Délmagyarország, 1946. október (3. évfolyam, 219-245. szám)

1946-10-09 / 226. szám

Világ piűieiárjai egyesüljetek! Szeged, 1946 október 9 szerda ül. M 226 a. HHMHIIWMHIIII i»iWiiwwtwiaiaajaitmOiaMagv imia ára: 40 fillér* & M A ITAI 3HH1 M B W 1 i T A #h » £ BM M * & * * & i * MA 01 MAPI LAPJ iiFii— •—r—»iiJ«ii * ' i ~ . - ... |, ,n -- -^ni-n, i 11 ím • •••imrrnm---nifiinnrriT-nn inr T.nn.i r ma—' hm'-.1 i i'i.i m Válasz egy kérdésre Irta KÖVI BÉLA Az elmúlt héten kisgazdapárti oldal­ról kérdést intéztek pártunkhoz, miként lehetne a púrtközi együttműködést biz tositani? Engedjék meg, hogy erre a kérdésre a nyilvánosság előtt e helyen válaszoljunk. Nem tartjuk véletlennek, hogy éppen most intézték ezt a kér­dést hozzánk. Amit eddig meglátni nem tudtak, az pártunk III. kongresszusa ál­tal nyíltan felvetett kérdések következ­tében nyilvánvalóvá lett, hogy igy to­vább az ország, de ezen belül a mi sze­gedi kis országunk sorsát tovább in­tézni nem lehet. Elöljáróban meg kell mondanunk azt is, hogy a kérdést nem tartjuk tel­jesen őszintének, elsősorban azért nem, mert az eddigi megállapodásokat nem mi, hanem a túloldalon nem tartották meg, másodsorban azért, mert a meg­állapodások nem szorítkozhatnak csu­pán a játékszabályok formai betartá­sára. Az ellentéteknek mélyebben fsk­vő okai vannak. A pártok osztályokat fejeznek ki. A Magyar Kommunista Párt a dolgo­zók osztályának az érdekeit védi. A munkásság, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség rétegeit foglalja ma­gában, Ezért tudunk együtt haladni a Szociáldemokrata Párttal és a Paraszt­párttal, mert ők is ugyanennek a dol­gozó osztálynak képviselői. Felvetődik a kérdés; vájjon a Kisgazdapárttal nincs meg az együtínviködés lehetősé­ge? Vájjon a Kisgazdapárt nem képvi­sel dolgozó osztályokat? Kétségtelenül széles dolgozó paraszti tömegek állnak a Kisgazdapárt mögött, s hogy a koalí­cióban együtt tudtuk kormányozni az országot és együtt haladni szegedi vi­szonylatban is, az ennek a ténynek tud­ható be. Ha nem tudunk tovább a régi formában együtthaladni, az viszont an­nak tudható be, hogy nem a dolgozó paraszti tömegek érdekei nyernek ki­fejezést már a Kisgazdapárt politikájá­ban, vagyis másszóval a pártok veze­tése — és ez különösen áll szegedi vi­szonylatban — teljesen kicsúszott a dolgozó parasztok kezéből. Nagy Ferenc miniszterelnök pár­tunk III. kongresszusával foglalkozó cikkében azt írja, hogy ők a paraszt­ság ősi szabadságszeretelének hordo­zói, ez adja meg pártjuk erejét és nagy­ságát az uj magyar világban „és nem azoknak a belépési nyilatkozata, akik a régi uri világot szeretnék visszaállí­tani a Független Kisgazdapárton ke­resztül". Belépési nyilatkozatot mindenki alá­írhat, még a mi pártunknál is előfordul elvétve, hogy nem odavaló eiemek be­lépési nyilatkozatot irmait alá. A lé­nyeges különbség azonban abban van, — és ez az, ami ellentmond a minisz­terelnöknek —, hogy ezek ott nemcsalt aláírják o, belépési nyilatkozatot, ha­nem egyben éppen ezek kapnak vezető szerepet. A szegedi Kisgazdapárt ve­zető káderei dolgozó parasztok helyett B-listázott katonatisztek, levitézlett altá­bornagyok, f öl dbir! okos-ügyvédek és földet vesztett birtokosok, nagymalom­tulajdonosok, paprikanagykereskedők és a lumpenburzsoázia tipikus képviselői alkotják. Kisgazda csak mutatóban van, a Kisgazdapárt helyi vezetésében ezek nem játszanak lényeges szerepet. Kérd­jük mi, hogy szólalhat meg ilyenformán a Kisgazdapártban levő dolgozó paraszt hangja? Hogy érvényesülhet az érdeke? Ha nagyvonásokban meg is van az együttműködés lehetősége, azért van meg, mert a dolgozó osztályok érdekei azonosak. Egy kisgazdapárti kisgazda és egy kommunistapárti kisgazda, de ezen túlmenően a munkásság' és a dol­gozó parasztság között érdekellentét nincs. Ha mégis felmerülnek ellentétek, akkor nyilvánvaló, hogy ezeket az el­lentéteket mesterségesen szitották nyil­vánvalóan azzal a céllal, hogy az azo­nos érdekű dolgozó osztályokat egy­mással szembeállítva, valakik