Délmagyarország, 1946. október (3. évfolyam, 219-245. szám)

1946-10-15 / 231. szám

í»® i:m AG Y ASQKSZA'G B«ammMniMaMManBMl Szakasits Árpád szegedi beszédében megállapította a Kisgazdapárttal való további együttműködés feltételeit (Szeged, október 14). A Szociálde­mokrata Párt szegedi szervezete vasár­nap honvódnapot ünnepelt, amelyre különvonat hozta le Budapestről a párt vezető korifeusait, a honvédség kül­döttségét. és a rendezőgárda egy tekin­télyes csoportját. Délelőtt 10 órakor a Klauzál-téren nagygyűlés volt, amelyre felvonultak a szegedi szociáldemokrata szervezetek tagjai, a Magyar Kommu­nista Párt száztagú küldöttsége élén Tombácz Imre elvtárs, képviselővel és a pártbizottság tagjaival, ezenkívül a honvédség és rendőrség alakulatai is. Az emelvényen Szakasits Árpád állam­miniszter mellett ott. láttuk Bán An­tal iparügyi, dr. Ries István igazság­ügymlnisztert, Böhm Vilmos stockhol­Rá térve a belpolitikai helyzetre, Szakasits elvtárs a következőket mon­dotta-. — A magyar demokrácia sorsa Ma­gyarország sorsa. Mi jól emlékszünk Szegedre, a szegedi gondolatra, a beth­leni konszolidációra ós Nagyatádi vég­zetére. Mindez végül is országunk es népünk végzeles katasztrófájához ve­zet. Egyszer már elherdálták a magyar parasztság értékes erőit, s ezzel meg­pecsételték a magyar sorsot. Még egy­szer ennek megtörténnie nem szabad es biztosíthatok mindenkit arról, hogy nem is történhetik meg. — Meg kell mondanom nyíltan és őszintén, hogy u bethlmi úgynevezett konszolidáció széljárását érezzük most i& Kísértetiesen hasonló jelenségeket látunk, kísértetiesen hasonló frázisokat hallunk, mint amivel a bethleni kon­szolidáció kábította el a magyar népet. Megint halljuk, hogy a tőkének bizton­ságra van szüksége. Véleményünk sze­rint nem a tőkének, hanem a munká­nak van szüksége biztonságra. Megint halljuk, hogy az országnak rendre és nyugalomra, van szüksége. Megint ta­lálkozunk azzal a törekvéssel, hogy a. szakszervezet jogkörét megnyirbálni akarják. Ez nem valami csodálatos vé­letlen. A régi úri Magyarország még nem tünt el. Igaz. hogy végrehajtottuk a földreformot, államasíiottuk a szén­bányákat, feloszlattuk a csendőrséget, megsemmisült a Horthy hadsereg, szó­val történt egy és más ebben az or­szágban. Nem tagadható, hogy elsősor­ban a földreform következtében meg­változott az ország gazdasági struktú­rája. De vájjon megváltozott a politi­kai és szellemi struktúrája is? Telje­sen uj lélek költözött az országba? Szó sincs róla. — A földjüket vesztett nagy és kö­zépbirtokosok, az ezerholdasok jogta­nácsosai, jószágigazgatói és kasznárai, csendőrtisztek és főszolgabirák, banká­rok és fezörök spekulálnak -s igyekez­nek kihasználni azt a hajlandóságot, amely kétségtelenül megvan a népben a sok keserű esztendő után a békére, nyugalomra és felejtesre. A nép való­ban békére és nyugalomra vágyik. Ép­pen ezt a természetes emberi hajlamot akarják kihasználni a reakció ügynö­kei, a rési uri Magyarország számban nem is jelentéktelen és mindenre el­szánt szabadon járkáló képviselői. — Konszolidációt szeretnének az urak. Bevalljuk, mi is rendet, fegyel­met, biztonságot és nyugalmat aka­runk. De nem a régi rend konszolidá­cióját, nem a csendörszuronyos, bá­ráwyfoörbekecses, zergetollas, ezerhol­das, júszolgabirós, úri Magyarország konszolidációját, nem a bankárok és főpapok, földesurak és zsirosparasztok, nem a mágnások és piszkos spekulán­sok, nem a gyárak és kartellek eldo­rádóját, hanem a szabadság szilárd rendjét, a demokrácia önkéntes fegyel­mét, s a dolgozó magyar nép biztonsá­gát és jólétét akarjuk. — Veszélyben látjuk a magyar de­mokráciát és bármennyire szeretjük is a békességet, harcról, ellenállásról, ut­cáról és ökölről kellett beszélnünk, mi magyar követet, több államtitkárt és pártvezetőségi tagot, valamint