Délmagyarország, 1946. szeptember (3. évfolyam, 194-218. szám)

1946-09-28 / 217. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1946 SZEPTEMBER 28. Szegeda gyakorlati szabadmiivelődése dött fel, látomásai sok gyakorlati ötlet 3 anyagialt nélkül is — mert hiszen kétség kivül ez volt a legnagyobb nehézség — már most megvalósítható javasűaí is. Ezek summázása, állandó emlékezetben tartása s a lehetőségekhez képest megvalósítása a szabaamüvelődés hivatásos munkásainak feladata, mi most inkább ezeket kiegészíteni s megtoldani akarjuk néhány hasonlóval, tehát olyan elgondolásokkal, amelyek minden különösebb agyagi feltételek nélkül, pusztán az illetékesek akaratán, áldozatos munkáján állanak vagy buknak. Itt vannak mindjárt az egész várost érintő közös megmozdulások lehetősé#ge. A márciusi szabadságünnep, október hatodika s a többi megemlékezés eddig össze-vissza, rendszertelenül rendeződtek, semmi szerv esség nem volt bennük: hallottunk giccses verseket eveken át 3 nem gondoskodott senki az igazi magyar értékek ilyen módon való közkinccsé tételérőL. Bővíteni lehetne ezeket az alkalmakat; novemberben lehetne egy néprokonsági napot rendezni s itt nemcsak nyelvi testvéreinkről, a szovjetunióbeli és északeurópai rokonnépekről, hanem „tejtestvéreinkről", a középeurópai', egy történelmi emlőn nevelődött szomszédnépékről is meg lehetne emlékezni. Feltétlenül megvalósítandó a szegedi haa java természetesen a jövőt is circulus vitiosus,- eleinte kiseböigéközé tartozik, de volt elég nyű darabokkal kell kezdeni s az első feladat az igéruyek nevelése; ez az igény majd megteremti a nehezebb darabok, a külföldi darabok s az operák élvezésének lehetőségét, hiszen ez lépcsőzetesen emelkedő feladat, amely sok hozzáértést, népismeretet, türelmet kiván. Eddig nemhogy ilyet, de ilyennek tervét sem láttuk, de hisszük, hogy a szabadmüvelődés megtalálja a színházban is elsőfokú támogatószervét és segítőtársát. Nem hagyhatjuk ki a sokak által lebecsült — s talán méltán lebecsült — mozikat sem a kultúraterjesztés munkájából. Nem oktató, vagy. úgynevezett „kulturfilmekre" gondolok — melytől Irtózik a tanulni makacsul nem akaró közönség —, hanem egyszerűen értékes és valóban irodalmi és művészi tekintetben is kifogástalan filmekre, amelyek puszta lejátszásukkal érvényesítik a gyönyörködtetve nevelés elvet s akaratlanul is tanítják nézőiket, mint ahogy Móra ilyen programot szánt a Muzeumnak is, ahol „lépten-nyomon hozzádörgóiődik az ember a tudáshoz s ha akarja, ha nem, elviszi magával, mint ahogy a mezőn sétáló ember akaratlanul is elviszi magával a ruháján a vadvirág belekapaszkodó magját és szétszórja, terjeszti, amerre jár, a nélkül, hogy tudna róla". (Itt a Somogyit könyvtár s a muzeum hivatásáról nem gyományok megelevenitése: mondjuk a 1 ir„k. mert azt Szőke könyvtárigazgató dömötörw.