Délmagyarország, 1946. május (3. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-10 / 104. szám

Világ proletárjai egyesüljelek! sze36(T 1946. május 10. péntek HL évf. 104. tz. fira: 2,000.000 P DELMAGYAKQRSZAG 4,ÍAfl?AI Hl..$ T A PÁRT P tl^AO.T A»0*g,.Z A<U NAPILAPJA Hol a helye az értelmiségnek Minden túlzás nélkül állíthatjuk, a magyar és azon belül a szegedi értelmiség zöme még nem találta meg helyét a demokráciában. Az elmúlt ne_ gyedszázad és az ennek következményeként rnnfcszaikadt nyomorúság egyformán megmagyarázza a szellemi dolgozók bizonyisten ut keresését. A társadalomban elfoglalt helyzetüknél fogvan nemcsak magukba szívták a reakciósfasi szila ideológiát, de terjesztették is. Természetesen más tényezők is befolyásolják r.2 értelmieéget, .amikor fer tolóra veszi, csatlakozhat_e végérvényesein a demokrácia mellé. Tagadhatatlan, hagy gazdasági helyzete, öletszimvceafo hanyatlást mutat a régihez képest. Amennyire kénytelenek e smérni, hogy politikai téren néhány döntő, átütő sikert ért. el demokráciánk ugyanolyan jól látják és főleg érzik a gazdasági élőt nehézségeit. Az infláció növekedésével párhuzamban süllyedő életszínvonal szabja meg első' sorban minden rétegnek, igy az értelmiségnek is gondolkodását. A miaigaec . sági helyzet támaszt kételyeket, bi_ nytstonságot a demokrácia rendjével szemben. Az élelmiszer, a rutvaszüfce miatti! nem tudják sokan véglegesnek tekinteni rendünket. A politikai állásfoglalás, a népi erők melletti csattokozás az anyagi gondok miatt késik sokaknál Az értelmiség tétovázása, ki rívó politikai magatartása komoly ká'• — anrk av. értelmiségnek; és természetesen a) többi dolgozó rétegeknek is. Egy nyilt haitározott kiállás óriási mértékben megjavítaná, erösitené a népi. dolgozó tömegek politikai súlyát, erejét és ebből következőleg könnyebben mennie, több eredményt' hozna a gazdasági élet megszilárdítására való törekvés. Néhány nappal ezelőtt egy beszélgetés alkalmával a fiutanitóképző egyik baliligal'tója a következő kérdést tette fel: „Hogyan .képzelik el a munkások, hqgy az értelmiség közeledjen föléjük, amikor az értelmiség nehezebb anyaga helyzetben van, mint a munkások?" A kérdést általános jelleginél fogva nem lehet személyes kérdésnek tekinteni. Ennélfogva a válasz nem személyeknek szól. Tagadhatatlan!, mindennapos eset, hogy a tanár, orvos, vagy tisztviselő családjával együtt még meglevő ruhadarabjaid éli fel. Akiknek nem állanak o hátuk mögött tehetős szülők, vagy rokonok, maguk sem tudják, hogyan mentik át magukat egyik napról ai másikra a. lehetetlenül alacsony és rendszerint később' üolyóriltott fizetések mellett. Tény, hogy amelyik gyárban az üzemi ellátás jól meg] van szervezve, ott minden nehézség ellenére is viszonylag nagyobb anyagi lehetősége van az ipari munkásnak, mint nagyon sok kiváló tanárnak, orvosnak, • vagy akár egyetemi tanárnak. Nem lehet letagadni, hogy a demokrácia eddig édeskeveset biztosított anyagiakban a magyar szellemi dolgozóknak. Azt jelenti-ei ez, hogy akkor most már az értelmiségnek szembe kell szállni a demokráciával, vagy a fizikai dolgozók)-, kai? Egyáltalán' nem. Mindkét réteg jól felfogott politikai és gazdasági érdeke, de ezentúl nemzetünk jövője is a munkásosztály és értelmiség együttműködését irja elő parancsszómén. Éppen a nyomasztó anyagi gondok kényszerítik az értelmiség egészét védekezésre, arra, hogy keresse a kiutat a nyomorúság hinárjóból. Ebben a kenyérharcban jobb és főtég megbizhaitóbb, szövetségest, minit a munkásosztály, alig találhatna. Nincs a társadalomnak még egy rétege, amelynek az érdekei, a céljai lényegileg annyira ' azonosak lennének, mint a szellemi és fizikai doigözóknak. Az anyagi érdekazonosságon túlvannak más tényezők i, amelyek az igazi munkásság mellett mutatják az értetrnisóg helyét.. Az egyik, amit talán legL Inkább figyelembe kell venni, hogy az értelmiség nagy tömegében él egy becsületes hazafiság. Az elmúlt évtizedek, de különösen a háború évei, bebizonyították, hogy a maigyer uralkodó osztály