Délmagyarország, 1946. május (3. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-01 / 97. szám

1946 május 1 ütDMAOTáKORIIid 3 Arccal kulturánk felé A kultura korszaka akkor következik be, ha a kultura minden ember közkincse lesz és egyben közszükséglet Erat&t Jenő elvtárs egyetemi tanár nyilatkozata a knlSurális munka feladatairól (Szeged, április 30) Amint ismeretes dr. Ejrn&t Jenő elvtárs, a pécsi tudományegyetem kiváló élettan-tudós professzora néhány héttel ezelőtt igen érdekés előadást tartott a Magyar Kommunista Párt szegedi politikai akadémiáján. A Délm agyarország munkatársa ez alkalommal felkereste Ernst professzort, hogy megérdeklődje, mi a véleménye az ertej miség szerepéről a mai demokráciában. Kérésünkre Ernst professzor egyetlen mondattal válaszolt: — Az értelmiség szerepe ma igazán csak egy lehet: Arccal kulturánk felé! — mondotta, majd rátért a kultura fogalmának meghatározására. — Szerintem nem tartozik a kultúrához sem a bajuszkefe, sem a rúzs, sem a selyejriharisnya. Az agrikulturálioz semmi köze a gondozott parknak, az ernberkuiíurához meg az ember gondozott külső megeleriésének. Arra a közbevetésünkre, hogy ez a vélemény talán sok és mondhatni nagy kulturáju ember véleményével ellenkezik, a professzor mosolyogva válaszolta: — Lehet, de magának a kultúrának, sőt a rendezett és tisztességes, vagyis civilizált társadalmi életnek is épp-a sz a felvétele, hogy mindenki mondja ínég nyíltan & világosan véleményét. Addig nem is képes felvenni a kulturát egy-egy társadalom, mig a különböző nézetek mélyszántása alkalmassá nem tette erre. A komoly és értelmes vita érdeklődést vált ki, ez kívánatossá teszi az állásfoglalást. Ehhez viszont tájékozódás, olvasás,, tanulás szükséges. Ez a kultura lényege! Nem a maga, hanem a kultura szükségességének érzete, a tudás kívánása a kultura magja. — A ltuHurához egészséges társadalomra van szükség — folytatta a professzor —, amelyben minden irány önmagát képviseli. Nyilt és "világos beszéd nélkül nincs egészséges közélet, nincs társadalmi élet, nincs termékeny szellemi érintkezés, nincs lehelőség ismeretek közlésére és a kultura terjedésére. A XIX. század német kulturája a világ egyik felülmúlhatatlan kulturális gócpontjává tette volna Németországot, de jött II. Vilmos, a kivül császár, belül porosz zupás őrmester és a német tudomány, a német kultura képviselői behódoltak •fennkölt császáruknak*, ahelyett, hogy a német népet felrázták és felvilágosították volna. A társadalmi étet hibája folytán tehát nem volt b§pe» a nagyszerűen indult német kultura megóvni a német nép nagy tömegélt ®em a wUhelmianius hóbort, sem a logikusan következő hitleri brigantizmus katasztrófájától Ezért tartozik össze a kultura és a közélet. — A kultura alapjaihoz hozzátartozik az egyes egyének és a társadalom önkritikája is, mert enélkül nincs egészséges társadalom, — fejtegeti tovább Ernst professzor a kérdést. Például a földreform 1514 óta bizonyára legnagyobb eseménye a magyar társadalom történetének. Vájjon gondoskodtunk-e róla, hogy minden "földhöz jutott teljesítse kötelességét az agrikultura irányában? Vehetünk másik példát is: az ország egészséges társadalmi életének és fejlődésének brutális akadályát megszüntettük, a kommunizmus is szabadon hirdetheti