megsüt­hessék a pecsenyét. S ha keressük eze­ket a valakiket, meg is találjuk — nem kell túlságosan megerőltetni magunkat — a mindenható kartclek s a jöldjüket vesztett földbirtokok urai között. A tennivaló tehát világos. Szabadul­jon meg a parasztság fogadatlan pró­kátoraitól, vegye kezébe saját sorsának intézését és bizonyos, hogy egy csa­pásra megszűnnek a gátló tényezők, amelyek az együttműködést megnehezí­tik, hova tovább lehetetlenné teszik. Még egy megjegyzése ken tennünk. A nép mar unja a sok beszédet, azt mondja: a politikai pártok azerv van­nak, hogy segítsenek a nép gondján, baján. Mi nem akarjuk pártpo.iíikaí ] harcokban üres szólamok hangozta­t sávni cxfecSéreial az időnket. Napi po'itiku apró fortélyaiban scqi akar­juk kiélni magunkat. Arra smes időnk, hogy minden rankkent ha­zugsággal külön foglalkozzunk. Ná­lunk a pártpolitika a nép megsegí­tésének az eszköze, a népen akarunk segitem ugy, ahogyan ezt eiődemk­tői tanultuk, amire kötelez bennünket a multunk s a magyar nép jövője. AUjanak ki versenyre velünk a többi pártok, mutasssuk meg, ki "tud többet tenni a népért a mindennapi gondok levetközésében és az orszá­gos nagy kérdések megoldásáoan egy­arant. A nép nem a szólamok, hanem a cselekedetek alapján fog ítélni. Ml bátran áHunk a népítélet eié, meri ha eddig nem tudtunk többet tenni, mint amennyit tettünk, csak azőru nem tudtunk, m«rt azokkal ken küz­delmet folytatni, akik semmit n«ni akarnak tenni. Minden lakodalomnak vége van egyszer s mi nem kételkedünk benne, hogy ha kemény harc árán is, félre fogjuk áUttani a koalícióból e* a pártközi együttműködés elől a nép ellenségeit és a dolgozó osztályok: egymás kezét fogva felépitik a ma­guk országát. Gyöogyösi levele a bckeéttekezlet elnökségéhez : A magyar gazdasági életre rótt terhek idézhetnek eiő {Paris, október 8.) A MTI diplomá­ciai különtudósitója jelenti: Gyöngyösi János külügyminiszter, a magyar békedelegáció vezetője miután a békeértekezlet plenáris ülésein a ma­gyar álláspont kifejtésére mód és al­kalom már nincs, kedden a késő dél­utáni órákban levelet intézett a béke­értekezlet elnökségéhez, valamint a gazdasági bizottság elnökéhez. A levélben a magyar delegáció saj­nálattal állapítja meg, hogy a magyar béketervezet gazdasági szakaszainak vitájánál a bizottság a szakaszokat nem tárgyalta le azzal az alapossággal és gonddal, amelyet más béketeroezetek tárgyalására forditott és amelyet a ma­gyar delegáció véleménye szerint a ma­gyar béketervezet is megérdemelt vol­na. A román delegációnak ismételten megadták a lehetőséget arra, hogy írás­ban és szóban a feltett kérdésekre vá­laszolva, a román gazdasági helyzetet és a béketervezet egyes rendelkezései­vel szemben kialakult román álláspon­tot tisztázza. A DeKCtCrvCzei mai formájában megállapító tv terhek — folytatja a le­vét — uz eiőbb említett összeget lényegesen meghaladjak e«> igy veszé­lyeztetik a stabilizáció az újjáépí­tés sikerét. Iiyen körülmények között a delegáció felelőssége teljes tudata­ban ismét &> nyomatékosan ra k^n hogy rnutaüson arra, hogy az ország gazdaság: tchcrbiróképességének H­gyciemhe nem véteie a terhek még­aiiapitasánai azzai a következménnyel fog jarnt, hogy. Magyarország gazdasági taipra­aHása lehetetlenné válik és az pr­szág ahelyett, hogy tevékenyén résztvehetne a haboru áftai el­pusztított Európa ujjáépilé3ében, a etabiuzaít nyomor országa lesz annak minden következményévei együtt. Magyarország legyőzött áUam. és tud­ja, hogy visem,.