Délmagyarország, 1945. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1945-08-05 / 176. szám

J IffC kujfüszlus y OELMAGYARORSZAG Engels Frigyes (Ma ötven esztendeje annak, hagy Engels, a tudományos szocializmus egyik megalapítója, Marx legbelsőbb barátja is munkatársa meghall.) .Engels Frigyes 1820 november 20 án Múletclt a rajnavidéki Barmenbcn. .vagyonos polgári családból. Atyja az Ernicn és Engels tcxlllgyár tulajdo­nosa, vallásos és konzerv aliv ciubcr. •A poülil'allag fejlett Rajnavldék for­rongó és erjedő szellemi élele erős hatással van a fiatal Engclsre. Egy ívvel r.z érettség: elölt otthagyja a Középiskolát és beáll gyakornoknak egy Larmcnl nagykereskedőhöz, ahe­lyett. bogy — mint családja kívánja — hivatalnoki pályára mcr.nc M*r Balaton foglalkozik" bőlcsctetl kérdé sekkel és rüozófiai tanulmányait még Intenzivebben folytatja tvcrliní katona­évei alatt. Itt összekóticléslKJ kerül sz ujhcgoliánusokkal és először ta­lálkozik M.arx-szal. Azután atyja man­chesteri gyárában dolgozik. Anglia Igen alkalmas terület arra, hogy a kutató szellemű Ifjú n fejlődő kapi talizmnst tanulmányozza. Engels ír lozófiai tanulmányainak folytatása mellett komolyan elmélyed a köz­gazdaságban és szinte logikai tör­vényszerűséggel egyre közelebb kerül a modem n,-olelnriálusboz. Munka­társa lesz Owen Róbert és a chartis­ták lapjainak. Ekkor Indul meg leve lezése Marx-szal és két tanulmányi fs küld Párisba. a Némcr-Francla Ev­könyveknek, amelynek Marx a társ szerkesztője. 18t4-ben meglátogatja Mnrxtil Párisban. Megállapítják, hogy egymástól távol és egymástól függet­lenül azonos ulon haladnak és azo­nos eredményekre jutottak. A talál­kozó eredménye a »Szcnt család* cimü mu, amelynek első. kisebb felét Engels irta és amelyben Bnucr nrunól és kórét bírálják maró szatírával. Engels Angliába való ' visszatérése nlán megírja egyik legnagyobb mun­káját t.\ öolgozóoszlúly helyzete Ang­liában • címmel. Kanlsky szerint vez­2cl a könyvvel kezdődik meg á tudó­uiányos szocializmus*. Ezután Engels Brüsszelbe megy u Parisból kiulasi tolt Marxhoz. Itt együtt irjrtk meg a >Néinel ideológiát cimü hatalmas munkát, amelyben az Ifjuhegelíáníl­sokka! és saját bölcseleti mulljukkat is végleg leszámolnak. A könyv azon hun uem talált kiadót és így soha scin jelent meg. Most mindinkább be'cvolik magukat a politikai mozgalomba. Nemzetközi kapcsolatok egész sorát épilik ki .'s 1817-ben belépnek az Igazak Szövet légébe, amely később Kommunisták Szövetségévé "alakul át. Ennek meg bízásából együtt írják meg n Kommtt nista Kiáltványt. A Kiáltvány, amely jl848 februárjában jelent meg, a tu­dományos szocializmus alapja, a mo­dern munkásmozgalom programja Marx cs Engels filozófiai és gazdaság­történeti kutatásainak összefog'alása (Újra mcgiclont a Népszava kiadásá­ban.) A Kiáltvány megjelenése után .rövidesen kitör a párisi forradalom iMarx és Engels visszatérnek Német­országba, Kölnbe, ahol az Uj Bajiul Újságot szerkesztik. A német forra­dalom bukása után a lapot betiltják. Marx Párisba megy. Engels az utolsó percig harcol a badonpfal/i telkelők oldalún az ciicnfoirsdalominal szem­ben. Azután együtt mennek London­ba, ahol u rövidéletű