Délmagyarország, 1946. december (3. évfolyam, 271-294. szám)

1946-12-15 / 283. szám

VASÁRNAP, 1946 DECEMBER 15. DÉLMAGYARORSZÁG Tizennyolcmilliós kölcsönt ajánl Gerő elvtárs Szegednek a közúti hid felépítésére December 20 után megkezdik a veszélyessé vált vasúti hid lebontását (Szeged, december 14.) Szombaton | Ilaviár miniszteri tanácsos az értedélelőtt ismét értekezlet volt Szegeden j kezlet után átadta Dénes polgármesterVG/4 ü rrír AKcvi A 7 /í rtta-lr Íré fpn v\nlr rt* /O v s, I.' g .ni trl rtéf .V/tTlAl^A/IAr*! iv* 1 a vasul: hid ügyében. Az értekezleten ( nek Gerő Ernő elvtárs közlekedési mi megjelent Hai-iár Antal miniszteri ta-', riácsos, a közlekedésügyi minisztérium kiküldötte is. Szeged városát Dénes Leó elvtárs polgármester és Csányi Ferenc műszaki tanácsos a mérnöki hivatal vezetője képviselte. A MÁV-mérnökség képviselője bejelentette, hogy az elmúlt hét alatt több alkalommal búvárok szálltak le a Tisza- fenekére és megvizsgálták a vasúti hid pilléreit. A búvárok arról számoltak be, hogy most már három pillér alatt mosta ki a viz a talajt és egy-egy pillér alatt 1—1 és félméter iir tátong. Ezek a pillérek tehát valósággal lógnak a levegőben. Ennek következtében most a hidat már komolyan f nyegeti az összeomlás veszélye. Az egyik pillér szabadszemmel láthatóan is egészen megdőlt, emiatt a hid lebontása most már elkerülhetetlen. Ha rövidesen le nem bontják, magától is összeomlik, ha előbb nem, a legelső jég jövetelekor. Szeged képviselői, akik eddig mindent elkövettek, hogy megmentsék a hidat a lebontástól, most már belátják, hogy a helyzet tarthatatlan és hozzájárulnak a hid lebontásához. Kérték azonban, hogy addig ne rendeljék el a hid szétszedését, amig a város nem gondoskodik kompjáratokról. A terv az, hogy a Római-körutnál egy nagy teherbírású teherszállító kompot állítanak fel. A közúti hid roncsainál pedig két személyszállító komp bonyolítja le a forgalmat. A két komp állandóan közlekedik, amikor az egyik niszler üzenetét. A miniszter azt az üzenetet küldte a polgármester, hogy 18 millió forint kölcsönt tudna juttatni Szegednek a közúti hid felépítése céljaira, ha a város elvállalna ekkora megKarácsonyra t. |jkgr_fé|ék kitűnő Sándor Béla i,flld,nfiz'etóben a FőPoS<á„ái terhelést. Koránt sincsen szó azonban ekkora adósságvállalásról, mert a 18 millió felének visszafizetését az állam magára vállalná. Ilyen módon Szeged adóssága csak 9 millió forint lenne. A polgármester természetesen meg,örült az ajánlatnak és érintkezésbe lép Gerő miniszterrel a részletek megbeszélése végett. A tizennyolc millió segítségével a jelenlegi romok helyén a meglevő építmények felhasználásával fel lehetne építeni az uj közúti hidat. Van egy másik terv is, amely szerint a Római-körutnál építenek teljesen uj közúti hidat. Ez azonban 25 millióba kerülne. Nagyon valószínű, hogy az előbbi megoldást fogják választani, ha ugyan egyáltalán szó lehet róla. hogy a 9 milliós adósságot magára tudja vállalni a város. A2 első fecske Halálraitélték a flanellcsempészési bűnügy egyik fővádlottját Bűntársai életfogytiglani és 8 évi fcvvháxbünletést kaptak (Budapest, december 14.) Az uzso. rahiiróság