Délmagyarország, 1946. június (3. évfolyam, 122-144. szám)

1946-06-23 / 139. szám

VASÁRNAP, 1946 JUNIUS 23. DELMAGYARORSZAG 3 Tarthatatlan állapotok az ujszegedi gyermekmenhelyen Segíteni akar az MNDSz — segítsünk m MNDSz-rtek (Szeged, junius 22) Újszegeden Ide­ális környezetben fekszik az állami menhely. Alkalmunk volt látogatást tenni a nagyjelentőségű intézetben. A háború nyomai és a gazdasági vál­ság ezen az intézeten is erősen érez­teti hatását. Az intézmény vezetői részletesen beszámoltak, hogy milyen heroikus küzdelmet folyta,nak a gyer­mekek megmentése érdekében. Nem célunk, hogy a nehézségekkei foglalkozzunk, hiszen egy elvesztett háborúnak és helytelen országveze­tésnek csak ilyen következményei le­hetnek, amilyeneket magunk körül lá­tunk. Demokráciánknak fel nem so­rolható tenni valója van, annyi a megreformálni való. Időről-időre ol­vasunk különféle reformokról. Sajnál­juk, hogy eddig még az állami men­helyek reformjáról keveset hallot­tunk. Ptoleiárgyermeheh otthona Menhelyéken azok a gyermekek ét­nek, akiknek szüleit a mult kormány­zati rendszer kizsákmányolta, akiktől sok gyermeket követeltek — helyesen, de akiknek nem adták meg a lehető­ségeket — kizsákmányolási célzattal, hogy a gyermekeket el is tartsák. A nemzet igazságot szolgáltat. Megbün­teti azokat, akik a mulLban vétettek a nemzet érdekei ellen és védelmébe veszi az elnyomottakat, a kizsákmá­nyoltakat. A menhely szerencsétlen­jei még védekezni sem tudnak hely­zetük ellen, hiszen tehetetlen gy emlé­kek. Ezekre a gyermekekre vár a fel­adat, hogy országot építsenek a ro­mokból. Testileg-lelkileg egészséges generációra van szükségünk, hogy eredményesen tudjuk megvivni élet­halál harcunkat. Lélekromhoiás Végig jártuk a menhelyet és meg­állapítottuk, hogy a gyermekek közül kevesen lesznek jelenlegi életkörülmé­nyeik közt teljes értékű épilő polgárai a hazának. Sápadt, csenevész, még 2 éves korában sem beszélő gyerme­kek tömegével találkozunk. Mig az intézetben a holt tárgyak kivédi nélkül mind tiszták és ragyognak, addig a tarsadaiom szerzncstienjei rongyosak és piszkosak. A modern gyermeknevelés jó táplálékot, sok le­vegőt, napot és tisztaságot követel a gyermekek számára. Ezt mind nem kapják meg a gyermekek. Az aprósá goknál egyetlen játékszert sem ta­láltunk. Lélekromboló testring atással »szórakoznak« azok az apróságok, akik abban a korban vannak, amikor a legtöbbet kellene velük foglalkozni, hogy ép testű és ép lelkű emberekké váljanak. Tudomássul vesszük az élelmiszer hiányt, de a menhelyi gyermekek szá­mára bármilyen uton megfelelő élei" SZÉCHENYI FILMSZÍNHÁZ Ala utoljára! Bemulatjuk az érdekfeszítően izgalmas és iwgykiállitásu. világhírű artistafilmei Cirkusz Azonkívül: A legfrissebb hir a dó. Hétfőn premier! Csak 3 napig! Hétfőtől szerdáig bemutatjuk az izgalmak és szenvedélyek filmjét Élefre-halálra Főszereplő: Cllve BrooU Azonkívül: KANADA 2 felvonásban Előadások kezdete. 