tanait, amiért pedig bitóval büntettek 25 éven át. Oroszországban azonban egekig lobogott a lelkesedés, — nem pedig a hivatali asztalok elfoglalásáig. Az orosz munkás napi 5 deka kenyéradaggal harcolt és egyszer sem fenyegetett sztrájkkal, — saját rendszere ellen. Oroszországban felismerték, hogy a szociálista társadalom feltétele a kultura, azzal áll, vagy bukik a rendszer. Ugyanakkor ezért nem kétséges, hogy hol a helye az éretlmiségnek! Itt az egyetemi tanár kevesebbet kap, mint bármelyik munkás. Oroszországban a kommunistasággal együtt járt szinte emberfeletti erőfeszítések, feladatok vállalása ée megoldása. — Nálunk azonban nem kommunista rendszer van, hiszen pártkoalicióban élünk és demokráciában — vetjük közbe ismét. — Persze, persze demokrácia, sót demokrácia oh! — válaszolja Ernst professzor. A »nyugati demokrácia* itteni »hivei« beszélnének egyszer nyugati demokratával! Mondanák el, hogy nálunk a tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes újra divatba jön, pedig még az átkos Szálasi is eltörölte! Nincs ennél biztosabb jele annak, hogy a demokrácia ezeknél csak szólam, komoly szándék nélkül. — Ez talán látszólag már nem tartozik hozzá a kultura kérdéséhez, de ismét ki kell jelentenem, hogy egészséges és őszinte társadalmi rend nélkül nincs valódi kultura. Először tehát a társadalmi lehetőségeket kell gyorsan megteremteni, mert a talajelőkészités az első feladat. Azután azonnal tanítókat kell szétküldeni az országban, hogy megszűnjön áz analfabétizmus. Más oktatókat is kell küldeni a nép közé, továbbá egyszerűen irt, rövid ismeretterjesztő könyveket. A sok újság kétharmadából például sok hasznos könyv kerülhetne ki. Városokban ismeretterjesztő és bizonyítványra jogosító esti tanfolyamokra van szükségük a nagy tömegeknek. Ebbe a népnevelésbe az egyetemi hallgatók is bevonhatók. Mozikat kell létesítenünk a falvakban is és minden műsor elé oktatófilmet kell adnunk, nemcsak gyilkosság érdekében lehet Sándor Béla söröző- és itaSáruuzlet a Főpostánál. Kílönil italok! MMkalttt! Figyelmes kiszolgálás! kötelező műsorszámot elöirni. Nagy szükség van olcsó könyvtárakra is. Legalább annyi ismeretterjesztő előadás kell, mint amennyi politikai gyűlést tartanak. Csak néhány dolgot emiitettem most meg, a kultura jövője azonban csak ugy biztosítható, ha az mindenkihez szól. A történelem kultura korszaka akkor kővetezik majd be, ha a kultura minden ember közkincsé lesz és egyben közszükséglet, i Végül az igazi kultura szükségességét Ernst professzor a következőkben határozta meg: — Kultura nélkül nem tudják az emberek megkülönböztetni a helyeset az ostobaságtól, sőt többre becsülik a csillogó frázisokat, mint a szürkébb valóságot. Ezzel letérnek a kultura útjáról, amint a közelmúltban is történt és a katasztrófa poklába kerülnek. Vagy azonnal nekilátunk á valódi kultura terjesztésének, a tömegek érzelmi müvelésének, vagypedig megint azok irányítják majd a tömegeket, akiknek ideálja a sarkantyús csizma, meg a profit, a »modern kuliurát* pedig lepénzelt Íródeákjaik fogják terjeszteni, de nem az atomenergia békés, termelő értékéről, hanem az s atombomba* bámulatos erejű romboló hatásáról. Azután a tömegek kellő íértelmi* előkészítése után meg is jelenik majd az atombomba és romba^önti évszázadok