és ötvennéhány esztendeje < kimeritetie. Ugyanígy nem említem az még élő, saj átosan szegedi szokása. Sok alkalom lenne megemlékezni a szegcdi história egyes jelentőa eseményeiről: így válhatna életté Szeged különös, specifikus levegője az ujabb nemzedékek lelkében. Iskoláiban nem tanítják Szeged történetét, a szegedi gyökerek átélését a szabadművelődés hivatott megadni nemcsak «i „gyütt-möntek nek", akik csak e hagyományok átélésével asszimilálódnak igazi alföldiekké s vérbeli szegediekké, har.em a mosta ni generációnak is, akik közül mind kevesebben tudják, hogy ki volt Kálmámi Lajos, Tömörkény István, Cserzy Mihály, Móra Ferenc és a többi szegedi szellemi érték. Mindjárt az iskolánál maradva fölvetődik a íkövetkező probléma: Szeged nyelvének a kérdése. Négyesy László, Kovács Jár.os, Szendrey Zsigmond följegyezték ugyan a szegedi népnyelv sajátosságait, de ez lassan a múlté lesz. A szegediek színes ö-ző nyelve, a tájszavak változatos ízíyárványcsillogása elkopik, elszinte.lenedik, hiába kö-, vetelik, hogy mentsük át köznyelvünkbe a népnyelv gazdag sziveit s mentsük meg az elszürkül éstől a szegedi nyelvet. Egy ilyen mozgalom s ennek gyakorlati alkalmazása: a szabadmüvelődés feliadata mindaddig, amig az iskola nem jön rá nevelőerejére. De menjünk tovább: a szinház természetszerűen a legfőbb szabadművelődési fórum, eszményien nézve a művelődés szent temploma. Bizony szomorúan kellett látnunk, hogy eddig ez a templom nem igen mutatkozott a magyar művelődés fellegvárának, a magyar szellem, a magyar érzés, a magyar élet tükrének. Most az -uj színházi év Ígér talán egy Bartók-, meg egy Kodály-darabot (ezt talán már „illik" játszani: porhintésképp a népiele felél), de a prózai darabok közt nem igen látjuk Sárközi Dózsáját, Kós Károly Budai Nagy Antalát, a szegedi Íróinak és költőnek, Berezeli Anzelm Károlynak Fekete Máriáját, Mórigz Ki9 madarát, Elektra-átirását Bornemissza után, vagy A csikóst Szigligeti után. se Németh László Cseresnyését, VII. Gergelyét, vagy a Villámfénynél cimü darabját, vagy, Darvas népi drámáit, de még Móra vagy Tömörkény jeleneteit sem? E helyett kaptunk ostobábbnál-ostobább operetteket, polgári nyalánkságokat s ráadásul csodálkoztunk vagy fölháborodtunk, hogv munkásaink meg parasztjaink fütyültek „a kulturára" s nem jártak színházba. Persze biztos, hogyha ez a műsor — amelyre Keresztury miniszter tavasszal hasztalan hivta föl a szinház figyelmét — valósulna meg, az eddigi színházlátogatóink jórésze elmaradna; de végre is döntenünk kell: ezután 1 s a keveseké, a vasaltnadrágos úriembereké marad a szinház, vagy a népé lesz. Nem kell a szinvonaLsüllyedéstől sem félteni a színházat: látnivaló, hogy e«n Shakespeare meg Moliére helyett idegenforgatást" sem, legfeljebb megjegyzem, hogy ennek az eddiginél jobban a szegedi humuszba kell gyökereznie s utalok Móra ilyenirányú irár saira). Gyakorlati szabadművelődési ígértem a eimben s azt is kell adnom; amig a szegedi mozik nem állítódnak át teljesen az anyagi szemléletről az esztétikai nézőpontú műsor-politikára, addig is el kell érnie a szabadmüvelődésnek, hogy legalább havonkint néhányszor s bizonyos meghatározott alkalmakkor a mozik azt játszák, amit a szabadművelődési tanács kér tőlük. Persze tudom, hogy ennek sok technikai ága-boga .van, de meg lehet mindenre találni a megoldást, csak akarni kell, hiszen a görögök is tudták már, hogy az a szép, ami nehéz s hogy az akadályok azért vannak, hogy legyőzzük őket. Hátra volna meg az egyetem munkája: a szabadegyetemek terve. Az infláció nyomorúságai, a politikai atomi záltság, a sóik egyéb előadás s nyomában a szavalt csődjét jelentő szóesömör és nem