a he­lyi hatóságéi!: képviselőit. A nagygyű­lést dr. Czibula Antal nyitotta meg és átadta a szót Szakasits Árpád elvtár­nak, aki csaknem két óra hosszat tartó beszédben kimerítően ismertette a Szo­ciáldemokrata Párt álláspont ját a mos­tani belpolitikai válsággal kapcsolato­san. Beszéde bevezetőjeképen a demo­kratikus magyar honvédségről szólt, majd a súlyos békefeltételek kapcsán megáilapitotta, hogy a magyarságnak történelmi hivatása, van a Dunameden­cében és békekötés után barátsággal kell együttműködnie a Dunamentén élő szomszédos államokkal. mert még a békességnél is jobban sze­retjük népünket és országunkat és nem akarjuk, hogy újra Bethlen és Nagy­atádi útjára, a katasztrófa útjára ke­rüljön nemzetünk. Igenis, mi féltjük a Kisgazdapárt jobboldalától az orszá­gol és a magyar demokráciát. Mi a nemzetért harcolunk a Kisgazdapart — pozicioert — Nagy Ferenc kecskeméti beszéde óta még az eddiginél is jobban féltjük, mert a miniszterelnök úr ebben a be­szédében a Kisgazdapárt minden egyes tagjával azonosította magát, tehát a rég. uri Magyarország embereivel is, a jobboldali reakciósokkal, mindazokkal, akik egy esztendővel ezelőtt a kisgaz­dapártra voksoltak. Mi szemben Nagy Ferenc kijelentésével, nem vagyunk hajlandók arra, hogy a Kisgazdapártot ezekkel a hordalék elemekkei azonosít­suk. De hajlandók vagyunk feltételez­ni, hogy a miniszterelnök urat is csu­pán a szónoki lendület vitte túl azon a határon, amelyet ő nagyon is jól is­mer. Nem is akarunk vitatkozni a kecskeméti beszéddel, sem Nagy Fe­renc egyéb megnyilatkozásaival, még kevésbbé Kovács Béla1 szerencsétlen nyilatkozataival. És nem megyünk most bele annak a vitatásába sem, hogy ki akar ebben az országban munkát és ki akar harcot. — Ml az elmúlt 20 hónap alatt va­lóban nem páholyból néztük, hogy mi megy végige ebber. az országban, ha­nem megfogtuk a dolog végét, s ha már felelősséget vállaltunk népünkért és országunkért az ország kormányzá­sában, ennek a roppant felelősségnek súlya alatt mindent megtettünk becsü­letesen odaadó buzgalommal, ami csak tőlünk tellett. S mondjuk meg őszin tén, hogy a másik munkáspárt sem ült páholyban, ugyancsak kivette részét az újjáépítés munkájából. Azt merjük al­litani, hogy ebben az országban min­den valamirevaló dolgot a két mun­káspárt kezdeményezett és hajtott végre. — Rajtunk tehát nem reklamálhat­ja senki sem a munkát. De vájjon el­mondható-e ez az egész Kisgazdapárt­ról is? Elmondható-e róluk, hogy min­dent megtettek, amit megtelhettek vol­na? Vájjon a Kisgazdapárt dolgozott, vagy harcolt? Igen, harcolt: a pozí­ciókért. — A magyar politikai életben egy esztendő óta újra és újra válságok ke­letkeznek, minduntalan súlyos feszült­ségek lámadnak. Mi az oka a válsá­goknak? Annii bizonyos, hogy a vál­ságokat nem mi okozzuk, nem a mun­kások éa nem a munkáspártok. Meg kell tehát keresni az okát annak, hogy miért kerül bele az ország újra és új­ra belpolitikai válságokba és ki kell küszöbölni ezeket az okokat, hogy bé­kességet tudjunk teremteni a belpoli­tikában, hogy nekiláthassunk a mun­kának, felépíthessük az országot és megteremthessük a jövő fejlődésnek szilárd alapjait. Később így folytatta beszédét: — A Kisgazdapárt trójai őrsége úgylátszik, elaludt és íg> vitték be a pártba a falovat. De ha már a falovat észrevették és a reakciót nemcsak ész­revették, hanem meglehetősen sok baj is támadt ezzel a reakcióval, akkor mi­ért nem kergették vissza a falóba és miért nem vitték ki a pártból? Mind­ez azonban nem változtat a tényeken. A tény tudniillik az; a választásokon nem a Kisgazdapárt kapott többséget, hanem a demokrácia. Es ezt a tényt újra és újra tó kell szögeznünk. A de­mokratikus érzésű választók nem te­hetnek arról, hogy olyan elemek ke­rültek a nemzetgyűlésbe, akikért még a Kisgazdapárt régi