Délmagyarország, 1945. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1945-08-19 / 187. szám

utilsíauix uohsiaq i*ft segnúm tt, Faplrárakereskedők KAPHATÓK: >lr, Carbenptpir Kores lrógépszallag Pelikán éi Montblanc tinta Hardtmuth és Mephisto tintacernn Fiber éa Úrban ceruza Pelikán radirgumi Iverélpapir borítékkal Lehozó Dauer sablon Rajzszög, celophánpapir Blokktömb, stb. Ereded békebeli áru GABDOSI, Srt.-IIéramség-n.27 h r itycaaládoBkbit vett részt a község. rendszerint sorshúzás utján. Történelmi adataink szerint Bal. ni a zuj városon piég 1785-ben ls egész utcák huzatnak sorsot megbízottaik által Az igy közösen szerzett földet természetesen közös erővel is munkál Iák meg. >A nagycsaládok tagjai egyenlők voltak s a legfontosabb termelőeszközt, a földet, közösen birtokolták® — mondja Kovács Imre. Ugyanakkor a földmüv éléshez szükséges munkaeszközöket is közösen birtokolták és a közös munka érdekében használták fel. amelyből mindannyian megéllek. Néhány nélkülözhetetlen szerszám vagy ruhadarab magántulajdon volt ugyan és egyéni vagyont képezett, de ezek ls a nagycsalád minden tagjának, a közösségnek érdekeit szolgálták. Az egyéni vagyongyűjtés fogalma teljesen Is meretlen volt az ösinagvarságnál, hiszen nem is lett volna értelme, amikor igy is mindennel bőven el tudták látni magukat és egymást Be tudták látni, hogy az eg" én élete csak a közősség jóléién keresztül lehet tökéletes és azzal, ha mindenben közösségemet szolgálom, egyúttal a magam életérdekét is elösegitem. A közös erővel megművelt földeken kevesebb munkával többet lehetett termettií, ezenfelül nem kellelt mindenkinek saját szerszámról gondoskodni, mégis mindenki hozzájutott á szükséges mennyiségű élelemhez és egvéb szükséglethez. A most végrehajtott földreformunk egyik legfoniosnb!) alapelve is inegvoii már elődeinknél, vagyis az, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. A falvak határában ugyanis voltak úgynevezett szabidföldek, amelyekből mindenki annyit vehetett, amennyit akart Egy ősi stalutumunk szerint ellenben »az, aki parlagot felfog vagy gvepet feltöret, mig élni akarja, éihiU. ha eláll mellő'e. az foghatja lel, aki elébb éri«. Ebből a legvilágosabban kitűnik, hogy a föld csak aildig volt azé, aki megszerezte, ameddig valóban meg Is munkálta és nem pusztán vagyonszerző eszköznek tekintette. Ez a néhány felvetett adat is, nzt hiszem, ulat mutathat nekünk, mai magyaroknak is. Minél előbb ímeg kellene olnkilaní az ősi földit, őzösség elvéből kiinduló tertr.ejlő' /övetkezetekct. ha ogvelőre másként nem is, de legalább az egymás közelében élő rokonok, rokoncsaládok közölt a régi nagycsaládok mintájára. Megkísérel hetik azonban azok is. akiknek földié egymás mellett terül el, hiszen nemigen vagyunk ma sem bővében a termelőeszközöknek ég ezen csak kölcsönös segítéssel javíthatnánk. óscjnk példája munkára szólít, összefogásra hiv mindannyiunkat! A magyar parasztságnak meg kell értenie, hogv csak szövetkezve lud eleget tenni feladatának, csak szövetkezve tudja ellátni az ország dolgozóit éa saját magát Is •.mindennapi„éjet szükségleteivel. Lökön Zoltán. Oroszországi*á>l Inasaiért magyar hadifogoly beszél a Szovfetunióbaa A pesti orvostanhallgató is a soproni gyárimunhás egymásra találtak Szibériában Mi a kSISnbség a Szovjetanió igazi arca és a hazug gobbelsi propaganda által festeti rémképek kőzött ? [Szeged, augusztus hő.) A napokban hirt adtunk már arról, hogy a napokban 2200 különféle nem4 zetisegü hadifogoly érkezett Szegedre, akiket