4, */i 6 és fél 8-kor. Elővétel délelőtt 11—12-ig. Pénztámyita3 az előadás előtt félórával. miszert keli találni. Ha az államnak nincs pénze, ugy társadalmi uton kell előteremteni." Pillanatnyilag 82 gyermek él az intézet falai között. Ezt szó szerint értelmezzük, a gyer­mekek arcán nyoma sincs a gyógyító napsugár nyomainak. Akik már rég­óta az intézetben vannak, azok ar­cán látszik a fásultság. A legsöté­tebb és legfájdalmasabb képet mu­tatja az intézet. Proletár gyermekek lelke pusztul. A feudalizmusnak szük­sége volt ilyen bábokra, akik kész­ségesen szolgálták és rabjai voltak a nagytőkének. A demokráciának ön­tudatos, cselekedni tudó generációra van szüksége. Igy «z nem mehet to­vább. A demokrácia szellemének leg­sürgősebben be keli vonulnia a men­hely épületébe ls. Nem engedhető meg, hogy továbbra is lelklnyomorékokat neveljenek, ilyenekre a demokráciá­nak nincs szüksége. Nem célunk és hivatásunk sem, hogy reformprogra­mot adjunk. Csak Szeged város kö­zönségének a figyelmét hívjuk fel. azokét, akiknek gyermekei vannak és akik olyan szerencsés helyzetben van­nak. hogy nem keli gyermekeiket a menhelyre beadni, segítsenek. Ne en­gedjék, hogy továbbra is ilyen tart­hatatlan helyzet maradjon. A nincs­telen proletár is szereti gyermekét, de segíteni nem tud. Tudatában vagyunk annak, hogy az intézet vezetői nem tehetnek a mai helyzetről, ez a mult rendszer lélekromboló és minden szabadságot megtagadó szellemének következmé­nye. De ha látjuk, ha tudjuk, ismer­jük a bajokat, segíteni kell! Segít az MNDSz A szegedi MNDSz ismeri már a le­irt helyzetet és ezért a maga körében akciót indított. Eddig a menhely víz­vezetékének helyreállítását tette lehe­tővé. Értesülésünk szerint széleskörű akciót kezdeményeztek asszonyaink, hogy addig is, amig az állam nem tud segítséget nyújtani, társadalmi uton mentsük meg a veszendő lelkeket. Ezúton is felhívjuk Szeged város közönségét és mindazokat, akik nem­zetüket, a gyermekeket szerelik, sies­senek a MNDSz segítségére, mert bün minden pillanat, amelyet elmulasz­tunk. Ártatlan apróságokról yan szó, akiknek lelkében örökké élni fog az a kép és az a hely, melyet számukra a társadalom otthonnak adott. Horthy ék készakarva nyomorították a lelkeket, melyeket nekünk kell meg­menteni. Nincs olyan polgára váro­sunknak, aki a menhely megtekintése után undorral ne fordulna ei a rossz­emlékű múlttól és ne sietne segítsé­gére azoknak, akik valósággá, életté teszik a demokráciát. A jövőtleneket mentik a nemzet számára. D. Gy­Hatalmas tömeg kis érte utolsó útjára az aljas fasiszta merénylet áldozatait ÍBlldsnpst innilK 90 \ Hatnl/mne ««. rr <aot/o.»n*»A<»t .„„k. „„ .11..1 * (Budapest, junius 22.) Hatalmas tö­meg részvételével temették el pénte­ken délután'Budapesten a Teréz-köruti orgyilkos merénylet vőröshadseregtoeli áldozatait. A gyászünnepség első része a Hősök-terén folyt ie. Ezen megjelent Puskin követ, továbbá több szovjet tá­bornok, törzstiszt, tiszt és a legénység nagyszámú képviselői. Magyar részről Szakasits Árpád eltárs, miniszterelnök­helyettes vezetésével megjelent a ma­gyar kormány, valamint számos más vezető személyiség és a különböző tár­sadalmi egyesületek küldöttségei. A Hősök-terén lezajlott rövid megemlé­kezés után a gyászmenet a Ludovika Akadémia előtti térre vonult. Itt egy szovjet katona búcsúszavai után Szakasits Árpád elvtárs, minisz­terelnökhelyettes mondott gyászbeszé­det. Hangsúlyozta, hogy a mult átkos szellemi nevelés mutatkozott megi ab­ban, amikor egy fiatal gyerek fegyver­re. tör szovjet katonák életére. Rámu­tatott arra, hogy soha a történelemben nem voLt még példa rá, hogy egy győz­tes hadsereg ilyen nagy megértéssel, jóindulattal és szeretettel forduljon a Legyőzött nép felé, mint most a Vörös hadsereg. —• A legfájdalmasabb kötelességet teljesítem — mondotta —, amikor szé­gyenkezve mutatok rá, hogy éppen azt a hálát tagadta meg az a szellem, amely néhány nappal ezelőtt gyilkos golyóit lövöldözte a Vörös Hadsereg ujabb mártírjaira. A továbbiakban kijelentette, hogy a magyar kormány saját halottjának te­kinti a szovjet hadsereg két hősi ha­lottját és az egész magyar köztársaság nevében mély részvétét fejezi ki, egy­ben pedig fogadalmat tesz, hogy a ma­gyar nép minden ereijével folytatja a harcát a mult átkos szelleme ellen. Szakasit9 Árpád elvtárs gyászbe­széde után Tombor Jenő honvédelmi miniszter beszélt, majd Bechtler Péter, Budapest alpolgármestere a székesfővá­ros közönségének részvétét tolmácsolta. Végül Sviridov szovjet altábornagy,, a magyarországi szövetséges ellenőrző bizottság elnökhelyettese mondott gyászbeszédet. Kifejtette, hogy észrevétele szerint a reakciósok, fasiszták, fasisztabarátok elleni küzdelem Magyarországon nem folyik kellő eréllyel és ennek következ­ménye azután, nogy egyesek lesipus­kás módra orvul tamadnak a Vörös Hadsereg katonáira, nem törődve azzal, hogy ez a tettük nemcsak a magyar demokrácia, de az egész magyar nép kárát idézi elő. A továbbiakban annak a reményének adott kifejezést, hogy a magyar kormány a legeréíyesebben megtöri a fasizmus és reakció védel­mezőinek ellenállását, függetlenül at­tól, hogy milyen pártban bujkálnak. — Az ellenség viszályt akar szítani a Szovjetunió és a magyar demokrá­cia között — mondotta. — Ez azonban nem sikerülhet. A Vörös Hadsereg min­dig barátja volt a dolgozó magyar nép­nek és a becsületes magyar demokra­táknak. Éppen azért reméljük, hogy minden becsületes magyar demokrata meggátolja, hogy fasiszták és fasiszta­barátok még egyszer felemelhessék fe­jüket Magyarországon és kárt tegyenek a Vörös Hadseregnek, valamint a de­mokratikus Magyarországnak. Sviridov altábornagy szavai után katonazenekar hangjai mellett temet­ték el a két hősi halált halt szovjet katonát, majd a szowjiet Himnusz hangr jai közben a kivonult díszszázad sortü­zet adott a hősök tiszteletére. Ezután a megjelentek koszorúikat helyezték el a két siron. HARASZTHY fcsiélc Hikdfttyt/éddtniszei Szeged, Feketesas-utca 22. A szakkörökben kitűnően bevált, olcsóbb és jól kötő romhányi fehér piktoragyagot uasmálja piktoilégla és bécsi feher helyett. Kicsinyben zsákolva és vagontételekben ömlesztve közvetlenül bányánkból szállítjuk Szilágyi Fakeffskedleuűi, iu>«l»i>*»t, IV., Mátyás-utca Tciclou: 18»» 025. Helyi ei&kaíofc ÜUíilfeére szakmabeli cégek a.ánlatát kérjük, A megújulás harca A sajtó olyan zenekar, mely az élet nagy zenemüvét kiséri. Gazdag bá­nyája a történelemnek, de a jelen el­fogulttá tesz. Általa jelentkeznek a po­litika napihirei, de hem a történelem. Ezt állapította meg egyik történet­bölcselőnk, akinek nevére már határo­zottan nem emlékszem. Ez a nagyér­lékü igazság jutott eszembe, amikor fi­gyelemmel kisértem Pálfy György, fő­ispán, közellátásügyi kormánybiztos ténykedése köriili vitát. Korunk törté­néseit és irányeszméit magyarázó toll­forgatók sokszor tévesztik szem elől — a napipolitika kedvéért — a nemzet alapvető igazságait. De az igazság örökéletű. Az elvek, a nagy szándékon küllőibe pedig a történelemnek száza­dokat átölelő erői kapaszkodnak A történelem azt tanítja, hogy a nemzet életének nagy megújulásait mindig valamilyen osztály érezte át először és a megújhodás nagy harcait egyes társadalmi csoportok küzdöttek végig. 