kipróbált demok­ratái sem vállalhatják a felelősséget s akik nem a demokráciát, hanem a ma­guk hatalmi és aniuagi érdekeit köve­tik. — Túlról arra hivatkoznak, hogy tiszta demokratikus választáson nyer­tek többséget. A választások a munkás­pártok érdeméből csakugyan tisztáit voltai: és a választójogi törvény való­ban a világ legdemokratikusabb válasz­tótörvénye máig is. De ebből az követ, kezik talán, hogy most szolgáltassuk ki weimari módra országunkat a de­mokrácia segítségével a nemzetgyűlés­be bekerült reakciónak, hogy weimari módra túlérte! mezziik a demokráciát és kiszolgáltassuk országunkat az ellen­forradalomnak és nem az; hogy ér­vényrejuttassuk a demokrácia igazi ér­telmét? Számunkra a demokrácia nem­csak szavazócédula, hanem politikai magatartás is. Szavazócédulával jutott hatalomra Hitler is. Mi vein akarunk nyájdemokráciát, hanem igazi demo­kráciát akarunk, amely a népért van, és amelyet nem lehet a nép ellen for­dítani. Mi 1942-ben arra szövetkeztünk a Kisgazdapárttal, hogy nj világot te­remtünk ebben az országban, amely­nek alapja a városi és falusi dolgozók összefogása és egysége. 1944-ben a földalatt új szövetség jött létre a ma­gyar jövő átalakítására a Szociálde­mokrata Párt, a Kommunista Párt és a Kisgazdapárt között. Ezt a szövetsé­get, annak céljait ma is változatlanul hirdetjük mi munkáspártok és meg­hoztunk érte minden elképzelhető ál­dozatot és emberfeletti erőfeszítéseket vittünk véghez érette. Ki vonhatná két­ségbe, hogy a felszabadulás óta eltelt 20 hónap alatt a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt tömegjei óriási erkölcsi emelkedettségről tettek tanúbizonyságot? Hatalmas munkát vé­gezlek éhesen, rongyosan, fagyoskodva. Vájjon Tildy Zoltán és NapFerenc elmondhatják-e ugyanezt a Kisgazda­pártról? Sajátmagukról bizonyára igen. de nem a vártjukról. Nem engedjük, hogy a választáson szava legyeit a reakciónain \ — A nagytőke a feudalizmus, a fa­siszta reakció nem jelentkezik nyíltan és nem alakított külön pártot, hanem befurakodott oda, ahol a legtöbb re­mény kínálkozott számára. Senki, sem tagadhatja, hogy a régi Magyarország a Kisgazdapártban keresett és talált menedéket. — A munkások és szegény parasz­tok joggal kérdezhetik: Meddig még? És az egész ország dolgozó, demokrati­kus népe joggal vetheti fel a kérdést a munkáspártokkal és a Kisgazdapárt demokratikus vezetőivel szemben: Lesz-e már végre rend ebben a.z országban? Olyan, amilyet mi akarunk és kapunk-e világos feleletet minden kérdésre, amely bennünk aggodalomteljesen je­lentkezik. Jogosan kiált fel a munkás és szegény paraszt; Kié lesz az ország és milyenné akarjátok ezt ez országot építeni? Szakasits elvtárs ezután részletesen ismertette azt a programot, amelynek alapján a Baloldali Blokk hajlandó lenne együttműködni a reakciótól meg­tisztított. demokratikus Kisgazdapárt­tal. Rávilágított a nagytőke kiuzsorázó manővereire, amellyel a népi demokrá­cia kifejlődését igyekszik akadályozni. Majd így folytatja: — Ezt akarjuk mi és ezekben a kér­désekben kell megegyeznünk. Ha ezek­ben a kérdésekben velünk jön a Kis­gazdapárt, akkor valóban demokráciát akar és akkor felesleges vitatkoznunk vele. Mi hiszünk abban, hogy Nagy Ferenc ezt akarja, de ebben az eset­ben mondjon le arról, hagy kisgazda KEDD, 1946 OKTÓBER 15. többséggel kormányozzon, kormányoz­zon a demokrácia többségével, akkor jó, egészséges magyar politikát fogunk csinálni és akkor beszélhetünk eok 'minden másról is. — A gazdasági kérdések a döntő­ek. Ha a kisgazdák a szegényember po­litikáját akarják folytatni és nem a bankárok, kapitalisták politikáját, ak­kor minden másról is beszélhetünk. — Mi nem félünk a községi válasz­tásoktól. Mi jól sáfárkodtunk a magyar nép bizalmával, megtettük a magún két, azt hiszem szerénytelenség nélkül állithatom, hogy