Uj Rajnai Szem­lét adják ki. 1S50 tői Marx és Engels rövid megszakításokkal 20 évig egy­mástól távol élack: Marx Londonban a British Muzcumban a közgazdaság­lant tanuhiáiiyo/za és n (Tőke* meg­írására készül, Engels manchesteri gyárát vezeti, amelynek lóvcdelniéből B réikülóző Marxol támogatja. Közben egy csomó cikket tr és három kitünö katonai innnkát (Po és Rajna, Sza­bója, Nizza és a Rajna, mindkettő Bz olasz francia háborúval függ ősz­ire és vA porost katonakérdés és a német munkáspárt*), alaposan foglal­kozik az összes természettudományok­kal és összehasonlító nyelvtudomány­nyal. (Engels egy égést sor élő és holt nyelvel beszélt.) 1870-ben Lon­donba költözik Marshor. 1877-ben Je­lenik meg filozófiai főműve, az Anll­dúbring. amelynek három legfonto­sabb fejezete külön is megjelent (A szocializmus fejlődése az utópiától a tudőmányig' címmel. (Szikra-kiadás.) Ez a könyv a kispolgári szocializmus kíméletlen bírálata és egyben a tudo­mányos szocializmus, a dialektikus materializmus cg^ik alapvelő írása. 18S3 március lf-én meghal Marx. Halála ulán Engels megírja (A család, állam és magántulajdon eredetét*, az emberiség őstörténetének marxista fel­dolgozását és Feucrbachrót szóló mun­káját, amelyben a Hegel utáni német lilozófia elemzését és bírálatát adja. Hozzákezd Marx nagy müvének, a Tőkének befejezéséhez, amelynek má­sodik kötete 1885-ben jelenik fneg. Utolsó jelentősebb írása egy előszó Marx Osztályharcosok Franciaország­ban cimü müvéhez. Engels 1895 au­gusztus 5-én Londonban halt meg. Megérte még az európai knpitaliz' mus hatalmas kifejlődését, amelynek törvényszerűségeit a legelsők között Ismerte fel, dc megérte a munkás­mozgalom kiszélesedését is, amelynek egyik megteremtője volt, ugy is, mint a tudományos szocializmusnak — Marx szal együtt — megalapítója, ugy is, mint gyakorlati politikus, Engcis­nck döntő befolyása volt a munkás­mozgalom fejlődésérc. Egész tevékenysége olyan szorosan egybefonódik Marxéval, hogv egyes müveikről, müveik egyes részeiről I© hetetlen megállapítani, melyikük irta. Bár n szocialista jobboldal ;<jszérő! történlek kisérlelek arra, bogy Man és Engels állásfoglalásai között kü­lönbséget vagy éppen ellentétet mu­tassanak kt és Engelst — saját szájuk­izének megfelelően — megalkuvónak, opportunistának 'tüntessék fel: nz ilyen törekvéseknek semmi tudomá­nyos alapjuk nincs. Engels igazi for­radalmár és éppen ezért jó reálpo­lilikus, mert jó forradalmár. EngcM reálpolilikája nem megalkuvás, ha­nem a modern szocializmus általa éi Marx által kidolgozott tudományánaíl alkalmazása a konkrét valóságra. K. E Nqpok óta kétezerénb tanyázik a rókusi állomáson Nem fogadják vissza a jugoszlávok a Németországba menekült bácskai svábokai, akik hetek óla vagonokba zsúfolva hurcolják az orszáüb^n a fertőző betegségeket — Nyakunkon marad* nak a jugoszláviai svábok is ? — Sürgősen internálják a bolygó vagonok lakóit! (Szeged, augusztus 4) A napok­ban svábokkal megrakott vnsuli szerelvény futott bc a rókusi pá­lyaudvarra. Délvidéki svábokat ho­zod. akiket kiulnsiloliak Ausztriá­ból s most mennének hazafelé a Bácskáim dc a jugoszláv hatósá­gok nem akarják szerelvényeiket átengedni