áital hirdetett és képviselt nacionalizmus nem hazafiság, az ebből sarjadó politika nemzeti 'tragédiához vezetett. Amikor a legnagyobb volW a baj és kétségbeesés, akkor jelentikzett a munkásosztály, hogy mindén erő öszszcfogiásával tényleg nemzfcti politika érvényesüljön ebben az országiban. Ha voltak és mindlen bizonnyal jelenleg is vannak kételyei ez értelmiségnek a munkásság hazafiságát illetően, egyre több azoknak a száma, akik látják: a/z igazi, minden elhajlástól mentes, világos nemzeti politikát a munkásság és annak vezetői képviselik, Hoigy az értelmiséginek hol van, kik mellett, kik ellen a helye, azit végső fokon termé-' szelesen aiz értelmiség dönti el. Egy azonban bizonyos, amit mindenkinek látnia kell1: A haladást, a fejlődést mogáUlitani nem leheti A magyar dfemokrácia fejlődési vonalából egyre világosabban látszik, hogy aki felismerte a reális helyzetet és nem szégyenld felszámolni előítéletét, az nyíltam csatlakozik az egyre hatalmasabb tényezőt, képviselő munkások táborához. Komócsin Zoltán Nolotov hozzájárult a békeértekezlet junius 15-i megkezdéséhez Érdekes döntéseket várnak a külügyminiszteri értekezlet csütörtöki ülésétől (Paris, május 9.) A négy (külügyminiszter értekezletén Molotov szovjet külügyminiszter hozzájárult ahhozi hogy junius 15-én, vagy bármely más időpontban megkezdjék © békeértekezJietet, feltéve, hogy előzőleg kidolgozzák a szerződéstervezeteket. A külügyminiszteri értekezlet rövidesen befejeződik, mert a tárgyaló felek minden nagyobb kérdésben holtpontra jutottak és nincs kilátás megoldásra. A párisii rádió szerinti a négy külügyminiszter az Olaszország által fizetendő jóvátételre vonatkozólag egyetértett abban, hogy Olaszország felelős mindazokért a károkért, amelyeket a iWcm.etors.zag. oldalán folytáról harcban okozott, azonban ae összegnek csupán eigyrészét kell megtérítenie}, mert a négy nagyhatatom figyelembe vieszi ezt, a tényt, hogy Olaszország volt. az első, amely Németországgal szakított. A londoni rádió szerb hírmagyarázója mondja: A külügyminiszterek kedden megü •egyezítek abban, hogy Erdélynek azt a részét, amelyet az úgynevezett bécsi döntéssel Magyarországhoz csatoltak, vissza kell adni Románjának, A részletek azonban még nem ismeretesek és nem tudni azt sem, hogy ez a határozat Erdélynek Magyarországhoz csatolt egész területére vonatkozik-e. A külügyminiszterek döntése ugyanis ugy s'zól, hogy Erdélyt vagy ennek nagyobb részéi vissza kell adni Romániának. Különös érdeklődéssel várják a négy külügyminiszter csütörtöki ülését. Gyakorlatilag ezen az ülésen dől el azi értekezlet sorsa. Ekkor határoznak I ugyanis Byrnesnek arról a javaslatáról, hogy bízzák 2'1 érdekelt állam érIckuzL-elére annak a számos kérdésnek megoldását, amelyek tekintetében a négy külügyminiszter nem tudott megegyezésre jutni. A szovjet felfogás az, hogy a négy külügyminiszter csupán azokat a szerződéstervezeteket) terjesztheti a 21 ak. Iám elé, amely sk tekintetében már megegyezésre jutott Beavatott, helyen kiemelik, hogy, a csütörtöki! külügyminiszteri ér teke/let sok érdekes döntést hozhat. Angolok és ísmerikasak merev nragafaxtára A moszkvai rádió a külügyminiszterek eddigi munkáját párisi tudósítója közlése alapján eredményesnék minősíti, A szerződések letrehozatálát nem annyira elvi elleniétek nehezítik meg, mint inkább az amerikai és angol államférfiak merev magatartása, akik nem hajlandók engedményekre es ragaszkodnak ahhoz, hogy akaratukat valamennyi tárgyaló féire rákényszéritsék. A szovjet küldöttség álláspontja a junius 15re összehívandó békeértekezlet tekintetében egyáltalán nem elutasító, de ragaszkodik a korábbi döntésekhez, amelyeknek értelmében a négy külügyminisrter által végleges formákban elkészített békeszerződéseket terjesztik az általános békeértekezlet elé. erdélyi kérdésről beszélt a miniszterelnök csütörtöki ülésén a (Budapest, május 9.) A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén napirend előtti felszólalások után a „Magyar Szabadságrend" tárgyalása volt a napirend