jól tettük meg köte­lességünket. A Kisgazdapárt nagyon forszírozza a községi választásokat. Mi nem akarjuk a választásokat eltolni, de azt meg lcejl mondanunk, hogy nem vagyunk hajlandók arra, hogy az ön­kormányzatok testületeinek megválasz­tásánál szavuk legyen a fasisztáknak és a reakciósoknak. A demokrácia csal: annak adjon jogot, aki a demokráciát akarja építeni és szolgálni, de ne ad­jon jogot azoknak, akik a demokrácia fegyvereivel hátulról belé akarnak döf­ni a demokrácia testébe. Zentat Vilmos a demokratikus honvédségről Szakasits Árpád miniszterelnökbe­lyettes nagy tapssal fogadott beszéde után Zentai Vilmos elvtárs, államtitkár emelkedett szólásra. Az államtitkár leszögezte, hogy a mai honvédség nem jogutódja a régi honvédségnek sem szellembén. sem életformáiban. A mai honvédségben nincs kasztszellem, nincs becsületvédel. mi fegyverhasználat, nincs házassági óvadék, nincs faji és felekezeti különb­ség. Nagy feladatok állnak előttünk. Meg kell szüntetnünk a régi honvéd­ség csökevényeit, a céL nélkül virtus kodó katonai szellemet. Arra keli rá­nevelni az új honvédség tagjait, hogy a háború nem öncél és nem lovagi toi ­namutatvány, hogy a magyar vér a legdrágább értékünk, amit sohasem szabad felhasználni imperialista kalan­dorpolitika céljaira. — Meg kell mondanom, a honvéd­ség felé azt is, hogy a szolgálat, helyén nincs politizálás, hanem csak szolgálat és munka van. A szolgálati hely elha­gyása után azonban: minden magyar honvédnek, közlegénynek és magasran­gu tisztnek egyaránt joga és kötelessé­ge állampolgári jogaival élni. Honvéd­ségünk — igen helyesen állapította meg Szakasits elvtárs beszédében — nem párthadsereg, hanem az egész de­mokratikus Magyarország védereje. Az államtitkár végül arra kérte a magyar társadalmat, legyen segítségére v. magyar honvédségnek újjáépítő mun­kájában. Újjáalakult a Dugonics Társaság; (Szeged, október 14.) A Dug-uuc­Társaság élére a belügyminiszter mód februárban dr. Marót Károly egy­terűi tanárt nevezte ki miniszteri biztosnak, hogy egyrészt az egyesü­let alapszabályait, másrészt a tag­jainait névsorát vegye revízió ata< A miniszteri biztos munkájút be­fejezte ós vasárnap 11 órára a vá­rosháza tanácstermébe összehívta a Társaság tagjait újjáalakuló és tiszt­újító közgyűlésre. Az alapszabályok módosítása után a közgyűlés a kö­vetkező tisztikart választotta meg; elnök: dr. Sik Sándor, alelnök: Reretzk péter, Sz. Szigethy VHmo* és Bálint Sándor, Főtitkár: dr. Ma­dácsi László, titkár: Aldoboly Nagy Miklós, pénztáros: Kovács József. £;­ienőr: Czogter Lajos, számvizsgálók: BucSi József és dr. Szöghy András, igazgatósági tagok: Ábrahám Amb­rus, Bartucz Lajos, Cseffkó Gyula, Eperjessy Kálmán, Ilalasy Nagy Jó­zsef, Halász Pál, Kanyó Béla, Kiss Ferenc, Koítai-KaSztner Jenő é* Poiner ödön, póttagok: Mátray Fe­renc és Kutasy ödön. Az újonnan megválasztott tiszti­kar elfoglalta a hdyét. Dr. Sik Sán­dor köszönetet mondott a oizTomén és rámutatott, hogy programadásra nlnc- Szükség, mert a társaság alap. szabályai Kimondják, hogy a tanya­vilag e* u íaiu látogatásával annak kultúráját igyekszik emeini. A nagy tet&zéssei fogadou einöki beszéd után a tisztújító közgyűlés meghatározta, hogy az afapitói tag. dij '300 forint. Végűt a közgyülé* megválasztotta uj tagjait 'a-megüre­sedett helyekre- Dr. Marót Károlyt, dr. Tóth Lászlók Gárdos Sápdort, Ma­gyar Lászlót, Aldoholyi Nagy Mikló<»", Be+ey Gézát és BUt? Pált MA NYÍLIK MEG Szeged kedvenc étterme és szórakozó | | helye a D O ÁCC T A ebédek, vacsovák és italok. Béké­lj X\ V/ r fa 1 ri ball Porter-sSr állandóan csapolva. Kitűnő KSlcaav.atca A. fajborok. Szolid árak. Esténkint Zsigmond Bandi 7 muzsikál CSISZÁR ANDOR voadéglft* Féltjük a demokráciát és az országot a Kisgazdapárt jobbszárnyától

Next

/
Oldalképek
Tartalom