péntekén délutáji hozott Ítéletet abban a nagyszabású áruisempészési bűnügyben, amelynek' vádlottjai: Várkonyi László és Feledi Dénes, a Kreton kft. tulajdonosai, Szendrő István, a Magyar Textilipar Rt. vezetője és Hörömpö Sándor, a Kreton csomagoló alkalmazottja volt. Várkonyi és Feledi — inint emlékezetes — nagymennyiségű textilárut adott át a szökésben levő Gltick Jé., 'cikk elindul a szegedi partról, ugyanakkor nőnek, aki a közszükségleti a másik az ujszegedi partról indul. Ter-. textíliát Romániába csempészte, vezik, hogv a vasúti hid roncsain tul I a Back-malmi kifolyónál, ahol a viz a j Az uz.sorabLrosag Roosz-tanacsa legnagyobb hidegben sem fagy be. gőz-. több napon keresztül tárgyalta az kompot helyeznek forgalomba. í országos érdeklődéssel kisért bün-. ügyet. A bíróság a vádlottak közül Várkonyit A Római-köruü és közúti hidnál tervezett kompot körülbelül december 20-ra tudja forgalomba helyezni a város. A kompjáratok elindítása után hozzákezdenek a vasúti hid szétbontásához. kötélálíali halálra, F«ledit pedig életfogytiglan: fegyházra iíélíe. Mindkettőjüket 10 évre eltiltotta közszükségleti cikkekkel való kereskedéstől, 20—20 ezer forint pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélte. Feledi cégét törölteti, iparengedélyét elvonta és üzlethelyiségét a főváros rendelkezésére bocsátja, azonkívül 5 évre kitiltja Budapestről. Szeudrőt árdrágitó visszaélés büntette miatt a Roósz-tanács 8 évi fegyházra, 10 ezer forint pénzbüntetésre és 10 ezer forint vagyoni elégtétel megfizetésére Ítélte, azonkívül 5 évre kitiltotta Budapestről. Hörömpö büntetése: S hónapi börtön, Budapestről 1 évi kitiltás és 300 forint vagyoni elértételt kell fizetnie. A többi vádlottat a vád és következményei alól R. Mankáiok elő! vonták el a textilneműt Az ítélet indokolása megállapította, hogy Gi'ünfeld László berettyóújfalui kereskedő elvesztett vásárlási igazolványa Glück birtokába került, ő ezzel nagymennyiségű textilt vett, a többi között a Kreton Kft-től és az anyagot Romániába csempészte. A7 árut Várkonyi adta ki, Feledinek kellett volna könyvelnie, ő azonA csempészés — hangzik az indokolás — legnagyobbrészt a stabilizáció előtt történt, de már akkor is büntetendő cselekmény volt, mert az országnak mindennemű közszükségleti cikkre akkor is égető szüksége volt. A kicsempészett mennyiséget — a könyvelés megfelelő hiánya miatt — könyvszakértői vizsgálattal sem bam csak cédulákon jegyezte fel az i lehetett volna megállapítani, csupán I áru beérkezését és kiadását. Síeinerné tanú beszélt 270.000 méteA megsebzett ifjúság Irta Tamil Aladár A szegedi könyvnapokon kiállított könyvek között különösen Tamás Aladár elvtárs uj regénye: „A megsebzett ifjúság" aratott nagy sikert időszerű témája miatt. A regényből, amelynek meséje nagyrészt Szegeden játszódik le, itt közlünk egy érdekes, szegedi vonatkozású részletet: Kezdícl: alászállingózni az cl'ő hópelyhek; a hideg is engedett. Anya örvendezve. mondogatta: — Űgylát-szik fehér karácsonyunk lesz. „Milyen könnyen tudnak örülni az emberek — gondolta Imre — és mégis, milyen messze esik életüktől az öröm." Néhány napra rá. egy kora délután, Bartuk János