első pontja. A nemzetgyűlés a hozzászólások után a törvényjavaslatot álta-' lánosságban, majd részleteiben is elfogadta. A napirend következő pontja az emberi alapjogok, hatályosabb védelméről zóló törvény javaslat tárgyalásai volt. Bencze Imre előadó bejelentette, hogy az alkotmányjogi bizottság, némileg módosította a javaslatot, amennyiben azokra a köztisztviselőkre vonatkozóan, akik az emberi alapjogokat megsértik, súlyosabb minősített büntetési tételt állapítottak meg. Kérte a javaslatnak a bizottság szövegezésében való elfogadását. Ezután általános figyelem közepette Nagy Ferenc miniszterelnök emelkedett szólásra és bejelentette, hogy válaszolni kíván a vita során hozzá intézett; néhány kérdésre. A miniszterelnök ezután Kovács Ferenc következő kérdésére adott választ: Hogy értette a miniszterelnök beszámolóijában, hogy Moszkvában nyugodtan terjeszthette elő a békeeélokat, amikkel kapcsolatban kellő megértésit tapasztalt, sőt egyes vonatkozósokban határozóit k támogatásra való ígéreteket is kapott. A miniszterelnök a következőket válaszéiba: Rendkívül nagy dolognak tartom azt, hogy meghallgatták Moszkvában a magyar békecélokat. Határozott ígéretet kaptunk — és igy értettem beszédemben is — az elszakított magfjarság jogegyenlőségének biztosítása tekintetében. Rendkívüli nagy jelentőségű dOlog ez, mart bármiként alakuljon is a békekötés Magyarországgal, igen jelentős magyar rétegek maradnak a maigyax határon kivül, akiknek sorsa, jövendő fejlődése, állampolgári jogainak kérdése nem érinthet bennünket közömbösen, Megkaptuk Moszkvában annak elismerését is, hogyi ;a, Romániával kötött fegyverszüneti egyezmény egyik szakasza valóban alapot nyújt a magyar koumnáynak arra, hogy Románia felé területi kérdéseket is felvessen. Ez az elismerés rendkívül nagyjelentőségű, mert voltaképpen itlti látszott meg először, hogy Romániával szemben felvetendő területi kérdés milyen fogadtatásra talál és egyáltalán tárgyalásra kerülhet-e a nagyhatalmak ellőtt. ígéretet köptünk arra nézve is, hogy ha az elhurcolt magyar javak visszaadásának kérdése nemzetközi fórum döntése alá kerül, akkor eb ben a kérdésben a Szovjetunió részéről határozott támogatást kapunk. Nagy Vince képviselő ur többek között azt kifogásolta, hogy miért népgyűlésen, és miért nem a nemzetgyűlés előtt ismertettem először a moszkvai utat? Hadd mondjam; meg azt', hogy én a demokráciában a nemzetgyűlésnek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonitok. Erdély tekintetében az történt, hogy semmisnek mondották mind ebben, mind más területi döntésben a háború élőtt iés a háború alatt Németországi és Olaszország bevonásával történt területi változtatásokat. Hozzáteszi azonban ez a híradás aizt is, hogy Románia nyugati határai tekintetében egyáltalán nincs elöntés. Nincs is 'kéltségünk aziránt, hogy a végső döntés előtt meg fognak hallgatni bennünket. Bízom abban és azt hiszem, hogy az egész nemzet vóeyát és akaratát juttatom kifejezésre, hogy semmiféle döntessem lesz anélkül, hogy a magyar békedelegációt meg nia hallgassák és bízom abban, hogy nem törekszik egyetlen nagyhatalom sem arra, hoigy Magyarországgá! szemben igazságtalanságokat kövessenek el. Ezután kérte a nemzetgyűlést és amagyar társadalmat; hogy tanúsítson józan, higgadt magatartást és fogadja fegyelmezetten az clkövetkezüö idők esftnényeit. Figyelmeztette mindazokat, ateikf egyéni vagy politikai csoportbeli népszerűségek növelésére törekszenek, mérhetetlen károkat okozhatnak a nemzetnek. A miniszterelnök beszédét igy fejezte be: — A moszkvai ut nagy biztonságérzetet ad nekünk, magyaroknak és gyümölcsözni fog a jövőbfen egész bizonyosan. Ennek eredményeit, ennek értékét ebben a pillanatban még a mi meglátásaink alapján sem lehet teljes egészében felmérni. Kérem a tisztelt Nemzetgyűlést-, szíveskedjék moszkvai utamról elmondott beszámolómat ezzel a néhány zárószóval elfogadni. Lelkes taps fogadta a miniszterelnök beszédét a Ház minden oldalán. A Ház legközelebb: délelőtt 10 órakor lesz. ülése péntek