a batáron. Itt veszte­gelnek tehát már napok óta az állomáson, néha lemennek a há­láiig. hogy onnan újra visszairá­nyítsák őket. A halóságok ugy­láIszik uem lydják, mit kezdjenek velük, ill ténferegnek hát Róku­son hetek óla a vagonokban lak­va v a legcsekélyebb egészségügyi berendezésekéi is nélkülözve. Hul­ladékaikat a vagon mellett szór­ják szét a pályatestre, a legyek ez­rei iepik el á vagonokat és min­den második ember belcg köröt­tük.,* halálesetek naponta fordul­nak elő. A rókusi állomás környé­kén pedig egészséges szaglószcr­vft ember nem tud megmaradni, olyan a büz s olyan a piszok, hogy a legveszedelmesebb járvrviy­haeiltusok is könnyen talajra talál­nak.' Akik senkinek se kellenek Legyőztem undoromat és oda­mentem közéjük, a piszokkal és hulladékkal szennyezett, legyektől ellepett vagonjaik közé és megpró­báltam velük beszélgetni. Hej, dc máskép beszélnek mosl, mint há­rom évvel ezelőtt, amikor mint falukutató regös cserkész Fertő­rákoson közöltük jártam. Akkor nctu akartak szóbaálini az ember­rel „ha vásárolni akartál valamit, hát németül kellett beszelned a saját hazádban s gúnyosan arcod­ba röhöglek, hogy (nem tudni má­f',vá.'« s majd kiszakadt a karjuk a vállukból, olyiw lcndüíclcs heil Hitlerrel köszönlek. Most persze kisebb lett a mellény és készsége­sen gyötörték a mágvar nyelvet, .-.melyik pedig egy szót se tudott magyarul, szégyenkezve vonult vissza a vagon sarkába. — No, atyafiak honnan jöttek? — Icszem fel az első kérdést Az egyik soványkepü, Hillcr-bn­juszos sváb keverve a magyart, meg a svábot, elmondja, nogy Szászországból jönnek, ahol lá­gerben voltak, dc az orosz pa­rancsnokság.rendeletére bevngoni­rozldk őket és ulbaindltolták ha­zafelé a Bacskába, dc már kétszer is visszaküldték szerelvényüket a határról. — Szóval az a helyzet, hogv a mai Németországnak nem kelle­nek a nácizmustól megfertőzöll svábok", az osztrákok pedig, mint a német egység melleit lundzsát­lörő voiksbúndísíákfcól, ugyancsak nem kérnek belőlük. Igy kiutasít­va Németországból, Ausztriából, Magyarországon bólyonganak, a jugoszláv halár közelében, min­lönbözőbb fertőző betegségeket terjesztve maguk körül. — A múlt év októberében jöt­tünk cl Bácskából — mondja az egyik hegycsállu sváb —, a néme­tek azzal gyújtóitok őswc ben­nünket, hogv csak 11 napra me­gyünk ál a Dun(jn, Barmában (lám már nem (Schwabíschc-tíir­kei«-nek mondja) leszünk kél hé­)lig. aztán minden rendben lesz és jövünk vissza. Arra a megjegyzésünkre, hogy­ha akkor nem dőlnek be a volks­bund vezéreknek és a németeknek, s nem mcnlek volna el. akkor ta­lán ma nem lenn© ennyi bajuk. Erre az öreg sváb nagy sopánko­dással azt fclcllc. hogy honnan le­hetett akkor azt még tudni, hogy a németek elvesztik a háborút. (Minden gyerek tudta ezt akkor már Magyarországon, csak a nyi­lasok és a svábok uem sejtették.) Szóval ment az egész volksbund nagy lelkesedéssel a Hcimalba, a voiksbundisla vezetők az utolsó percig buzdítottak, dc amikor az amerikaiak jöttek, a voiksbundisla vezérek eltűntek s a német váro­sokban bujkálnak. Pedig az öreg sváb is annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy hiúba buj­kálnak, az oroszok ugvis elfogják