állított be hozzá. — Balog néni biztosan már meg sem ismer — köszöntötte Imre anyját. Az öregasszony egy darabig figyelmesen nézte. — Dehogynem — mondta aztán örömmel — A kis Jancsi, a fiam barátja. De hogy mióta nem láttam! Azóta felnőtt férfi lett. Talán már felesége is van? — Dehogy néni, hol vagyok még attól — nevetett Bartuk János. Aztán Imre felé fordult: — Na, én csak ülhettem a patikában és várhattalak. Felém se nézel — monda szemrehányóan. — Csak ül és ül itt — szólt közbe az anyja — mint valami öregember. Hozzám is alig szól. ha meg kérdezek valamit, csak ímmel-ámmal válaszol. — Hát most eljöttem — folytatta Bartuk János —. hogy a szabad délutánomon kihúzzam hazulról, — Nagyon jó lesz — örvendezett az öregasszony. Imre minden ellenkezés nélkül vette a kabátját és indultak kifelé. A szomszéd ház elölt egy magas, kissé meghajlott fiatalemberrel találkoztak. Körülbelül egvidös lehetett velük. Feltűnően rövid kabátot viselt. Mikor szorosan melléjük éri. Bartuk Jancsi megállt. Erre megállt a fiatalember is. — Elhoztam magammal Weisz Ernő barátomat — mondta Bartuk Jancsi Imrének. — Szeretném, ha megismernétek egymást és jóban lennétek. Ernő villanyszerelő, de több van a fejében, mint harminc diplomás embernek együttvéve. — No, no -r- mosolygott a magas fiatalember. Kezetfogtak és lassan megindultak a széles utcán. Imre vizsgálódva nézett, jobbra-balra. —i Néhány nap óta detektívek alcaszkodtak a sarkamba — mondta. — No, a szegedi detektíveket könynyűszerrel le tudjuk rázni magunkról — nevetett Bartuk Jancsi. — Mit gondolsz Imre, hova viszünk most? — Es anélkül, hogy választ várt volna, folytatta: — Tudod-e. hogy nem ismerjük a saját városunkat? Vannak itt emberek, akik aranyat érnek, de úgy élnek j itt mellettünk, mintha nem is egy vá! rosban laknánk. Most ellátogatunk az egykihez. Mi Ernővel már régen ismerjük. Sebesen haladtak kifelé a városból. Az utcák egyre szélesebbek, a házak egyre gyérebbek lettek. Weisz Ernő nyakát kabátja gallérjába húzta és nagyokat lépve sietett a két barát mellett. Imre néha vizsgálódva nézett rá Túlságosan fehér arca, bozontos fekete haja és sötét kutató szemei érdekessé és vonzóvá telték különben nem szép fejét. Mintha megérezte vollna. hogy Imre gondolatban vele foglalkozik és megszólította: — Kipihente már a börtönt? — ; kérdezte. — Nincs azon mit kipihenni — nevetett Imre. — Az is a mai élethez tartozik és nem rosszabb ,mint a legtöbb dolog az életben. — Nem egészen úgy van — mosolygott vissza Weisz Ernő —, mert az életet általában igyekszünk elviselhetővé, széppé tenni. Ez voltaképpen az életünk célja. De ezt nehezen lehet elmondani a börtönnel kapcsolatban. — A jövőre vonatkozólag lehet, hogy igaza van — válaszolta Imre —, de én ma sok mindent elviselhetetlenebbnek tartok a börtönnél. — Biz ez igaz — szólt közbe Bartuk Jancsi. — En néha már azt hiszem, hogy meg kell bolondulnom abban az elátkozott patikában. Mind a háramr. hangosan neveitek. Kora délután volt, de átlátszó ködök szálltak alá a magasból és homályossá, bizonytalanná tették a tárgyak körvonalait. Mintha már estére járt volna az idö. Embsrt alig-alig lehetett látni. A kerítések mögött