utolsó sorban a propagandahiány tavaly befagyasztottak egy nagyrahivatott előadásciklust a szegediség történeti és népi életéből. Feltétlenül újra kell vele próbálkozni: kicsit nagyobb hanggal, összeegyeztetve pártok és egyéb megmozdulások programjával, s frisebb, érdeklődéstkeltőbb előadásokkal kiegészítve. Folytatni lehetne azután a „csütörtök estéket" egész éven át, következetesen, hogy a finn „csütörtök esték" hagyományai mintájára heti találkozói legyenek ezek Szeged értelmiségének és nevelői a város ifjúságának. > Utoljára, de nem utolsósorban említem a szegedi sajtó hivatását. Nemcsak arról van itt szó, hogy a kiadók külön rovatot tartsanak fenn a szabadművelődés számára (nagyon jó és következetes lenne, ha felújítanák a „Szegedi Útmutató" rovatot s ebben közölnék naponta, esetleg „Heti Naptár" dm alatt hetenkint előre a város kulturális programját), hanem arról is. hogy a szegedi újságírásnak föl kell elevenítenie a tömörkényi, mórai hagyományokat. Szegedi, magyar és általános látókörű vezércikkek, vasárnapi népszerűsítő, közérthető tudományos sóikat. Egv döntő kritérium elárulja a lapok értékességét a szabadmüvelődés szempontjából, egyben a kultura szempontjából is: csak a mához szól-e s holnap már senkit sem érdekel, vagy kivágják-e a cikkeket s évek multán is olvasmánya lesz sokaknak. Egyelőre ennyit. Lenne még természetesen tennivaló százféle, de aki a Jdcsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Valósítsa meg a szabadművelődési felügyelőség a fent említett illetékesek együttműködésével a javasolt terveket s járuljon hozzá a sajátos szegedi, az egyetemes magyar és európai művelődés hordozóinak kiszélesítéséhez — hiszen ez a demokratikus magyar művelődéspolitika igazi feladata. Sxögedl Pétör A szegedi kommunista vasutasok ajándéka a kongresszusnak Albumban örökítették meg elvtársaink újjáépítő! munkájukat A Magyar Kommunista Párt vasutasszervezete ma, szombaton reggel küldöttséget inditott Budapestre, hogy felvigye a MÁV-kommunistáinak ajándékait a IBI. országos kommunista kongresszusra. A vasutas pártszervezet finom kézimunkával a szovjetorosz elmert ábrázoló bronzplakettet készített „Világ proletárjai egyesüljetek!" felirattal. A plakettet egyébként a Délmagyarország kiadóhivatalának kirakatába közsasmiére js kitettük. Ezt viszi fel a vasutas küldöttség ma Budapestre. Ezenkivül Ízléses albumban elviszik újjáépítési rohammunkájukról készült fényképfelvételeket, grafi'kono. kat és statisztikai adatokat is. A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT VASÁRNAP, SZEPTEMBER 29-én DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR RÖSZKÉN NÉPGYŰLÉST TART. A magyar ifjúság minden keraeiet meyiorgyalja a ftaűiiz ti- ürsiobus kongie»£U*d A MaDISz II. Országos Kongreszszusán az ország minden részéből öszszeseregiiett fiatalok meg fogjak tárgy ami mindazokat a problémákat, amelyekkel a magyar ifjúság a felemelkedésért folytatott küzdelemben, részint a múlt bűnei, részint a ma nehéz gazdasági körülményei következtében szembetalálkozik. A magyar ifjúság szellemi és gazdasági téren rendkívül súlyos körülmények között él. Nem kétséges, hogy ezért a súlyos helyzetért azok a feleiősek, akik országunkat és ezen keresztül ifjúságiinkat a