1945-ben a nemzetet alkotó ele­mek — a parasztság és munkásság ­szövetséget kötöttek — nem papíron és ezért tartósain összeolvadtak, érzés­ben és kötelesságvállalásban. A rég. társadalmi válaszfalakat ledöntötték és megkezdődött a nemzettest átalakítá­sa. A nagy megujuiás harcát a paraszt ság és munkásság kezdte és azt végig is fogja küzdeni. A demokratikus útra lépett magyarsás nagymértékben gya­korolja a demokráciát annyira jellemző vitatkozás utján való ' kormányzást. Horváth Barna egyetemi tanár mondta: „hogy a vita termékeny legyen, nagy önuralomra és szigorú önfegyelemre van szükség". Napjaink történései szük­ségessé teszik ennek az igazságnak ki­egészítését: önuralomra és önfegyelem­re az élet minden megnyilatkozásában szüksége van a fiatal magyar demokrá­ciának. Megnéztem, meggyőződtem a sze­gedi rendőröknek miniszteri rendelke­zés értelmében joguk van cukorra is. Meggyőződtem, hogy a szegedi rendőr ség személyzete a hiányos élelmiszer­ellátás miatt sorozatosan válik ki u szolgálatból. Meggyőződtem, hogy a szegedi és szegedkörnyéki földmunká­sok napi fejadag kenyérrel mennek az életet adó rögöket megmunkálni, sok­nak még a fejadag sem jut. A kenyér­hez remenyt és a jobb termésbe vetett hitet esznek, sokan nem tudják béke­beli munkakészségükriek csak felét adni. A szegedi gyárimunkások több­sége a napi kenyérfejadagon, kivül nem eszik mást. Rongyosak, családtag­jaik nélkülöznek. Demokráciánkban a nemzet minden építő munkásának egy­forma életjogai vannak. Miniszteri ren­delet nélkül is jár a parasztnak, mun­kásnak a cukor. De nem kapják — mert nincs. Nehéz különbséget tenni a rendőr, paraszt és munkás munkaköré­nek nemzeti szempontból elsődlegessé­géről. A munkás-parasztszövetség te­remtette meg a demokráciát, terme ­nyeik minősége és mennyisége ad élet­erőt a még fejlődő gyenge de­mokráciának. A nemzetért és egymásért dolgozunk. Senkinele sincse nek több joga, előnye. Ha másért nem, de kizárólag hálából parasztjaink és munkásaink irányába végtelen harcot kellene kezdeményezni mindazokért a hiányzó életszükséglet! cikkekért, me­lyek hős dolgozóink életerejét fenn­tartják és ma nélkülözik, .tár a rend­őröknek és még sem kapják, jár a mun­kásoknak és parasztoknak és még sem kapják: a cukrot — mert nincs. A munkás-parasztszövetség végig vivja a nagy harcot, melyben a legdxá gábbat — életét — senkinek sem kell áldozni^, önuralommal és önfegyelem mel vállalja a koplalást, mert tudjp, amit most termel, magának, a nemzet­nek termeik A munkás és paraszt tudja — hiszen ők a termelők — eleget termelnek a nemzet számára, ez adja a hitei, a meggyőződést és kitartást: az uj termésig. Hiszen ha a városi rendőrnek jár, Ugy a falusinak is jár, egyik sem kapja Demokratikus életformánk nem enged, meg, hogy felLengzők, álmodozók le­gyünk, mert a nemzet életébe kerül a .realitásoktói való eltávolodás. Ne ke ressük, kinek van igaza; hanem keres­sük meg, hol van az igazság. Az igazság az, hogv ha türelmesen, fegyelmezetten nélkülözünk még né­hány hétig, ugy ennek lesz gyümölcse a dolgozóik demokratikus Magyaror­szága. Tulajdonképpen ez a cikk nem po­litikai napilapba való, mert nem poli­tikai napiiiir vagy annak magyarázása; hanem a romok közt élő demokratikus magyar histórikus történelmet rögzitö sorai. Dániel György

Next

/
Oldalképek
Tartalom