néhol ikutvák ugattak. A kémények füstje alacsonyan keringett a fák kopasz ágai között. Végül Bartuk Jancsi egy kis kertes ház előtt megállt. — Itt vaevunk-— mondta. A drótkerítés ajtaja nyitva volt. Beléptek. A kis udvaron néhány csontvázszerű fa szomorkodott. Sovánv ágaik jobbra-balra hajlongtak a szélben. Egv felfordított kis kézitalicska és pár szerszám hevert szerte a földön. Bartuk Jancsi bekopogtatott az ajtón. Tágas, félig szoba, félig konyhaszerű helyiségbe léptek. Jobboldalt tűzhely, polcok és konyhaedények. Baloldalt. az ablak előtt, kis asztal, széjkek; a fal mellett kredenc. Egyik ho! mályos sarokban pedig alacsony, széles ágy. Fiatal, szőke", kendős, kövér asszony sietett feléjük. — Nini, Jancsi! — kiáltott fel, amikor már mind a hárman bent voltak a szobában. Aztán erősen megrázta Bartuk Jancsi kezét. Az asztal mellett két férfi ült. Felálltak és közelebb jöttek. — Ez itt Balog Imre — mutatta be barátiát Bartuk Jancsi. — Akiről anynyit beszélgettünk. Sorba kezet fogtak vele. — Vegvék le a kabátjukat — mondta az asszony. Aztán visszamentek az asztalhoz és leültek. Az asszony hátrament az egyik sarokba és ott motoszkált valamivel. Imre érdeklődve, figyelmesen nézegette a két férfit. Jóval idősebbek lehettek. mint ők. de olyan meekeménvedett arcvonásúak. hogy nem lehetett megál'apítani, harminc vagy negyven évesek-e. Egy darabig mindnyájan hallgatva ültek. — Szóval maga Balog Imre — szólalt meg végül az egyik férfi. Alacsony fekete, sűrűhajú ember volt; élénk értelmes szemei ide-oda villogtak. — Ügy van, Kötős; Gyula bályáni — szólt közbe Bartuk Jancsi mosolyogva, mielőtt még Imre válaszolni tudott volna. — De nyugodtan szólíthatja Balog elvtársnak is, nem fog megharagudni érte, meg aztán igazat is mond vele. — Tudom én azt — válaszolta Kötösi. — Meg aztán magam is olvastam az újságban a híradást, amikor bebörtönözték. De a mai világban nem nagyon jó hangoskodni az igazi elnevezésekkel. — Bizony igaz. szólalt meg a mellette ülő sovány, magas férfi, rövidrenyírt, ritkás haját borzogatva. — Nekem már vagy háromszor beverték a fejemet érte. — Ilyen az én sógorom, Máté Dezső — mondta Köt ősi Gyula magyarázója e Imre felé. — Nagyon izgága természetű. de különben nem legutolsó ember. Hát Balog elvtársat nem bántották a börtönben? — N:m — válaszolta Imre. — Bizony, könnyen több baj is érhetett volna-. Még aránylag jól megszabadultam. Máté Dezső felállt és a kredenchez ment. Két üveggel és poharakkal jött vissza. — Asszony! — kiáltotta a szoba másik végébe. — Hozhatnád már azt a pogácsát! — Aztán letette a poha(rakat az asztalra és az egyik üvegből halványszínű, kissé zavaros bort töltött. Egészségére! — emelte fel a poharát és Imrére néeztt. Valamennyien ittak. A kövér szőke asszony mosolyogva hozott egy nagy cserépfálat, amely színültig volt pogácsával és az asztal közepére tette. Hogyha meg nem vetik ... — monta kínálásképpen. Aztán leült ö is, de a székét távolabb húzta az asztaltól. — Harmadéve a Dunántúlon dolgoztam — szólalt meg Máté Dezső. — Summás voltam Somogyban. Volt ott velünk egy szolnoki fiú. Kevély Gábornak híviák. Később ő is börtönbe került. Felvitték Pestre.