Délmagyarország, 1946. július (3. évfolyam, 145-168. szám)

1946-07-21 / 160. szám

Világ proletárjai egyesüljetek I Szeged, 1946, julius 21, vasárnap. Ni. évi. lár JZ. iira: 200.GÜÖ edőpengS Mire várnak feleletet fl kisiparosok és kiskereskedők? A Z INFLÁCIÓ anarchikus elmélyü­lése nemcsak a bérmunkásokat és szellemi dolgozókat állította nehéz hely­zet elé. Kilendítette gazdasági helyze­tének egyensúlyából, kizökkentette a kisiparosokat és kiskereskedőket is. Hányan vannak, akik megpróbáltak az infláció árja ellen úszni, akik a maguk egzisztenciáját kockáztatva segíteni akartak megrendelőiken, vevőiken. Jól emlékezünk még arra, — hogy csak egy példát említsünk, — amikor a pénzlebélyegzés volt, a kiskereskedők és iparosok voltak, akik olcsóbban ad­ták áruikat, vállalták a megrendelése­ket. Keserű csalódás követte a jóaka­ratú segitendakarást. A gyárosok és nagykereskedők nem akarták megál­lítani az inflációt, nem adták oda áru­jukat leszállított áron, tovább speku­láltak. Ha csak ez az egy csalódás érte volna a kiskereskedőket és kisipa­rosokat, könnyen tul mennének ezen. Valljuk meg őszintén az inflációs nyo­morúság éppen eléggé megtaposta őket, hagy elégedetlenek legyenek, zúgolód­janak, követelésekkel lépjenek fel'. A nehéz hónapok alatt lassan felmorzso­lódott kevéske tökéjük, vagy csak utolsó romjai maradtak meg. A pénz állandó romlása lehetetlenné tette a vállalkozás kibontakozását, a tervezge­tést. Különösen a kereskedelemben el­szaporodott a zugkonkurrencia, az ipar­engedély nélkül árusítók siserehada. ,ran gondjuk, bajuk" éppen V.lég, aá ön­álló kisembereknek. Sokan nem jutnak tovább a tehetetlen, zúgolódó kétségbe­esésen, legtöbbjük azonban izgatottan várja és lesi a kibontakozás lehetősé­geit. Ezer probléma, ezer kérdés, mind összefügg a hétköznapi küzdelmekklek a fönnmaradásért, a létért vívott harc­cal, amelyre feleietet várnak, útmuta­tást követelnek. Mit hoz a jó pénz, a stabilizáció, a kötöttgazdálkodás? Az adó, a szövetkezetek, az áruelosztás mi­iyen lesz? Feleletet várnak sok ezren szegedi kisiparosok és kiskereskedők, mert családjuk biztonsága-, vagyonká­juk lassú kiszélesítése a felelettől, a gyakorlati megoldástól függ. A Magyar kommunista Párt vasárnapi gyűlésén telelni fognak, megjelölik a megoldás, a követendő gyakorlati harc útját, ho-i gyan lehet a jelszavakat, az ígéreteket harccal valóra váltani, a húsba, vérbe vágó kérdéseket megoldani, A STABILIZÁCIÓ, a forint bevezeté­sének előestéjén reménykedést és kétkedést egyaránt találunk a kisem­berek hangulatában. A mai helyzettői undorodik mindegyik, mindenki. A jö­vő, a forint tele van ígéretekkel, lehe­tőségekkel. Ami a legjobban hiányzik, a kalkulálás, a tervezgetés, az vélik le­hetségessé. Senki nem tudja, mennyiért vállalja el ma a munkáját, adja el áru­ját, mert mire elkészül, vagy az el­adott árut pótolni tudja: -kitűnik,nincs haszon, a kevéske nyereséget elvitte a pénzromlás. Minden reálisan gondol­kozó kisiparos és kiskereskedő tudja, hogy a forint bevezetése nem jelenti azt, mintha hazánk hegyen-völgyön la­kodalom országgá válna, de éppen a józan számítás jelentős és jogos remé­nyekre ösztönöz mindenkit. Szilárd ÚT alt, szilárd bérek mellett megjön a