egyenesen az Ural hegység északi lejtőjéről, az ázsiai azbeszlbányákból irányítottak ide. Ideiglenes szállásukat — amig a magyarok leszerelnek a a románokat Romániába, az osztrákokat Ausztriába, a cseheket Csehszlovákiába, a szerbeket Jugoszláviába nem irányítják — a Klauzál Gábor-gimnáziumban ütötték fel s ilt látogattuk meg őket, hogy megörökítsük hazatérő honfitársainknak első szavát, a szabad magyar földön. Ahogy odaérünk, Redves, megható kép fogad bennünket. Többszáz ember szorong a kerités körül, akiket nem a kíváncsiság hozott ide. hanem a szeretet, a segítés akarata s a saját szájuktól megvont tejjel, most hirtelen sütött kaláccsal, gyümölccsel Igyekeznek kedveskedni a hazatérőknek. Persze, nemcsak a mieink kapnak, hanem kijut a sok jóból a többi nemzetségnek is. A Tisza Lajos-körut felőli részen, ahol nem rács, hanem kőkerítés van, az aszszonyok és a gyerekek emberlétrát csinálnak és ugy adják Ke a magas kerítésen keresztül a soksok jót, ennivalót sziverősitöt meg füstölnivalót. Bent az udvarban a Vöröskereszt asszonyai és leányai tevékenykednek a foglyok között Az udvar négy sarkában van a •konyha®, ahol a reggelit, jóizü tojáslevest osztanak szét a megfáradt sok viszontagságon keresztülment lesoványodott emberek között. Ugylátszik, nemcsak a mieinknek izlik a magyar koszt, hanem a többieknek is, mert többször mennek »repetálni«. Van bőven, jut mindegyikőjüknek háromszor-négyszer is. Az épület árnyékában öt vagy hat íróasztal van felállítva, ilt jelentkeznek a magyar hadifoglyok s itt állítják ki leszerelési jegyeiket. Amint odamegyünk az asztalhoz!, éppen három munkaszolgálatos van soron, névszerint Groszherg Miklós, Horovitz Emil és Somlyó Dénes, akik J942, illetve 43 telén estek ,fogságba a Don melletti harcokban $ végig együtt voltak katona? szolgálatot teljesítő bajtársaikkal, de később politikai megbízhatósági igazolványt kaptak és őrszolgálatba osztották be őket Az orosz szervezettségtől, technikától, egészséges életmódjukból tanulhatnánk — mondja egy orvostanhallgató hadifogoly Mellettem jóvágásn parasztférfi jelentkezik, ílojdár János a neve s majd a nyakunkba borul örömében, amikor azzal biztatjuk, hogy estére már ottnon lehet Hódmezővásárhelyen, családja körében — Tessék mondani, kérem, folynak-e az egyetemi előadások? — szólít meg bennünket egy szemüveges, bizony elég hanyag állapotban levő, megviselt arcú fiatal férfi Mint utóbb kiderült. Murányi Tibornak hívják, a hudapesti tudományegyetemen orvostanhallgató, alig mult 20 éves, de tavaly besorozták s a Sztojay-kormánylóJ nem kapóit tanulmányi haladékot és be keltett vonulnia. A jutási liszliiskolába került, ahonnan tavaly ősszel Szolnokon harcba vetették s ott esett fogságba. Arra a válaszunkra, hogy itthon minden a legnagyobb rendben van, halad a munka, folyik a tanítás, csak most mar nem ugy, mint eddig, értelme van a munkának és a tanulásnak, szinte láthatóan felvidul az arca, csak azon kesereg, hogy hogyan tudná valahogy pótolni a rajta Kívülálló okok miatt elmulasztottakat j Bognár István soproni szövőgyári segédmester csatlakozik most hozzánk, ugy látszik, jó barátságot köthetett Murányival. A M—32 éves munkás1 és a 20 éves intettekluel az orosz mezőkön, a havas szibériai tájakon végre megtalálták egymást... Bejárták fél Oroszországot, rengeteget láttak és tapasztaltak. egész más a véleményük mos! a Szovjetunióról, mini mikor kimentek. Amikor fogságba esiek, tele voltak félelemmel., várták a halált, szökésre gondoltak, ami, ahogy utóbb