háború pusztulásába kergették. A felszabadulás óia sem történt elég intézkedés a nehéz körülmények megváltoztatására. Tudjuk, hogy a lehetőségek rendkívül korlátozottak, de ahogy Tildy Zoltán köztársasági elnök mondotta: „Meg kell állapítanunk kiadásainkban a helyes sorrendet és az ifjúság támogatására szánt összegeknek az első helyen kell lenniök, mert az ifjúság a nemzet jobb jövőjét jelenti". Bármerre tekintünk az ifjúsági fronton, mindenhol ki nem elégített szükségletekkel és súlyos sérelmekkel találkozunk? Paraszt ifjúságaink számára, munkavédelmi intézkedésekre van szükség? Meg kell határozni a mezőgazdaságban bérmunkát végző fiatalok munkaidejét, alkalmazni kell a fiatalok és idősebbek fizetésének az „egyenlő munkáért, egyenlő bér" elvét. Végre meg kell valósítani az intézményes mezőgazdasági szakoktatást. A városba nagynehezen tanulni bekerült parasztifjuság számára otthonokat kell létesíteni. Ugyancsak az otthon-kérdée a legégetőbb problémája a városokban élő tanoncoknak és ifjúmunkásoknak. Számukra is lehetővé kell tenni, hogiy megfelelő ipari szakiskolákban és szaktanfolyamokon minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben tökéletesíthessék szakmai tudásukat. Az egészségügyi gondozás, mindi a városban, mind'a falvakban és tanyákon siralmas. Ezen is segíteni kell. A diákokat meg kell szabadítani a tankönyvuzsorátóL önkormányzatokat kell létesíteni az iskolákon belül a diákok szabad szervezkedésének irányítására, önképzési és sportlehetőségeik bővítése érdekében. Ösztöndíjakat kell létesiteni és mindenek felett minden erővel támogatni kell a paraszt- és munkás származású fiataloknak közjép- és főiskolákra való felkerülését, hogy minél- előbb demokratikus népi értelmiségi réteget alakíthassunk ki. A problémák, feladatok óriási tömege vár a megoldásra? A MaDISz II. Országos Kongresszusán lezajló nagy ifjúsági tanácskozás részleteiben is meg fogja vitatni ezeket a problémákat és rá fog mutatni a mai nehézségekből kivezető útra. Keddea indulnak meg a közmunkák (Szeged, szeptember 27.) Jeténtettük, hogy az újjáépítési minisztérium jóváhagyta Szegea városának a munkanélküliség enyhítésért készített közmunkatervezetét. Bakos Géza tanácsnok Budapesten járt az újjáépítési rrin'sztfiritunban, hogy erre a célra kiutalt 180 ezer forintot Szegedre hozza. Dr. Bakos a pénzt azonban nem tudta magávai hozni, miután közvetlenül Budapestre érkezése eiőtt poróán adták fei Szegednek. Bakos tanácsnok elmondotta, hogy a közmunkákra a szakszervezetek közvetítik ©t a munkanélkülieket, ahoi a kollektív szerződéseknek megpejeisen 50 filléres grabért kapnak a munkátok. SORSJEGY r.é ktil nincs REMÉNY FŐNYEREMÉNY megveheti 3 forintéit OSVÁTII LÁSZLÓ főurusitonál KELEMEN-UTOA IL ^f^flhl^^fárfi- és női szövetek! Kabát-, ruhaszövet, intézeti szövet, u II Q II f € C II tÁtinAD selyem és mindennemű textüáru II U R U V J LVJhltU VR divatáru kereskedő. fcíffiSffii SZÜRET1BALJA ü1s9 szeptember 28-án, szombaton este fél 9 órakor az Alsóvárosi Kultúrházban. Olcsó italok, hideg és meleg ételek. KitUnŐ jazz! Jó forintért uj és használt textilhulladékot vásárol a Pulc-utcai rongytelep. Az Alföld legnagyobb táblaüveg raktára és üvegezési vállalata Körösi Géza Mérey- utc* 9. Telefon: 507