bizalom és a vállalkozási kedv. Hogyan tudta valamire vinni „akármelyik kis­ember?" Ugy, ha a krajcárt alaposan a fogához verte, kétszer is meggondol­ta miire adjon léi és mennyit, A verej­tékes murika még nem volt elég, a szerény vagyon megszerzéséhez taka­rékoskodni, beosztani is kellett tudni, "inflációban -ez nem ment. Szomorú va­lóság, a -munkával, takarékos beosztás­sal összegyűjtött értékeket apránkint letörte, elvitte a pénz állandó rosz­szabbodása. Néhány nap és ennek vé­ge. Ismét lehet szigorú beosztással-, ke­mény munkával, bizonyos önmegtaga­dással, amitől egyetlen kisember sem riad vissza, a megmaradt vagyont gya­rapítani, a család életszánvonalát emel­ni, az öregség nyugodt, békés napjait bebiztosítani. Az infláció súlyos ter­heket, elszegényedést jelent a kisem­berek nagy tömegeinek, a stabilizáció az anyagi fölemelkedés, a biztosságot jelentő vagyongyűjtés előfeltétele. A forint szüárdságát megvédeni, elsőren­dű kisiparos, -kiskereskedő érdek. A valutával, arannyal, nyersanyaggal és áruval spekuláló bankárok, tőkések és nagykereskedők rabszolgájukká züllesz­tik a tőkeszegény, nehéz munkában küzdő kisembereket. Spekulációjuk ép­pen olyan -káros a kisiparos és keres­kedő, mint a fixfizetéses alkalmazottak szempontjából Védekezni ellenük, a forint értékállandóságát megvédeni tő­lük, közös érdek. Ebben a kérdésben az anyagi érdekazonosság egy táborba hiúzza a kisiparost és kiskereskedőt a fizikai és szellemi dolgozókkal, A JÓ PÉNZ csak egyik oldalról segiiti elő a kisipari termelés fellendülé­sét, a kiskereskedelem életreébredését, a nagyobb vállalkozási s haszonlehető­ségeket. Más oldalról elsőrendű jelen­tőségű, hogy mekkora nyersanyagkész­let áll a kisipar rendelkezésére. A há­borús évek a megcsappant behozatal, a pusztítás, Szálasdék, a németek bi­zony alaposan kifosztottak berniünket nycrsAnyagké-zleteinivltoL iw i.ühdtfit a háború rovására írni nem líhit. A meglévő készletek eddigi elosztásával is baj volt. Nagyobb erélyre van a kor­mányzat részéről szükség általános szempontból, de különösen a kisiparos­ság érdekében, a nyersanyag-gazdálko­dásnál. örvendetes, hogy máris jelen­tős lépések történtek abban az irány­ban, hogy a mai rablógazdálkodást egy tervszerűbb elosztás váltsa fel. Termé­szetes, hogy elsősorban a jóvátételre dolgozó üzemeket és az újjáépítésben részes vállalkozásokat kell nyersanyag­gal ellátni. Az a meggyőződésünk, hogy szívesen vállal bármelyik kisiparos jó­vátételi munkát. Számtalanszor elis­merték az utóbbi időben is a kisipar kiváló teljesítményeit az illetékes té­nyezőit, itt az ideje, hogy elismerő frá­zisok helyett munka, vállalkozási lehe­tőséget, nyersanyagot juttassanak a kisiparosságinak. Ha a kevés nyersanya­got igazságosan osztják el, kétszeres célt érünk el Megmentjük a nemzet egyik legértékesebb rétegét a pusztu­lástól, másodszor jobb, értékesebb munkával törleszthetjük jóvátételi kö­telezettségeinket, mint amit egyes szai­botáló tőkések üzemei produkálnak. A nyersanyag hiányok miatt lesznek még nehézségeink, de ha a kisiparosság azt látja, hogy a meglévő kevés igazságo­san van elosztva, mindjárt könnyebben yiaíli el a reá rótt áldozatokat. A KÖTÖTTGAZDÁLKODAS beveze­tését elvben és