetemre), de ezeknek még alig van számokban kifejezhető hatása. Ezért a kultuszkormányzalöt terheli a felelősség. Egész működést a demokrácia és a reakció között bizonytalan ingadozás jellemzi, sőt nem egy esetben a reakció támogatása,t. (Az általános iskola körüli huza-vona.) Ezért égető szükség van az izzig-vérig demokratikus kultuszminiszterre és demokratikus iskolapolitikára. A Kommunista Piri motorja lesz a kulturális ujjáépülésnek is A demokráciának szüksége van demokratikus szellemű, a néppel összeforrott tanítók, tanárok tízezreire, mert csak művelt, felvilágosoddit, saját sorsát világosan látó nép lehet szabad. musig a nép elnyomói mindenkor harcban álltak a felvilágosodással, a nép szellemi felemelkedésével és a kulturális haladás szellemi vezetőivel. Különösen fontos feladat vár a falusi taníAz inkvizíciótól a fasiszLa barbariz-1 tóságra, mert a falusi tanító nemcsak