rájöttek, esztelenség lett volna. Várták a különféle kínzásokat, a »Sztálin-sebet«. a ífülnvuzást®. a »szöges botütéseket®. amiből persze egy szó sem igaz, csak a német és a magyar fasiszta propaganda hitetett el velük, hogy a tőle való félelemben meg ne adják magukat. Most már látják, hogv mi a különbség gi Szovjetunió igazi kéDe' és a göbbelsi propaganda állal feslett rémképek között, s Oroszországban rájöttek arra is, hogy miért győzött Oroszország. cflmerifiai úCaíonai effiissió felkéri a magyar lakosságot, hogy akinek tudomása van ^Magyarország területen eltemetett ameriRai RatonáRról felvilágosítást adjon, porcos heiy megjelöléssel Budapest, Kossuth L -tér 18, Amerikai Katonai Missió, Ritter főhadnagy. ^•mr^í Nagyon értelmesen beszél ez st' lélekben szinte megujult hét férfi, érzik minden szavukon, hogy nemi csukott szemekkel jártak a nagyi szteppéken, a kunyhós falvakban^ a világvárosi slilü orosz nagyváro-í sokban, hatalmas erőmüvek, a ter-» mészét és a technika csodái, aj szovjet nép ezernyi változata kőzött — Csodálatosan STcrTMfrtt » szovjet nép, a munkaerköles Igen, magas fokon áll közöttük, mindenki arra igyekszik, hogy a nanft munkateljesítményen lul mennél többel dolgozzék. Az orosz tech-s nika pár év múlva legelső lesz at. világon, az egész ország egy vil-' lanylenger. Minden villamosítva 1 van, villamosvonatok százai szeliüí keresztül a hatalmas pusztákat*erdőségekel. mocsarakat, a vonn« tok rugózata kitűnő, hatalmas v!Tlamoserömnvek tarkítják az óriási síkságokat, még a legutolsó ki* kunyhóban is villannyal világba* nak. Bizony tanulhatnánk az oros® szervez0'l-é.'flő|. technikától, egész* séges életmódjuktól — mondja at fiatal orvostanhallgató s aliogyt mondja, érzik minden szaván, hogj^ meggyőződésből, tapasztalaiból mondja. — Fddig Amerikába vándoroltad az emberek, azt tanácsolnám, h» valaki megkérdezné tőlem, hogy inkább Oroszországba ménjének., óriási lehetőségek kínálkoznak st szovjet polgár .sz'ámára A techni* ka csodálatos fejlődése, a hatat* mas föld, a sok-sok eddig még kj< aknázni!an természeti kincs a ví* lág legboldogabb és leggazdagabb* államává teszik Oroszországot. — S az oroszok nagyon fi "gyeseié — veszi át a szót Bognár István< Nem a pompára és a luxusra törekednek, hanem a prakükurar* — Milyen a magvar hadifoglvo élete a Szovjetunióban? — kérdezzük. — Nem igaz. hogv rosszul Mit* lak velünk Amikor fogságba es-i tünk, szörnyen meg vétünk ré-i mülvc, de csakhamar láttuk, hogy egy szó se igaz a propagandából. Az orosz nép jószívű, a civil lakosság, akár merre mentünk, segítségünkre sietett. Ifa munkára vittek bennünket, egvenlő bánásmódban részesültünk íi szovjet munkásokkal. Mindenkinek ki kellett termelnj a napj munkamennvir séget, aki ennél többet tevrr lt< jutalmat kapott. Bennünket is ép-f pon ugy háronl kategóriába oszlottak, mint az orosz munkásokat^ As első kategóriába a legerősebb munkára is képes, fizikailag igen erősekel osztották, a második ego-j poriba az állagnál kissé jobba? dolgozókat, a harmadik csoportba; a gyengébbeket, akik csak az átlagot tudták kitermelni. Az állandS orvosi vizit aztán megállapította.,, liogy kik a betegek, ezeket aztán kórházba, szanatóriumba, pihenőre küldte,k. Elfutotta a szememet a könnv, amikor egysz/T gyengélkedőre kerültem és az ápoló nővén fehér kenyeret hozott vacsorára r tej „mellé. I — A hadifogság, akármilyen jót is bánnak az emberrel, mégisesak' kényelmes életforma. Mindig vágytunk hazafelé, tervezgettük a ha-t zalérésűnk módját, elképzeltük Jii