általában örömmel üdvözli mindenki. A gyakorlati végre­hajtáson dől el, mennyiben) valósítja meg a hozzáfűzött reményeket. Van egy- közmondás; „aki közelebb van a tűzhöz, az melegszák". Anélkül, hogy ellentéteket akarnánk szitani a fővá­ros és a vidék között, a tapasztalatok alapján már előre tiltakozunk az ellen, hogy közelségi, esetl-eg sógor-koma, vagy ami még ennél is rosszabb, párt­kapcsolatok alapján egyeseket előny­ben részesítsenek a közösséggel szem­ben. A múltban volt az, hogy az ural­kodó, többségi párthoz tartozók, vagy uram-bátyám alapon kapcsolatban- ál­lók bizonyos kiváltságokat élveztek. A Kommunista Párt rajta lesz, hogy meg­bízhatóság, a -becsület, a szociális szem­pontok, a -közérdek legyen a döntő az áruelosztásnál, ne „a jó összeköttetés". Máris hallunk kijelentésekről, megbíza­tásokról, amelyek nem a tárgyilagos elbírálás alapján születtek meg és bi­zonyos monopol!sztikus helyzetet biz­tosítanak egyeseknek, vagy egyes kö­röknek. Érthető, hogy üyeriformán van némi bizalmatlanság már előre a kö­töttgazdálkodás és áruelosztás iránt. Ezt a problémát csak egyfélekép lehet megoldani, eldönteni, a becsületes, kö­telességteljesítő kiskereskedők jogos, indokolt szempontjaik figyelembevéte­lével, a közösség és a kereskedő-társa­dalom érdekeinek megfelelően. A SZÖVETKEZETI kérdés-ben a ma­gunk részéről számtalanszor leszö­geztük álláspontunkat. A legfontosabb az, lehet-e két urnák szolgálni egyszer­re, illetve a szövetkezetek és a kiske­reskedelem és kisipar támogatása ki­zárj álí-e egymást? Amennyire akarjuk, hogy erős szövetkezetek jöjjenek létre Magyarországon, ugyam olyan fontos­nak tartjuk a kiskereskedelem és kis­ipar megsegítését, fölemelkedését. Ha­talmas szövetkezeteket akarunk, de nem a kiskereskedők és iparosok rovár sára, hanem éppen ezek érdekében i& A konkurrenciát nem egymásban kell keresni, hanem föl kell ismerni a kö­zös ellenséget, a bank és nagytőkés vál­lalatokat. Nem a szövetkezet, hanem a bankárok veszélyeztetik- a kisemberek egzisztenciáját. Bennünket sokszor vá­dol a reakció azzal, hogy el akarjuk törölni a kisemberek vagyonit, kolbászt •-karunk. Irinán erey a bizalmatAnság' a szövetkezetekkel szemben-. A bank­kamat, a tőkések monopolisztikus ural­ma a nyersanyag és áru fölött függő helyzetbe hozták a kisiparosokat és kiskereskedőket, Más körülmények kö­zött, de lényegileg éppenugy kizsákmá­nyolták a kisegzisztenciákat, mint az ipari munkásokat. A kizsákmányolás ellen védekezni szövetkezéssel lehet munkásnak, parasztnak, iparosnak, kis­kereskedőnek egyaránt, A kenyerét, vagyonát védi, gyarapítja, aki a maga erejét megsokszorozza, összeszövetke­zik társaival. A szövetkezés nem zárja ki az egyéni kezdeményezést, érvénye­sülést, vagyonosodásra törekvést. A Z ADÓZÁS is a fájó problémák kérdéséhez tartozik. Sok a panasz, a fájdalom az adó, az adóközössógek miatt. Mint minden más kérdésben, ebben is őszinték vagyunk. Az állam­háztartás, tehát egy messzebbmenő szempont érdekében minden rétegnek kell adóznia. Lehetnek egyéni szem­pontok, vagy csoportérdekek, mint ahogy vannak is, ez kitűnt nem egy adóközösségnél, amelyek mást kíván­nának. Ezeket a -kis érdekeket, ha alá­rendeljük az általános szempontok­nak, végülis