- keit ennek követ­kezményeit, azonban bízott abban, hogy nem foszthatják m«g gazdasági fejlődésének lehetőségeitől. Annái in­kább bizott ebben, mert erötfhj a gazdasagi fejlődés biztosíthatja az. or­szág uj demokratikus berendezkedé­sének sikeré.. A bizottság tanácskozásainak erec­ménye racáfoU a magyar delegáció reményeire. Mindezek folytan a ma­gyar detcgació kötelességének érzi, nogy beje.entse: a magyar gazdasagi életre ró.r terhek annak összeomlását idézhetik eiő. November elejém filmek össze a külügyminiszterek ((Páxis, október 8 ) A Reuter iroda dip'omáciai tudósítója jelenti: A kül­ügyminiszterei. tanacsa Newyorki>an november eisg hetében összeüt, hogy kido'gozza az öt európai békeszer­ződés teijes szövegét a kísérleti meg­zésrt vonatkozóan a helyettes külügy­egyezésnek megfelelően. E megégyé­miniszterek hétfői ülésükön tettek ja­vaslatokat s a négy külügyminiszter már e héten valószínűleg újra talál­kozik, hogy felülvizsgálja a javas­latokat. Schachíot egy hónapon beiül különbiróság elé állítják Papén nem meri elhagyni az igazságügyi paloiát (London, október 8.) A stuttgarti rendőrfőnök kijelentette, hogy a tisz­togató törvény értelmében részletes és fontos vádat emelnek a Bagdaniban le­tartóztatott Schacht ellen. (Nürnberg, október 8.) Schacht, aki még mindig őrizet alatt áll, kedden reggel ismeretien útiránnyal elhagyta Stuttgartot. A nácitlanitási ügyek mi­nisztere kijelentette, hogy Seachtotegy hónapon belül különbiróság elé állít­ják, addig is valószínűleg őrizetben tartják, tekintettél személyének fon­tosságára. Schacht azt állítja, hogy le­tartóztatása, valamint ujabb bíróság elé való állítása törvénytelen, mert a nürnbergi bíróság már felmentette. (Nürnberg, október 8.) Papén legfia­talabb leánya kijelentette, hogy édes­apja, aki a nürnbergi igazságügyi pa­lotai egyik zárkájában tartózkodik, Schacht letartóztatásának hire hallatá­ra elhatározta, hogy nem hagyja el az Igazságügyi palotát. A nürnbergi ame­rikai katonai hatóságok ugyan bizto­sították Papent, hogy elhagyhatja az Igazságügyi palota épületét és nem fe­nyegeti annak veszélye, hogy a néme­tek letartóztatják, Papén azonban en­nek ellenére mégis az igazságügyi pa­lotában marad. A parasztságnak az ipari proletariátussal együtt keli meg­vívnia a maga harcáé Dr. Bibó István egyetemi tanár érdekes előadása a munkás­ság és szegényparas2tság viszonyáról (Szeged, október 8.) Kedden délután a Móricz Zsigmond Népi Kollégiumban a kollégium meghívására dr. Bibó Ist­ván egyetemi tanár tartott nagyszámú érdeklődő közönség előtt igen érdekes előadást a proletáriátus és a szegény­parasztság viszonyáról. Bevezetőjében a parasztság társadalmi helyzetével fog­lalkozott részletesebben és egységes pa­rasztmozgalom szükségessége mellett emeit szót. A továbbiakban a forradal­mak és ezen belül a sajátosan paraszt­forradalmak kérdésével foglalkozott és megállapította, hogy az európai társa­dalom fejlődése tulajdonképpen egyet­len forradalom, mégpedig az egyenlő emberi méltóságért származásra, kivá­lasztottságra való tekintet nélkül. Beszéde további során Bibó profesz­szor kijelentette annak szükségességét, hogy a szegényparaszti réteg is rádöb­benjen a maga erejére. Rámutatott ar­ra, hogy a földreform éppen ezért volt nagyjelentőségű, mert a szegénypa­rasztság ezáltal végre a saját lábária állhatott. Ezzel kapcsolatosan foglalko­zott a szövetkezeti kérdéssel is, végül pedig megállapította, hogy Magyaror­szág akkor válik az igazán szabad em­berek országává, ha a szegény paraszt­ság is politikai és gazdasági szempont­ból felszabadult, öntudatos emberek kö­zösségévé válik. Ezenfelül azonban egyetlen utja az lehet, ha a kiváltságos erőkkel szembehelyezkedve az ipari proletáriátussal1 együtt vivja meg a maga harcát. Dr. Bibó István professzor mindvé­gig nagy érdeklődéssel kisért fejtegeté­seit a közönség lelkes tapsa után hosz­szu és termékeny vita, valamint meg­beszélés követte. 106 elhurcolt gépkocsi útban hazafelé (Bécs, október 8.) Nyárádi Miklós államtitkár,, hazahozatali kormánybiz­tos és Hahn Sándor fővárosi tanács­nok vezetésével 106 gépkocsi október 8-án átlépte az amerikai-szovjet meg­szállási övezet határát és útban van Magyarország felé. A kocsik majdnem mind a székesfővárosi tűzoltók tulajdo­nában voltak. Kővágó József polgár­mester, aki a Bécsi Vásár megtekinté­sére Bécsben tartózkodott, kedden dél­után visszautazott Budapestre, hogy jntézkedjék a gépkocsik további útjá­ról

Next

/
Oldalképek
Tartalom