ökcl. • — Amikor az oroszok vették ál a parancsnokságot — veszi át a szót az egyik Aagyhajuszos sváb —. táborba korúitünk s a mult hónapban bevagonirozlak és ut­baindilották szerelvényünket a Bácskába. Már kétszer voltunk a határnál, egyszer egészen Horgo­sig bemenlünk, ílc onnan vissza­küldték. A jugoszláv halóságok dcnfclé bűzt, piszkot és a legkü- nem akarnak visszafogadni, Most már kis helyen is megférnének . . szerbekkel s ha kpll, a hiagyarok­kal is, békességben. Dc bezzeg, lavaly. amikor még a német szu­ronyokban bizhaltak, sőt hosszít évszázadokon át, anfikor nem kel­lett félniük a szabad népek harag­jától, nem férlek meg kis helyen, ncin volt elég a sajátjuk, hanem a mienket is ak. rták. Bezzeg akkor ncin tudlak megélni békességben se velünk, se az ilt élő ylávokkal. S a sok szerencséden zsidó elhur­colásához is a svábok hangos tap­sa és a zsidó vagyonokbn való beköltözése szolgáltatta a kísérő­zenét ... Mi lesz a bolygó svábokkal? És most ilt vannak a rókusi él tamáson, több mint kétezren. N r. ponta balnak meg közöttük, halo'­taikkal nem tudnak mit csináln néha napokig hurcolják magukká, s majd minden második ember be­teg. Piros, meggynagyságu kiüté sekkel van tele a testük s ezt n betegséget hurcolják magukkal vá rosról-városra és szórják szét fertőzés bacillusait amerre csak járnak. Sürgős intézkedést kivetelftal Ncin mintha annyira aggódnáu sorsukért, hiszen ők sem aggód, tak ériünk egy percig sem. Dc azt nem lehel tűrni, hogy vagonba zsúfolva heteken át céltalanul bő­lyongjanak az országban keresz­tül-kasul, fertőzve az egész orszá­got. Miért nem intézkedik a kor­mány? Nincsen annyi élelmünk^ hogy etessük a dolog nélkül vagonlakó svábokat. Aniig a kor­mány diplomáciai ulon nem tudja kiutasításukat elintézni, lesséköket a társadalomiéi elkülöníteni, in. lernálóláborba zárni és munkára fogni őket. S az idegen terűidre való svá­bok kérdésével egy ült lehelne tár­gyalni a dunántúli svábok úgvél is. Az sem tür halasztást. Hiteles értesülésünk van róla, fiogy ho­gyau élnek vissza a demokráciá­val a volt voiksbundisla vezetők, l'clő, hogy a bácskai svábok, akik ugyíálszjk se a németeknek, se osztrákoknak, se a szerbeknek ner.i kellenek, a mi nyakunkon ma­radnak. Mi pedig czalalt idehaza azon löprengünk, hová is telepít­sük ki a saját hazaáruló, a de­mokráciára veszedelmes svábjain­kat. Osváth Béla Az egyik vagon ajtaján fiatal sváb menyecske, meg egy öreg nénike bámul kifelé. Odamegyek hozzájuk is és megkérdezem, hogy hová valók? — BulkesZibc. Újvidék mellé -­felel a leánya helyeit is a nénike. — Bulkeszibc? Tudják-e, hogy a jugoszláv halóságok oda görög kommunistákat tclcpitcttck, akik átjöttek a görög reakció üldözése elöl. Bizonyára a maguk házaikat kapták meg. ha haza is mehetné­nek. bogy fémének meg? — óh. megférnénk mi kis helyen Is. megélnénk mi a görögökkel egy fedél alatt. Nem volt nekünk eddig £c semmi bajunk se a ma­gyarokkal. se a szerbekkel... Hát igen! Most már megférné­nek kis helyen is és megélnének fgv födél átall a görögökkel, a Aafauta 7-éa, kedden bemutató a KORZÓBAN Az első hatalmas orosz film Szegeden: iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom