Délmagyarország, 1945. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1945-08-19 / 187. szám

Ü & L M X G i A il O iá 311 \ t» § iTraotra! mőttünK a Jövőről, amely remélhetőleg különb lesz, mint a mult. Megkönnyítette az életünket a sok szórakozási és kulturális alkalom. Minden héten egvszer mozielőadás volt a részünkre, minden héten kulturális és politikai oktató előadást hallgattunk, de a friss politikai és háborús hírekről js értesültünk a rádión és az újságon keresztül. Mert minden nap kaptnnk magyarnyelvű újságot. Solt a lemúlom, senki sem ellensége a vallásnak — Milyen • szovjetpolgár flefe? ' Klcjtvensnlyozott. Három részre osztják a napot, nyolc óra jut a munkára, nyolc a szórakozásra, és nyolc a pihenésre. A szovjet ember nagyon kiegyensúlyozott életet ét. Mindenki megkapja a munkájáért járó ellenszolgáltatást. Akt az átlagos munkánál többet teémet, természetesen többet kap. Valóságos munkaverseny folyik a Szov jel unióban. Az orosz nép nagyon szeret dolgozni. Azután a® sem Igaz. hogy az oroszok istentelenek. Nagyon sok kőztük a mély vallásos ember, a papokat mrg az apácákat nagy tiszteletben tartják. Csak azokat a papokat kergették el, akik a cárhoz húztak. Még a legkisebb faluban is lehet templomot találni, a nagy városokban pedig gyönyörű székesegyházak vannak, Hazafelé,.. — Mikor fndnltak hazafelé? — Julius 27-én kaptuk a hírt, hogy hazajövünk. Persze, nem) mindenki, csak azok, akiket politikailag megbízhatónak találtak. Bognár, a soproni bajtárs, előveszi naplóiát s ortnan olvas fel részleteket. Elmondja az útirányt, plasztikusan érzékelteti, hogyan változott a táj. hogyan tett a havasi, tnndravidékből lombos, majd gabonavidék. Augusztus 2-án érkeztünk Moszkvába. Hatalmas város. Százötven kilométer az átmérője. Nem győztünk eléggé tátani a szánkat, olyan gyönyörű a Moszkvát körülvevő nyaralótelepek sokasága, maga Moszkva pedig — meg kellell állapitanunk — szebb, mint Budapest. Éjjel nappali fényben úszik az egész város, a technika csodájáról beszél ti Szovjetunió fővárosának minden épülete, minden utcája — Lembergné! már teljesen olyan volt az éghajlat, mint Magvarországon. Itt mái4 éreztük szinte az otthon szagát. Kolomeánál már látszott a Kárpátok. Kőrösmezőnél léptük át a határt, ide irányították az egész szerelvényt, innen irányítják majd az osztrákokat Bécsbe, a románokat pedig Aradra, ahol majd a magyar halóságok (Kőrösmezőn ugyanis a magyar hatóságok átvették az egész szerelvényt) átadják őket saját hatóságuknak. Bucsuzunk a hét boldog, njra szabad embertől, akik az ut élettől megittasodva, a jobb jövőbe vetett bittel és sok-sok tapasztalattal lelkükben, alig várják már, hogy otthon legyenek szerelteik, családjuk körében. Bucsuzunk a többiektől is. azl kívánjuk mindnyájuknak. hogy az uj. demokratikus Magyarországon találja meg mindegyikük az őt megillető helyet, éljen jobban és boldogabban, mint eddjg. a sok-sok szenvedést feledje el a béke és a szerelet ölében, s a sok-sok tapasztalatot, amit a messzi idegenben szereztek, gy» ipölesözlessók mindnyájunk, a haza javáraI , Osváth Béla. Egy féilfkci-ékpár és táskagramow eladják. Újszeged, Kállai-fasor. 61. I deiBislcrScla időszerű és sorsiisiti problémái: 1. Az Fn?ác*ó Ti<jgaVadá!yozása — 2. Az ér!e!mís5igeT vaJó együt^mökSdén 3. Munkafegys^m és rminkaköfefozetfság 4. A keay érkördto mswo disa 5. A Kommunista Pari erősütéso At efmnít hPten efcyflc esfe értekezletet tartottak pártunk üzemi szervezeteinek aktívái. Az értekezlet tárgya, beszámoló az üzemi pártszervezeti titkárok budapesti megbeszéléséről. A hozott határozatok és tanulságok konkretizálása a helyi viszonyokra. Az egyes beszámolók után részletes vita alakult kí a legfontosabb kérdésekről A legfontosabb kérdések nemcsak az üzemi szervezeteink, nem is csak pártunk, hanem a dolgozók összességének legégetőbb problémái. Nem tesz érdektelen, ha Szeged dolgozói elé tárjuk az egyes fő kérdésekben kialakult nézeteket Az Inflácfé megakadélyozltea érdekében további áldozatot kell hozni A legfontosabb, azt tehetne mondani mindig visszatérő kérdés a bérek és árak kérdése. Az a baj, hogy nemcsak a politikailag iskolázatlan tömegek, de sokszor még a vezetők között is akadnak plvanok, akik az indokolatlan bérfelhajtást követelik. Jellemző, ezek a követelök rendszerint azok közül kerülnek ki, akik mindig a jobboldalán álltak a munkásmozgalomnak Ezek sok esetben nem riadnak Vissza a legíéktelenebb demagógiától Sem. Bizonyos fokig népszerűtlen az a politika, amit mj viszünk. Nehéz megmagyarázni a kétségtelenül súlyos viszonyok között küzködö munkásoknak., hogy még egy ideig áldozatot kelt hozniok. Mégis meg kelt tennünk, mert a munkásosztály, a dolgozók Összességének helyzetén valójában és igazán csak igy tudunk változtatni Ez a politika, amit mi vallunk ebben a kérdésben, nem illúziók színes ballonjain, hanem a helyzet reális értékelésén alapul. Ha a felületesek nem is veszik észre, mégis az a valóság, hogy a i'-'-togők Jól felfogott érdekének a iv.i bérpolitikánk felet meg. Széles dolgozó rétegelmek egybehangzó az a véleményük, hogy tovább kell szervezni, amennyire csak lehel szélesíteni az üzem! ellátást. Több leleményességre, nagyobb erőfeszítésekre van szükség. liogy ezen a módon enyhítsük amennyire csak lehet a dolgozók nyomorát. Erősíteni kell a jóvtszonyt az értelmiségiekkel Ezen a ponton is még rengeteg a kívánnivaló. Sok helyen az ellentéteket fokozza, hogy az értelmiségi dolgozók kevesebbet keresnek.. mjnt a jól fizetett szakmunkások. Természetesen, ahol a kérés méltányos és a legtöbb esetben az szokott lenni, ott a munkásoknak kell belátással lenni és az ő kötelességük is slkraszállni az értelmiség érdekében. Nem vagyunk türelmetlenek, de őszintén meg kell mondani, nem tapasztalunk olyan mértékben közeledést a munkásság felé, ahogy kívánatos lenne. Azt kérjük az értelmiségiektőt, hogy hitvallásuk a demokrácia melleit most már a szavakon lut, tettekben Is nyilvánuljon meg. Üzemi aktíváink határozatban mondták kj. ezután még inkább, mint eddig., arra yeszik az irányt, bogy kiküszöböljenek minden, a munkásságrészér„ői ielentkező akadályokat. ak együttműködés ténylegessé létele érdekében, Munkafegvelen — munkakötelezettség A munkafegyelem megszilárdítására, különösen a vasúton, nagy szükség.*van. Igen éles és elitélő hangokat hallottunk a fegyelmezetlen, kötelességüket nem teljesítő munkásokkal szemben. Helyeseljük azt a felszólalást, bogy a legszigorúbb fegyelemre van szükség, de azt nem hagyhatjuk, hogy fegyelmezés címén reakciós, mnnkásnyuzó túlkapások érvényesüljenek. Nem fentről kell várni hanem elsősorban a munkásság soraiból kell kiindulni a fegyelemnek. Magának a munkásságnak kelt fellépni a rendbontó, hanyag, lógós elemekkel szemben. Nyilt, őszinte vita alakult H a közeljövőben bevezetendő munkakötelezettség! törvényről. Amikor szigorú intézkedéseket bővelelünk a százezrekben számoló feketézők ellen, ugyanakkor őszintén meg kell mondani, hogy a saját sorainkban található feketézőket is fel kell számolni.Türheletlen,hogy amikor a munkásság nagyobb része korgó gyomorral, rongyokban áldozatos munkáját végzi akadnak. akik ahelyett, hogy a gépek mellett tennének eleget kötelességüknek, hitvány feketézéssel hátbatámadják saját oszlálvukat és az egész magyar demokráciát. Előszűr is felvilágosító, okos szóval kell rávezetnünk megtévedt munkástársainkat a helyes útra. de ha a szép szó nem használ, a törvény erejével kell érvényt szerezni at összes dolgozók érdekelnek. Harcot hirdetünk és vállalunk is minden reakciós spekuláció, fekellzés ellen, bármely oldalról! jelentkezzen az. Minden becsületes ember látja és megérti miről van szó. A feketézők., a spekulánsok, az öntudatos munkásság türelmére számítók választhatnak: folytatják-e tovább népcllenes.. reakciós bitangsdgaikat, vagy becsületesen kiveszik részüket a termelő munkából. IIe az előbbit választják továbbra Is, szükségszerűen rohannak bele a börlön, fegyház, vagyonelkobzás büntetéseibe. Az utóbbi választásával, a magyar nép szenvedéseit rövidítik meg. A kenyér-kérdés Szenvedélyes hangokat , hallottunk a nagyüzemi munkáselvtársaklól a kenyérkérdés tárgyalásánál Ingerüli hangon elítélik azokat a spekuláló gazdákat, akiknek még tavalyi termésű buzújuk ls van elrejívp. ugyanakkor, amikor a városi dolgozókra az éhség réme vicsorít. Politikai érettségre vall, hogy a legtöbben a munkás-paraszt szövetség alapján akarjak megoldani a kenyérkérdést. Nem erőszakkal kell kipréselni a falvakból a gabonát, hanem meggyőzéssel kell rávezetni a gazdákat, hogy sürgősen legyenek elegei beszolgáltatás? kötelezettségüknek. Valóban egy ujabb teherpróbához érkezeik el a falu és város jóviszonya. Meggyőződésünk, hogy a gazdák nagv»» többsége nem azonosítható azok* kai az embertelen spekulánsokkal, akik az életei jelentő kenyérrel üzérkednek Nehéz, de nem megoldhatatlan a kenyérkérdes. Ha a falu népének nagy többsége belátja, hogy neki is áldozatot kell hozni, meg fogjuk oldani ezt a súlyos kérdést. Erősíteni kell szervezeteinket Olyan napok, hónapok következnek, amikor a dolgozó magvai népnek óriási akadályok tornyosalása közepette kell ujabb és újabb csatákat vivni. Ezeket a harcokat továbbra is mi, koniinunsUáh vezetjük. Problémák hatalmas ára| dala közben kell erősíteni szCrve: zeteinket. Nem könnyű feladat, de i vállaljuk és csináljuk. Majd. ha $ bajok javán tul •leszünk, amik ? t a demokrácia nemcsak poiilifcol jogokat, hanem gazdasági előnyd* j ket is biztosit, azok is. akik rnti még pern látják olyan pontosan "3 tisztán, nz egész magyar nép hírt??} fogja, kik voltak azok, akík ézé> beii a sorsdöntő időkben vezették, megmutatták a helyes utat: a Magyar Kommunista Párt. Komócsin Zoltán, Rákosi-, Sztálin-, Lenin-képek SZIKRA könyvMboltban Káráss-utca 5. Mit látta* SzagedVHf Tisztelt Szerkesztésigt Most jöttem haza egv néraeW$.*£ági internálótáborból és azl hittem, hogy itt egy teljesen uj, külsőségeiben is d> mokratikus Magyarországot és fót ,';# vonatkozásban egy gvőkeresen m? változott Szegedet találok. Hazaérkezésein első óráiban megdöbbenéssel tapasztaltam a kővetkezőket A Dugonics-tér sarkán van egy újságárusító pavillon, aiiiidv oromzatán még mindig hirdeti az „I f .dai/i/arvij-tC és zászlóként lobogtatja JZ uszít las lap „nagyszerű" szerkesztő,.v.c Milotay Istvánnak nevét Bekenték ugyan a belüket valamiféle folyadékkal, d« ez még csak feltűnőbbé leszi a felírást Néhány lépéssel továbbmenve, a Katolikus' Iláz falán ott ragyog a keserves emlékű szegedi »Uj Nemzedék* zománctáblája. Hát annyi erő sincs a demokrácia hatóságainak kezében, hogy ezeket a rikító, gonoszemlékü feliratokat eltávolítsa ? Miért e fásultság, vagy közömbösség 1 Bemegyek a Dugonics-tér 11. sz. bérpalotába, ahol egy ismerősöm takitc. A lépcső alján ott tatálom az ismerős táblát, amely lakónikirean közli a parancsot : „Cselédek és hordárok csuy a hátsó lépcsőn közlekedhetnek". Nono, gondolom, talán a hátsó lépcső kényelmesebb és a felirat csak a cselédek és hordárok munkáját (karja ezzel megkönnyíteni. Megnéztem a hátsó lépcsőt és megállapítottam, hogy az egyáltalán nem alkalmas nagy terhekkel való közlekedésre, mert szűk, sötét, meredek csigalépcső. Igy hát nem arról van szó, hogy a nehéz teslimunkásnk munkáját megkönnyítsék, hanein a régi, átkof szellem itlt'etejtett, gőgös maradványával, amely hangsúlyozza, hogy a* uraknak derogál agy lépcsőt hasznaiul a cselédekkei és hordárokkal. Lehet hogy ezek az apróság ik csak annak a szemét sértik, akik hosszabb távollét után illúziókkal telve tériek haza, de talán nem kerülne fáradságba, ha végre eltüntetnék ezeket a rosszemlékű feliratokat, amelyekből bizonyára még sok akad ebben a varosban. Egy hazatért kUeraáti. » Fenti levelei a r*ud6rh>t&iá»tk figyelmébe ajánljuk.