eredményeit. Ma tehát a valódi harcosnak mindkét kezébe tollat kell fognia: az, egyikkel igyekszik előrevinni a kulturát, a másikkal leleplezni és elhárítani a kultura haladásának akadályait. i ' i • | i ANGOL KlavxáMír 4 sxáuu SZEGEDI FÍŐÍC BANK RT. Telefon : 4—28, A szövetkezeti gondolat jegyében Ut a kollektív ipar és kereskedelem felé Irta: Gács György, az Újjáépítési Szövetkezet igazgatója. Szeged dolgozóinak mai ünnepi {elvonulásában részt vesz egy személy- és teherkocsikból álló áutóoszlop is. Büszkén hirdetik a táblák: Szakszervezetek Munkaközössége Szeged. A felírat új fogalmat jelent nálunk és ma még egyedülálló az országban. Azok számára azonban érthetet len, akik még mai napig sem vették ki részüket abból a heroikus munkából, amit Szeged dolgozó népe, szervezett munkássága, a Szakszervezetek Újjáépítési Szövetkezete segítsé, gével megindított. A szegedi Újjáépítési Bizottság mult év nyarán Komócsin Mihály elvtárs elnöki veztése mellett arra a meggndolásra jutott, hogy Szeged újjáépítési tervei. — a gazdátlanul hagyott gyárakat munkába állítsa, a tőke szabotázsa miatt gazdátlanul hagyott munkamühelyek üzembeheiyezése, a felülről támogatást váró közr munkák, a hídépítések megkezdése — ha a bizottság terveit gyakorlati síkra át nem viszi, soha nem valósulhatnak meg. Gazdasági osztályt állított fel erre a célra- — újszerű valamit — egyedülállót ebben a vonatkozásban az országban. Ennek az intézménynek lehetőséget kellett engedni, hogy bizonyos gazdasági tevékenységet fejthessen ki az elméleti tervek gyakorlati megvalósítása felé. Igy kapcsolódott ebbe a munkába a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottsága és megalakult a Szakszervezetek Újjáépítési Beszerző és Elosztó Szövetkezete, nevébjen felvéve mindazt, ami célkitűzése, A szakszervezetek segítségével újjáépítési munkálatokat meg. indítani, az áru- és anyagbeszerzésekkel az újjáépítés dolgozóit segíteni. Visszatekintve az elmúlt hónapokra, a tervek az ezek elé tornyosuló akadályok, áruhiány és az ezt követő infláció dacára nagymértékben megvalósultak. A szövetkezet nyilvántartásba vette mindazon üzemeket, amelyekben megítélése szerint újjáépítési munkálatok folynak, azok dolgozóit a közellátási juttatásokon kivül élelmiszerés ruhaellátásban részesítette. Különös tekintettel volt itt a szövetkezet igazgatós ág|a azokra az üzemekre, amelyek olyan árúval vagy anyaggal dolgoznak, mely nem rekompenzációs cikk. A. rongyokba dolgozó vasútépítőknek, a posta műszaki alkalmazottainak ruházatot, bakkanesot és jobb ellátást szerzett. A hídroncs kiemelő, hídépítési munkálatok a szakszervezeti szövetkezet nélkül nem indulhattak volna meg. A kellű létszámú munkásság megszervezésén kívül a dolgozók " ellátásáról, munkaruháiról is gondoskodott a szövetkezet. Az elsüllyedt uszályok kiemelési munkálatait megindította, létrehozta a Szeged Hajózási Szövetkezetet. A munkálatok sajnos az uszálytulajdnosok egymáisközötti egyenetlénkedése miatt abba maradtak. A nyár derekán a válságos szegedi kenyérellátás leküzdésére a közeilátási hivatal felkérésére a szövetbe, zet együttműködést fejtett ki ezzel az intézménnvel és erélyes közbelépésével, továbbá a Földmunkás SzakszerMUNKÁS ÖSSZEFOGÁS && Utzta tcUc a a szcivetk&zeti emne tyfyébm M LAKÁSSZÖVETKEZETET