javunkra fordíthatjuk. In­kább hozzunk még egy, ideig egyénileg vagy csoportonleint nagyobb áldozatot és ezzel az államháztartás egyensuly­bahozását segítsük elő, mint pillanat­nyi érdekek miatt uj infláció rémével) vigyük kísértésbe az egész nemzetet, Természetesen ez a magasabb szem­pont nem zárja ki, sőt megköveteli, hogy az adózásba több igazságot vi­gyünk, m-int ed-dig volt. Haladó szelle­mű igazságos adórendszerrel nagymér­tékben elő lehet és kell is segíteni a kisegzisztenciák anyagi felemelkedését Ezt elérni, megint csak harc kérdése, ami már szorosan összefügg a kisipa­rosok és kiskereskedők politikai szem­pontjaival, érdekeivel. A REÁLIS helyzet helytelen értéke­" lését jelentené, ha nem látnánk meg, hogy Magyarországon nagy küz­delem folyik azért, kié legyen, kit kö­vessen a kisiparos és kiskereskedő tár­sadalom. Mi azt szeretnénk, hogy el­sősorban legyen önmagáé. Ne nagyipa­rosok és -nagykereskedők, a régi világ­ból itt maradt uri politikusok, hanem a saját soraikból kikerült, a múltban is kipróbált társaik vezessék politikai harcukat. Erős, egységes érdekvédelmi szervezet, ez az első feltétele a sajátos gazdasági cs pohtikai harc -4keiének­Erős, nagy, természetes szövetségesek, mint a munkásosztály és kispaxasz-tság, ez a titka a gyors és nagy eredmények­nek, a felemelkedés, a fejlődés utján felfelé Ívelésnek. A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT eddigi harcaiban, valljuk meg őszin­tén, gyakorlatilag' nem tett még annyit a kisiparosok és kiskereskedők érdeké- . ben, mint szerettük volna. Viszont két­ségtelen, hogy eddigi eredményeink az ő javukat is szolgálják és igy mégis csak többet tettünk, mint bárki más. A ínsi párosok és kiskereskedők küzdel­mei egy és elválaszthatatlanok pártunk harcától. Többet és mindig többet dol­gozzunk gyakorlatilag, hogy- a magyar demokrácia anyagi megerősödését, va­gyonosodását, politikai és erkölcsi fel­emelkedést jelentsen a magyar kisipa­ros és kiskereskedő társadalom javára). Komócsin Zoltán Julius 27-én állapítják meg a forint és adópengő viszonyát Augusztus 1-én még a legeldugottabb faluban is forintért leket iparcikkeket vásárolni Budapest, julius 20. (A Délmagyarország tudósítójának tele­fonjelentése.) A stabilizáció előestéjén, az infláció dühöngésének utolsó rohamában á forint közeli időben való életbelépése előtt ér­dekes és érdemleges hirt közölhetünk. A Délmagyarország illetékes helyről ugy értesült, hogy a Gazdasági Főtanács julius 27-én álla­pítja meg a forint és az adópengő viszonyát, illetve ezen a napon határozzák meg, hogy az adópengőt milyen forintértékre lehet át­váltani. Az eddig elterjedt hírekkel szemben közölhetjük, hogy a buza mázsánkinti árát 40 forintban állapítják meg és ehhez a búza­árhoz viszonyítják a többi mezőgazdasági terményárakat is. Rendkívül örvendetes jelenség és a forint vásárlóerejének bi­zonyítéka, hogy a vidékre szánt iparcikkek már szállításra készen várnak és augusztus 1-én még a legeldugottabb falvakban is fo­rintért vásárolhatók textiliák, mezőgazdasági iparcikkek és egyéb ipari termékek. Az iparcikkek a Mezőgazdasági Szövetkezetek Köz­pontja utján kerülnek forgalomb.a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom